Révai Nagy Lexikona, 7. kötet: Etelka-Földöv (1913)
F - Forano - Forasest - Forb. - Forbach - Forbat
Foraminifera — 672 — fenn az egyes üregekkel. A héjak reliefje a külső felszínen igen különböző lehet: egyesek teljesen sírnák és porcellánszerűek, másokon léceket, tüskéket és dudorodásokat találni. A nyílt tengerben élő fajok felületükön valóságos erdőt viselnek az elálló finom hosszú tüskékből, melyek a környező vízzel való súrlódás fokozására s így a lesülyedés megakadályozására szolgálnak. F.-k úgyszólván minden tengerben laknak, de fajokban leggazdagabb a tengerek parti öve, ahol héjaik helyenkint rendkívül nagy számmal fordulnak elő. Úgy látszik, hogy sokaknak nem árt a sótartalom csökkenése, úgy hogy a félig sós vízben is megélnek. A nagyobb folyók deltáiban is gazdag F.-fauna él. A héjas F.-k főtömege a tenger színéhez közel szokott élni s annak gyakran sajátságos színjátszást kölcsönöz. Egyesek azonban nagy mélységekben élnek, így a Lagena és a Miliolidák. Táplálékukat a F.-k nyilván főleg a növényországból veszik, kivált Diatomeákat, Protococcusokat és az algák bomlástermékeit eszik. A tengervíz sótartalmának fogyásával fogy a F.-héjak mésztartalma is, példa erre az erdélyi sósvizekben élő Entzia tetrastomella (Haplophragmium canariense), amelynek héja már egészen chitines. Geológiai tekintetben rendkívül fontosak a F.-k. A nyílt tenger felszínén lebegő fajok, főleg Globigerinák egyénes miriádokat számlálnak. Az állatkák halála után meszes héjuk lassan lesülyed a tenger fenekére s ott mint kréta-alkotó szerepel. A lehulló apró héjak réteget alkotnak a tenger fenekén; réteg rétegre rakódik, hogy összepréselődve, évezredek múltán krétakővé váljék, így van ez most és így volt földünk történetének valamennyi korszakában.Sok márga, agyag és mészkő főleg F.-héjakból áll, amint ezt már Ehrenberg a krétáról kimutatta. Magyarországon is igen sok olyan kőzet van, amelyeknek az összetételében a F.-k lényeges részt vesznek, pl. a nummulit és orlitoid mészkövek Buda vidékén és sok más helyen; az alveolina- és daktilopora-mészkő a Bakonyban, spirolina-mészkő Perbálon stb. A megkövesedett F.-k közül legfontosabb a Nummulinidae Carp. családnak Nummulites d'Orb. (Assilina) neme. Az idetartozó fajok mészhéja szabályos lencse v. diszkoszalakú és számos spirálisan felcsavart kamrából áll. Az egyes kamrákat elválasztó fal a héj külső részén is kiáll kissé, kiemelkedő talaj alakjában. A fiatalabb kamrák v. csak egyszerűen megfekszik a régebbiek külső falát úgy, hogy az új spirális járatok nem födik el a régieket, pl. az Assuriáknál, vagy pedig ráborulnak azokra s teljesen elfödik a régebbi járatokat, mint pl. a Nummulináknál. A legrégibb Nummulitok (N. pristinus Brady) a karbonmészben és a felső jurában éltek. Legnagyobb virágzását e nem az eocénben az ú. n. Nummulitemeletben érte el, amikor egész hegyláncokat alkotott. A legnagyobb nummulitok (N. Gisehensis Ehrlg. és N. orbiculatus Schafh.) 60 mm. nagyságúak voltak. Ezek az óriások nemcsak a legnagyobb F.-k, hanem a legnagyobb véglények általában. A F.-k a szilurban kezdtek megjelenni, s még ma is nagyszámú fajuk él. Máig 2000-nél több fajuk vált ismeretessé, de ezeknek kétharmadrésze már kihalt s csak kövesülten ismerjük. Ismertebb nemek: Gromia (édesvizekben él; fosszilis példányai nem ismeretesek), Saccamina, Trochammina, Nubecularia, Feneropsis, Orbiculina, Orbitolites, Orbitolina, Alveolina, Milicia, Lagena, Gristellaria, Textularia, Globigerina, Rotalia, Calcarina, Nummulites, Orbitoides, Fusulina. A F.-k felismerése sokszor igen sok nehézséggel jár, mivel azok az árátalakulások, amelyeken a mészkövek keresztülmentek, a F.-héjakat is eltorzítják. Agyagos kőzetekben azonban rendesen igen jó a megtartási állapotuk, úgy hogy egyszerű iszapolás útján nyerhetők belőlük a legszebb példányok. A F.-kat Janus Plaukus olasz tudós fedezte fel Rimininél 1730. az Adriában. Kövült állapotban pedig Beccari találta őket először a következő évben Bologna mellett. A F.-k rendszertani helyzetével igen sokáig nem voltak tisztában. Eleinte sokkal tökéletesebb szervezetűeknek tartották és a kamrás fejlábúak (Gephalopoda) közé sorolták őket. Dujardin óta (1835) tudjuk, hogy a F.-k egyetlen egy sejtből álló véglények, bár külső héjuk több rekeszre lehet osztva. Két alrendet szokás megkülönböztetni: I. Monothalamia v. Egykamrájuak és II. Polythalamia vagy többkamrájuak. Ez utóbbiakat megint felosztják: 1. Imperforata v. Likacstalan héjunkra és 2. Perforata v. Likacsos héjuakra. Irodalom. Legfontosabb magyar munkák: Hantken Miksa, A Clavulina Szabói rétegek faunája. I. F.-k, M. kir. Földtani Int. Évk. IV. köt., 1875; Frauzenau Ágoston, Adatok a felső rákosi mediterrán emelet F. faunájához, Földt. Közi. XI. köt., 1881; Lőrenthey Imre, A kinai palepzoos kőzetek mikroszkópiai vizsgálata. A gr. Széchenyi Ázsia-expedició tud. eredm. ITT. köt., 1895; Vadász M. Elemér, Bakonyi triftsz F.-k. Balaton tud. tauulm. Ered. I. köt., 1910. Pontosabb külföldi irodalom : Blltschli 0., Protozoa. Bronn's Klassen und Ordnungen d. Thier-Reichs, 1882; Carpenter W. B., Introduction to the scudy of the F., R. Society, 1862; Ehrenberg, Mikrogeologische Studien tiber das kleinste Leben der Meeres-TiefgrlLnde aller Zonen u. dessen geologischen Einfluss. Abhandl., Berlin 1872; n. a., Die Bildungen der Kreidefelsen und des Kreidemergels aus mikroskopischen Organismen. Abh., Berlin 1839 ; d Orbigny Alc., Foraminiféres fossiles du bassin tertiaire de Vienne, 1846; Parker A. Jones, On the nomenclature of F. Ann. a. Magaziné of nator. hist., 1858—75; Schultz Max, Ueber den Organismus der Polythalamien, Leipzig 1854; Wüliamson, On the recent F. of great-Britain, R. Society, London 1858. Forano, olasz hercegi család. Ősei Fiesoleból származtak s közeli rokonságot kötöttek a Strozzicsaláddal, kiknek birtokait és nevét is felvették. A család 1437. grófi, 1644. pedig hercegi rangot kapott. Firenzében és Rómában lakik. A család feje ez idő szerint: Leone Strozzi-Majorca-Renzi, F. hercege, szül. 1856 okt. 10., volt olasz tengerésztiszt. Forasest, község, 1. Forrásfalva. Ford., állatnevek mellett Forbes Edward (l.o.) nevének rövidítése. Forbach, az ugyanily nevű járás székhelye Lotharingia német birodalmi kerületben, (1910) 10,089 lak., tégla-, másolópapír- és dobozkészítéssel. 1870 aug. 4. a franciák e helyen vereséget szenvedtek. Közelében Stiringen-Wendelnél, Kleinrosselnnél és Schöneckennél szénbányák és az elsőnél vasmüvek vannak. Forbat (talio), régi nyelvemlékeinkben (XIV— XV. sz.) a. m. viszonzás, megtorlás. Pl. Isten ő neki megforbatlván, melyet érdemlett (Bécsi kódex). Ekképen megforbattá a császárnak rajta vett diadalmát (Heltai). L. Megtorlás, Talio, Forbat