Respublika, 1995. január-március (2. évfolyam, 1-13. szám)
1995-03-03 / 9. szám
CÍMLAP-HÁTTÉR a kétdimenziós és szükségszerűen egyszerűsítő rendszerből, olyan világban találja magát az ember, ahol térben, valamennyi érzékszervét egyszerre használva juthat információkhoz. McLuhan a telefon, a rádió és a televízió mindennapi hatását ismerve jutott el a következtetésig: ezek az eszközök minden korábbi technikánál gyorsabban juttatják el az információkat egyik ponttól a másikig, vagyis nagyon sok ember nagyon rövid idő alatt nagyon sok adathoz jut. AZ INFORMÁCIÓS SUGÁRÚT Emiatt a tapasztalatszerzés áthelyeződik a médiára, a világ zsugorodik, pszichikai értelemben éppoly kis egységgé válik, mint egy primitív törzs. Sandy Martin magánnyomozó megbízást kapott, hogy a neve alapján kutasson fel egy öregembert. A törvényes információs bázisokon keresztül egy számítógép segítségével négy nap alatt megtalálta az illetőt, s már csak egy telefonhívásra volt szükség az azonosításhoz. A nyomozás 1500 dollárba került. Ugyanez számítógép nélkül négy hónapot és tízezer dollárt kóstált volna. Egy azonos nyelvet, a tömegkommunikációs eszközök nyelvét beszélő primitív törzs. Vagyis a Gutenberg-galaxis, a nyomtatás diadala - állítja McLuhan - csak egy fájdalmas pillanat volt a történelemben, két másik rendszer, a törzsi társadalom és a globális falu között.♦ McLuhan óta eltelt harminc év, az „elektronikus kor Arkhimédészé” halott, a játszma továbbra is döntetlenre áll. A fent említett eszközökhöz felzárkózott a számítógép, létrejött a multimédia (mely minden korábbinál fenyegetőbb veszedelem - így az ellentábor), az emberek pedig még mindig írnak, olvasnak, igaz, nem könyveket. Már kirajzolódtak a McLuhan által leírt társadalom lehetőségei és veszélyei is. Előbbiként ismerik el a tévé legvadabb ellenségei is, hogy a „doboz” által közvetített tudásmennyiséggel a legkorszerűbb tankönyv sem veheti fel a versenyt (kutatási eredmények bizonyítják, hogy az olvasott szöveg öt százalékát, a hallott, látott információk nyolcvan százalékát zárolja az emberi agy). Egyre többen vannak, akik ismerik a világ nagyvárosait, műemlékeit, tudják, milyen egy piramis belülről, melyik utcán sétálnak a biztonsági emberek a Fehér Ház előtt, milyen egy víz alatti korallzátony, hogyan néz ki a Hold A kettes számrendszerben „gondolkodó” komputerek minden jelet, hangot, szöveget, képet egyesek és nullák sorozatává alakítanak. Egy digitális egység (0:1) egy bit, nyolc bit pedig egy byte. A digitális egységek feldolgozása a számítógép „agyában”, a szilíciumból készült, integrált áramkörök millióit tartalmazó adatlapon, a chipen történik. (A leggyorsabb chipek már másodpercenként 90-100 millió művelet elvégzésére képesek.) Ugyanezzel a digitális technikával készülnek a modern telefonhálózatok, a rádiók és televíziók is. A különböző rendszerek összekapcsolhatók, már ma is lehet a kábeltévé számára kiépített vezetéken telefonálni vagy digitáliis telefonvonalon filmet továbbítani. Az információs sugárút megálmodója, Al Gore, az Egyesült Államok jelenlegi alelnöke a digitális felcserélhetőség adta lehetőségeket szeretné kihasználni ötletével, mondván: minden amerikai háztartást, iskolát, könyvtárat, munkahelyet egy nagy hálózat részévé kell tenni. Ennek ma már semmiféle technikai akadálya nincs, ugyanarra a kábelre csatlakoztatható a telefon, a rádió, a televízió és a számítógép. 1994- ben kezdődtek az Államokban a kísérletek, ennek eredményeként húszmillió amerikai polgár kezdett otthon dolgozni a félhavi fizetésért beszerezhető multimédiaállomáson. Ernyőerdő: kevés idő, sok adat