Regélő, 1838. január-június (6. évfolyam, 1-52. szám)

1838-01-04 / 1. szám

tizenkét ezer Magyart; a’végzet vagy sors, mint szeszélyében gyakran szokta, egy embert küldött a’földre , rendkívüli erő, minden lángra lob­­bantó szónoklati tehetség ’s kalandokra kész elmével felruházottat; ki hidegen fontoló elmének vezérlete ’s csak kis buzgósággal ápolt párt mellett a’ hon felszabadításában csudákat mivelhetett volna; de a’ részvétlenség, visszavonás, össze nem tartó akarat ’s féltékenység miatt, kezdeti pályáján nem sok dicsőt vihetett­ ki. A’ Kassáról Miskolczra vezető úton fekszik Forró, egy meg­lehetős nagyságú mezőváros, melly történetünk korában több rendet­lenül szétszórt utszákból álló falu volt. E’ falunak sáros fő utszáján látunk izmos fekete magyar ménen egy szép, kiderült tekintetű ifjút sebesen ügetni, kit közelebbről megismerni nem lesz érdektelen, minthogy alkalmasint még többször találkozunk vele. Magas , szinte élet haladó, volt a’ lovagló ; a’ széles , csontos vállak , szabályos kar­csú derék, ideges ’s a’ testtel aránylagos viszonyban álló karok és lábszárak afhletai tekintetet adának neki. Magas, nyílt, hátra hanyat­ló homlokától egy kellemes hajlású orr nyult­ le a’ széles, csontos arezon, melly között és teljes élénk piros ajkai között sugár fekete bajusz büszkélkedett. Az egésséges szép arezon két élénk éj sötét, szem villoga, mellyekből jószívűség ’s hősi lélek sugárzók; sűrű holló­­fürtei feje közepén önkénytelenül váltak kétfelé, ’s folytak gazdag mesterkéltlen fürtökben izmos vállaira. Egyszerű, széles aczél kap­csokra készült fekete dolm­án ’s nehéz vastag fedé derekát; lábaira dolmánjához hasonló színű nadrág ’s topán feszült; bal oldaláról ne­héz , sarló alakú török kard , jobbjáról pedig csinos mivű aczél láncz­­ról iszonyú vas buzogány függött. Fején nehéz vas-sisak ült hosszan ingó fekete strucztollal. Útja sietős lehetett, mert sarkantyúi gyakorta keresék a’ külön­ben is sebesen iramló mén oldalát. Már szinte kiért a’ faluból, midőn egy csinosabb lakból több durva férj fi szótól kisért, segédet kérő asszonyi hang csapá­ meg fülét. Feje hirtelen fordult a’ hang után, és a’ kantárszárnak egy megrántása az ügető mént hirtelen megál­­lttá. A’lovag tekintete prédát vadászó sasként villant szét, a’ gyen­ge némbert kínzó vad férfiakat keresve. A’ sikoltás élesebben hang­zott , ’s mindjárt utána egy halavány érdekes arczú hölgy rohant­ ki, tépett ruhával és szétszórt hajakkal. A’ kirohanót nyolez durva te­kintetű külföldi zsoldos kiséré , és a’ kapunál már egyik utána nyúlt, midőn a’ lovagnak mérges „vissza alávalók!“ szava harsant füleik­be. — „Vissza! — kiáltá még egyszer, ’s hangja két összecsapó vil­lanyos felleg csattanásaként harsogott — hát nincs egyéb dolgotok, mint gyámoltalan hölgyeket gyötren!“

Next