Reggeli Magyarország, 1944. június (51. évfolyam, 122-145. szám)
1944-06-11 / 130. szám
944 június 11 vasárnap Milyen kockázatok és válságok várnak a partraszállókra Irta: az. Nyáry László Amikor Napóleon a boulespei táborban tábornokai és admirálisai előtt az Anglia elleni inváziós terveit fejtegette, előadását ezekkel a szavakkal fejezte be: — Ne felejtsék el uraim, hogy a válságok és kockázatok angol földi, leendő partraszállásunk pillanatától fogva csak fokozódnak. Tudjuk a történelemből, hogy a nagy császár-hadvezér tervei nem valósultak meg, mert a kontinentális koalíció kibontotta zászlóit ellene. De minden idők egyik legnagyobb hadvezérének idézett mondása ma is élő valóság. Az angolszászoknak sikerült néhány ponton partraszállniok és hídfőket alkotniok. Ezeket a hadműveleteket több hadosztály hajtotta végre. A partralépés rendszerint sikerül, különösen, ha a támadó, ez esetben az angolszászok, a tengeri fölényt birtokolják. A védő természetesen arra törekszik, hogy a partralépőnek megnehezítse a hídfők alakítását. A támadónak viszont azért kell hídfőket alakítania, vagyis olyan állásokat elfoglalnia, amelyeket megerősíthet s amelyekből támadásra indulhat és úgy megvethesse lábát a szárazföldön, hogy onnan könnyen ki ne dobhassa őt a védelem. Ha már partraszállak Ez, mint említettük, néhány ponton sikerült az ellenségnek. De vájjon biztos lehet-e a támadó abban, hogy most már nem fenyegeti őt ez a veszély? Korántsem! Az első krízist, vagyis a partralépést követőt, amikor legkönnyebb »►"támadót a tengerbe szorítani (bár néhány ponton ez is bekövetkezett), látszólag »megúszták« az angolszászok néhány helyen. De a hídfőállásokat is válság fenyegeti. Ennek a válságnak tartama rendszerint két-három nap, esetleg több is. A katonai helyzet ugyanis rendszerint csak a hídfők kibontakása után alakul ki. Akkor látja a védelem vezérkara egészen tisztán, mely térségekből, milyen erőkkel és milyen irányokban akar az ellenség támadni, hogy az ország belseje felé előrenyomulhasson. Legutóbbi közleményünkben kifejtettük, hogy az elhárítás — ez esetben a németeké — minden bizonynyal takarékoskodik főtartalékaival, vagyis ezek bevetését csak akkor határozza el, amikor a védő szakaszok tartalékai nem elégségesek a további elhárításhoz, vagy elreteszeléshez. Ma az a látszat, hogy egyelőre még az elől lévő védelmi szakaszok tartalékait sem vetették harcba teljes egészükben. A katonai helyzet képe tehát még nem alakult ki. Ebből logikusan következik, hogy a hídfőket még nem érte olyan döntő támadás, amelynek célja minden bizonnyal az ottlévő ellenséges erők megsemmisítése lenne. Az a feltevésünk, hogy a németek az általuk jelentett tengerbe szorított ellenséges erőket még hídfőik kialakítása előtt verték meg. Ezzel azt akarjuk mondani, hogy a meglévő és még megalakítandó angolszász hídfőknek igazában csak mostan kell elkészülniük arra, hogy német részről nagy erőkkel támadják meg. (Ilyen hadműveletek néhány E úton már folyamatban vannak.Lehetséges az is, hogy a mostani hadműveletek az ellenség részéről még esik lekötő műveletek, annak ellenére, hogy azokat nagy erők hajtották végre Az is tehetséges tehát, hogy a németek főtartalékaikkal döntően más pontokon lendülnek olyan ellentámadásba, amelynek hatása esetleg döntően éreztetheti majd hatását a most partraszállt ellenséges erőkre. Ha előnyomulnak ! De tételezzük fel, hogy sikerül az ellenségnek az ország belseje felé előnyomulnia. Minél mélyebbre sikerülne behatolnia, annál nagyobb és erősebb német ellentállásba ütköznek, mert a nagy elhárító tartalékok érthető okokból hátrább fekvő térségben várnak a beavatkozásra. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a mostani helyzetben az utánpótlás kérdése az elözönlőre sokkal fontosabb, mint a védőre. Németország hadvezetősége ugyanis már évek óta berendezkedett az elhárító erők önellátására saját területein, míg az angolszászoknak mindent át kell hozniok a Csatornán túlról. Bár ellenségeink légi fölényüket állandóan hangoztatják, mégis fel kell tételeznünk, hogy a német hadvezetőség is mindent elkövet, hogy ezeket az utánpótlásokat megzavarja és bénítsa. Már az eddigiekből is láthatjuk, hogy akinek a partraszállás sikerült, az még igen távol van attól, hogy az invázió előrelátható biztos sikeréről beszélhessen. A támadónak még csak most kell felkészülnie a legkeményebb harcokra, a válságokra és kockázatokra. RN Reményi-Schneller Lajos: „Nemzeti erőfeszítéseink adják erkölcsi alapját a zsidóvagyon igénybevételének." A bajai főispán beiktatása Baja, június II. Baja városa pénteken iktatta hivatalába új főispán,ját, dr. Endrey Bélát. Az ünnepi aktusra Bajára érkezett a kormány képviseletében dr. Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter, Baja városának képviselője. A miniszter gépkocsija délelőtt háromnegyed tízkor ért a városháza elé. A gépkocsiból kiszálló minisztert dr. Endrey Béla főispán és dr. Bernhart Sándor polgármester üdvözölte. A miniszter kíséretében voltak dr. Csák László miniszteri, osztálytanácsos és dr. Balogh Ferenc, a miniszter személyi titkára. A miniszter a városházán fogadására egybegyűlt helyi és környékbeli előkelőségekkel együtt tíz órakor a belvárosi templomba vonult, hogy a főispáni beiktatás alkalmából celebrált szentmisén részt vegyen. . . A városháza közgyűlési termét zsúfolásig megtöltötték a város törvényhatósági bizottságának tagjai, vitéz Filep József városparancsnok vezetésével katonai küldöttség jelent meg és képviseltette magát a német véderő is. A rendkívüli közgyűlést délelőtt 11 órakor dr. Bernhart Sándor polgármester nyitotta meg. Küldöttség vezette be dr. Endrey Béla főispánt. A hivatali eskü letevése után dr. Endrey Béla megtartotta székfoglalóját. Mélységes főhajtással fejezte ki hűségét Magyarország Főméltóságú Kormányzója iránt, mire a teremben egybegyűltek helyükről felállva szűnni nem akaró lelkes tapssal éltették a Kormányzót. Ezután visszapillantást vetett a közelmúltra és megállapította, hogy a történt mulasztások nem a magyarság bűnei voltak, hanem csak egy, az angol-amerikai és bolsevista mákonytól megfertőzött kisebb társaságé A múlt mulasztásait most hozzuk helyre, amikor többszázezer munkás dolgos keze önti az ágyút, készíti a puskát és szövi a posztot honvédségünk részére. A mai magyar élet — mondotta — nem tűr meg párt- vagy egyéni célokat szolgáló politikai munkát és a magyar őserő elnöpül minden pártérdekeket védő egyént vagy pártot is. — Legyünk tisztában azzal, hogy az álmainkban élő és megvalósítható eszményi! Magyarországot csak óhajjal és jószándékkal nem leet elérni, de el lehet érni egyéni lemondással, megfeszített munkával, Istenbe vetett hittel és kit hová vezet a sors, azon a poszton való hősi helytállással. Önzetlenül, fegyelmezetten, minden erőnk megfeszítésével Az új főispánnak nagy tetszéssel fogadott beszéd© után Reményi Schneller Lajos pénzügyminiszter emelkedett szólásra. A pénzügyminiszter mindenekelőtt köszönetet mondott a szeretetteljes fogadtatásért, amelyben őt részesítették. Ezért a meleg fogadtatásért én nem tudok mást nyújtani — folytatta a miniszter — mint szeretetet és barátságot és ígérem, hogy mint Baja városának immár csaknem tíz esztendőn keresztül országgyűlési képviselője ugyanazon az úton haladok tovább változatlanul, mint amilyenem haladtam tíz esztendőn keresztül s amelytől nem téríthet el semmiféle politikai változás se jobbra, se balra, azon az úton, amely a keresztény tiszta jobboldali magyarsághoz vezet. — Az alkalmat felhasználom elsősorban arra, hogy a főispán urat meleg szeretettel üdvözöljem a kormány és a magam nevében. Mi már találkoztunk a főispán úrral, éspedig akkor, amikor Kászonyi Richard volt bajai főispánt iktatták be és amikor főispán úr elkísérte ide volt főispánját. Nekem emlékezetes marad ez, mert amikor a két jó magyar ember* búcsúzott egymástól, a főispán úr szemében könnyeket pillantottam meg* Ha egy férfinak a búcsúzáskor könny tud a szemében megjelenni, annak nagy értéke van, annak szíve van. Ez pedig minden reményt megad nekünk arra, hogy szívét meg tudja osztani a két város között és ezzel a szível komoly munkát tudunk végezni városaink és egyúttal az egész magyar nemzet javára. Ennek a komoly munkának azonban egy előfeltétele van. Önzetlenül, fegyelmezetten és minden erőnk megfeszítésével kell dolgoznunk. — Azt mondottam, hogy önzetlenül kell dolgoznunk. Közel hét éve viselem a pénzügyminiszter tisztségét és ez idő alatt komoly nehézségeket működésemben mindig csak önzés okozott. Nehézségként mindig ebbe ütköztem bele és mindig az szomorított el, amikor a közérdeket háttérbe szorították. A tiszta önzetlenség ugyanis záloga annak, hogy az előttünk lévő célkitűzések és tervek tényleg valóra is váljanak. — Kint a fronton a katonai nem kérdezi, mit kap azért, hogy legbecsesebbjét, az életét teszi kockára naponta. Ő a tiszta hazaszeretettől áthatva fegyelmezetten teljesíti kötelességét. Miért nem lehet ezt a szellemet a belső fronton is megvalósítani? Nem feltétlenül szükséges-e, hogy a nemzetnek a belső fronton küzdő mindentagja ugyanazon érzéstől! I egyed állhatva, mint a harctéren küzdő katona és nem feltétlenül szükséges-e, hogy idehaza is mindenki méltó legyen a kint harcolókhoz. A zsidó vagyonon egyének nem osztozkodhatnak . Hála Istennek, mind kevesebben és kevesebben vannak, akik nem akarnak beleilleszkedni ebbe a gondolatmenetbe, de még mindig vannak — és ezt elszomorodott szívvel látom, — akik a nemzeti vagyonná vált zsidóvagyonon osztozkodni akarnak és azon tanakodnak, kire mi fog jutni. Ez helytelen és téves felfrás, mert ez a vagyon a nemzet összeségének Vagyona. Ez a vagyon a mi hallatlan háború berűfrissítéseinknek, a jobb jövő érdekében fejtünk ki, egyik erőforrása. Nemzeti erőfeszítéseink adják egyben erkölcsi alapját annak, hogy a zsidó vagyont igénybe vegyük. A nemzetnek, mint egésznek joga van a zsidó vagyont igénybe venni és a nemzet céljaira fordítani, mert évtizedeken keresztül elnéztük és tűrtük, hogy a zsidók nagyobb részét vegyék ki a nemzeti jövedelemnek, mint amennyi őket megillette volna. A nemzetnek tehát joga van ahhoz, hogy amikor léte veszélyben van, ezt az így keletkezett vagyont igénybe vegye és a közösség — hangsúlyozom, csakis a közösség — javára fordítsa. — Éppen ezért méltóztassék megengedni, hogy nyomatékosan felhívjam azokat, akik netán az átmeneti időben szabálytalan módon vagyon birtokába jutottak, vagy ilyen vagyont rejtegettek, illetőleg őriznek, sürgősen szolgáltassák be e vagyontárgyakat, mert téves felfogásban vannak. Ezek ugyanis nem zsidó vagyont mentenek, hanem a nemzet erőforrását gyengítik. Nekünk erre az anyagi erőforrásra szükségünk van, mert munkaerőforrásunkat is teljesen igénybe kell vennünk. Erőink megfeszítésével kell dolgoznunk és azt hiszem, nem szükséges, hogy itt újból kifejtsem, mit jelent ez. Ugyancsak sokszor beszéltem arról, hogy mit értek kötelességteljesítés alatt és arról is, hogy mit jelent a nemzet megbízásából a nemzetért dolgozni. Most csak egyre szeretnék még egyszer rámutatni. Ez pedig az. Elsősorban a közérdek, csak azután jöhet a jogos magánérdek. Elismerem és hangoztatom, hogy igenis, a jogos magánérdek, de csak akkor, ha a közérdeket már kielégítettük. A jogos magánérdek csak akkor válik valóban elfogadhatóvá és vezethet tartós eredményekre, ha az a közérdekeken keresztül érvényesül. Új magyar szellemmel kell visszafoglalnunk a gazdasági pozíciókat . Most, amikor nagy terület nyílik meg a keresztény magyarság számára, amikor a zsidóságot kiküszöböltük a nemzet gazdasági életéből, akkor a magyar nemzet keresztény tagjainak meg kell mutatnuuk, hogy más szél sem hatja átőket. Ha csak arról van szó, hogy beüljünk a zsidó állásokba és szakértelem nélkül ott folytassuk a munkát, ahol a zsidók abbahagyták és ugyanabban a szellemben vezessük tovább az ország gazdasági életét, mint eddig, akkor az egész változás nem ér semmit. Ez a változás csak akkor szolgálja a magyar nemzet érdekét, ha szakértelemmel, kemény munkával, új magyar szellemmel foglaljuk el, jobbanmondva, foglaljuk vissza ezeket a pozíciókat. A vagyongyűjtés kívánatos, de nem ha rá csalással, nem árdrágítással és nem mindenáron való kereséssel, hanem komoly szakértelemmel, fegyelmezettséggel, kemény arankával és takarékos lemondó élettel. — Ha ez így lesz, ez a változás a nemzetnek hallatlan előnyére fog válni és az egyes egyénnek pedig meg fogja hozni azt, hogy a jól végzett munka boldog fáradtságával és a szíve körül meleg érzéssel tekinthet vissza az életre. — A mai időben nem illik sokat beszélni. Sokat kell dolgozni és keveset beszélni, de időnként őszintén meg kell, mondanunk, ami a szívünkön fekszik és ami nekünk a kormányzásban nehézséget okoz. _ " — Végezetül pedig legyen szabad utalnom a miniszterelnök úr beszédére, amelyben lefektette célunkat és megmutatta, hogy mik a célravezető eszközök. Eszközünk a fegyelmezett, kemény és hozzáértő munka, célunk pedig a győzelem. A miniszter beszédét többször szakította meg az egybegyűltek lelkes éljenzésseltő tapssal kísért helyeslése. A beiktatási ünnepség végén vitéz Rapcsányi István bizottsági tag Baja város törvényhatósági bizottsága nevében üdvözölte az új főispánt és kérte munkájára a Mindenható áldását. Ezután dr. Endrey Béla a közgyűlést berekesztette. A veszprémi főispán üdvözlése Pápa, június 10. A pápai városháza nagy tanácstermében Hamuth János polgármester a városi tisztviselkar nevében üdvözölte Buda István veszprémi főispánt. A főispán az üdvözlő szavakra hosszabb beszédet intézett a megjelentekhez. Figyelmeztette őket a mai súlyos időkre és a megvívandó döntő harcra, amelynek kimenetelétől függ a nemzet új ezer esztendeje.Fegyelmezett munkát és százszázalékos kötelességteljesítést kért. Hangsúlyozta, hogy nincs különbség ember és ember között. Aki munkáját becsülettel, pontossággal elvégzi, annak joga van a megélhetéshez. A városháza falai közül magyar testvéri szeretetnek kell kisugározni a társadalom minden tagja felé, akár szövőgép mellett, akár gyalupad mellett tölti be hivatását. (MTI) 5