Révai Nagy Lexikona, 10. kötet: Hérold-Jób (1914)
H - Hérold - Heroldalakok
Harold, 1. André Ferdinánd, francia költő, H. 2. unokája, szül. Párisban 1864 febr. 24. Keleti nyelveket tanult s főleg paleográfiával foglalkozott. Mint író legjelesebb a líra terén. Modern érzéseit kifogástalan formákba önti; a szonett egyik leghivatottabb mívelője; a csendes érzelmek dalosa. Verskötetei: Les péans et les thrones (1890); Chevaleries sentimentales (1893); Interméde pastoral (1896); Au hasard des chemins (1900). Drámai költeményei: L'exil de Harini (1888); Lajoie de Maguelonne(1891); La légende de sainte Liberata (1893, első, epikai kidolgozása 1889); Flóriant et Persigant (1894); Le victorieux (1896); ez utóbbi négy együttesen is megjelent Lmages tendres et merveilleuses (1897)címen. Egy kis vígjátékot is írt: Une jeune femme bien gardée (1900), végül sokat fordított, franciáknál ritka költői készséggel, szanszkritból (Kalidasa, Civadasa), görögből (Aischylos, Euripides) és németből (G. Hauptmann). V. ö. Remy de Gourmont, Le livre des masques (Paris 1896). 2. H., Louis Joseph Ferdinánd, francia operakomponista, szül. 1791 jan. 28. Párisban, megh. u. o. 1833 jan. 19. Fétis, Adam, Catel és Méhul voltak mesterei. 1812-ben megnyerte a római díjat. Párisban eleinte az olasz operánál, később a Nagy Operánál mint korrepetitor és karigazgató működött. Mind a két színpadon sok darabja nagy sikert aratott. Legnevezetesebb művei, amelyek ma is előadatnak: Zampa (Opéra Comique 1831) és a Le pré aux elevcs (Opéra Comique 1832,1871-ben ezredik előadását érte meg). Kilenc zeneszerző: Auber, Ballon, Berton, Blangini, Boildieu, Carafa, Cherubini, Paer és H. írták a Marquise de Brinvilliers c. dalművet. Ludovic c. hátrahagyott operáját Halévy fejezte be. V. ö. Jouvin B., H. (1868) és Pougin A., H. (1906). Heroldalakok v. mesteralakok, így nevezik azon címeralakokat, melyek a címerpajzsnak különböző, rendesen rajzolt vonalak által határolt színekre történt felosztása által származnak. A vonalak, melyek ez osztást eszközlik s melyek egyenesek v. görbék lehetnek, a pajzs széléig terjednek, tehát az egész pajzsot v. mezőt felosztják. A H.-at a régibb heraldika két részre osztotta, ú. m. osztályok, melyeknél mindegyik szín egyenlő nagyságú tért foglal el, és tulajdonképen is., melyeknél az egyik szín nagyobb tért foglal el, mint a másik, tehát a kisebbik térfogatú szín mintegy a másik által körülfogva tűnik fel. Ámde ezen felosztást az újabb heraldika nem követi. Az osztóvonalak vagy egyenesen szelik át a pajzsot, egyik szélétől a másikig, vagy eltérnek az egyenes iránytól és megtörve, görbén stb. szelik át a pajzsot. Ehhez képest a H. száma, lehetne mondani, végtelen, mert az osztóvonalak különböző kombinációi vagy elhelyezése különböző alakokat teremt. Ezeket azonban mind felsorolni lehetetlen s azért csak a legfőbb alakokat ismertetjük. A pajzs: 1. hasított, ha függőleges vonal szeli át (1. ábra) ; 2. osztott, ha vízszintes az átszelés (2. ábra); 3. jobbharánt osztott (3. ábra); 3. balharánt osztott, ha az osztás balról jobbra halad; 4. négyest, ha függőlegesen és vízszintesen van osztva (4. ábra). A pajzsot párhuzamos vonalak többszörösen is feloszthatják; ha az így származott mezők teljesen egyenlő nagyok, akkor a pajzs többszörösen hasított, ha azonban a középső mező a pajzsnak csak 2/7 részét foglalja el, akkor 5. előáll a cölöp (5. ábra) ,a vízszintes vonalak hasonló módon 6. a pólyát alkotják (6. ábra); ha a vonalak ferdén mennek, előáll 7. a harántpólya, mely lehet jobbharánt pólya (7. ábra), vagy balharánt pólya. E két alakot nevezte a régibb heraldika per eminentiam szekcióknak, a többieket a tulajdonképeni H.-hoz (Ehrenstücke) sorozta, melyekről azt tanította, hogy előállanak akkor is, ha egy vonal a pajzsot két, egyenlőtlen nagyságú. Hévai Nagy Lexikona, X. köt.