Pesti Divatlap, 1848. január-június (1-28. szám)
1848-06-25 / 28. szám
— 18. Másodszor Szerelmes pap vigj. 2 felvonásban írták Laurencia és Clairville ; fordította Csepregi. Claude, fiatal theologus (Egresi) ki különben költői tehetséggel bir, lemondva a képzelem csábitó játékairól, szigorun papi hivatalának s szelíd, erényes életnek akarja magát szentelni. Darabig jól is megy minden , a tisztelendő úr elvonulva él, megfeddi a bűnt, gyarlóságot s egyházi szónoklatot tart a színészek szabad könnyelmű életmódja ellen. Sz. hivatalának anynyira megadja magát, annyira lemond minden világi gondolatokról, hogy a néző is csak később tudja meg, miszerint ezen jámbor pap, egykor fiatalabb éveiben, megszállva a költészet démonától, egy operaszöveget csinált. S pedig úgy van, s most, — a darab megnyíltával, — Albert, fiatal orgonista s Claude barátja, zenét készít a kezéhez kerített szövegre, mellynek czíme: Szerelmes pap. Ez még nem elég; Albert színpadra adja a dalművet, s ott elfogadtatván játszani akarják azt. Az ártatlan Claude az adósság miatt elfogott zeneszerző végett megjelen a színház ügyszobájában. Itt lelki fájdalmak közt tudja meg, hogy az ő darabja fog néhány percz múlva játszatni. Színészek és csábító szépségű színésznők fogják körül. Dicsvágy, félelem, világi gondolatok zajlanak benne. Végre a mű adatása megkezdetik. Tapsolnak. Azonban egy a játszó személyek közül, ki a darabban a pap szerepét adja, roszul lesz ; — a darabnak meg kell akadnia , ha csak a becsületes és szent Claude , úgy mint van , a tisztes papi ruhában , át nem veszi a szerepet. A pillanat fontos, Claude ingadozik, de az ármányos színészcsoport beragadja őt a színpadra. A tisztelendő remekül játszik, a nép tapsol, s a király, ki épen jelen van , könyvtárnokának nevezi ki őt. Az örömben úszó Claudenak csak azon végső kérelme van, hogy főnökének meg ne mondják ez eseményt. — A mű mindenütt a szerénység és illem korláti közt halad, s ha nincsenek is benne számos meglepő, ■— nevettető helyzetek , de az erkölcsiség s jobb ízlés sincs sehol sértve. Egészen a komikum magasabb neméhez tartozik, s mint illyen, de különben is ügyesen leven dolgozva , sok ideig kedves időtöltést fog nyújtani. Illy darabot megnézhet bármilly finom hölgy. S illyenek kellenek nekünk — illyenek főleg most, miután nyert szabadságunkat csak úgy tarthatjuk fenn , ha a társas élet nem távozik el a tiszta erkölcstől, a színpad pedig erre nézve sokat tehet. Dicsérnünk kell az igazgatóságot e darab színrehozataláért, de dicsérnünk különösen Egresit kitűnő jeles játékáért. Ő annyira Claude volt, annyira belehelyheti magát a szerb pap jellemébe, hogy már jobban nem lehetett. Szigeti, Komlósi Ida , Szilágyi Lilla is jól tölték be helyeiket. — A vígjáték folyamából egy mellékes dolgot tanultunk, mert nem hisszük hogy a szerzők valótlanságot vagy eszményiséget rajzoltak volna. A műben előjövő színháznál a legnagyobb szorgalommal járnak a meg nem jelenő szerző után, s örvendnek megérkezésének. Nálunk nemzeti színházunknál, meg sem igen szólítják a szerzőt, ha darabja adatni készül, s általában alig mutatnak iránta annyi figyelmet, mennyit az iránt szoktak, ki a szinházhoz csizmát készít. 0. — 19. Capriciosa. Vigj. Ford. Kovacsóczi. — Ez alkalommal kedvelt művésznőnk Lendvainé, most már új házassági frigybe lépvén, mint Latkócziné, Lendvai-Latkócziné névvel jelent meg a színi czédután s Capriciosa szerepét igen jól, élethiven játszó. — Ugyanekkor Szentpéteri és László is jól mulattattak bennünket, a többiek játékán nagyobbára hanyagság mutatkozott. — Kinek is volna kedve üres falaknak játszani. — 20. E r n a n i. Opera Verditől. — 21. Az amerikai. Régi, elkopott német vígjáték. Kedvetlen — akadozó előadás . — üres ház. No de majd máskép lesz ez országgyűlés alatt. — 22. Nabucodonozor. — Abigail szerepében Schódelné tündökölt. — Füredi, Reina, Wolf szokás szerint jól tölték be helyeiket. — 23. Először: Valaki gyermeke. Vigj. 2 felv. Francziából ford. Egresi B. — Jövőben szólunk felőle. VIDÉKI TÁROGATÓ. Egy kis kürtölni való Krasznából. Mennyire füst a remény, s a látszat mennyire csal, a legélénkebben tanúsítja ezt megyénk ege alatt a napirend, — van főispánunk, Kabós Jósef, ez az ember az, kit Kraszna ifjúsága, s az átalakulás minden becsületes barátja olig forró kebellel fogadott diszszékében , mellynél égebben még ember soha senkit nem fogadhatott, örömittasak valánk midőn önkény puffasztotta zsarnok administratoraink székébe ez embert ültethettük, — de azt kell hinnünk, hogy az önkény puffaszkodó gyakorlatitól avulásba induló elnöki szék, e nyavalyát annyira magába vette, hogy ha a legegészségesebb ember üljön is belé, reá fogna ragadni, — jó volna a marczius előtti elnöki székeket porrá égetni, de még hamvából sem szappant főzni, mert azzal ismét ruhát mosnak, s a ragadozó nyavalya megint csak valami lelkes főispánra is viszakerülhetne, s majd azt művelné mit Kabos Jósef. A törvénytelenség halmaza, mi nagy részt simogatás , nagy részt a terrorismus szele széjjel fujdogálása következtében a főispán akaratának kifolyása, olly nagy, mint maga a Magura hegye.