Rendszerváltó archívum, 2017. december (2. évfolyam, 4. szám)
PORTRÉ - Tollas Tibor "igazolása" a Beszélőből
Rendszerváltó Archívum 2017/4 D. G.: Mivel? T. T. A történet hosszú. Mentő tanúnak jelentkeztem egy Tavi Árpád nevű ember mellett, akire ráfogták, hogy a beregszászi gettó parancsnoka volt, valójában pedig csak névrokona az időközben Nyugatra menekült gettóparancsnoknak. Mentő vallomást tettem mellette, és végül is őt felmentették, de néhány hónap múlva engem vádoltak ugyanezzel. Tíz évet kaptam. Ugyanazok, akik eskü mellett állították, hogy Tavi Árpád volt a gettó parancsnoka, most ellenem vallottak. Csak azért nem akasztottak fel, mert két volt beregszászi gettófogoly pontosan felidézte a táborban szolgálatot teljesítő tisztek és altisztek névsorát, és nem voltam közöttük. Fel is menthettek volna, de az ÁVO nyomására így kaptam tíz évet. Kilencet leültem, amikor a Nagy Imre-beszéd után két héttel bizottságokat küldtek a börtönökbe, hogy a jogellenes ítéleteket felülvizsgálják. 1956. július 25-én helyeztek szabadlábra és javasolták, hogy kérjem a rehabilitációmat, mert tévedés volt és jogsértés történt. Nekem nagyon fontos ennek az elcsatolási történetnek a felderítése, mert valójában engem az ottani munkám miatt ítéltek el. Legalább a gyerekeim és unokáim ismerjék meg a tényeket, tudják meg, mi is történt valójában. Nem hittem, hogy valaha el tudom még mondani mindezt, és különösen annak örülök, hogy a beszélgetés egyéb dokumentumokkal és visszaemlékezésekkel együtt kerül nyilvánosságra. D. G.: Köszönöm a beszélgetést. Dokumentumok Nyilatkozat Alulírott Kiss Sándor volt magyar országgyűlési képviselő, a Magyar Parasztszövetség igazgatója a következőket igazolhatom Kecskési-Tollas Tibor 1945. és 1946. évi működéséről. Bereg megye vásárosnaményi járásának 23 községéből és néhány Tisza-menti Szatmár-megyei faluból a Szovjet Vörös Hadsereg 1944. évi őszi bevonulása után „pár napos munkára” hívta be a 18–60 év közötti férfilakosságot. Ugyancsak ilyen munkára hívták be a kárpátaljai magyar falvak lakóit is. A Beregszászra és Munkácsra bevonulókat 1944 októberében Szolyvára vitték gyűjtőtáborba, majd november végén útnak indították őket át a Kárpátokon, nyári öltözetben, hetek óta kiéhezetten, leromlottan Ukrajnába. Nagyobb részük ez út alatt elpusztult. 1945 őszétől egyesek hazaszállingóztak közülük, betegen, évtizedeket öregedve. Az elhurcoltaknak csak mintegy egytizede maradt meg, az sem lett soha életében egészséges. 1945 március–áprilisában e községekben földet osztottam a földreformtörvény lehető legjobb végrehajtása érdekében. Ennek a kerületnek lettem képviselője előbb az ideiglenes Nemzetgyűlésben, majd – miután a Független Kisgazdapárt Országos Vezetőségének megbízásából a párt részéről vezettem az 1945. novemberi választásokat – az Országgyűlés- www.retorki.hu 4 Nagy Imre 1953 július 4-én hirdette meg az „új szakasz” politikáját, amelynek egyik pontja volt a július 26-ai korlátozott közkegyelemről szóló rendelet. Az intézkedés messze nem érintette az ártatlanul letartóztatottak teljes körét, elsősorban a korábban bebörtönzött kommunistákról szólt. Nagy 1955 márciusában távozott a miniszterelnöki tisztségből. 62