Reggeli Délvilág, 1993. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-01 / 203. szám

Sztrájk helyett béremelés a JA­TE-n? Beszélgetés Csirik­­János rektorral AZ ÚJ TANÉV KEZDETE ELŐTT KERESTÜK FEL CSiriK JÁNOST, A JATE REKTORÁT, HOGY AZ IN­TÉZMÉNY HELYZETÉRŐL ÉRDEKLŐDJÜNK. ANNÁL IS INKÁBB, MIVEL AZ ELMÚLT IDŐSZAKBAN MIND ORSZÁGOS, MIND HELYI SZINTEN TÖRTÉNTEK OLYAN ESEMÉNYEK, MELYEK BEFOLYÁSOLJÁK A JÁTE MUNKÁJÁT. — Immár van a felsőok­tatásra vonatkozó törvény is. Hogy értékeli ezt a jog­szabályt? — A felsőoktatási törvény egészen jó. Az utolsó módo­sítások a vitás kérdéseket általában pozitív irányba döntötték el, aminek köz­vetlen következménye, hogy a felügyelet szeptem­ber 1-jétől a Művelődési és Közoktatási Minisztérium­hoz került, valamint a fi­nanszírozás egységes dönté­se is — az előirányzottnál korábban — 1995-től az MKM segítségével fog tör­ténni. Hogy a törvény rész­leteiben milyen, az akkor derül ki, mikor megpróbál­juk ennek alapján a saját egyetemi Statútumunkat ki­dolgozni. — Az egyetem alkotmá­nyának főbb vonásai látha­tók-e már? Az új Statútum az ideigle­nesre épül. A tervezetünket az egyetemi tanács tagjai látták, megjegyzéseket is tettek rá. Ahogy a változa­tokat és a felsőoktatási tör­vényt együtt láttam, a ket­tő meglehetősen jól illeszke­dik egymáshoz. Úgy tűnik, nem lesz sok, komoly vitá­ra is okot adó kritikus pont. — Január 1-jétől érvény­be lép a közalkalmazotti törvény bérskálája. Tud­ják-e tartani az előírásokat, vagyis megfelelő bért tud­nak-e adni az oktatóknak és a dolgozóknak? — Központi intézet va­gyunk, ezért az egyetemi dolgozók közalkalmazotti bérbeállásához szükséges pénzt központi költségvetés­ből kellene fedezni. Nem arról van szó tehát, mint a társadalombiztosítási terü­leten dolgozó közalkalma­zottak esetében, ahol az ön­kormányzatok próbálják megelőlegezni valamilyen bankhitel formájában a szükséges összeget. A mi esetünkben a központi költ­ségvetésnek kell gondoskod­ni a fedezetről. Ebben a pil­lanatban nehezen megítél­hető, hogy a bérskála beve­zethető lesz-e. Legutóbbi in­formációim alapján úgy lá­tom, hogy igen. A nem ok­tató dolgozók május 1-jéig visszamenőleg átlagosan személyenként körülbelül 1200 forintos emelést kap­nak majd. Az oktatók eseté­ben pedig szeptember 1-jé­től 25 százalékos béremelés várható, s ez azt jelenti, hogy január 1-jétől viszony­lag kisebb emelést kell vég­rehajtani ahhoz, hogy a tör­vény előírásait betartsuk. — Valamennyi központi keretből történik. Ezen túl az egyetemnek milyen az anyagi helyzete, milyen ösz­­szegekből tudnak gazdál­kodni? — Eléggé rossz az anyagi helyzetünk. Dologi költ­ségvetésünket ebben az év­ben körülbelül 47 millió fo­rinttal csökkentették. Ez elsősorban a tanszékek do­logi költségeinek csökken­tésében jelentkezett, mert központi költségeket nem tudunk mérsékelni. Például a fűtésen már csak az energiaárak növekedése miatt sem tudunk megtaka­rítani. A tanszékek számára ez 30-35 százalékos csök­kentést jelentett, ami az inflációval együtt még drasztikusabban sújtotta őket. A pótköltségvetés tar­talmazza az egyetemeknek szóló dologi visszatérítést, vagyis abban reményke­dünk, hogy az eredeti elvo­násnak legalább egy részét visszakapjuk. — A bölcsészkar oktatói még a felvételik időszaká­ban felvetették, hogy sztráj­kolni fognak, azonban mo­rális okokból elhalasztották a demonstrációt. Viszont a tanév elejére sztrájkot hir­dettek. Mi erről az ön véle­ménye? — Megkaptam a bölcsész­kar vezetőségének erre vo­natkozó levelét. Ők elsősor­ban az egyetemi oktatók rossz helyzetével, s a dologi költségvetés drasztikus csökkentésével indokolták sztrájk-kezdeményezé­süket. Úgy ítélem meg, hogy ha az említett béreme­lés ténylegesen bekövetke­zik, s a költségvetés elvoná­sának nagyobbik részét visszakapjuk, akkor a köve­telések egy része teljesül, a panaszok részben orvosol­hatók lesznek ezáltal.­­ Az anyagi nehézségek­kel együtt, vagy azok elle­nére, az egyetem tudja-e tartani az oktató-kutató munka színvonalát? — Ez meglehetősen bo­nyolult kérdés, mert na­gyon sok oldala van. Az, hogy az órákat pontosan megtartsuk, olyan kötele­zettsége az egyetemnek, amit feltétlenül el lehet várni, s amelyet a rossz anyagi körülmények között eddig is nagy részben telje­sítettünk. Ez jórészt az ok­tatókon múlik, az ő felada­tuk, hogy a magas szintű oktató-kutató munkát — ahogy eddig is — befektes­sék. A kutatás területén ta­lán kicsivel kedvezőbb a helyzet azzal, hogy elég sok csatornás támogatási rend­szer alakult ki az országban, kezdve a ’80-as évek OT­­KA támogatásaitól. Az egye­tem dolgozói nagyon sikere­sen vesznek részt a külön­böző pályázatokon. Úgy tű­nik, a kutatás támogatásá­ra viszonylag megnyugtató­an sikerül pénzt kapni, az újabb pályázati formák már időnként azt is lehetővé te­szik, hogy nagyobb műsze­reket vásároljanak a kuta­tók. A doktori programok beindításával reményeink szerint további anyagi for­rásokhoz jutunk annak árán, hogy ez óriási terhe­lést jelent majd az oktatók számára. — ennek korábban össze­tűzése volt Andrássy Adél volt gazdasági főigazgató­val, pontosabban megvonta megbízatását. Úgy hírlik, Andrássy Adél nem ért egyet a döntéssel, perre ké­szül ... — Andrássy Adél a Mun­kaügyi Bíróságnál megfel­lebbezte a döntésemet. Nem értett egyet azokkal az ér­veimmel, melyek alapján visszavontam magasabb ve­zetői megbízatását. — S amelyeket ön tovább­ra is fenntart. — Természetesen: ARATÓ LÁSZLÓ A filmek késnek: Vásárhelyen Árusokhoz igazodnak N­incs könnyű helyzetben a vásárhelyi Petőfi Sándor Művelődési Központ. A számadatok arról tanúskod­nak, hogy jelentősen csökkent a különböző rendez­vények látogatottsága. Ez az évek óta tartó folyamat — sajnos — napjainkban is tapasztalható. Képtelen a mozi a nap mint nap jelentkező kihívásoknak megfelelni, nem tud versenyre kelni a videóval, és a tv egyre szaporodó csatornáival. A filmszakma válságban van. A legnagyobb forgalmazó cégek is egyre nehezebb helyzetbe kerülnek, amit Vásárhelyen úgy érzékel a mozilátogató, hogy az ér­deklődésre számot tartó filmek túl későn érkeznek. A már említett körülmények arra készí­­tték a PMK vezetését, hogy a Terv mozinál például új­­fil kialakí­tását tervezik. Ezt úgy képzelték el, hogy a mozi jellegé­nek megtartásával egyéb közművelődési tevékenységnek is helyt adnak. Új elemként jelent meg a PMK tevékenységében az olvasókörökkel való kapcsolat. Szeretnének — a csúcsi ol­vasókörhöz hasonlóan — több olvasókörben egy szakkört működtetni. Minthogy a kultúra területén is egyre na­gyobb szerepet kap a vállalkozás, ez nemegyszer a köz­művelődési program terhére történik. A PMK arra kény­szerül, hogy a művelődési ház aulájában helyet adjon az elárusítóknak, akik ezért természetesen fizetnek, ám ugyanakkor kénytelenek a rendezvények időpontját az árusokhoz alkalmazkodva meghatározni. Érezve nehéz gazdasági helyzetüket, igyekeznek min­den bevételt jelentő forrást felkutatni. Havonta megküz­­denek a műsorfüzet hirdetéseiért, hogy abból fedezni tud­ják a nyomdai és terjesztési költségeket. Az intézményben működtetett szakkörök, csoportok és együttesek sok kulturális értéket teremtenek. Ez elsődle­gesen az intézmény jellegéből adódik, mely szakosodása révén a közművelődési szervezetek között ember- és tár­sadalomcentrikus. Tevékenységük — annak minden hibá­jával és eredményével — a nagy nyilvánosság előtt törté­nik, és anyagi hátterüknek jelentős hányadát az önkor­mányzat biztosítja. A Petőfi Művelődési Központ vezetése most különös­képpen igényli az önkormányzat támogatását. Érzik ugyanis a fizetőképes kereslet csökkenését, a bérletek iránti érdeklődés mérséklődését, a szabályzók kedvezőt­­len alakulását. Ugyanakkor sajnálattal állapítják meg, hogy a 10 százalékos befizetési kötelezettség következtében kénytelenek lesznek áthárítani a plusz kiadásokat a kö­zönségre. Látogatóiknak irántuk tanúsított bizalma nem válto­zott. Ez arra kötelezi őket, hogy szűkös anyagi lehetősé­geik mellett igényes, magas művészeti értéket képviselő előadásokkal és műsorokkal rukkoljanak a város polgárai elé. Megítélésük szerint erre csak az önkormányzat hatha­tós támogatásával lesznek képesek. Hogy kellő megértésre találnak-e a képviselők körében, erre a kérdésre az ön­­kormányzat közgyűlésének soron következő ülésén meg­kaphatjuk a választ, minthogy a téma napirenden szerepel. (pusztakeresztúri) Lucariu, Adriana: Erőfeszítés. (Szegedi Fesztivál Tárlat! Nézem a tévét Lila akác októberében Mar­­seilles makadám- köves utcáin Sándor jugoszláv király vére folyik, mert gépkocsija alatt akna robban. Ugyanazon hónap közepén megkezdődik Kíná­ban a hosszú menetelés, mely egészen Mao Ce-tung győzelméig tart. December 1-jén Leningrádban meg­gyilkolják Kirovót, s ezzel Sztálin a zsarnokság új feje­zetét vezeti be a sokat szenve­dett birodalomban. Magyarországon nem tör­ténik semmi említésre méltó, a világtörténelmi évkönyv bejegyzései szerint. Hacsak nem, hogy Kodály megírja Jézus is a kufárok kórusműét. És még valami megszületik, amiről pedig meg sem emlékezik az anna­les: Székely István filmrendező, Szép Ernő regénye alapján, elkészíti a Lila akácok című remekmű­vet Kabos Gyulával, Ágai Irénnel. Mondom, meg sem említi a hazai készítésű Világ­­történet... Tán igazuk is van, elvégre hol marad ez a kis verébtörténet az emberiség méretű drámáktól és fordula­toktól? Tényleg, hol marad? Ráadásul olyan régi módian táncolnak a filmben, hogy az kész ciki, a szerelésekről már nem is beszélve. Legföljebb az maradt meg, hogy az em­bernek még mindig könnybe lábad a szeme, ahogy elnézi ezt az egész nyomorúságot, most a képernyőn, ami az akkori pesti éjszaka. Szeren­csétlen prolilány, bocsánat a balos jelzőért, aki a testvérei miatt lenne kimért hasi, üres zsebű stricijével, akit villám­­csapásként ért a fölismerés: neki ez a kis ragadós csomag jelenti a szerelmet. Miközben odakint dúl a világpolitika, készül a fasizmus, forgolódik a sztálini húsdaráló. Szóval nagypapáék ekkor könnyez­nek a Lila akác sírós, mosoly­gós muzsikáján. Nevetséges, nemdebár? Vagy csupán a miénk? Válasz arra az esze­­lősségre, ami a nagybetűs vi­lágpolitikát már akkor is jel­lemezte? Szeress és ne hábo­rúzz! De hiszen azóta is há­ború háborút követ, nem ta­nultak hát semmit! Vagy csak nem értették meg a filmet, nem érezték az akác illatát? Netán a háború ugyanúgy hozzátartozik az élethez, mint a szerelem? Kínos be­vallani, de igaz. A filmbéli Manci tényleg kísértetiesen buta, csupán egyetlen dolgot tud halálos biztosan : hogy kit szeret. És ez tökéletesen elég önmegvalósításához: megszerzi. Hiába, a nők már csak ilyenek voltak és marad­tak. Mi férfiak pedig, mint említettem, háborúzunk. Közben elszállt hatvan év vagy akár hatezer is talán, az akácok lilán illatoznak, és a szívünk még mindig úgy fáj... Megállt az idő Európa fe­lett. (tráser) Filmvilág idétlen időkig H­a holnap ma lesz, akkor tegnap tegnapelőtt volt. Ez logikus. Viszont ha csak­ugyan holnap lesz ma, és teg­nap is ma vett, akkor ez egy kicsikét össze van kuszálva. Mármint az idő. Ez kívülről mulatságosnak tűnőt, és ez azért van, mert nem vagyok egy főszereplő alkat. De ha belegondolok, hogy minden reggel ugyanazzal a fogkefével és fogkrémmel kellene fogat mosnom, és ugyanúgy habzana a szám, hát nem sokáig bírnám. Bill Murrayt, azaz Philt egy látszik keményebb fából farag­ták. Mint menő, az időjárás-vál­tozástól megkeményedett szer­vezetű meteorológus egészen jól tűrte az időcsapdát, és azt a néhány hónapot, amit ebben eltölteni kényszerült. Mind­össze tucatszor lett öngyilkos ezen idő alatt. Persze a halál­ban eltöltött órák száma is aszerint változott, hogy melyik napszakban ugrott le az eme­letről, hajtott szakadékba, vagy lépett robogó teherautó elé. Reggel hatkor egy karcolás nélkül, állig betakarv­a ébredt minden esetben. És még akkor is egyedül, ha történetesen nő­vel aludt el, és ez akárhogyan is nézzük, határozottan előnyös a helyzetében. Kivéve, ha szerel­mes a producerbe, aki elkísérte a forgatásra. A filmírók nem voltak tekintettel Phil érzelmeire, minden este feltá­madt a hóvihar, és reggel hat­kor zenélt az óra. Phil már kívülről tudta az aznapi esemé­nyeket, de ez nem boldogította igazán. Ugyanis kénytelen volt egynapos udvarlásokkal a csini hölgy szívébe férkőzni, minek következtében megszámlálha­tatlan mennyiségű pofonokat kasszírozott. Mindhiába. Mi­után l’hil jégsz­obrászatból, se­gítőkészségből és zongorázás­ból ,.summa cum laude" szer­zett diplomát, és a városka őrangyalává vált a holnapiakut életben, végre előre megter­­vezhetetlen jutalomban része­sült. Reggelre is a takaró alatt melegítette hideg lába szárát a nő. (Majd megunja.) Ráadásul február harmadika lett, az idő lemezjátszója új barázdába ug­rott. És ekkor már nem volt semmi szerepe a fergeteges ko­médiának. Csak a „The End” feliratnak, de ezt rossz előér­­zettől vezérelve senki sem várta meg. A mozigépész pedig az elejére tekerte a filmet, és újra befűzte... KÉRI BARNABÁS Környezetünk védelméért­ örnyezetvédelmi asszisztensképzést indít októberben a budapesti TIT Stúdió, a Veszprémi Egyetem se­gítségével. Nyárig péntekenként tartják az egész napos képzést. A jelentkezők a 80 ezer forintos tandíjból 30 ezer forintot fizetnek be, 50 ezer forint támogatást ad a résztvevőknek a Környezetvédelmi és az Oktatási Mi­nisztérium, valamint a Német Népfőiskolák Szövetsége. Elsősorban az önkormányzatok munkatársainak indít­ják a középfokú továbbképzést, illetve azoknak, akik ilyen munkakörben kívánnak elhelyezkedni. Szívesen fogadják a­ környezetvédelmi mozgalmak aktivistáit, és más érdek­lődőket is. A képzésen 60-an vehetnek részt. Szeptember közepéig lehet beadni a jelentkezéseket.­­ A Charta Horthy­ról A Demokratikus Charta — egy nappal Horthy Miklós kenderesi új­ratemetése előtt — szeptem­ber harmadikén, a Vérme­zőn „vesz végső búcsút a Horthy-rend­szertől”. A résztvevők ezen a rendezvé­nyen kívánják eltemetni a militarizmust, az irredentiz­must, az antiszemitizmust, a feudalizmust, a megfélemlí­tést, a kiszolgáltatottságot és az úri gőgöt. Ezt a charta szóvivői jelentették be saj­tótájékoztató­j­ukon. Konrád György rámutatott: minden embertársunkat megilleti a kegyelet, de nem helyes, ha ennek az aktus­nak politikai üzenete van. Az író leszögezte: nem he­lyes az sem, ha a kormány­fő és a magyar politikusok történészként beszélnek a kérdésről. 1993. szept. 1., szerda DÉLVILÁG

Next