Regélő Pesti Divatlap, 1844. január-június (3. évfolyam, 1-52. szám)
1844-01-28 / 8. szám
Megjelenik minden héten kétszer egy divat képjel, kiefizethetni minden k. postahivatalnál. — Külföldre csak a’bécsi k. főpostáná). Kolozsvá rott t.^Méhes urnál. Ara félévre, helyben 5 ft. postán 6 ft. pengő pénz. Helyben, év négy dénként 2 ft. 30 kr. — Kiadó hivatal; Ki-utcza, Trattner-Káro- Ify ház’ Q-dik udvara’ 2-dik emelet. REGÉLŐPESTI DIVATLAP. Kiadja és szerkeszti Garay János. 8 sz. Vasárnap, Jan. 3.kán. 1944. 5. év. TÉVELYGÉS ÉS VALÓ (Vége.) Tiszta őszutói verőfény tündérlakká emelé a’ Rózsavári kastély' regényes fekvését, a' korán hanyatló nap ezer szint sugározva tört meg ablakain, ’s a’ körűlé terülő, nagyszerű , már színes öltözékű kertet ragyogvány’ leplével hálózva, az alatta kanyargó Sajó’ tiszta hullámába füröszté , onnan varázs díszben tükrözve viszsza dicsőült képmását. És a’ természet e’ fönséges, kimeríthetlen pazar díszítményei nem híjába, nem csudáltatás nélkül burkolák, az éj’ csillagfátyolába vérszín arczczal nyugvó nap’ varázsszerű mutatványait. Igen is volt csudálójuk , — a’ változtatott életmódot kétáradozó kebellel élvező Vilma. Az egész leány mindig túláradt boldog valt, hasznot hozó gondoskodás , alattvalói, apró ügyei fölötti igaz, szerencsésítő bíráskodás volt napi szakmánya, és egészen elégedettnek lehetne állítani, ha a hőn szeretett, még gyermek kora óta szülei által számára jelölt márka’versengést nem nyugtalanítunk nemes pályáján. Történetünk’ jelen perczében is, épen e’ keblét keserítő ügy, tárgya beszédének ’s ennek békés eligazítása fölött tanakodik, a’ lelke’ egész bizalmát biró Hegyfivel, s ennek hasonlón műveit angyalja, és szép nejével. .,Milly szerencsés lennék, — szóla a’ kerti sétából teremébe vonuló — ha Vilmosom (a’ mátka’ neve) új élettervemben társulna velem. Alig várom érkezését, mellyről utóbbi leveleiben már ígéretet tett. Ha látandja cseréli életmódom’ kellemeit, bizonyosan beleegyezendik. De nézze csak át, kedves Hegyfi, jövendő házrend-tervem’ vázlatát ’sat.—’s átnyujta egy iratot. — Mit szól hozzá? Olvassa hangosan.“ Ösztönzé életvndoran a’ vele szemben ülőt, mi alatt a’ mellette helyet foglalt nő’ kezét elégedetten szorongatá, rangja’ szabályinak rabságából menekült természet’ szabad madara. ,,Rózsaváron leend állandó lakásom. Minden évben utat teszek minden jószágaimba , s hogy sokba ne kerüljön: szükségeim, nem czimem’ igényei szerint költők. Honomat egészen bevándorolni első kötelességeim közé sorozom. Minden jószágaimban alapítandó iskolák gondnokául magamat nevezem ki, melly hivatalom’ viselését szigorú pontosan ígérem betölteni. Egy adózó’ leányának sem szabad férjhez menni, mig jól olvasni, írni nem tud, hasonló föltétel szabatik a’ házasulókra. Ez eszmék’ életbe léptethetése, — számolásom szerint — nem kerülend több költésbe , mint városi estélyeim, báláim, színházi kiadásaim’ öszvege. Ama’ fény czikkekkel ollyakat boldogitalnék, kik késeik elővarázslására bírnak pénzerővel, ezzel ollyaknak nyitok élelmességre tért, kik tehetetlenek annak megszerzésére. Reggelizni fogok hét órakor felöltözve, nem pongyolában, igy a’fényes pongyolás kiadás megmarad, dehogy mégis a’ társaságból el ne vonjam , alapitványozok rovására, mellynek kamatjából, alattvalóim leányi közül évenként olly hat fog jutalmaztatni, kik társnőik közt legerényesbeknek, legcsinosb, házrendtartásban legügyesbnek találtatnak felügyelésem alatt biráskodók által. A’ jutalmat személyesen adom által. Ebédelek tizenkét órakor négy tál ételt, ’s e’ csökkentés által elmaradt négy tátrai kiadást, minden falumban fölállítandó ebédintézet’ föntartására fordítom, hol szigorú felügyeletem alatt egyedül dologtehetetlenek részesülend-