Reggeli Újság, 2010. október (7. évfolyam, 1995-2020. szám)
2010-10-30 / 2020. szám
2010. október 30., szombat Megismerés A világ személyes érzékelése és megtapasztalása. Személypercepció. Színek, dallamok, fák, épületek, szavak, könnyek, mosolyok, ízek, szagok... Érzékelünk, majd pedig észlelünk és személyes megismeréseinkké tesszük azokat. Ahogyan látjuk a fákat, a színeket, halljuk a dallamokat és a szavakat, látjuk a mosolyokat, érezzük az ízeket és a szagokat. És mindazon belső folyamatok, amelyek ezek hatására indulnak be. Mi van, hogyha csak én érzékelem olyannak azt áfát? ...csak én látom olyannak a színeit... csak én érzem olyannak az illatát... csak én hallom olyannak a hangját... csak én érzem azt, amikor a közelébe vagyok... Mi van, ha én mást értek és érzek a fa mint szó és mint létező alatt? Ugyanazt, de mégis máshogy... Mi van, hogyha mind a gondolataim, az érzelmeim, a megtapasztalásaim, amik lezajlanak bennem, máséhoz nem hasonlíthatók... nem mérhetők... nem kutathatók... nem érzékelhetők... nem viszonyíthatók... a világ számára nem is léteznek... csakis önmagunk számára... és mégis szavakat használunk rá, csak ezzel tudjuk kifejezni a létezését: fa. Színes. Kellemes. Illatos. Szavakba bújtatott gondolatok és érzelmek. Szavakba bújtatott világ. Az adaptálás talán teljesen sikertelen, és közel sem képes kifejezni a valóságot. A mi valóságunkat. Csak egy parányi részét. És mi ezt tekintjük abszolút igazságnak. Mi van akkor, ha minden fizikai érzékelésnek a személyes észlelése és megismerése teljesen egyedi és páratlan az egész világon, máséhoz nem fogható és viszonyítható? Mi van akkor, ha másnak fogalma nincs arról és soha nem is lesz, hogy én valójában mit is érzek, és nekem arról, hogy ő mit érez? Nem érezhetem... nem tudhatom... csak elképzelhetem... csak egy elképzelést alkothatok az én gondolataimon, az én érzelmeimen, az én megtapasztalásaimon keresztül... az én belső valóságomon keresztül... egy hamis kép... amely szinte teljesen független lesz az ő belső valóságától... pedig hányszor állítjuk, hogy átérezzük más érzelmeit... örömeit... fájdalmait... pedig talán fogalmunk sincs arról, hogy ő mit érezhet... Azt hisszük... hogy ezalatt a szó vagy pillanat alatt ő is ugyanazt érti és érzi, mint Én. Talán ugyanazt a fát látja, ugyana hangot hallja, ugyanazt a tüneményt szemléli, ugyanazt a nyelvet beszéli és ugyanazokat a szavakat használja... ugyanatt és ugyanazt érzékeli... és talán ugyanúgy fejezi ki önmagát... mégis máshogy... talán teljesen máshogy tapasztalja meg... Balla Sándor Tolnay Tibor munkái. Az egy éve elhunyt váradi festő hagyatékából az MM Pódium várbeli, a művész nevét viselő kiállítótermében nyílt tárlat Pirandello Hat szereplő szerzőt keres című drámáját ma este is játssza a Szigligeti Társulat, aztán már csak a jövő héten, amikor is keddtől szombatig minden napra terveznek egy előadást. A mostohalány szerepében a székelyudvarhelyi Mezei Gabriella mint vendég látható (a képen Dobos Imre és Bődi Csenge gyermekszereplő társaságában) FÁBIÁN JUDIT -Közakadály sínen Októberi ködbe fullad lázas leheletem, náthás könnyek - vírus-dagály - magam betemetem. Kis kínai félcipőm is zörgő avart kínoz. Dermedt beton-várakozás, ruhának is kínos. Villamosok katarzisa... Góc-pusztítás, mentő: egészséges gyaloglással nincs több járvány, fertő, vak ökörnyál-szál gátolta őszi közlekedés, rozsdaszőrte munkaruha, síró sín, köz-mentés. Hiánypótló járgányokkal élménypark a város, meglepetés ott leszállni, ahol nem is várod. Éles kanyar, tartaroszi, elme-centrifuga, sín-kín gyötör, vasízű jaj - napi út-tarifa. MÚZSÁK Bábszínészeket keresnek Eladók és bábszínészek jelentkezését várja az M. M. Pódium Kulturális Egyesület november 4-én, csütörtökön 17 órakor az egyesület M3-as és M4-es termeiben. Érdeklődni lehet a 0746/897-655-ös telefonszámon. Reggeli Újság / 7 GITTÁI ISTVÁN Töklámpás Mint megkopott ócska kerék, lötyögősen kastírjátok pirulától piruláig. Hát ki lehet az, mi lehet az, aki miatt, ami miatt haladékot kér, kunyerál fáradt szívem? Szikár szavak Csupasz betűket, kötőszavakat küldök nevedre. Fogadd magadba, mint kovaszikrát a gyapjúkanóc. Mindenhatónknak hadd legyen terve, szándéka velünk. Boly Most, hogy antenna hajszálra befogja, s hangszóró nyekergi zaklatott heteim, úgy járok-kelek a végességben, mint aki fejben és bolyban számlál temérdek pici hangyát s a végére sose ér. Az első mű, melyben a jobbágy győz ISKOLÁBAN, DE NEM ISKOLÁSOKNAK FAZEKAS MIHÁLYRÓL Irodalmi kört szervezett tegnapelőtt a Partiumi Magyar Nyugdíjasok Egyesülete (PMNYE) a nagyváradi Ady Endre Gimnáziumban, melynek témája Fazekas Mihály élete és munkássága volt. Mintegy tucatnyian voltak kíváncsiak a majd egyórás előadásra, melyet Szilágyi Magdolna tanárnő tartott. Beszélt a költő munkásságáról, életéről, majd műveiből olvasott fel. Ismertette azokat a körülményeket, amelyek arra késztették a nemesi rangját gyakran elhallgató, csendes és szerény ifjút, hogy a 84. lovasezredbe önkéntes közlegényként beálljon, majd 14 évig szolgáljon. Később visszatért szülővárosába, Debrecenbe, s egyebek mellett megírta az élete sikermunkájának számító Ludas Matyit, amelyet először nem is tervezett kiadni. Ez az elbeszélő költemény volt az első olyan mű, melyben a jobbágy győzni tudott a földesúr fölött. Fazekas Mihály indította el a Debreceni Magyar Kalendáriumot, amely akkoriban az egyszerű ember egyetlen olvasnivalója volt. A költő jó barátságban volt Csokonai Vitéz Mihállyal, illetve Kazinczy Ferenccel. Csokonai halála után az utóbbival kapcsolata megromlott, mivel Kazinczy az elhunyt költő munkáinak kiadásánál Fazekast választotta maga mellé szerkesztőtársnak, a nyelvújító pedig nemcsak kiadni, hanem átkölteni is szerette volna Csokonai alkotásait - erre pedig Fazekas nem volt hajlandó. Az irodalmi kör részvevői - zömmel a PMNYE tagjai - megjegyzést fűztek a tanárnő által elmondottakhoz és a felolvasott versekhez, illetve kérdéseket vetettek fel, amelyeket aztán megbeszéltek. Az eszmecsere során a hallgatóság tagjai közül néhányan műveket olvastak fel, szavaltak el a cívisvárosi Fazekastól. B. S.