Révai Nagy Lexikona, 9. kötet: Gréc-Herold (1913)
Gy - Gyutacslövés - Gyútűs puska - Gyűd - Gyűgy - Gyügye - Gyűjtés
A gyutacslövés — 244 — Gyutacslövés, a katonák előkészítésére szolgál az éles tölténnyel való lövésre. A gyutacstöltény körülbelül olyan, mint a Flobert-puskatöltény s így még elegendő erővel rendelkezik, hogy az embert súlyosan megsebesítse, ennélfogva kellő óvatossággal és körültekintéssel szabad csak használni. A Gy. 15, 20, 30, 50, 75, 80 és 90 lépésnyi távolságokról gyakoroltatik, ami az éles tölténnyel való lövés 300, 500, 600, 800, 1000 és 1200 lépéses irányzók távolságának felel meg. A Gy.-hez egyszerű és hordozható céltáblakészülékek vannak használatban, melyeket az időjáráshoz képest szobában, folyóson vagy a laktanyaudvarokon lehet felállítani. L. a Leutasítás a m. kir. honvédség számára című szolgálati könyvet. Gyúrás puska, oly hátultöltő puska, amelynél a töltényfémhüvely fenekét egy rúgó által előre lökött tű szúrja át s dörzsölésével a hüvely fenékalján levő robbantószert fellobbantja, amely ismét a töltény lőporát gyújtja meg. A Gy.-kat Dreyse német puskaműves találta fel s a poroszok ily fegyverekkel vívták az 1866-iki és 1870-iki győzedelmes hadjárataikat. L. Lövő fegyverek. Gyüd (Mária-Gyüd), kisk. Baranya vm. siklósi i.-ban, (1916) 700 magyar lak., postahivatallal,u. t. Siklós. Itt van a Szt. Ferenc-rendiek kolostora és temploma, melyet II. Géza király 1148. épített s mely ma igen látogatott búcsújáróhely. Gyügy (Dudinci), kisk. Hont vm. ipolysági j.ban, (1910) 140 tót és magyar lak., postaügynökséggel ; u. t. Egeg-Szalatnya. Közelében számos savanyúforrás fakad; kénes vizű fürdője is van. Gyügye, kisk. Szatmár vm. fehérgyarmati j.ban, (1916) 338 magyar lak., u. p. Czégény, u. t. Jánk. Gyűjtés az a tevékenység, amely az emberi javak egyes reprezentatív jellegű példányait tudományos szempontból fölkutatja, bizonyos rendszer szerint csoportosítja és megőrzi. Közönségesen a Gy. (vagy a helytelen képzésű mű-Gy.) szóval a művészeti, történelmi és kulturális Gy.-t jelöljük. A Gy.-sel foglalkozókat gyűjtőknek, amatőröknek nevezzük. A Gy. eredménye a gyűjtemény, mely lehet magán- és közgyűjtemény. A sokoldalú, szigorúan tudományos rendszerű és oktató célú gyűjteményt múzeumnak (1. o.) nevezzük. A görög klasszikus kor után találjuk a magán-Gy. első nyomait. Nagy Sándor, Mausoles özvegye Artemisia, a Ptolemaeusok voltak az úttörők. A rómaiak közül a hírhedt Verres, Julius Caesar, de különösen Augustus voltak a művészetek áldozatra kész barátai. Augustus alatt nyílt meg az első közkönyvtár. A bizáncinak épp úgy, mint a többi középkori fejedelmi Gy.-nek főkép a luxus volt a motívuma, csak a középkor vége felé lehet komoly Gy.-ről, különösen könyv-Gy.ről, bibliofilizmusról szó. Petrarca, francia földön pedig János, Berry hercege (1340—1146) az első modern értelemben vett gyűjtők. A renaissance, főkép az ókori, de az egykorú művészeti s iparművészeti tárgyakat s kéziratokat is a legnagyobb megbecsülésben részesítette. Elöljártak ebben a Mediciek s példájukat követték a Gonzaga, Este, Doria, Grimani, Visconti és Sforza családok, de az uralkodókon kívül magángyűjtők is: Poggio Bracciolini, Niccolo Niccoli, Francesco Squarcione, Pietro Bembo, Scarampi bíboros, stb. Nagyszvű gyűjtő a két renaissance-pápa: II. Gyula és X. Leo. Az olasz példát az európai fejedelmek sorban utánozták. I. Ferenc alapította a Louvret, I. Ferdinánd a bécsi múzeumot, tiroli Ferdinánd az Ambras-gyűjteményt, IV. Albert bajor herceg a müncheni gyűjteményeket. A XVI., XVIII. sz. híres gyűjtői: Welser Károly és Praun Pál nürnbergi polgárok, Jabach kölni bankár, Angliában Buckingham herceg, Lely Péter festő és Howard Tamás, Arundel grófja. Franciaországban a Lajosok s az udvarhoz közel állók, mint Mazarin, Richelieu, Colbert, Marolle, Lumagne Montarsis, Cozat, Mariette, Choiseul. A XVII. sz.-ba nyúlik vissza Ausztriában a Liechtenstein-, Schwarzenberg-, Harrach-gyűjtemények keletkezése, melyekhez a Schönborn- és Czernin-gyüjtemények csatlakoznak. Híres gyűjtő Savoyai Jenő. Gyűjt a hollandi polgárság; Rembrandt e szenvedélyének áldozata is lett. A XIX. sz. elején Napóleon mérhetetlen kincseket hord Franciaországba, de ezek legnagyobb része a császár bukása után visszakerül eredeti helyére. Ezután ellanyhul a Gy., csak a XIX. sz. végén kezdődik különösen amerikai (Pierpont Morgan) hatás alatt egy nagyarányú gyűjtőmozgalom, melyből a bécsi Figdor, a párisi Rouart, André, Rothschild, Pellerin, a prágai Lanna, a hamburgi Weber s végül a Layardféle gyűjtemények emelkednek ki. A magyarországi Gy.-nek is meg van a maga története. Szent Gellértet, Könyves Kálmánt, Gutkeledi Videt, Kinizsi Pálnét szokták felsorolni, mint a magyar Gy. előfutárjait. A renaissance legjobb értelmében vett gyűjtő és amatőr volt Mátyás királyunk, kinek könyvtára, a Corvina a legszebb korabeli könyvtár volt, de gyűjtött ő minden egyebet, amit csak a korabeli művészet produkált; lelkes gyűjtők voltak az ő udvarában Vitéz János és Csezmicei János (Janus Pannonius). Híres könyvtár volt az Illésházy és Zrinyi családok birtokában. (Ez utóbbi jelenleg Zágrábban van.) Gyűjtőknek nevezhetjük Bakócz Tamást, Zsámboky Jánost, Bethlen Gábort, I. Rákóczi Györgyöt, I. Apafi Mihályt, Szécsi Máriát, az Esterházy, Andrássy és Héderváry családok számos tagját, kik elvezetnek a XIX. sz.-ba, hol Széchenyi korában már rendszeresebb gyűjtő tevékenységgel találkozunk. Széchenyi Ferenc gróf, a Nemzeti Múzeum megalapítója, Viczay Mihály gróf, Nagy István, Jankovich Miklós (gyűjteménye jelenleg a Nemzeti Múzeumban), Fejérváry Gábor, Pyrker László, Luzsénszky Pál báró e kor legnevezetesebb gyűjtői. Az abszolutizmus ideje mintha megfojtott volna minden gyűjtőtevékenységet, azonban a kiegyezéstől kezdve napjainkig e téren oly lelkesedést tapasztalhatunk, melynek bármely kultúrállam örülhetne. Buzgó apostolai voltak a Gy.-nek Pulszky Károly, Ráth György és Szana Tamás. Tisztán magángyűjtőknek köszönhetik létüket az esztergomi Cíumor-gyüjtemények, az Országos Ráth György - Múzeum, az Ernst-Múzeum, az Állami Darnay-Múzeum, az Elischer-féle GW/i-e-gyüjtemény a Magyar Tudo- GyŰjtén