Regélő, 1840. január-június (8. évfolyam, 1-52. szám)
1840-03-22 / 24. szám
kém rohant, azután midőn megszagolt, hízelkedni ,s nyalakodni kezdett. De én mondám: .Nem kedvesem, a Dieu!4 — és elsiettem. A’ leány bizonyosan őrültnek tartott, olly zavartt volt külseje. Haza érvén olvasáshoz akartam fogni, minthogy gyertyavilágnál egy kissé roszul látok ; de Mawrának eszébe ötlött a padlatot tisztitni. Ezek az ostoba finn nők mindig alkalmatlan időben tisztogatnak. Tehát kalandomról elmélkedve sétálni indultam. E’ levelek — gondolám — mindent kitárnak előttem. Az ebek igen okos nép; ők tudnak minden politikai nézpontot, ’s azért is e’ papírokban minden benn lesz, minden tette az igazgatónak. Talán jó elő valami róla is, kit én — de semmi csendesen! —Estve felé vissza jővén , többnyire ágyban feküdtem. November 13-kán. Most majd meglássuk! — Az irás olvasható, de a’ vonásokban még is van valami ebnemű. — Olvassuk: „Kedves Fidéle! Még most sem tudok polgári nevedhez szokni. Mintha nem is tudtak volna jobbat választani! Fidéle, Póta—milly közhang ! De félre ezzel! Igen örülök, hogy egymásnak írhatunk. Az írás korrekt, a’ pontozás és nagybetűk elrendezése jó. „Gondolatunkat , érzelmeinket, előérzetünket, egymással közölhetni , úgy vélem , első java a’ világnak.44 Hm! ez a’ gondolat egy tudós munkájából van kivéve; kár, hogy nevére nem emlékezem. „Ezt tapasztalásból mondom, bár házunk kapujánál alig voltam tovább a’ világban. Nem foly-e életem csupa gyönyörök köztt ? kisasszonyom , kit papa Sophiának hiv, mértéktelenül szeret.44 Ej , ej ! — semmi! semmi! csendesen ! „A’ papa gyakran czirógat. Theát és kávét iszom tejfellel. Ah ma bére! neked meg vallom, semmi gyönyörűséget nem találok olly nagy csontokon, miilyeneket Suhanunk a’ konyhában kap. A’ kevert levesek izét is szeretem, hanem kapor és fűszer ne legyen benne.44 Az ördögbe milly bolondokat firkál össze, mintha semmi okosabb ini valót nem találna! Lássuk , más oldalán lesz-e valami okosabb. „Örömmel tudósitnálak minden előjöhető esetekről. Már valamit mondtam a főszemélyről, kit Sophia papának hiv. Különös ember.44 Aha, végre itt van! hiszen ezt gondoltam! ő nekik politikai nézetök van mindenre. Lássuk hát mi lesz a’ papával! „Különös ember. Többnyire hallgat, ritkán beszél; de a’múlt héten állandóul önmagával beszélt: —„,Megnyerem-e , vagy nem” — ’s e mellett egyik kezéből másikba szedegetett egy paprikát,és