Pesti Divatlap, 1844. július-szeptember (1-13. szám)
1844-09-29 / 13. szám
Atyai örömere. A városból ha megjövök, Elém vígan szökellenek, Ezer kérdés és csók között Mind hárman rajtam csüggenek; Egy vár vagyok , mit hős sereg Száll meg, s vészén be ostromul; Csak hogy csatánkban vér helyett Kéj és Öröm könyvje hull. Ha elmegyek, a távozót Híven körülveszik megint, Mindegyik édes szót rebeg , Mindegyik búcsucsókot int. Hajó vagyok, melly gazdagon Kincsekkel rakva útra kel; Csakhogy a kincs, mit én viszek, Egy kéjjel telt boldog kebel. S ha érkezem, ha távozom , Ha csendben itthon dolgozom , A kis sereg , mint méheraj, Körülrajogja asztalom : S valóban is végtére is A kedves, édes gyermekek, Nem mások én szivemnek ők, Mint egy szilaj, kis méhsereg. Miként a méhnek, nékik is Egy rózsakert még a világ; Éd és gyönyör, mit rejt nekik, Minden bokor, minden virág; S miként a kis méh a köpűt, Megnépesítik keblemet : Beléhordván szintéz gyanánt Ezernyi édes érzetet. Garay János: Nagybátyám és apám (Vége.) II. Az események után, mellyeket épen elbeszéltem, sok év elfolyt. Nagybátyámat, mint megjóslá , nem láttam többé ; földiek lettünk ugyan , de ő nem sokára ama nagy hazába vándorolt ki, hol a föld minden népei, valamint a többi számtalan égitest lakói, egy végtelen gyülekezetet képeznek. Szüleim is meghaltak , s az élet gondjai és szüksége ajtómon is kopognak. Szorgalom és kitartás által legyőzöm őket, bár sok erőködés s nélkülözéssel; bevégzem tanulmányaimat, viseletemet dicsérek, ismeretimet magasztalák , és, ámbár minden összeköttetés nélkül álltam, több vetélytárs elé tétettem , s egy törvényszék elnökévé neveztetem. E kitüntetésben azonban, mert annak kell azt tekintenem, nem a legifjabb koromban részesülők, mint a mondottak után gondolni lehet. Eléggé van rá gond, nehogy a kisebb hivatalokhoz itt gyorsan megtétessék — a nagyobbakkal természetesen gyakorta máskép megy; a lángésznek előbb van itt alkalma hozzá illő helyet foglalnia, kivált ha szerencsés, lángeszű apák, nagybátyák s több efféléknek örvendhetnie. A honnan következik, hogy a fia örökli apja lángeszét, mit különben gyakran akarnak kétségbe hozni, s hogy a titkos tanácsosok némelly családokban ki sem halnak. 388 387 házon kívül, s gyakran pihent meg a házon kívül, hol senki nem látszék észrevenni, hogy ,,e jó bőrben“ ördög lakozik, így történt, hogy a férj jobban vágyott a „házból ki“, mint a „házba be.“ A tizenöt hosszú év óta tudniillik minden este kikapta a lecskét. Eleinte ez igen megható, s komoly hangulatba ejte őt, később azonban megkeményedtek idegei, s tűrte az elkerülhetlent. Nehogy pedig akarata ellen fölinduljon, nehogy haragra lobbanjon, azzal egyenlité ki a házassági gyöngédség hosszú, erélyes szemrehányásait, hogy az esteli leczkéket szóról szóra francziára forditá magában. Ez rá nézve ép olly szükséges, mint hárító foglalkozás volt, s ebben olly ügyességet nyert, hogy a franczia kamara parlamenti beszédjeit, bármilly hevesek és zavartak voltak, hevenyében szótár nélkül képes lett lefordítani. Ennek következtében hivatalt is kapott egy később eltiltott újság szerkesztésénél. Ennek — az eltiltásnak tudniillik — neje nem volt oka. Miután a franczia nyelvet igen betanulta, s az esteli leczkézések még sem szültek meg, sőt hathatósabbak kezdtek lenni, sőt már-már fölinditással fenyegetők , latin nyelvre kezdé azokat fordítani, minthogy ez, félig el lévén általa feledve, neki több bajba került. Illy módon ő igen boldog házasságban élt, s midőn neje meghalt, érzékeny utóhangot iktatott halálára az újságba , mellyben őt mint legjobb nőt festé. Hogy e titkos szert fölfedezem, úgy hiszem, több házasembert , ki némileg bírja a franczia vagy latin nyelvet, kötelezek brántami hálára. Az emberi társaság temészetvizsgálói hiszik , hogy azt fedezék fel, miszerint azon nők, kiknek legkevesebb oka van, legféltékenyebbek. Ez nagy szerelemre s az elvesztés félelmére mutathat, mert csak nem képzelhetni, hogy féltékenyek legyünk csupán, a féltés végett. Azt is mondják, hogy a férjek vőlegény korukban, a hölgyek pedig a házasság alatt féltékenyek inkább — az elsők tehát ha még nem bírnak, az utóbbiak pedig, ha már bírnak. A franczia férfiak — mint állítják — bár gyakran volna okuk, nem olly féltékenyek, mint a franczia nők. E körülmény az utóbbiaknál nem a leghűbb szerelmet föltételezi, de ők megrögzött barátnői a históriai jognak. Desbordes marquisnő , a legjelesebb hölgyek egyike, ki egy tucat kedvesekkel dicsekedhetett, a legkitanultabb szerelemféltéssel gyötré férjét. E féltés fölmenté saját hűtlenségét; ő, mint mondá, csak azért szeretett, hogy férjét féltékenynyé tegye. Ennek azonban nem volt nagy kedve, olly várat ostromolni , mellyet olly számos sereg védett, s a következő perczben már hajlandó vala , magát megadni. Mindazáltal ez igen-igen kedves régi dal kigúnyolja a francziák szerelemféltését : Si mon mari voit sur mon lit Voler une mouche , 11 la chasse de depit Pour qu’ eile ne me touche, Et ce vilain est jaloux de draps de ma couche. Si je regarde les eieux , 11 suit mes prunelles; 11 erőit mérne que les Dieux Me trouvent si belle , Qu’ ils me font parier d’amour par les hirondelles.*) Ha ezt egyébiránt csak fecskékre lehetne alkalmazni, a férjnek nem volna igazsága, s gúnyt érdemelne. „Csekélységek“—, de gyakran átkozott csekélységek, miket a nők „csekélységeknek neveznek; ezek az férj fejébe fúrják magukat, s ott akkorákra nőnek, hogy azt majd szétrepesztik. Egy megkövült házasembertől hallam : Socrates még boldog lehetett, hogy Xantippéje gonosz volt, de nem hűtlen vagy épen szerelemféltő. Nem sokra ment volna a világbölcseségben, mert a féltékeny nők minden bölcseségnek leghatárzottabb ellenei. Figaro. *) Ha férjem legyet lát nyoszolyámra röpülni, boszankodva hajtja azt el, nehogy engem érintsen, s e pimasz még ágyneműimtől is félt.-------Ha az égre tekintek , követi szemeimet; azt hiszi, hogy az istenek is olly szépnek találnak, hogy a fecskék által szerelemről beszélnek velem.