Regélő Pesti Divatlap, 1844. január-június (3. évfolyam, 1-52. szám)
1844-05-05 / 36. szám
héten kétszer egy divat képpel. Előfizethetni minden k. postahivatalnál. — Kukott t. Méhes urnál. Ara félévre, helyben 5 ft. postán 6 ft. pengő pénz. Helyben, évnegyedenként 2 ft. 30 kr. — Kiadó hivatal: Úri utcza, Trattner- Károlyi ház’ 2-dik udvara’ 2-dik emelet. REGÉLŐ PESTI DIVATLAP. Kiadja és szerkeszti Garay János. 56. sz. Vasárnap, május 95 ként. 1844. 3. év. földre csak a’ bécsi k. főpostánál. Kolozsvá Megjelenik minden A’ HARANGOZÓ. (Eredeti beszély.) Alkonyra hajlott a’ nap , midőn kocsisom D . ... falva’ egyik kitünőbb épülete előtt, fáradt lakóit itthonvagyunkra hágatá. A’ lak, mellynek kapuja elfogadásomra vala megnyílandó , a’ parányi falu’ egyéb, rendetlenül szétszórt, házikóinál szemeltebb helyen állott, közel átellenében, egy , tojásdad alakú ócska épületnek, mellynek — hihetőleg valamelly forgószél’ dévaj játéka által toronytalanná lett , csupasz homlokzatán fölnyuló veres fakereszt , ’s előtte néhány lépésnyi távolban, hosszú haranglábak’ átvilágító kúpja alá szorított pár csengetyü a’ nyomorú helységnek szegény egyházára ismertete. Csend volt mindenütt, csak a’ robotot rendelő úri csősz’ hatalmas bekopogásaira felzudult ebek lármás hangversenye — összeolvadván egy, sorstól erre üldözött köménymagos tót taktusra tanult egyhangú fölkiáltásival — sivita el ollykor fülsértő változattal a’népetlen távolban. A’ városi élénkségnek illy’kihalt pusztasággali fölcserélése, kellemetlenül hatvan kedélyemre , bizonyos nemével az elszomorodásnak nyitám bel a’ papház’ ajtaját. Kérley Lajos , az ifjú lelkész , egykori tanulótársam ’s barátom vala. A’ derék férfiú rövid félévi pásztorkodása alatt, hívei’ teljes bizodalmát birá. Hivatását fölfogva , akarata , kitünőbb értelmi tehetsége, ’s hazáját hévvel szerető lelkében honolt tiszta szándéka , egy magasztos eszmének, a’ népnevelésnek, a’ tömés’ boldogitásának valának szentelve, ’s fáradozásai már is olly eredmények’ reményére jogositanak, minőkről, sok ebbeli kötelesség emberének még álmodni is tehet. — Beléptemkor, oldalszobájában, épen a’ közelgő ünnepen tartandó egyházi beszédén elmélkedek ’s észrevétlenül vállára nehezedett poros keztyühüvelyben izzadó tenyerem’ súlya rezzenté föl a’ kedvesen meglepettet. ,Nemde váratlanul jövök, édes Lajosom* kezdém inkább tréfásan , mint mentegetőzve. ,,Igaz — válaszold ő , a’ hóna alá csapott iráscsomót asztalára fektetve — megvallom, mára még nem mertem hinni, te jobb vagy mint véltem, köszönöm sietésedet.“ ,De barátom — folytatám én, úti öltönyeimből kibújva — te meghívó leveledben regényes tájakkal ámitgatál, ’s ime egy prózai homoktenger közé merítve talállak. Hiában , bármint akartam, semmikép nem tudok kibékülni alkalmazásoddal. Lajos annyi ész, tudományos ismeret, annyi akarat, igy kürülgátoltan eméssze-e hát föl magát, egy elszigetelt puszta’ éretlen néptöredéke közt ? Alig van ugyan állapot, mellyben a’ nagy lélek üdvös működését áldást hozólag ne gyakorolhatná; de mi ez , párhuzamba állítva a’ tágas térrel, mellynek szabad fövényén egy országos férfiú olly dicsőn róhatja le hona iránti szép kötelességét. Fáj tudnom , értelmi súly’ tekintetében mi egészen mást szerepelhetnél. ,,Megkívántató tárgyávátottság, polgári állás, és név nélküli szóla ő elkomolyodva, ’s fölindulását minden módon rejteni igyekezvén. ,Igazságtalan vagy; név nélkül, Lajos?* — „Hagyd el barátom — szakaszta félbe beszédemet — beszeplő si tett név kevesebb semminél.“ Ezt olly hangnyomattal ejté ki, hogy én erkölcsi kötelességemnek ismerem, a’ kellemetlenül ható tárgy fölötti elmélkedés’ további fűzését abban hagyni. — Némelly felületes dolgok volt érdektelen szóváltás után.