Regélő, 1838. július-december (6. évfolyam, 53-104. szám)
1838-11-08 / 89. szám
Képzelt, mintha az e’ csillag közepén ragyogó tükör a’ gazdag, a’fejdelmi trónt keblébe záró Bécs belvárosa volna; hol annyi a’ fénylő, csábitó és önkénytesen parancsoló; az ezt körülfolyó azúr kék gyűrűt nézd a’ vidám Glacis-nak (vármező); és az ezt kerítő fejér mező a’ terjedelmes külvárosok alapját tünteti elődbe, így ezen tojásdad alakban Bécs előtted áll, ’s tanácsomat fogadván, minden pillanatban legpontosb tervét szemlélheted. Az árnyékos sétányoktól minden irányban hasított ’s pázsittal fedett Glacis mennyire kellemes, annyira hasznos a’ bécsi népnek; ’s előttem a’ város tervei rendezésében legkedvesb és fontosb jelenet; bárha nem annyira józan szépitési ’s a’t. előrelátás, mint a’várerősités tudományának szabályai teremték. A’ kellemetlen szagú belvárosból nehány perez alatt zöld színnel diszlő árnyékos térre léphet, úgy szállva Bécs kellő közepén , a’ legtarkább tolongásokat szemlélni , vagy pedig lármában csendességben pihenni óhajtó. A’ Glacis korán reggeltől késő éjig népes, részint rajta keresztül a’ külvárosokba siető szorgalmas lakosoktól, részint a’ szájtátó, vagy fris lég után vágyó sétakadvelőktől. Derült délutánokon csinos gyermek-csoportok viczkándoznak a’ pázsit-tereken, alkonyat felé pedig a’ piperés világot lármás hangászat csalja az úgy nevezett vizi glacisra, hol szem, fül, és ínynek degesz erszény mellett kellemes élemény nyilik, mig nem zöld lombok alól ragyogó lámpák fényénél haza tér az elbágyadt mulatozó. A’ Glacisról homlokkal ráfekvő külvárosi palotákra fenséges a’ kilátás ; de még nagyszerűbb a’ magasan emelkedő árnyékos bástyákról , mellyek a’ belvárost minden oldalról környezik. — Tömött pázsit fedi, ’s nyúlánk jegenyék emelkednek a’ bástyafalakat kerítő sánczárkokban is, mellyeken át töltések, vagy más alkalmas hidak vezetik be ékes kapuk alatt a’ glacisról és külvárosokból a’ belvárosba sietőt. A’ kapuk közti kivált felséges az egyszerű dohai oszlopokon nyugvó 45 láb magas öt nyílású várkapu (Burgthor). A’ nyílások középsőjén csak udvari kocsiknak szabad ki s bejárni, melly kocsikat osztályzó rendelménynek okát azonban hosszas fejtörés után sem leplezhetém fel! A’ mennyire tetszik a’Glacis, olly kevéssé maga a város. Ne keresd se künn se benn a’ pesti Leopold várost, mert görbe keskeny bűzös utszáknál, rendetlen tereknél egyebet hosszas járás után sem találsz. Az egyes épületek is — kivévén némelly külvárosi palotákat — nagyjára idomtalanok, és nem ép ízléssel készülvek. Pest tér és ujpiaczának sem lelni itt párját , de igen a’ váczi utszának. Ez csillogtatja és még egy két szomszéd utsza a magyar főváros fényesb boltjait, mig Bécsben, bár merre fordulok a belvá-