Regélő Pesti Divatlap, 1843. január-június (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-04-02 / 27. szám

a PESTI DIVATLAP -------»•­) Második év. —-— kiadja és szerkeszti Garay János. Vasárnap, 27.SZ. april. 3,1­4­3. Megjelenik minden Léten kétszer egy divat képpel. Előfizethetni minden k. postahivatalnál. Külföldre, csak a’ bécsi k.főpostánál. Kolozsvárott t. Méhes urnál.—Ara félévre,helyben, ft. postánfi ft.pengőpénz Kiadó hivatal, Leopold - utcza az apáczák’ során levő 189 sz. Rottenbiller-ház, második emeletében. A’ PÓR’ ESKÜJE. Eredeti novella. Tekintsünk a’ lefolyt viharos idők­be, mellyeket a’jelenkor dicsőítve em­lít , mert csak bájaira eszmél, árnyék oldalát nem látja, nem ezer köny és vércseppet, mi a’ durva harczos’ vasa alatt felszökelt. Építsük fel a’ büszke várromot, melly Zemplén’ határán R.... név alatt közismereti­, a’ halál csend helyett harcz’ zaját, dalok’ zengését hívjuk vissza , lépjünk termeibe . . . Egy szobában két alakot látunk, könnyedén székére terül az egyik, mig társa csendes alázattal az ajtó’ kö­zelében áll. — Öltönye szegény sorsra mutat, talán a’ köny is , melly szemei­ben tündököl, ’s hogy kérelem hozá e’ terembe, gondolhatjátok . . . hiszen az előtt áll. Vonásai léleknemességre mutatnak, szeme fojtott tűzzel fordul a’ nevető férfira, kiről szólánk, ’s ki élte’ tavaszában levő ifjú, Petheö a’ vár’ ura volt. „Nevetséges! — szóla, — kaczag­­va falhoz dőlve székével . . . Gyönyö­rű! Tehát nőül vegyem?* Társa komoly hallgatásban egybe­­foná karjait. „Nőül vegyem? Bendel“ Ismétlő kérdését Petheő. „Kérelmemet elmondám . . „Illy esztelenséget komolyan nem szólhatál!“ „Esztelenség, ha a’ szegény jogát követeli!? Nem tudom, uram,igazság­­e az illy magyarázat . . .“ „Hallgass, Bende . . . untatni kez­desz !...“ „Untatni?! ... És elutasít, nagy­ságod ? . . .“ Petheő kaczajjal válaszolt. Bende redős arczairól egy titkos könyvt tö­rölt el, az űr nem sejté, minő fájda­lom élt a’ pór’ gúnyája alatt. „Úgy számomra csak kétségbeesés van hátra,’mondá az öreg, távozásra ké­szülve, de mintha új eszme villant volna agyába, Petheö elébe lépett. „Kuny­hóm nyugalom’ lakja volt“-szóla csen­desen, ’s olly tompa hangon, hogy az .

Next