Révai Nagy Lexikona, 8. kötet: Földpálya-Grec (1913)

G - Galambod - Galambok - Galambok - Galambos - Galambos - Galambposta - Galambsaláta - Galambsneff - Galambürülékek - Galambvirág - Galam-gummi - Galam-vaj - Galan - Galand - Galandféreg - Galandféregkór - Galandférgek

Galandférgek — 302 — alakú heréből áll, amelyeknek vezetéke egy közös kivezetőcsőbe egyesül s ennek végén az ivarnyílásból kitolható és oda visszahúzható kö­zösülő szerv van. A női ivarszerv több, külön­böző feladatokat teljesítő szervből áll, nevezete­sen petefészekből és szakmirigyből; az előbbi pá­ros, az utóbbi páros vagy páratlan szerv s amaz a tulajdonképeni petesejteket, emez pedig a pete­sejteket körülburkoló váladékot, a széket szolgál­tatja. A pete azután a két mirigynek közössé vált vezetékébe jut, itt megtermékenyül s aztán egy harmadik mirigy, a hajmirigy burokkal látja el. Az ilyenformán teljesen kész peték aztán egy pete­tartóba jutnak. Valamennyi Gr. petéi a külvilágba jutnak, még­pedig leggyakrabban mint kis, hat horoggal fegyverzett embriók. Ezek a kis ébré­nyek aztán kisebb-nagyobb fokú átalakuláson mennek át, s eközben egyes esetekben ivartalan úton szaporítanak is, de ezen átalakulást és sza­porítást, tehát nemzedékváltozást a gazdaállatok változtatásával kapcsolatosan végezik. Ha a kis embrió alkalmas gazdaállatba jutott, mindenek­előtt eldobja burkát, hólyagalakot ölt s ilyenkor folyadékkal telik meg. Ezen állapotán aztán hó­lyagféregnek vagy borsókának (Cysticereus) ne­vezik. A hólyag belső oldalán kis sarjadék emel­kedik s nő befelé, amely teljesen hasonlít a kifej­lett Gr. fejéhez, a dajkához. Itt azonban a lárva nem fejlődik tovább s mindaddig vesztegel, míg gazdájával v­ annak húsával egy másik gazda­állatba nem jut, amelynek beleiben aztán a befelé fordult galandféregfej vagy dajka a hólyagból kifelé türemlik, megtapad a belek falába, elveszíti hólyagját. Ennek megtörténte után a dajka oszlás útján létrehozza a proglottiseket, v. az ivarszer­vekkel ellátott egyéneket. Valamennyi G. élősködő, még­pedig mindannyi a gerinces állatok belsejében. Ez idő szerint mint­egy 500 faj ismeretes mintegy 30 nemből és 5 csa­ládból. A Cestodariidae (Caryophyllidae) családjá­nak teste szeletlen, egyetlen himnős ivarszerv­vel. A Tetraphyllidák családjának fajain a szívó­korongok mozgathatók s néha nyelesek és hor­gokkal fegyverzettek, valamennyien halakban élősködnek. A Tetrarhynchidák családjának fa­jainál a dajkán a négy szívókorongon kívül még 4, horgokkal fegyverzett, közös tokba visszahúz­ható orrmány is van. Betokozott v. hólyagféreg állapotban a csontos halakban élnek, míg kifej­lett korukban a cápákban és rájákban. A Bo­thriocephalidák egyik alcsaládja, a Ligulidák fajainak nincsenek szívókorongjaik, testük nem szett, de azért az ivarszervek ízenként ismétlőd­nek. Hólyagféregkorukban édesvízi halak testüre­gében élősködnek s ezekkel együtt vízi madarakba jutnak, amelyekben aztán kifejlődnek. A Bothrio­cephalidák fajait arról ismerhetjük fel, hogy a dajkának csak két, hosszirányú réshez hasonló szívókorongja s a petetartónak kivezető nyílása van. Az ide tartozó fajok közül a gödrösfejű ga­landféreg (Dibothrycephalus latus Brems.) 5—9 m. hosszú és 3—4 ezer proglottisből áll. Európa egyes vidékein, nevezetesen pedig Svájcban, északkeleti és északi Oroszországban, Svédor­szágban, Hollandiában, Belgiumban és a porosz keleti tartományokban az embernek gyakori élős­ködője. A Taeniidae család fajainak dajkáján mindig 4 szívókorong van s a legtöbbnél ezenkí­vül még horogkoszorúk is; proglottiseik tökéle­tesek, elkülönültek; ivarnyílásuk a test oldal­szélén van, a petetartónak nyílása nincs. Az ide tartozó Taenia­ nem nevezetesebb fajai: a sima­fej­ű galandféreg (Taenia saginata Goeze), mely 4—8 m. hosszú, 1200—1300 proglott­sból áll, horogkoszorúja nincs. Az egész földön, ahol csak szarvasmarha tenyészik, mindenütt el van ter­jedve. Kifejlett korában az ember belében élőskö­dik s meglehetős nehezen hajtható el. A juhok­ban és kecskékben élősködő Taenia expansa Rud. 60­ m. hosszúra is megnő. A horogkoszorús fajok között legközönségesebb a horgasfejű galand­féreg (Taenia solium­ R­ia.), mely 2—3­5 m. hosz­szura nő és 8—900 proglottisból áll s a földön mindenütt el van terjedve, ahol csak a házi disz­nót tenyésztik és fogyasztják; kifejlődött állapot­ban az ember élősdije, proglottisei egyenként tá­voznak el. Hólyagférge, az ú. n. borsófca, a disznó húsában élősködik s a félig sült vagy főtt disznó­hússal jut az emberbe. Főleg azért veszélyes, mert az emberben a borsóka is kifejlődhetik. A Taenia marginata Batsch. kifejlett állapotban a juhászkutyákban és farkasokban, hólyagféreg­korában (Cysticereus tenuicolis) a juhokban, szarvasmarhákban, disznókban, szarvasokban, őzekben stb. élősködik. A kifejlett Taenia serrata Goeze gazdája a kutya, Cysticereus pisiformis nevű hólyagféregalakjáé ellenben a nyulak és a házinyulak. A Taenia crassicollis Rud. a házi- és vadmacskafajok élősködője, míg a Cysticereus fasciolaris nevű hólyagférge az egereké. Érde­kes a Taenia cucumerina Bud. faj azért, hogy ki­fejlett állapotban a kutyának élősködője, míg lárva­ állapotban a kutya szertetvének (Trichodec­tes canis) belsejében élősködik. A Taenia coenu­rus Lieb. mintegy 40 cm. hosszú, 200—220 prog­lott­sból áll. A kutyák vékonybelében élősködik. Hólyagféregalakja (Coenurus cerebralis), mely néha tyúktojás nagyra is megnő és átlátszó fala­zatán néha 500 dajkát is visel, a juhok és szarvas­marhák, ritkán a ló fejében s illetőleg agyában élősködik s az ú. n. kergekórt okozza. A legjobb óvószer ellene az, ha a kergekórban elhullott ál­latok fejét elássuk, hogy a kutyák meg ne elles­sék , mert a kutyákban a hólyagféregből galand­férgek lesznek s így tovább fertőzhetik a nyájat. A háromtagú galandféreg (Taenia echinococcus Sieb.) 4—5 mm, hosszú proglottiseinek száma 3—4. A földön mindenütt található, ahol kutya van, Európában különösen Észak-Franciaország­ban, Angliában, Észak-Németországban és fő­képen Írországban. Kifejlett korában a kutya vékonybelében élősködik. Hólyagférge (Echino­coccus veterinorum) a házi emlősök és az ember májában s más szerveiben is élősködik s veszélyes betegséget okoz. Az ember úgy juthat hozzá, hogy a kutya szőrét simogatja s a szőrre ragadt peté­ket esetleg a száj megtörlésekor a szájába viszi. Legjobb óvószer tehát a kutyát távoltartani, v. a vele való bánás után jól megmosdani. Az emberben előforduló G. által okozott meg­betegedések tünetei meglehetősen határozatla­nok. Néha tüneteket nem is okoznak, máskor meg Galandférgek

Next