Rendszerváltó szemle 2022. ősz-tél (7. évfolyam, 3-4. szám)
MŰHELY - Bandi István: „Minden szabadság szabadságot öl!” Az erdélyi magyarság sorsa a háború végétől az ötvenes évek elejéig
Műhely 15 Bandi István „Minden szabadság szabadságot öl!” Az erdélyi magyarság sorsa a háború végétől az ötvenes évek elejéig A címadó Mécs László-idézettel arra utalunk, hogy a második világháború végétől a párizsi békén keresztül a román kommunista hatalomátvételig Erdély magyar lakossága akaratán kívül újból a történelem forgószínpadára került, és a külső hatalmi beavatkozással hatalomra jutott és szabadságot hirdető kommunisták új rendszert építettek a nevükben. Jelen tanulmány a háborús körülményekből és a kommunizmus féktelen előretöréséből is fakadó igazságtalanságok, veszteségek bemutatása mellett a régi és új elit szerepét, helyzetét vizsgálja az említett időszakban. POLITIKAI KÖRNYEZET A PÁRIZSI BÉKEKONFERENCIÁIG Románia már az 1944. augusztusi átállást követő időszakban elérte, hogy Erdély kérdésében érvényesüljenek az érdekei, az 1944. szeptember 12-én Moszkvában aláírt szovjet-román fegyverszüneti egyezmény 19. pontja ugyanis kimondta: „A szövetséges kormányok a bécsi döntésnek Erdélyre vonatkozó határozatát semmisnek tekintik, s egyetértenek azzal, hogy a békeszerződésben történő jóváhagyástól feltételezetten Erdély (vagy annak legnagyobb része) adassák vissza Romániának." A román politikai vezetés nem dőlhetett hátra, hiszen maradt még egy kiskapu az egyezményben, amely a magyar politikai vezetés számára fenntartott némi mozgásteret a határok megváltoztatása vonatkozásában, hiszen a nagyhatalmaknak a békeszerződésben kellett elfogadniuk az említett határokat. 1944. október 15-én a magyar kiugrási kísérlet sikertelen volt, így Magyarország frontország lett. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány 1945. január 20-án fegyverszüneti megállapodást kötött Moszkvában a szövetséges nagyhatalmakkal, melynek egyik pontja Észak- Erdély újbóli elvesztését jelentette: „Magyarország kötelezi magát, hogy Csehszlovákia, Jugoszlávia és Románia általa megszállt területéről kivonja az összes magyar csapatokat és hivatalnokokat Magyarország 1937. december 31-én fennállott határai mögé, továbbá hatályon kívül helyez minden olyan törvényhozást és bekebelezést, amelyet Csehszlovákia, Románia és Jugoszlávia területének Magyarországhoz való csatolására szövegeztek." Magyarország Erdély vonatkozásában a párizsi békeszerződés megkötéséig reménykedett, hogy bizonyos területeket visszaszerezhet a béketárgyalások során, azonban már 1946. május 7-én, a szövetséges nagyhatalmak külügyminiszteri tanácsa döntése nyomán valószínűsíthető volt, hogy Erdély véglegesen Romániához került. Ennek a döntésnek de facto 1947. február 10-én bekövetkezett aláírása már csak diplomáciai formalitás volt, azonban a békeszerződés aláírásáig nagyon intenzív nemzetközi diplomáciai, belpolitikai és nem utolsósorban titkosszolgálati tevékenység zajlott román és magyar oldalon egyaránt. Ennek alapját a határrendezéssel kapcsolatos nagyhatalmi nézetkülönbségek adták. A szovjet és az angolszász hatalmak különböző formában képzelték el a második világháború utáni békerendezés folyamtát. Magyar-román viszonylatban a nagyhatalmi békeszerződés-tervezetek eltértek egymástól, így a szovjetek támogatták a határok 1937-es visszaállítását, míg az angolszász hatalmak 1 Mécs László Sötét március című, 1940-es versének egy sora. 2 Józsa Béla: Orosz-román fegyverszüneti egyezmény - Groza Péter és Sztálin marsall táviratváltása - Orosz-magyar fegyverszüneti egyezmény. Kolozsvár, Athenaeum, 1945, 7. 3 Megegyezés a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége, Nagy-Britannia Egyesült Királysága és Észak-Írország, az Amerikai Egyesült Államok és Magyarország között létrejött fegyverszüneti szerződésről (Moszkva, 1945. 01.20.). . hu/bibl/mil/www/doksi/fszunet.html (Utolsó letöltés: 2022.10.15.). http://www.bibl.u-szeged retorki.hu/folyoirat