Reggeli Délvilág, 1993. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-02 / 178. szám
Feszty Árpád újjászületése (Folytatás az 1. oldalról.) — Mennyire népszerűek a történelmi pannók? — Azt hiszem ezek az alkotások a reneszánszukat élik. A körkép a mozi és a tévé nyújtotta látvány elődje. Ma is készülnek panorámaképek, de valójában ez a múlt század műfaja. Feszty Árpádot az 1891-es párizsi útja ihlette meg, akkor a Szajna-partján látta a napóleoni csatákat ábrázoló körképet, és akkor határozta el, ha hazajön maga is fest olyat. No persze apósa Jókai Mór is nagy szerepet játszott abban, hogy vászonra vigye a „magyarok bejövetelét”. A múlt század végén, a közelgő millenniumi hangulatban az írófejedelem segített a téma kiválasztásában. A körképet 1894-ben avatták fel. — S mikor lesz a második avatása? — Beszélgetésünk elején már elismerően szóltam arról, hogy jó ütemben haladnak a munkálatokkal. A restaurálást a szerződés szerint 1995 őszére kell befejezni. Ám a lengyelek megelőzték magukat és szerintem 1995 januárjára elkészülnek. Az egészen biztos, hogy az 1996-os ünnepségen, a honfoglalás 1100. évfordulóján ismét a régi fényében ragyoghat a történelmi pannó. Mibe került eddig az ópusztaszeri vállalkozás? — A nemzeti emlékpark ötlete Erdei Ferenctől ered, 1970-ben ő javasolta az építést. Azóta sokféle bizottság, újabban alapítvány is bekapcsolódott a tervezésbe, a kivitelezésbe. Őszintén megmondom, lehetetlen kiszámolni, hogy mennyibe került az emlékpark. Két évtizeddel ezelőtt csak az ásatásokra 10 millió forintot költöttünk. Az a tízmillió most a sokszorosát éri... Elültettünk 54 ezer fát, ha ezt a mai áron számoljuk, akkor csak ez a tétel sok millió forintot tesz ki. Becslésem szerint kb. 2 milliárd forintnyi munkát végezhettek el Ópusztaszeren. De nem szeretném, ha az értékelésem miatt vita alakulna ki. Az emlékpark építésével párhuzamosan fejlődött Ópusztaszer község is. — Az első kapavágástól szemtanúja a nemzeti emlékpark létrejöttének. Bizonyosan voltak olyan pillanatok, amelyet eddig nem publikáltak valamilyen oknál fogva? — Ismerőseim körében néha anekdotázni szoktam. A rosszindulat és a butaság történetére jellemző a következő epizód. Amikor a ’70-es években elkezdtük az ásatásokat, egyik napról a másikra megszállt a rendőrség. Nagyot nevettünk, amikor kiderült, miért jöttek a biztosok. Valaki jelentette nekik, hogy a sírok között meztelen nők szaladgálnak. A bikinis régész hallgatóinkat — akik a nyári forróságban fürdőruhában dolgoztak — látták ruhátlannak a jóindulatú feljelentők. — Milyen lesz a központi múzeum biztonsági rendszere, hiszen nem árt az elővigyázatosság? — Az épületet már ma is éjjel-nappal őrzik, de a védelmi rendszert technikailag állandóan tökéletesítjük. HALÁSZ MIKLÓS Talán soha ennyi vendéget nem fogadott még Szatymaz, a 3600 lakosú falu, mint a hét végén, amikor a helyi gazdakör nemzetközi kertészeti vásárt és kiállítást rendezett. Szombaton, a megnyitó napján többszáz érdeklődő nézte meg a majdnem 30 vetőmag-forgalmazó, gépgyártó, műtrágya-előállító, mezőgazdasági könyvkiadó, vegyipari cég, valamint néhány termelési rendszer és kutatóintézet kiállítását. Ennyi illatos, mosolygó, pirospozsgás őszibarackot akkor láttam utoljára, amikor úgy 30 éve , még a Horváth Mihály utcában rendezték meg a Szegedi Ipari Vásárt. Öklömnyi szőrös és kopasz barackok kellették magukat — előcsalogatva a pavlovi reflexeket —, s ha még hozzávesszük a bográcsokban jövő pörköltek és halászlé illatát, ember legyen a talpán, aki ellent tudott állni az ínyenc élvezeteknek. Szatymaz polgármestere Szüts László. Őt kérdeztem a megnyitó után. —Ez az első ilyen nagyszabású rendezvény. Mi volt az előzménye, hogy sikerült megszervezni? — Kérdésének a második felére válaszolva: nagyon élénk a szatymazi Gazdakör. Vezetői diplomás szakemberek, elnöke dr. Somogyi György, kutató, titkára Szél István, a megyei FM-hivatal munkatársa. Nekem csak középfokú végzettségem van, viszont 1 hektáron én is termelek őszibarackot. Van 30 éves Champion fám is, büszke vagyok rá, hiszen az ültetvényeket általában 15-20 év után újra kell telepíteni. A szatymazi őszibarack múltja és gyökere a két világháború közötti időre nyúlik vissza. Előtte itt is csak szórvány gyümölcs volt. Kamenszky Béla, az akkori Gazdasági Iskola igazgatója ismerte fel, hogy az itteni mikroklíma, a talajadottságok és az alföldi gyümölcsös gazdák szakértelme az őszibaracktermelés fellegvárává teheti ezt a környéket. Ő fejlesztette tájkörzetté a Szatymaz körüli gyümölcsösöket. A történelmi Buda—Nagytétény—Érd határolta területet egyre inkább beépítik, nálunk, itt délen két, három héttel korábban beérik a zamatos gyümölcs. — Nálunk viszont az a baj, hogy a kistermelés miatt szinte képtelenség akár egy kamionnyi egyöntetű fajtát összeszedni, ez pedig gátja az exportnak. — Ezt mi is tudjuk, de hogy a helyzeten változtatni tudjunk, ahhoz idő kell, és egy olyan integráló cég, amely garantálja a hosszú távú, biztonságos értékesítést. Az ültetvények, illetve a fajták cseréje folyamatos. Viszont az őszibarack olyan, hogy nem érzi jól magát az olyan földben, ahol az előző fák gyökérmaradványai még megvannnak. — Viszonylag újak a kopasz barackok. Meg kell mondanom azonban, hogy ízletesebbek a régi, szőrös fajták. — Szerintem is. Persze a kopasz baracknak sok előnye van, például tartósabb, jobban bírja a szállítást, nem löttyed meg olyan gyorsan, mint a szőrös barack, de ez utóbbinak tényleg jobb az íze. Van, akinek allergiát okoz a barack szőre, ezért kell a kopasz barack is. Nagyon kellügyelni a metszésére, mert, ha nem metszik meg rendesen, akkor sokat terem, de csak szilva nagyságú gyümölcsöket. — Az első nemzetközi kiállításon felbuzdulva hagyománnyá teszik ezt a vásárt? — Igen. Az igaz, hogy ez az eddigi legnagyobb rendezvényünk, de már évek óta tartunk valamilyen összejövetelt. A múlt század utolsó éveiben már volt itt gazdakör. A második világháború után szakkörként működött tovább, majd a Hazafias Népfront által szervezett kertbarát körként. Három éve, a rendszerváltozáskor lett ismét gazdakör. Tudja, a parasztember olyan, hogy amit akar, azt megcsinálja, akárhogy hívják, is . . . Régebben is tartottunk kiállításokat, az elmúlt években pedig KamenszkyBéla-emléküléseket. Most azért nyitottunk, mert meggyőződésünk, hogy a magyar mezőgazdaság úgy tud továbblépni, úgy lesz képes a bővített újratermelésre, ha a zöldség- és gyümölcságazatát fejleszti. Rövidesen őszibarack márkakörzetté nyilvánítanak bennünket, erre mi már fölkészültünk egy intenzívebb marketingmunkával, védjeggyel, fajtaváltással és a biotermelés bevezetésével. A föllendülés nem megy egyik napról a másikra, de az ilyen nemzetközi kiállítások messze földre is elviszik hírünket. MEGYERI VALÉRIA Szatymaz hamarosan márkakörzet Szőrös barack az igazi Elfogódottan toporgok a tűző napon, a Tisza partján, a napozók, a hangoló zenekarok között, kérdezgetem, kinek mi a véleménye a Napokról, kinek, hogy, s mint tetszik. Hátha ekképp „elkapom’’ a hangulatát. Ebből látszik, nem csupán a Sz. I. N. változott, hanem én is. Annak idején, még ama „nagy” Napok táján, nem kellett senkit kérdeznem, én magam voltam a tárgyiasult hangulat. Megesett, egyidejűleg láttak a Nagyállomáson, ahová épp begördült a vonat, rajta a miskolci, győri hobók, és a rakparton, ahol már próbált — teszem — az Ozirisz... („Cickók dccannak, combok villannak”, ilyeneket írtam akkor, illetve, a tudósítás vége táján: „a híd alatt készülődik — mi is? —, talán a más nap, a vasárnap, valamint a fölkelő Nap.”) Végül aztán: „a mályvaszín Nap első fénye törött nyakú, zöld üvegen villan.” — Most, ma, hogy ilyeneket írnék, erről messze nincs szó. Kiüresedetten ülök az íróasztalnál, s maga a rendezvény is egészen más. Helyileg tört részére zsugorodott — igaz, e hely, mint mondom, a Lapos, többet ér, mint az a régebbi öszszes. Mit mondanak a fiatalok? Nem érdektelen tudni, hisz, ha legtöbbnyire gyermekként is, de végigélték az egykor volt Sz. I. N.-napokat, van összehasonlítási alap. Akadt a megkérdezettek között, aki örömteli, meglepődött hangon mondta: nem is tudta, Szegeden ennyi az amatőr rockzenekar! Itt, igen, akár minden hétvégén fölléphetne egy-egy környékbeli együttes ... Mások meg __ így Losonc Teodóra és Pócs Attila, akik kimondottan a Sz. I. N. kedvéért jöttek át Zentáról sátorozni _ hiányolták a sztárzenekarokat. Hirtelenjében Deák Bilit említették, akit szívesen hallgattak Volna, Hobót, a Beatricét — úgy látszik, hozzájuk nem jutott el a hír, hogy utóbbi stratégiai és taktikai feladatokkal hihetetlenül el van foglalva. E kétféle vélemény volt a meghatározó a fiatalok között. A helyszínt, magát a Lapost, mindenki főnyereménynek tartotta. Végül is, a városon belül van a SZI- II., a rendezvény, akár a Tisza túlpartjáról is gond nélkül hallgatható, nézhető, nem eldugott helyről van hát szó — ugyanakkor, mégsem kénytelenek a fiatalok tömegeibe nyárspolgárok keveredni. Akiknek nem tetszik a Sz. I. N„ nem megy a Laposra. Ahhoz, hogy valaki idejöjjön, határozott szándék szükségeltetik. Keresztül kell menni gáton, erdőn, lepengetni harminc ruppót, egyebek .. . Ennyit azért csak nem ér meg a rendezvény egy ünneprontónak! S hogy a szervezők — így a Szurdi Zsolt vezette Szegedi Városi Rock Klub, ill. a Béke Jobb Bt. —, milyennek minősíttetik a rendezvényt? Messzemenő elégedettségüket fejezték ki a szombati nap délutánján — még fehéren tűzött a nap —, s igazolva látták előlegezésüket, hogy tudniillik, a fiatalság méltónak bizonyul a Napokra. Vági László, a „rocknagypapa”, Barka Árpád, aki a szponzorokat begyűjtötte, és Szurdi Zsolt, mindenképpen nyilatkozott. — Nagyon jellemző a Napokra — mondta Vági László —, amit a tizenkilenc éves fiam fejtett ki: itt nem úgy működnek az emberek, mint a diszkóban. Ide nem balhézni jönnek, hanem jól érezni magukat, s egymást. Sokfelől sokféle fiatal érkezett ide — folytatta —, és ugyancsak sokfelől, sokféle zenekar. Kivétel nélkül, mind szerette, megértette a másikat, nem volt kölcsönös pfújolás, kifütyülés, sőt! Heavy-metált játszók éppúgy fölléptek itt, folk-rockot, countryt művelők, s a nosztalgikus rock hívei. Százféle színű volt a rendezvény, minden irányzat hozzáadta a maga pluszát, s ez így jó. A Sz. I. N. persze — melynek támogatásától a város, hogy is mondjam, elhatárolta magát —, nem két fillérbe került. A fő támogató, a Béke Jobb Bt. — mint Losonc Sándor alapítótól megtudtuk —, jó 280 ezer forintot fektetett a rendezvénybe. Ebből százötvenezret vittek el mintegy a föllépések, a hangtechnika árával együtt, 40 ezret a színpad, 50 ezerbe került a biztonság, 40-be az áram. .. Plusz még, ugye, adódtak járulékos költségek, erre-arra. — Remélhetőleg megtérül a kiadás — mondta Losonc Sándor —, jó az idő, sokan jönnek a Laposra, összeadódnak a napozók, és a Napokra érkezők. ... Az igazi — persze — az éjszaka volt. Az éjszakák voltak igazán igaziak. Magam szombat este, tíz tájban mentem le, tkp. a Gőzerőt akartam meghallgatni, ám a program kissé csúszott, akkor még javában a bajai Sansz szólt. A kezdő, viszont ígéretes, a makói The Garde akkorra már túl volt a bemutatkozón, éppúgy, mint a váratlanul beérkező, vásárhelyi Interrock is, mely bluest játszott, és mint hallom, nagy sikerrel. Kimondott részeget csak egyetlent láttam — ő minden, csak nem fiatal volt. Vasárnap a népszerű Zátony sörivó versenyének döntőjével folytatódott a programhalom, s az éjben, a jugoszláviai Crazy Joe’s Fish előadásával zárult. Közgazdasági szakközepes lányok, fiúk, akikkel dumáltunk, ígybúcsúztak el tőlünk: — Na, akkor majd tíz év múlva, ugyanitt! De olyan tíz év múlva, amely alatt minden nyáron volt Szegedi Ifjúsági Napok! FARKAS CSABA (Fotó: Pintér J.) Feltámadt halottaiból a SZÍN Laposból lett a főnyeremény Azt hiszem, a Lapost — ezt a kieső újszegedi szabadstrandot — az Isten is az ifjúsági napok számára teremtette. Más kérdés, hogy ezt eleddig, a megelőző esek során, az égvilágon senki észre nem vette: a szegediek ezek szerint be vannak oltva alapfokú látás ellen. Igaz, maga a kérdés, már tudniillik, hol legyen a Szegedi Ifjúsági Lapok, a SZÍN, föl sem merült immáron jó pár év óta, mert egyáltalán, sehol nem volt. Szünetelt. Annak előtte meg jóformán mindenhol volt, a Stefániától a rakparton át a „Dugó” térig, a fiataloké valt az egész város. Az utolsó „igazi" Napokról még én írhattam a tudósítást — más lapba — fokozottan látom hát a különbséget. Az az elmúlt, az a régi óriási happening volt — a mostani szolid, zenés rendezvény. # r «»^DEImAG 1993. aug. 2., hétfői