Regélő, 1838. július-december (6. évfolyam, 53-104. szám)
1838-11-22 / 93. szám
közeledek a császár, ’s kezeit szorongatva részvéttel vizsgálta őt. — ,Ön — úgymond — ábrándozó; ’s ez, asszonyoknál, kivált ha fiatalok és szépek, ha sem anyjok sem férjék nincs, ki őket védje , veszedelmes betegség. Mondja meg tehát atyjának , hogy adja férjhez minél előbb., E’ tanácsnál a’ szegény Vilhelmina elpirult, ’s kények tolultak szemeibe. — ,No’s, no’s, —monda nyájasan Napoleon , — mi rémitő van abban? Illy arcz és szép nászajándék mellett hódítók nem hiányzandnak, ’s ön ízlése szerint válogathat Lennék!" — „Ah nem, Sire—felelt a' leányka zavarodásával harczolva — atyámnak vagyona nincs!44 — ,’S mit árt az? nem azért vagyok-e én? vagy elfelejtő már, hogy látogatása Napoleon császárnál szerencséjére válhat?4 — Ilála félhtívültében összekulcsolá kezeit; de Napoleon intése ajkain rémité el a’ hálát. Felnyílván az ajtó, Constant jelenté, hogy minden készen van. A’ császár kezével inte Vilhelminának, ’s ezen egyszerű szavakkal bocsátá el: ,jó éjszakát, gyermekem! aludjék jól! — Gyámkőhöz támaszkodva dobogó szívvel ’s nedves szemekkel nézett a’ távozó után, 's nehány perczig maradott mozdulatlan helyzetében. E’ mulatkozás rég elfelejtett emléket nyitott meg benne: első szerelme tiszta s édes érzéseit, midőn mint pattantyúshadnagy hozzá hasunkon isz . leánykával pitymalatkoz titkon összejővén, egész szerencséjék abban álla, hogy egy padon egymás mellett ülvén fris cseresznyét evének. Súlyos gondok, emésztő tervek, aho rég elenyésztették ez ártatlan szerencsét. A' mosolygó tenyészet, melly a’hegy egyik oldalát fedé, elaszott a’ lávának lassanként kihűlt rétegei alatt; de a’ fótékony szél pillanatra legalább visszahozd a’ virágoknak tárul illatait, mellyek őt egykor magán kívül ragadák. Azonban ez nehány perez mive vala. —Föl! — szállá önmagához, végig simítván kezével homlokát nincs most idő olly gyermekségekkel foglalkozni! — A’ kabinetbe visszatérvén folytatá sürgönyeinek fonalát, azon hatalmas emeltyűt, melly Európát mozgásba tévé. Hanem e’ sürgönyök nem valának csupán politikai természetűek. Más nap reggel igen korán egy katona vágtatva érkezett * * kis helységbe, leszállt Vilhelmina háza előtt, ’s átadott, neki egy nagy, királyi czimerrel lepecsételt nyalábot. Ebben 300.000 frank bankjegyekben ’s egy nem neki, hanem atyjának irtt levél vala, melly igy hangzik : Báró ur! A’ császár ő felsége, alkalma lévén látni Z. kisasszonyt, meghagyá önnek megmondanom, hogy a’ részvét, s mellyet benne mint franczia nő ’s derék tisztnek leánya ébresztett, számára 300.OOO frank küldésére birá, mellyek butor szerzésre ’s kiházasitására szán-