Regélő Pesti Divatlap, 1842. január-június (1. évfolyam, 1-52. szám)
1842-01-26 / 8. szám
58 mondtam! az kellene még idejszen, húgom, abból semmi sem lesz, azért ne is törjed rajta a fejedet.“ Maris búsan sütté le szemeit, s Bandi, nem mervén atyjával daczolni, elereszté a' leány’ kezét. Bezzeg most volt ám a’ hadd-el hadd. A’ leányok kárörömmel nevettek tenyereikbe; Maris majd föld alá esett, kivált midőn látta, hogy a’ kaczér Lizi újra elővette hódítási mesterségét. De Bandi nem volt otthon a Lizi körében, ’s mihelyt szerét tehette, oda sompolyga Marisához. „Holnap este a’ domb melletti kutnál,’ sugá ez, ’s a’ legény igent intve haza felé indult, mert a táncz többé nem érdeklé. IV. E’ nap óta e kút jön a’ hely, hol a szerelmében gátolt pár, titokban találkozott. Bandi vigasztalá az aggódó leányt, s esküt tön, hogy nem szerelem, hanem az atyai parancs’szigorúsága tartja őt Lizi’ körében. Marcsa hitt a’ szép biztató szavaknak, de voltak perczei, mikor fölébemltek keblében a' kétkedés’ szörnyei, mert ha eltiltható is atyja Bandinak, hogy vele társalkodjék, azt, hogy Lizivel mulasson , s pedig olly sokat teretetnie csakugyan nem lehet, ’s ezen aggodalom nem is volt egészen alaptalan, mert az egyszerű Bandi meg nem szokva a női hízelgést, fel nem fogva a női cseleket, naponként ámító növekedő érdekkel mulatott Kántor Lizivel, kinek kitüntető hizelgései, ’s kedvező megelőzése mondhatatlanul jól estek a’ külszínt aranynak tekintő egyszerű park előtt. A törvénybiró mindezt örvendve látta, ’s minden perczben készen tartá áldását.E’ kettős vész közepett enyészet fenyegeté Maris üdvét, mellynek csak hamar le kellett volna tűnnie, ha a vak sors, melly annyi szerelmest segéle már ki bajából , dolgukba nem avatkozik. Kántor Liskát a természet ritka bájokkal áldá meg, s átokul mondhatlan hiú szivet, könnyelmű lelkületet, s luiga’ bájait kellőnél túlbecsülő , ’s majomilag szerető bátyát adott neki a sors. A’ kántor egy hajdan jobb karban állt, de később tönkre jutott családnak volt ivadéka, s ha nem öröklött is fényt s vagyont elődeiről, azoknak gőgét által vitte szegény helyzetébe, mellynek nyomasztó bilincseit húga bájai által vélvén széttéphetni, örömmel látta,ha fensőbb rangú hódolói valónak. A’ bátya’ ezen átnézése, sőt ösztönzése, a hiú Liskával csak hamar megkedvelteték a bátya által kitűzött pályát; s ő mihamar hódolói körébe csalá a vidék minden uracsát, s jelentőbb ifjait.Ezeknek növekedő s csökkenő hódolásai közt tűnt el a női tavasz, midőn a’ rettenetes huszadik év beközelgett; s a’ leány, ki minden áron fejkötőt óhajtott cselei koronájául, egy csinos ifjú után veti ki hálóit, ki néhány hó óta mint írnok lakott az uraság helybeli tiszttartójánál.— Terve sikerült.