Reggeli Újság, 2004. március (1. évfolyam, 7-21. szám)
2004-03-15 / 7. szám
2004. március 15. Európa tavasza Erdélyben CÍMER- ÉS ZÁSZLÓAVATÁS A PARTIUMI KERESZTÉNY EGYETEMEN Az Európa tavasza Erdélyben elnevezésű rendezvénysorozat keretében ünnepi megemlékezés volt péntek este a Királyhágómelléki Református Egyházkerület váradi székházában. A Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) címerének és zászlójának felavatása után megnyitották Pécsi L. Dániel jelképtervező vándorkiállítását. Az egyházkerületi székhely épületének visszanyerése emberi, polgári, kisebbségi jogaink érvényesülésének szimbóluma, mondta megnyitó beszédében Tőkés László püspök. Hozzáfűzte: a jogküzdelem tovább tart. Az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása még mindig politikai taktikázás tárgyát képezi. Hangsúlyozta: a PKB a szellemi szabadság áldott gyümölcse. Szólt a magyar kormány súlyos megszorításáról; jelentős összeget vontak el az erdélyi magyar magánegyetemek költségvetési támogatásából. „Nemcsak Bukarestből, Budapestről is kedvezőtlen események befolyásolják az egyetemügyet” hangzott el. Tőkés püspök megfogalmazása szerint: „Nemcsak papolunk a szabadságról - készek vagyunk cselekedni érte. (...) A címeravatás a szimbólumok fontosságát húzza alá. Egyesek szerint legyünk realisták és pragmatikusak. Ám ez a szimbólumok fontosságát nem csorbíthatja.” Dr. Besenyei Lajos, a Miskolci Egyetem rektora, a Magyar Rektori Konferencia alelnöke kifejtette: „Ünnepeljük a magyar történelem legszebb tavaszát, mely a magyar lélek és szabadságvágy rügy fakadását is jelentette. Másfelől ünnepeljük a magyar nyelvű és szellemiségű önálló erdélyi egyetemi felsőoktatás első megvalósulását. (...) Az egyetem missziót teljesít: a magyar kultúrát és tudományt teremti meg, adja át és őrzi meg. Számunkra a Partiumi Keresztény Egyetem a legkedvesebb testvér. Sikere a mi sikerünk és boldogulásunk is. Mindent megteszünk a nehézségek áthidalásáért”. Dr. Kovács Béla, a PKE rektora ismertette az Erdélyben elsőként létrehozott önálló magyar magánegyetem történetét. Hangsúlyozta: fontos a folyamatos megújulás és a keresztény értékek megőrzése. Mint mondta: „Tavaly már 14 egyetemi szakra hirdettünk felvételit, ígéretesen gyarapodik, erősödik. Túljutottunk az önkeresés fázisán.” Végül méltatta a címer fontosságát, a zászló tisztességét. Az egyetemi címer leleplezése után Tőkés László református püspök, Lőrincz Ottó, a PKE római katolikus lelkésze és Rázmány Csaba magyarországi unitárius püspök mondott áldást. Tőkés püspök ismertette az Európa tavasza Erdélyben rendezvénysorozat március 14-15-i programját. Megjegyezte: a polgármesteri hivatal küldött kokárdát, igaz, a kommunizmus hírhedt püspöke, Papp László nevére címezték a küldeményt... Az ünnepély második részében megnyitották a PKE címerét is megalkotó Pécsi L. Dániel jelképtervező tárlatát. Tóth Hajnal Fotó: Sükösd Tóth Krisztina Sztrájk a vasútnál 1(folytatás az 1. oldalról) A munkakonfliktus ideje egyelőre nincs meghatározva, az utazni kívánók jobb, ha időben tájékozódnak a vonatjáratok indulásáról a tudakozónál (tel.: 952), az állomásokon. Felhívtuk az adott számot és megtudtuk a Nagyváradon is áthaladó azon személyszállító járatok listáját, melyeket nem érint az országos sztrájk. Zárójelben a szerelvény számát jelöltük. A Kolozsvár-Temesvár (231/234) illetve a Temesvár-Kolozsvár (235/238), valamint a Bukarest-Nagyvárad (531, 532) intercity járatok biztosan közlekednek. A gyorsvonatok közül a Bukarest-Szatmárnémeti (1741), valamint a Szatmárnémeti-Bukarest (1742) járatok közlekednek. A személyvonatok közül a következő útvonalon közlekednek a szerelvények: Kolozsvár-Nagyvárad (3071, 3074, 3075, 3076), Pusztahollód-Nagyvárad (3101, 3108), Nagyvárad-Vaskoh (3102, 3103), Nagyvárad-Halmi (4331) és Szatmárnémeti-Nagyvárad (4332, 4336, 4337). Az ítélőtáblához fordul a Szállítási Minisztérium a vasutasok sztrájkjának felfüggesztését kérve - jelentette be Traian Panait államtitkár. Szerinte a munkakonfliktus teljesen törvénytelen, hiszen a minisztérium sokkal többet nyújtott, mint amennyit a vasúti alkalmazottak követeltek*. , A tiltakozás teljesen alaptalan - magyarázta az államtitkár - a szakszervezetek kilenc százalékos bérelemést kértek, e helyett 12 százaléknyit kaptak. Ezenkívül az év vége felé megkapják az élelmiszerjegyeket is.” Panait szerint a mozdonyvezetőknek azon kérése, hogy a napi nyolc órás munkaidőt hét órára csökkentsék, nem felel meg az Európa-szerte alkalmazott eljárásoknak, érvként azt hozta fel, hogy napi hét órás munkaidő mindössze Franciaországban van. Ugyanakkor kiemelte: a szakszervezet nagyon rossz időpontra időzítette a munkakonfliktust, mivel ebben a periódusban egyre nagyobb igény mutatkozik a vasúti áruszállításra. Panait szerint az általános sztrájk okozta hatalmas bevételkiesésnek további elbocsátások lehetnek a következményei. s írjon nekünk! Nekünk van és lesz véleményünk erről, arról, amarról. Bizonyára önnek is van és lesz. Ha közzé akarja tenni, írja meg és hozza be vagy küldje el szerkesztőségünknek. A Postafiók rovatot azért indítjuk útjára, hogy az olvasói leveleknek, közlendőknek teret biztosítsunk. Levélcímünk: Rcdaesia Reggeli Újság, of. p. 9., c. p. 117, 410353 Oradea. E-mailt is küldhet a reggel@rdsor.ro címre. Várjuk írásait! KÖZELET Reggeli Újság / 3 SZEMSZÖG A „kortársak” Szegény Petőfi, ha véletlenül valami csodából megjelenne köztünk, bizonyára nagyon csodálkozna. Milyen népszerű is volt ő ötven évvel ezelőtt!... Nagynevű emberek, díszes állású urak egymás után visszaemlékeznek arra az időre, mikor boldoggá tette őket egy-egy találkozás a nagy poétával. Fölkelnek a „kortársak". Mind, mind előkelő urak. Mindegyiknek van egy története, amelynek vége az, hogy mennyire tisztelték ők ezt a „tüneményszerű lángelmét, " s milyen boldogok, hogy beszélhettek vele. És minket, kik már oly távol esünk a nagy időktől, kik csak írásokból ismerjük a magyar őserő legnagyobb szülöttének élettörténetét, most egyszerre megszáll a kétség... Hogyan? Hát amit mi eddig Petőfi életéről olvastunk és tudtunk, üres mendemonda?... Hiszen a „kortársak" rajongással szólnak róla, s azt állítják, hogy boldogok voltak, mikor köntösét érinthették?!... Hiszen Petőfi akkor a világ legszerencsésebb poétája volt, akit már életében megértett, akiért már életében rajongott mindenki. Micsoda hitványság volt meghamisítani ezt az igazságot s elhitetni a serdülő milliókkal, hogy a nagy költőt kora nem méltányolta eléggé?!... És azért csak olvasunk régi írásokból. Azok mást beszélnek. Nyomorról, küzdelemről, sorscsapásokról, igazságtalanságról, szomorí és sötét dolgokról. Azok a nagy urak, kik most büszkén „emlékeznek vissza ", kik most sorba kamatoztatják a jóféle Petőfi-tőkét, míg élt, lenézték a szegény egzaltált embert, kopott, fakó poétát. Hiador írja, hogy nagyon sokan az utcán is szégyelltek vele végigmenni, s bizonyára Görgey hadvezér úr sem volt olyan nagyon megilletődve a Petőfivel való találkozáskor, mint ahogy most állítja egy levelében, melyet valami német laphoz intézett. Ez az igazság, ez a historium. És ezt az igazságot szinte megköveteli a Petőfi hatalmas egyénisége. Nem volt ő olyan kicsiny ember, hogy saját kora megértse, hogy saját „kortársai" méltányolják A mostani visszaemlékezések a siker eredményei. A siker minden, és mindent megszerez. Megszerzi a rajongó „kortársakat “ is. A valóság pedig az, hogy ötven év kellett ahhoz, hogy Petőfit megértsék, csodálatos nagyságát méltányolni tudják. Kora nem értette meg, a „kortársak" nem jól emlékeznek. Ne vegye ezt a pár sort kegyeletlenségnek senki. Sokkal nagyobb jelentőségű, sokkal szebb a legnagyobb magyar költő ünnepe, ha tisztába jövünk a „kortársak" visszaemlékezéseivel. A Petőfi nagyságának közös tudata a félszázad év után babérral fedett sír, a költő kora által megtagadott hódolat megnyilatkozása az utódok szívében: ez a Petőfi-ünnep jelentősége. Debreczen, 1899. július 25. Ady Endre Réven együtt ünnepeltek „Méltósággal, bátorsággal küzdöttek az 1848-as forradalom hősei” - mondta tegnap délelőtt Boros J. Attila révi lelkipásztor a református templomban rendezett ünnepségen. Az istentisztelet után Hajas János, a Pro Rév Egyesület és a helyi RMDSZ elnöke köszöntötte a meghívottakat: Szilágyi Zsolt parlamenti képviselőt, Szabó Ödön megyei tanácsost, Cseke Attilát a megyei RMDSZ részéről. Rév polgármesterét, Dórei Cosmat, Juhász Viktor nyugalmazott tanárt, Rév díszpolgárát és Kupán Árpád történészt, aki a forradalom eseményeit ismertette. Kupán szerint a szabadságot nem lehet egyszer s mindenkorra kivívni, minden generációnak meg kell harcolnia érte. Mint mondta, március 15-e az összetartás ünnepe, amit Réven be is bizonyítottak. A helyi iskola verses műsorát Bódis Andrea tanítónő állította össze, aki maga is elmondott egy Petőfi-költeményt, de a forradalom hangulatát a negyedikes Hasas Réka szavalata lopta be igazán az emberek szívébe. Juhász Viktor, mielőtt Bersek József babérkoszorús huszárezredes életét ismertette volna, teljes átéléssel szavalta el Petőfi Nemzeti dalát. A huszárezredes márvány sírkeresztje 1957-ben eltűnt, most kopjafát állítottak a tiszteletére. A helyi Keresztyén Református Ifjak Szövetségének zenés-verses műsora után Szilágyi Zsolt szólalt fel, hangsúlyozva, hogy a szabadság a történelem folyamán ugyanolyan megtartó erővel bírt, mint a hit. „A szabadság lehetőség, kérdés, tudunk-e élni vele, hiszen aki szabad, nem fél. Gyermekeink, akik megtanulnak félelem nélkül élni, mind lehetséges szabadságharcosok” - mondta a képviselő. Ezt követően Szabó Ödön a helyi fiatalokat dicsérte, mondván: ha ilyenek a fiatalok, akkor biztosítva van a jövő. „Köszönöm, hogy hitet adnak, szórványban élőként is meg lehet maradni magyarnak. A hit mellett az egyetértés, az együtt cselekvés az igazi erő”. A polgármester és a helyi görög katolikus pap köszöntő szavai után az ünneplők kivonultak a templomkertbe, ahol leleplezték a kopjafát. A megemlékezés a Szózat eléneklésével zárult. Both Abigél Bocskai Nap Szalontán A református templomban tartották meg tegnap a Hajdúhét rendezvénysorozat keretén belül a Bocskai Napot. A hajdúváros megalapítása Bocskai István fejedelem érdeme. Az 1598-as török pusztítás során, mely nem kímélte az akkori Kölesér menti településeket, Bocskai maga mellé állította a nindenre elszánt leigázott hajdúkat, és velük együtt védelmezte Kereki várát. E csatában tett szolgálataikért a vitézeknek adományozta a Kölesér menti kisvárost, melyet oklevéllel erősített meg 1606. március 14-én. Itt kezdődik a tulajdonképpeni Nagyszalonta múltja, melyet 300 vitéz kezdett formálni közel 400 évvel ezelőtt. Ennek emlékére az RMDSZ, a nagyszalontai Református Egyházközség és a Bocskai Alapítvány közösen szervezett főhajtást. Hermán M. János egyházkerületi előadótanácsos magával ragadó igehirdetését kellő áhítattal hallgathatta végig az ünneplő gyülekezet, ezt a Budapesti Bocskai Színpad képviseletében Hegedűs Zsuzsánna énekművész és református lelkipásztor emlékműsora követte. Mindezek után sor került a Bocskaiszobor megkoszorúzására a központi parkban, a városlakók tiszteletének és megbecsülésének jeléül. B. B.