Regélő, 1838. július-december (6. évfolyam, 53-104. szám)
1838-10-07 / 80. szám
Merf jelen társával együtt hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Fél évi dijja helyben képekkel 5 ft. boritéktalanul, postányi ft. pengőben. Budapestiek évnegyedenként is válthatnak példányt. A’ folyóiratnak egyes száma, vagy képe 12 kr. p. p. ELBESZÉLÉS. Hegyi vár. Német novella. A’ tűnő nap utósó sugarai megtörődve a’ tova fekvő erdőn által a’ fák zöldjét arany fénynyel élénkiték. A’ nap világa lassanként tűnedezék , ’s a’ sötét kék leplek a’ föld tág körén egymás után terültek szét. Gyönyörű est volt. — A’ nyugoti szél virágokkal csapodatkodik. — a’ rigó csevegve röppent az ágak közé, — a’ poszáta lassúb hangon csicserge — 's az uj fű mohón nyélé az égnek ezüst harmat-csöppeit. A’ természet csuda-bájaitól édes fájdalommal fogadván el, a’ város falait mindig jobban jobban elvesztem szemeim elől; figyelmemet egy szép, az ösvénytől több száz lépésnyi távolságra fekvő mezei lak vont magára , ’s utamat az illatos hárssétányon választani elhatározám. Ott fris italt akartam kérni, azonnal visszatérendő. Nehány perez múlva egy nagy rost-ajtóhoz értem, felnyitám, ’s majd egy ötven éves, tiszta öltözetű nő lépett előmbe, jövetelem okát kérdő. Látogatásom illetlenségét még csak most gondolván meg, hebegve kértem egy pohár tej vagy vizet. A’ nő rövid, de éles pillantatot vetett reám, ’s a’ lak egyik csinos kerti szobájába vezetve, kérésemet teljesítendő távozott. Első, mi a’ szobában szemembe tűnt, egy díszes emlékkönyv volt, melly az asztalon pislogó gyertya mellett feküdt. — Kandiságomnak engedve , az izlés teljes kötetecskét felvevőm. Kevés lapok’s az emlékmondatokból kivevőm, hogy az — némberé. Mellényem zsebéből önkénytelen vonám ki óntollamat, ’s egy üres lapra legnagyobb gyorssággal, kalandos megjelenésemhez viszonyszerű emlékmondatot irtani. Alig végzem, az öreg nő egy pohár igen jó tejjel a’ szobába jött; iváni — ’s az asztalszőnyeg alá egy aranyat észrevétlen betoltam. Nehány perez múlva, bár székkel kináítattam, sokszerű hála-nyilvánitások között elindultam. De alig húsz lépésre az utánam gondosan bezárt rost-ajtón kívül, ismét meg kelle állnom; mert a’ felső emelet egyik ablakából hangzó