Pesti Divatlap, 1848. január-június (1-28. szám)
1848-03-26 / 15. szám
887 is igyekezem, hogy a zsidók ollyanokká átalakuljanak, miilyenekké őket óhajtjuk. Igen de ez csak úgy történhetik meg legbiztosabban, ha el nem különözzük magunkat. Azon században, melly felszólításomra az egyenlőség zászló alatt alakult, körülbelül fele zsidó, és ezek engem arra kértek föl, hogy neveiket magyarra kereszteljem át, mi megtörtént. Azon felül pedig önként fogadok , hogy a szombat helyett, a vasárnapot tartandják velünk , rögtön kirekesztenek ollyat, ki nevekre homályt hozhatna. Én pedig részemről azt ajánlom nekik, hogy minden vasárnap ingyen a magyar nyelvben oktatást adok nekik. Midőn igy cselekszünk, szeretett polgártársaink ne nehezteljenek reám. A mi pénz pedig a zsidók által Vahot Imre polgártársnál részemre letételeit nyilatkoztatom, hogy abból egy krajczárt föl nem veszek, hanem a fölebb említett „Vasárnapi egyesület“ alapját fogjuk vele megvetni, így tegyünk szeretett polgártársak; az idő nem az , hogy most egymást gyanúsítsuk; a haza szabad, dicső jövőnek men elébe, de a szép jövő csak úgy következhetik be, ha félreértés nincs köztünk, ha karöltve munkálkodunk. Megengedve, hogy nézetetek szerint hibáztam, bocsássatok meg, hiszen olly időt élünk, midőn legnagyobb ellenségemet is keblemre ölelem. Én nem bírok most másról gondolkodni, mint imádott hazám leendő dicsőségére. Keblemből minden más érzés most ki van szorítva. Családomat áldoztam fel, hogy e honnak némi szolgálatot tehessek. Ha szerintetek ollyat is tettem , mit hibának vesztek , feledjétek el, addig, mig a törvényhozás intézkedik; ha az kirekeszti majd a zsidókat, akkor én kénytelenségből megnyugszom a törvényben. Táncsics Mihál *J IRÁNYI DÁNIEL BESZÉDE A PESTEN MEGHALT BÉCSI POLGÁR TEMETÉSEKOR. Tisztelt hazafiak ! Egy bécsi polgár hideg tetemei körül állunk. Leróvni jövénk a kegyelet kettős szent kötelességét, mellyel a boldogult mint ember, s mint azon derék nemzet tagja iránt tartozunk, mellyet a kivívott szabadság testvéri kötelékekkel fűzött mihozzánk. Mit a hatalom, melly a viszálkodás magvait szórta a két szomszéd nemzet közé, századokon keresztül akadályoztatott: a kölcsönös szeretet és bizalom , a viszonyos tisztelet és testvériség érzete , a kiábrándult és szabaddá lett két nemzet szivében valahára megszületett, és a viszálynak Dévényen innen és túl elhintett sárkányfogaiból megannyi hősök támadónak , őrt állni a szabadság és egyetértés aranygyapja körül. A szőke Duna, melly eddig a két nép keserves könyeitől áradott, mellynek vizét a gonoszság megmérgezé , hogy elsorvadjon a nép, melly partjain honol: gyémánt szalag most, melly összefűzze válhatatlanul a két testvérnek sziveit; és e gyémántszalagra a szabadság istenének napja mosolyogván , szivárvány az , az uj szövetség fényes szivárványa , a testvériség örök kezese. A szolgaság lánczait egy egész életen által hordozni, súlyos, bilincselt kezekkel sírba szállani, s rabokul hagyni hátra kiket szeretünk, borzasztó, keserves látni, érezni egy hosszú emberéleten keresztül önnemzetének elnyomattatását, a nemzet fajait még halálos ágyán is hallani , s reménytelenül múlni ki, kétségbeejtő. A testvér, ki e koporsóban nyugszik , nem volt illy boldogtalan. Mert bár életének *) Barátunknak ezen nyilatkozatát igen helyeseljük. Mert bár azok, kik az ő szeplőtelen s jellemét ismerik, zsidók iránti, önérdekből keletkezett symphathiákkal távolról sem gyanusíták őt; azonban a rosz akarat, és előítélet föllép illy zavaros időkben mindent elkövet a tiszta és jó nevek elhomályosítására. — E nyilatkozat azonban Táncsics jellemét fényesen igazolja , s örülünk hogy ezt a lapunkban tett ártatlan felszólítás eszközzé. Szerk. 26*