Révai Nagy Lexikona, 8. kötet: Földpálya-Grec (1913)
G - Galambod - Galambok - Galambok - Galambos - Galambos - Galambposta - Galambsaláta - Galambsneff - Galambürülékek - Galambvirág - Galam-gummi - Galam-vaj - Galan - Galand - Galandféreg - Galandféregkór - Galandférgek
Galandférgek — 302 — alakú heréből áll, amelyeknek vezetéke egy közös kivezetőcsőbe egyesül s ennek végén az ivarnyílásból kitolható és oda visszahúzható közösülő szerv van. A női ivarszerv több, különböző feladatokat teljesítő szervből áll, nevezetesen petefészekből és szakmirigyből; az előbbi páros, az utóbbi páros vagy páratlan szerv s amaz a tulajdonképeni petesejteket, emez pedig a petesejteket körülburkoló váladékot, a széket szolgáltatja. A pete azután a két mirigynek közössé vált vezetékébe jut, itt megtermékenyül s aztán egy harmadik mirigy, a hajmirigy burokkal látja el. Az ilyenformán teljesen kész peték aztán egy petetartóba jutnak. Valamennyi Gr. petéi a külvilágba jutnak, mégpedig leggyakrabban mint kis, hat horoggal fegyverzett embriók. Ezek a kis ébrények aztán kisebb-nagyobb fokú átalakuláson mennek át, s eközben egyes esetekben ivartalan úton szaporítanak is, de ezen átalakulást és szaporítást, tehát nemzedékváltozást a gazdaállatok változtatásával kapcsolatosan végezik. Ha a kis embrió alkalmas gazdaállatba jutott, mindenekelőtt eldobja burkát, hólyagalakot ölt s ilyenkor folyadékkal telik meg. Ezen állapotán aztán hólyagféregnek vagy borsókának (Cysticereus) nevezik. A hólyag belső oldalán kis sarjadék emelkedik s nő befelé, amely teljesen hasonlít a kifejlett Gr. fejéhez, a dajkához. Itt azonban a lárva nem fejlődik tovább s mindaddig vesztegel, míg gazdájával v annak húsával egy másik gazdaállatba nem jut, amelynek beleiben aztán a befelé fordult galandféregfej vagy dajka a hólyagból kifelé türemlik, megtapad a belek falába, elveszíti hólyagját. Ennek megtörténte után a dajka oszlás útján létrehozza a proglottiseket, v. az ivarszervekkel ellátott egyéneket. Valamennyi G. élősködő, mégpedig mindannyi a gerinces állatok belsejében. Ez idő szerint mintegy 500 faj ismeretes mintegy 30 nemből és 5 családból. A Cestodariidae (Caryophyllidae) családjának teste szeletlen, egyetlen himnős ivarszervvel. A Tetraphyllidák családjának fajain a szívókorongok mozgathatók s néha nyelesek és horgokkal fegyverzettek, valamennyien halakban élősködnek. A Tetrarhynchidák családjának fajainál a dajkán a négy szívókorongon kívül még 4, horgokkal fegyverzett, közös tokba visszahúzható orrmány is van. Betokozott v. hólyagféreg állapotban a csontos halakban élnek, míg kifejlett korukban a cápákban és rájákban. A Bothriocephalidák egyik alcsaládja, a Ligulidák fajainak nincsenek szívókorongjaik, testük nem szett, de azért az ivarszervek ízenként ismétlődnek. Hólyagféregkorukban édesvízi halak testüregében élősködnek s ezekkel együtt vízi madarakba jutnak, amelyekben aztán kifejlődnek. A Bothriocephalidák fajait arról ismerhetjük fel, hogy a dajkának csak két, hosszirányú réshez hasonló szívókorongja s a petetartónak kivezető nyílása van. Az ide tartozó fajok közül a gödrösfejű galandféreg (Dibothrycephalus latus Brems.) 5—9 m. hosszú és 3—4 ezer proglottisből áll. Európa egyes vidékein, nevezetesen pedig Svájcban, északkeleti és északi Oroszországban, Svédországban, Hollandiában, Belgiumban és a porosz keleti tartományokban az embernek gyakori élősködője. A Taeniidae család fajainak dajkáján mindig 4 szívókorong van s a legtöbbnél ezenkívül még horogkoszorúk is; proglottiseik tökéletesek, elkülönültek; ivarnyílásuk a test oldalszélén van, a petetartónak nyílása nincs. Az ide tartozó Taenia nem nevezetesebb fajai: a simafejű galandféreg (Taenia saginata Goeze), mely 4—8 m. hosszú, 1200—1300 proglottsból áll, horogkoszorúja nincs. Az egész földön, ahol csak szarvasmarha tenyészik, mindenütt el van terjedve. Kifejlett korában az ember belében élősködik s meglehetős nehezen hajtható el. A juhokban és kecskékben élősködő Taenia expansa Rud. 60 m. hosszúra is megnő. A horogkoszorús fajok között legközönségesebb a horgasfejű galandféreg (Taenia solium Ria.), mely 2—35 m. hoszszura nő és 8—900 proglottisból áll s a földön mindenütt el van terjedve, ahol csak a házi disznót tenyésztik és fogyasztják; kifejlődött állapotban az ember élősdije, proglottisei egyenként távoznak el. Hólyagférge, az ú. n. borsófca, a disznó húsában élősködik s a félig sült vagy főtt disznóhússal jut az emberbe. Főleg azért veszélyes, mert az emberben a borsóka is kifejlődhetik. A Taenia marginata Batsch. kifejlett állapotban a juhászkutyákban és farkasokban, hólyagféregkorában (Cysticereus tenuicolis) a juhokban, szarvasmarhákban, disznókban, szarvasokban, őzekben stb. élősködik. A kifejlett Taenia serrata Goeze gazdája a kutya, Cysticereus pisiformis nevű hólyagféregalakjáé ellenben a nyulak és a házinyulak. A Taenia crassicollis Rud. a házi- és vadmacskafajok élősködője, míg a Cysticereus fasciolaris nevű hólyagférge az egereké. Érdekes a Taenia cucumerina Bud. faj azért, hogy kifejlett állapotban a kutyának élősködője, míg lárva állapotban a kutya szertetvének (Trichodectes canis) belsejében élősködik. A Taenia coenurus Lieb. mintegy 40 cm. hosszú, 200—220 proglottsból áll. A kutyák vékonybelében élősködik. Hólyagféregalakja (Coenurus cerebralis), mely néha tyúktojás nagyra is megnő és átlátszó falazatán néha 500 dajkát is visel, a juhok és szarvasmarhák, ritkán a ló fejében s illetőleg agyában élősködik s az ú. n. kergekórt okozza. A legjobb óvószer ellene az, ha a kergekórban elhullott állatok fejét elássuk, hogy a kutyák meg ne ellessék , mert a kutyákban a hólyagféregből galandférgek lesznek s így tovább fertőzhetik a nyájat. A háromtagú galandféreg (Taenia echinococcus Sieb.) 4—5 mm, hosszú proglottiseinek száma 3—4. A földön mindenütt található, ahol kutya van, Európában különösen Észak-Franciaországban, Angliában, Észak-Németországban és főképen Írországban. Kifejlett korában a kutya vékonybelében élősködik. Hólyagférge (Echinococcus veterinorum) a házi emlősök és az ember májában s más szerveiben is élősködik s veszélyes betegséget okoz. Az ember úgy juthat hozzá, hogy a kutya szőrét simogatja s a szőrre ragadt petéket esetleg a száj megtörlésekor a szájába viszi. Legjobb óvószer tehát a kutyát távoltartani, v. a vele való bánás után jól megmosdani. Az emberben előforduló G. által okozott megbetegedések tünetei meglehetősen határozatlanok. Néha tüneteket nem is okoznak, máskor meg Galandférgek