Regélő Pesti Divatlap, 1844. január-június (3. évfolyam, 1-52. szám)
1844-05-16 / 39. szám
Megjelenik minden héten kétszer egy divat képpel. Előfizethetni minden k. postahivatalnál. — Külföldre csak a’ bécsi k. főpostánál. Kolozsvá rott t. Méhes urnál. Ara félévre, helyben 5 ft. postán 6 ft. pengő pénz. Helyben, évnegyedenként 2 ft. 30 kr. — Kiadó hivatal: Uri-utcza, Trattner Károlyi ház’ 2-dik udvara’ 2-dik emelet. REGELŐ PESTI DIVATLAP, Kiadja és szerkeszti Garay János. MAGYAR IFJAKÍIOZ, ÉS SZÉPNEMHEZ. Ifjak magyar Szépnem ! elmúlt az év’egyik kedves szaka , a’ tél, tánczvigalmival. Nyugodjunk meg már a’ főszéditő vigalmaktól. De a’ nyugalom halál, hogy meghalni ne láttassunk, mozgassuk testünket ’s adjunk munkát, táplálékot a’léleknek, hogy az fris, mozgékony, ez pedig mindinkább tökéletes legyen, ’s egész magunknak pedig kedves eldeletet szerezhessünk. Feledjétek az átvirasztott téli éjeket, vagy emlékezzetek kedvesen rajok, mert többször a’ visszemlékezés édesebb a’ megtörtént vagy történendő valónál. Időről időre nyílnak az ember’ számára vigalmak a’ kedves természetben, hol mint egy német költő Tiedge mondja : ,,Nem mi vesztettük el a’ paradicsomot de a’ paradicsom vesztett el bennünket. “ Télben a’ tánczvigalmak, ’s ha ebből elfáradunk és elrepül a’ tél az év’ karjain , ’s a’ tavasz föltárnád az anyatermészet öléből innepi mezében , fején zöld koszorúval, kezében virág bokrétát tartva, akkor ifjak, ’s ti hazám’ szépei, menjünk ki a’ mezőre, ott megadhatjuk a’ testnek az elegendő mozgást, a’ léleknek ’s egész magunknak a’ kedves eldeletet. —Menjünk ki a’ mezőre, ’s nézzük meg, hogy a’ farsang fényűző vigalmi után is nyílnak még kedvesebb örömök számunkra. Látogassuk meg a’ tavasz’ újszülötteit, a’ zöldellő fűszálakat, a’ pompás’ alkotványt fejlesztő kicsiny ágacskákat. Vizsgáljuk meg a’ hólepelre gyöngén ledülő Nivalist, a’szemérmes Anemonét, a’ szépet, melly szűz pongyolájába rejti keble’ kecsét, hogy annál hatósb legyen szépsége. A’ nője’mosolyát szirmaival el leplező Crocust, a’ Ranunculust arany fény mázával, az égkékű Veronikát, a’ felséges Scillával. Az illatos Daphnét, ’s a’ teremtőnek illatárral áldozó ibolyákat. A’primulát, melly sárgaszép, mint a’ szivárvány’ ivéről mosolygó napsugár. Jertek a’ mezőre, ifjak! szedjetek virágokat,’s ti nők tűzzétek melleitekre, oh mert illenek azok ott; virág és nő a’ férfinem’ két földi angyala. Vagy vegyétek bővebb vizsgálat alá a’ lelt szépeket, vegyétek kezeitekbe a’ könyvet, ’s tanuljátok tudományosan ismerni az erdők, mezők, sziklák’ füveit, és fogtok elég eldeletet találni bennük. Kövessétek a’Linné’szerelmes rendszerét, ő megtanít benneteket a’ növény nyelvre,’s ti minden virággal, fűszállal beszédet kezdhettek, mindegyik megmondja néktek nevét, ’s ti rövid időn minden fűszálban barátnéitokra fogtok ismerni. Nem lesznek Hasztalanok a’ séták, mert minden nyomon más más barátnétok nyújt számotokra kedves eldeletet. Felfedezi előttetek nevét a’ gyönyörű Páris, melly szemérmesen bujdogál az erdők’ sűrűjében, az Azarum, ’s a’gyöngytermetű Convallaria. Nők! talám azt gondoljátok, nem gyönge magatoknak való a’ füvésztudomány n ép néktek való, gyöngéd érzést gerjeszt az a’ gyöngéd női kebelben, a’ szívben egy nemesebb, szentebb érzést isten iránt, ki a’ füveket teremti, ’s ugyanazon egy törvények szerint időről időre tenyészted. A’ gyöngyvirág hat himes volt Adám idejében, mint most, ’s illatozó most mint a’ teremtéskor. A’ liliom pompás most mint ezredek előtt, ’s ezredek előtt édöntő mint most. A’ természet mintegy a’ női kebelbe öntötte a’ virágok’ szeretetét, ’s mi dicsőebb azokat már tudományosan ismerni, tudni melly seregbe rendbe, nembe tartozik a’ felvett virágcsa, tudni a’ jel- 59. sz. Csötörtih, május I6kán, 1844. ér. / 1. év.