Révai Nagy Lexikona, 9. kötet: Gréc-Herold (1913)
H - Harasztkerék - Harasztok - Harasztos - Haraszt-szőr - Haraucourt - Haray
Harasztkerék 508 e fedő, 273 km. hosszú, rendes nyomtávolságú, részben gőz-, részben villamosüzemű h. é. v. Megnyílt 1892 nov. 15. A r.-t. tartama 1981 febr. 5-ig terjed. Építési alaptőkéje 1.400.000 kor. A budapesti h. é. v. kezelésében van. Harasztkerék, kisk. Maros-Torda vm. marosi alsó j.-ban, (foo) 1001 magyar lak., u. p. Székelyvaja, u. t. Balavásár. Harasztok (Filicinae, növ., három képmeléklettel), az edényes virágtalanok osztálya, melybe a harasztfélék (Pteridophyta) legtöbbje tartozik. Rendesen nincs földfeletti száruk, csak rhizomájuk, ami a mérsékelt övi H.-ra jellemző, míg a forró öviek közül többen faalakúak, levélkoronás fák (1. Faharaszt és a H. színes tábláját). Mind a kétféle szár a csúcsán növekedik, ebből bontakoznak ki a levelek, melyek többnyire gazdagon tagoltak, nevezetesen többször szárnyasak, gyakran igen tekintélyes méreteket öltenek. A fiatal levél rendesen be van göngyölődve csigavonal alakjában (1. színes tábla 1, 4—6). A rendes levelek alsó oldalán vagy külön, fertilis leveleken fejlődnek a szaporodás szervei, a sporangiumcsoportok (sorusok, 1. a II. mellékletet, 1—13. ábra). A sporangiumok közös vackon (receptaculum) fejlődnek s a csoportot eleinte finom hártya, a fátyol (inclusium) takarja (1. a III. melléklet 3. ábráját). A sporangiumok (4. ábra) felpattanása után szabaddá válnak a többnyire gömbölyű, vese- vagy tojásalakú spórák (13. ábra). A spóratartalom osztódásából (csírázás, 5. ábra) létrejön a H. előtelepe (prothallium, 6— 8. ábra), amelyen kifejlődnek a tulajdonképeni ivarszervek: a többcsillangós spermatozoidákat tartalmazó hím ivarszervek (antheridium, 7., 9., 10. ábra) és a petesejtet tartalmazó archegoniumok (7., 11., 12. ábra). A megtermékenyült petesejt embrióvá lesz, ebből pedig maga a száras, leveles harasztnövény fejlődik ki. A H.-at a sporangium alkotása szerint 2 alosztályra osztják: 1. az Eusporangiatae alosztályban az érett sporangiumok fala több rétegű, a levélnek egész sejtcsoportjából erednek, spóráik egyfélék (homospórásak). Az Ophioglossales (1. o.) és a Marattiales (1. o.) sorozat tartozik ide; 2. a Leptosporangiatae alosztályban az érett sporangiumok fala egyrétegű, a levélnek 1 epidermis sejtjéből erednek. Ide a Filicales (1. o., szűkebb értelemben vett H.) és a Slydropteridales (1. o., vízi H.) sorozata tartozik. A fold régebbi korszakaiban a H. a mainál sokkal gazdagabban voltak képviselve. A szilurkorszakban jelennek meg és a szénkorszakban érik el tetőpontjukat; ekkor a föld növényzetének túlnyomó elemei voltak. A harasztkövületek rendszertani hovatartozósága néha csak bizonytalanul állapítható meg, nevezetesen akkor, ha csak meddő levélrészletek kerülnek elő, vagy a szoruszok rajtuk nem vehetők ki. Ilyen esetekben az erezet alakja a döntő, ami azonban csak mesterséges osztályzásra vezet. Ma élő H. levélerezetét a 11. melléklet ábrái tüntetik fel 14— 24-ig. A ma élő H. túlnyomó többségben a forró öv lakói s úgy itt, mint a mérsékelt övön főkép a nedves árnyékos helyeket kedvelik, vannak fán lakók is (1. színes tábla, 21). Az ember háztartásában csak helyenkint van szerepük, sokkal na gyobb jelentőségűek, mint dísznövények; lombjuk üde zöldje, többszörös és finom tagoltsága és tartóssága kedvelteti meg őket. Kertben árnyékos helyre, mesterséges sziklacsoportra, vízesés mellé kiválóan alkalmasak. Jelentősek a virágkötészetben is. Az exotikus fajok üvegházak díszei. Irodalom. Schkuhr, Die kryptogamischen Gewítchse, 1. köt., Die Farnkriiuter, Wittenberg 1809; Presl, Tentamen pteridographias, Prag 1836; Kunze, Die Farnkrüuter in kolorierten Abbildungen, Leipzig 1840— 51; Hooker W. J., Genera fllicum, London 1842 és Species fllicum, a. o. 1846— 1864; Mettenius, Filices horti botanici Lipsiensis, Leipzig 1856; Smith J., História fllicum, London 1877; Hooker, Filices exoticae, u. o. 1859 ; Fée, Mémoires sur la famille des fougéres, Strassburg 1844—69; Eaton, Ferns of North America, Boston 1879, 2 köt.; Waldner, Deutschlands Farne, Heidelberg 1879—83; Lüerssen, Die Farnpflanzen Deutschlands, Rabenhorst, Kryptogamentiora, 3. köt., Leipzig 1890; Milde J., Die höheren Sporenpflanzen Deutschlands u. der Schweia, Leipzig 1865 ; u. a., Filices Europae et Atlantidis, u. o. 1867 ; Christ, Die Farnkriiuter der Erde 1897; Ascherson-Grabner, Bynopsis d. Mitteleurop. Flóra, I., 1897; Sadebeck R., Pteridophyta; Engler-Pranti, Die Natürlichen Pflanzenfamilien, I. 4., 1902. Harasztos, nagyk. Torda-Aranyos vm. felvinczi j.-ban, (1916) 1936 magyar és oláh lak., vasúti állomás, posta, távíró. Haraszt-szőr (növ.), különféle harasztok törzsein és a levélnyelek alján előforduló száraz, pikkelyes szőrök (paleae), melyeket régóta véraltató szerül használnak. Ily szőrökkel ellátott gyöktörzseket, néhány rajtuk hagyott levélnyéllel, már a középkorban állati alakokká idomítottak,melyek barometz (agnus scythicus a. m. szittyabárány, 1. o.), néven babonás célokra szolgáltak (v. ö. Szutórisz, A növényvilág és az ember, Budapest 1905, 250. old.). Jelenleg paleae haemostaticae (véraltató pelyvák) néven a gyógyszerkönyvekben szerepelnek és párnák és bútorok kitömésére való anyagként, kivált Amerikában fontos kereskedelmi cikkek. A Cibotium Barometz és Cibotium glaucescens szőrei Szumátra-szigeten Pennawar-Djambi néven ismeretesek; a Cibotium glaucum és más Cibotium-fajok adják a Sandwich-szigeti pulu-t, az Alsophaa lurida, Gliacophora tomentosa, Balantium chrysotrichum s mások pedig a Javaszigeti paku-kidang-ot. Hosszúszálú fajtákat, más rostokkal keverve, fonnak is. Haraucourt (ejtsd: arokúr), Edmond, francia író, szül. Bourmontban 1857. A cluny-i múzeum igazgatója lett 1903. Már első kötetével nagy sikert aratott, melyet 1883. La légende des sexes, poémes hystériques címmel Sive de Chabley álnévvel adott ki. Kedves, melankólikus költeményeit L'amenue (1885) és Seul (1891) c. könyveiben gyűjtötte össze. Amis (1887) c. regényét kiváló lélektani elemzése tünteti ki. Shylock (1889), Passion (1890), Héro et Léandre (1893) színjátékaival, Alienor operaszövegével a színházhoz fordult s ezután dramaturgiai értekezéseket és novellákat írt. Les Vikings (1890) és Le XIX. Siccle nagy költeményeit az akadémia megkoszorúzta. Újabb regényei: Les Naufragés (1902), Le Benoit (1905), La Peur (1907). Magyarul megjelent: Léghajón és egyéb elbeszélések, ford. Golbor Andor (1903). Haray Viktor, színész és író, szül. 1818., megh. Kolozsvárott 1832 júl. 23. Jónevű vidéki szinész volt, majd a szabadságharcban vitéz katona, gróf Teleki Sándor hadsegéde. A harc után sokáig bujdosott, majd a kolozsvári színháznál kezelői Harag