Reggeli Délvilág, 1993. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-01 / 203. szám
Sztrájk helyett béremelés a JATE-n? Beszélgetés CsirikJános rektorral AZ ÚJ TANÉV KEZDETE ELŐTT KERESTÜK FEL CSiriK JÁNOST, A JATE REKTORÁT, HOGY AZ INTÉZMÉNY HELYZETÉRŐL ÉRDEKLŐDJÜNK. ANNÁL IS INKÁBB, MIVEL AZ ELMÚLT IDŐSZAKBAN MIND ORSZÁGOS, MIND HELYI SZINTEN TÖRTÉNTEK OLYAN ESEMÉNYEK, MELYEK BEFOLYÁSOLJÁK A JÁTE MUNKÁJÁT. — Immár van a felsőoktatásra vonatkozó törvény is. Hogy értékeli ezt a jogszabályt? — A felsőoktatási törvény egészen jó. Az utolsó módosítások a vitás kérdéseket általában pozitív irányba döntötték el, aminek közvetlen következménye, hogy a felügyelet szeptember 1-jétől a Művelődési és Közoktatási Minisztériumhoz került, valamint a finanszírozás egységes döntése is — az előirányzottnál korábban — 1995-től az MKM segítségével fog történni. Hogy a törvény részleteiben milyen, az akkor derül ki, mikor megpróbáljuk ennek alapján a saját egyetemi Statútumunkat kidolgozni. — Az egyetem alkotmányának főbb vonásai láthatók-e már? Az új Statútum az ideiglenesre épül. A tervezetünket az egyetemi tanács tagjai látták, megjegyzéseket is tettek rá. Ahogy a változatokat és a felsőoktatási törvényt együtt láttam, a kettő meglehetősen jól illeszkedik egymáshoz. Úgy tűnik, nem lesz sok, komoly vitára is okot adó kritikus pont. — Január 1-jétől érvénybe lép a közalkalmazotti törvény bérskálája. Tudják-e tartani az előírásokat, vagyis megfelelő bért tudnak-e adni az oktatóknak és a dolgozóknak? — Központi intézet vagyunk, ezért az egyetemi dolgozók közalkalmazotti bérbeállásához szükséges pénzt központi költségvetésből kellene fedezni. Nem arról van szó tehát, mint a társadalombiztosítási területen dolgozó közalkalmazottak esetében, ahol az önkormányzatok próbálják megelőlegezni valamilyen bankhitel formájában a szükséges összeget. A mi esetünkben a központi költségvetésnek kell gondoskodni a fedezetről. Ebben a pillanatban nehezen megítélhető, hogy a bérskála bevezethető lesz-e. Legutóbbi információim alapján úgy látom, hogy igen. A nem oktató dolgozók május 1-jéig visszamenőleg átlagosan személyenként körülbelül 1200 forintos emelést kapnak majd. Az oktatók esetében pedig szeptember 1-jétől 25 százalékos béremelés várható, s ez azt jelenti, hogy január 1-jétől viszonylag kisebb emelést kell végrehajtani ahhoz, hogy a törvény előírásait betartsuk. — Valamennyi központi keretből történik. Ezen túl az egyetemnek milyen az anyagi helyzete, milyen öszszegekből tudnak gazdálkodni? — Eléggé rossz az anyagi helyzetünk. Dologi költségvetésünket ebben az évben körülbelül 47 millió forinttal csökkentették. Ez elsősorban a tanszékek dologi költségeinek csökkentésében jelentkezett, mert központi költségeket nem tudunk mérsékelni. Például a fűtésen már csak az energiaárak növekedése miatt sem tudunk megtakarítani. A tanszékek számára ez 30-35 százalékos csökkentést jelentett, ami az inflációval együtt még drasztikusabban sújtotta őket. A pótköltségvetés tartalmazza az egyetemeknek szóló dologi visszatérítést, vagyis abban reménykedünk, hogy az eredeti elvonásnak legalább egy részét visszakapjuk. — A bölcsészkar oktatói még a felvételik időszakában felvetették, hogy sztrájkolni fognak, azonban morális okokból elhalasztották a demonstrációt. Viszont a tanév elejére sztrájkot hirdettek. Mi erről az ön véleménye? — Megkaptam a bölcsészkar vezetőségének erre vonatkozó levelét. Ők elsősorban az egyetemi oktatók rossz helyzetével, s a dologi költségvetés drasztikus csökkentésével indokolták sztrájk-kezdeményezésüket. Úgy ítélem meg, hogy ha az említett béremelés ténylegesen bekövetkezik, s a költségvetés elvonásának nagyobbik részét visszakapjuk, akkor a követelések egy része teljesül, a panaszok részben orvosolhatók lesznek ezáltal. Az anyagi nehézségekkel együtt, vagy azok ellenére, az egyetem tudja-e tartani az oktató-kutató munka színvonalát? — Ez meglehetősen bonyolult kérdés, mert nagyon sok oldala van. Az, hogy az órákat pontosan megtartsuk, olyan kötelezettsége az egyetemnek, amit feltétlenül el lehet várni, s amelyet a rossz anyagi körülmények között eddig is nagy részben teljesítettünk. Ez jórészt az oktatókon múlik, az ő feladatuk, hogy a magas szintű oktató-kutató munkát — ahogy eddig is — befektessék. A kutatás területén talán kicsivel kedvezőbb a helyzet azzal, hogy elég sok csatornás támogatási rendszer alakult ki az országban, kezdve a ’80-as évek OTKA támogatásaitól. Az egyetem dolgozói nagyon sikeresen vesznek részt a különböző pályázatokon. Úgy tűnik, a kutatás támogatására viszonylag megnyugtatóan sikerül pénzt kapni, az újabb pályázati formák már időnként azt is lehetővé teszik, hogy nagyobb műszereket vásároljanak a kutatók. A doktori programok beindításával reményeink szerint további anyagi forrásokhoz jutunk annak árán, hogy ez óriási terhelést jelent majd az oktatók számára. — ennek korábban összetűzése volt Andrássy Adél volt gazdasági főigazgatóval, pontosabban megvonta megbízatását. Úgy hírlik, Andrássy Adél nem ért egyet a döntéssel, perre készül ... — Andrássy Adél a Munkaügyi Bíróságnál megfellebbezte a döntésemet. Nem értett egyet azokkal az érveimmel, melyek alapján visszavontam magasabb vezetői megbízatását. — S amelyeket ön továbbra is fenntart. — Természetesen: ARATÓ LÁSZLÓ A filmek késnek: Vásárhelyen Árusokhoz igazodnak Nincs könnyű helyzetben a vásárhelyi Petőfi Sándor Művelődési Központ. A számadatok arról tanúskodnak, hogy jelentősen csökkent a különböző rendezvények látogatottsága. Ez az évek óta tartó folyamat — sajnos — napjainkban is tapasztalható. Képtelen a mozi a nap mint nap jelentkező kihívásoknak megfelelni, nem tud versenyre kelni a videóval, és a tv egyre szaporodó csatornáival. A filmszakma válságban van. A legnagyobb forgalmazó cégek is egyre nehezebb helyzetbe kerülnek, amit Vásárhelyen úgy érzékel a mozilátogató, hogy az érdeklődésre számot tartó filmek túl későn érkeznek. A már említett körülmények arra készítték a PMK vezetését, hogy a Terv mozinál például újfil kialakítását tervezik. Ezt úgy képzelték el, hogy a mozi jellegének megtartásával egyéb közművelődési tevékenységnek is helyt adnak. Új elemként jelent meg a PMK tevékenységében az olvasókörökkel való kapcsolat. Szeretnének — a csúcsi olvasókörhöz hasonlóan — több olvasókörben egy szakkört működtetni. Minthogy a kultúra területén is egyre nagyobb szerepet kap a vállalkozás, ez nemegyszer a közművelődési program terhére történik. A PMK arra kényszerül, hogy a művelődési ház aulájában helyet adjon az elárusítóknak, akik ezért természetesen fizetnek, ám ugyanakkor kénytelenek a rendezvények időpontját az árusokhoz alkalmazkodva meghatározni. Érezve nehéz gazdasági helyzetüket, igyekeznek minden bevételt jelentő forrást felkutatni. Havonta megküzdenek a műsorfüzet hirdetéseiért, hogy abból fedezni tudják a nyomdai és terjesztési költségeket. Az intézményben működtetett szakkörök, csoportok és együttesek sok kulturális értéket teremtenek. Ez elsődlegesen az intézmény jellegéből adódik, mely szakosodása révén a közművelődési szervezetek között ember- és társadalomcentrikus. Tevékenységük — annak minden hibájával és eredményével — a nagy nyilvánosság előtt történik, és anyagi hátterüknek jelentős hányadát az önkormányzat biztosítja. A Petőfi Művelődési Központ vezetése most különösképpen igényli az önkormányzat támogatását. Érzik ugyanis a fizetőképes kereslet csökkenését, a bérletek iránti érdeklődés mérséklődését, a szabályzók kedvezőtlen alakulását. Ugyanakkor sajnálattal állapítják meg, hogy a 10 százalékos befizetési kötelezettség következtében kénytelenek lesznek áthárítani a plusz kiadásokat a közönségre. Látogatóiknak irántuk tanúsított bizalma nem változott. Ez arra kötelezi őket, hogy szűkös anyagi lehetőségeik mellett igényes, magas művészeti értéket képviselő előadásokkal és műsorokkal rukkoljanak a város polgárai elé. Megítélésük szerint erre csak az önkormányzat hathatós támogatásával lesznek képesek. Hogy kellő megértésre találnak-e a képviselők körében, erre a kérdésre az önkormányzat közgyűlésének soron következő ülésén megkaphatjuk a választ, minthogy a téma napirenden szerepel. (pusztakeresztúri) Lucariu, Adriana: Erőfeszítés. (Szegedi Fesztivál Tárlat! Nézem a tévét Lila akác októberében Marseilles makadám- köves utcáin Sándor jugoszláv király vére folyik, mert gépkocsija alatt akna robban. Ugyanazon hónap közepén megkezdődik Kínában a hosszú menetelés, mely egészen Mao Ce-tung győzelméig tart. December 1-jén Leningrádban meggyilkolják Kirovót, s ezzel Sztálin a zsarnokság új fejezetét vezeti be a sokat szenvedett birodalomban. Magyarországon nem történik semmi említésre méltó, a világtörténelmi évkönyv bejegyzései szerint. Hacsak nem, hogy Kodály megírja Jézus is a kufárok kórusműét. És még valami megszületik, amiről pedig meg sem emlékezik az annales: Székely István filmrendező, Szép Ernő regénye alapján, elkészíti a Lila akácok című remekművet Kabos Gyulával, Ágai Irénnel. Mondom, meg sem említi a hazai készítésű Világtörténet... Tán igazuk is van, elvégre hol marad ez a kis verébtörténet az emberiség méretű drámáktól és fordulatoktól? Tényleg, hol marad? Ráadásul olyan régi módian táncolnak a filmben, hogy az kész ciki, a szerelésekről már nem is beszélve. Legföljebb az maradt meg, hogy az embernek még mindig könnybe lábad a szeme, ahogy elnézi ezt az egész nyomorúságot, most a képernyőn, ami az akkori pesti éjszaka. Szerencsétlen prolilány, bocsánat a balos jelzőért, aki a testvérei miatt lenne kimért hasi, üres zsebű stricijével, akit villámcsapásként ért a fölismerés: neki ez a kis ragadós csomag jelenti a szerelmet. Miközben odakint dúl a világpolitika, készül a fasizmus, forgolódik a sztálini húsdaráló. Szóval nagypapáék ekkor könnyeznek a Lila akác sírós, mosolygós muzsikáján. Nevetséges, nemdebár? Vagy csupán a miénk? Válasz arra az eszelősségre, ami a nagybetűs világpolitikát már akkor is jellemezte? Szeress és ne háborúzz! De hiszen azóta is háború háborút követ, nem tanultak hát semmit! Vagy csak nem értették meg a filmet, nem érezték az akác illatát? Netán a háború ugyanúgy hozzátartozik az élethez, mint a szerelem? Kínos bevallani, de igaz. A filmbéli Manci tényleg kísértetiesen buta, csupán egyetlen dolgot tud halálos biztosan : hogy kit szeret. És ez tökéletesen elég önmegvalósításához: megszerzi. Hiába, a nők már csak ilyenek voltak és maradtak. Mi férfiak pedig, mint említettem, háborúzunk. Közben elszállt hatvan év vagy akár hatezer is talán, az akácok lilán illatoznak, és a szívünk még mindig úgy fáj... Megállt az idő Európa felett. (tráser) Filmvilág idétlen időkig Ha holnap ma lesz, akkor tegnap tegnapelőtt volt. Ez logikus. Viszont ha csakugyan holnap lesz ma, és tegnap is ma vett, akkor ez egy kicsikét össze van kuszálva. Mármint az idő. Ez kívülről mulatságosnak tűnőt, és ez azért van, mert nem vagyok egy főszereplő alkat. De ha belegondolok, hogy minden reggel ugyanazzal a fogkefével és fogkrémmel kellene fogat mosnom, és ugyanúgy habzana a szám, hát nem sokáig bírnám. Bill Murrayt, azaz Philt egy látszik keményebb fából faragták. Mint menő, az időjárás-változástól megkeményedett szervezetű meteorológus egészen jól tűrte az időcsapdát, és azt a néhány hónapot, amit ebben eltölteni kényszerült. Mindössze tucatszor lett öngyilkos ezen idő alatt. Persze a halálban eltöltött órák száma is aszerint változott, hogy melyik napszakban ugrott le az emeletről, hajtott szakadékba, vagy lépett robogó teherautó elé. Reggel hatkor egy karcolás nélkül, állig betakarva ébredt minden esetben. És még akkor is egyedül, ha történetesen nővel aludt el, és ez akárhogyan is nézzük, határozottan előnyös a helyzetében. Kivéve, ha szerelmes a producerbe, aki elkísérte a forgatásra. A filmírók nem voltak tekintettel Phil érzelmeire, minden este feltámadt a hóvihar, és reggel hatkor zenélt az óra. Phil már kívülről tudta az aznapi eseményeket, de ez nem boldogította igazán. Ugyanis kénytelen volt egynapos udvarlásokkal a csini hölgy szívébe férkőzni, minek következtében megszámlálhatatlan mennyiségű pofonokat kasszírozott. Mindhiába. Miután l’hil jégszobrászatból, segítőkészségből és zongorázásból ,.summa cum laude" szerzett diplomát, és a városka őrangyalává vált a holnapiakut életben, végre előre megtervezhetetlen jutalomban részesült. Reggelre is a takaró alatt melegítette hideg lába szárát a nő. (Majd megunja.) Ráadásul február harmadika lett, az idő lemezjátszója új barázdába ugrott. És ekkor már nem volt semmi szerepe a fergeteges komédiának. Csak a „The End” feliratnak, de ezt rossz előérzettől vezérelve senki sem várta meg. A mozigépész pedig az elejére tekerte a filmet, és újra befűzte... KÉRI BARNABÁS Környezetünk védelméért örnyezetvédelmi asszisztensképzést indít októberben a budapesti TIT Stúdió, a Veszprémi Egyetem segítségével. Nyárig péntekenként tartják az egész napos képzést. A jelentkezők a 80 ezer forintos tandíjból 30 ezer forintot fizetnek be, 50 ezer forint támogatást ad a résztvevőknek a Környezetvédelmi és az Oktatási Minisztérium, valamint a Német Népfőiskolák Szövetsége. Elsősorban az önkormányzatok munkatársainak indítják a középfokú továbbképzést, illetve azoknak, akik ilyen munkakörben kívánnak elhelyezkedni. Szívesen fogadják a környezetvédelmi mozgalmak aktivistáit, és más érdeklődőket is. A képzésen 60-an vehetnek részt. Szeptember közepéig lehet beadni a jelentkezéseket. A Charta Horthyról A Demokratikus Charta — egy nappal Horthy Miklós kenderesi újratemetése előtt — szeptember harmadikén, a Vérmezőn „vesz végső búcsút a Horthy-rendszertől”. A résztvevők ezen a rendezvényen kívánják eltemetni a militarizmust, az irredentizmust, az antiszemitizmust, a feudalizmust, a megfélemlítést, a kiszolgáltatottságot és az úri gőgöt. Ezt a charta szóvivői jelentették be sajtótájékoztatójukon. Konrád György rámutatott: minden embertársunkat megilleti a kegyelet, de nem helyes, ha ennek az aktusnak politikai üzenete van. Az író leszögezte: nem helyes az sem, ha a kormányfő és a magyar politikusok történészként beszélnek a kérdésről. 1993. szept. 1., szerda DÉLVILÁG