Regélő, 1839. július-december (7. évfolyam, 53-104. szám)
1839-10-27 / 86. szám
Megjelen túrnéval együtt hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Fél évi dijja helybe képekkel 5 ft. boritéktalanul, postán fi ft. pengőben. Budapestiek évnegyedenként is válthatna példányt. A’ folyóiratnak egyes száma, vagy képe 12 kr. p. p. 86. Pesten vasárnap October 27-i 1839. p . ELBESZÉLÉS. Két férj. (Novella.) A’ Francziák Győrig nyomultak. Szökevények számtalan csoportjai zajongták át Budapest vidékeit a’ ,,kis káplár 44 vén őrseregének szárnyai és a’ chasseurök, kik sisakjaikon lebegett lófarkakkal , mint Centaurok, lovaikkal egy lénynek látszanak, súlyos szablyáiktól zaklattatva; összetört lőporkocsik ’s álgyúkerekek feküdtek az országúton a’ derék bajnokoknak meztelen testeik fölött; sokan érzék még magukban az élet meleg üterét, de mindenféle segítség messze maradt; az önmegtartás ösztöne szünet nélkül űzé az egésséges futókat előre, ’s a’ félholtaknak éhen kelle elveszni, hacsak egy lovas csapat rajtok keresztül nem száguldott, nyomorú létöknek lova patkóival hirtelen véget vető. Átkozódások , könyörök , káromlások, franczia ország ’s az ausztriai birodalom minden népe különböző nyelven voltak hallhatók a’ vértől ázott téreken , a’ Gabronnák fija Mátra lakója mellett fekvők vérében a’ földön , a kik éltökben egymást gyűlölők , a’ halálban békén fekvőnek egymás mellett. A’ tér halotti lepelhez volt hasonló. Még csendben ült ősi jószágán fiatal nejével Debrői Incze báró. Korábban ő is Ausztria zászlóit követé; de atyjának hirtelen halála az utósó Debrőit visszahívta a’ seregtől. Két év óta élt jószágán, ’s csak kevés hét előtt nyujtá neki jobbját Idale, egyik főrendű szomszéd gyermeke. A’ kandalló tüze kialudni akart, ’s Incze gondolatokba mélyedve nézett az utósó szénre. Idahe ablaknál ült, és sóhajtva hajtá fejét kezére. Már fél óra óta hallottak a’ falu közelében apró fegyverropogást; ők a’ legroszabbat várták, — az ellen jövetelét, így ültek némán a’ nagy teremben, midőn a’ kapu erősen megkopogattaték. Idahe reszketve nézett ki az ablakon. A’ hold világánál egy erősen megterhelt embert pillanta meg, segítségért esdve könyörget. Incze ajtót nyita. Egy öreg, ausztriai szolgálatban Volt őrmester lépett be lihegve, vállán egy katona-köpenybe takart veszélyes sebű tiszt feküdt, kit az gondosan tön le a’ kerevetre.