Révai Nagy Lexikona, 10. kötet: Hérold-Jób (1914)
H - Heydendorff - Heyduk - Heyer - Heyer-féle csmetefúró - Heyermans
Heydendorff isches Museum); Ünnep reggelén (1870. Berlin Nationalgalerie); Leukothea megjelenik Odysseusnak (1874); Schionatulander és Sigme (1879); stb. Sok dekoratív műve van berlini középületekben. Irodalommal is foglalkozott. Kiadta a Blätter für Kostümkunde-t (Berlin 1874—94). Die Trachten der Kulturvölker Europas c. műve (Leipzig 1889) ma is el van terjedve. 3. H.,Friedrich August, német költő,szül. Neriken falusi birtokon (keleti Poroszország) 1789 szept. 3., megh. 1851 nov. 5. Boroszlóban, hol 1826 óta kormánytanácsos volt. Sokoldalú és tehetséges költő. Főbb művei: Die Gallione (1825); Reginald (1831); Das Wort der Frau (1843, igen sok kiadást ért); Der Schuster von Ispahan (1850); Die Königsbraut (1851); novellái s regényei Die Intriganten, 1850, 2 köt.) szintén figyelmet érdemelnek ; kevésbbé sikerültek drámái (összegyűjtve : Theater, 1842, 3 köt.), melyek csekély szini hatásúak. Összegyűjtött költői műveit a költő életrajzával Mímelt Theodor adta ki (1852). V. O. Gábriel, Fr. v. H. mit besonderer Berücksichtigung der Hohenstaufendichtungen (Breslau 1900). 4. H. (Heyde), Jan van der, hollandi festő, szül. Gorkumban 1637., megh. 1712 szept. 28. Amsterdamban élt, de sokat utazott Belgiumban, Német- és Angolországban. A hollandi speciális építészeti festés legkiválóbb képviselőinek egyike. Rendkívüli gonddal kimunkált, épületek külsejét v. olykor csendéletszerű felfogásban azok belsejét ábrázoló sok képe közül az amsterdami városházat ábrázolók (Amsterdam, Rijksmuseum és Páris, Louvre) válnak ki. A budapesti Szépművészeti Múzeumban is van egy interieurje. 5. H., Ottó, német festő, szül. Ducherowban 1820 júl. 8., megh. 1897 szept. 21. A berlini akadémián, majd Párisban Cogniet vezetése alatt tanult. Eleinte történeti képeket festett (pl. Schwerin tábornagy a prágai csatában, a berlini kir. palotában), 1868. négy képet az 1866-iki hadjáratból (Berlin, Nationalgalerie), melyben a porosz trónörökös kíséretében részt vett. 1869—1870-ben Egyiptomban járt és ottani tanulmányait sok képben értékesítette, majd részt vett a németfrancia háborúban és ennek egyes mozzanatait megörökítette. Művészeti szempontból képmásai a legbecsesebbek. G. H. Sebald, német tanító, szül. 1489 (1498 v. 1494 ?) dec. 8. Nürnbergben, megh. 1561 júl. 9. u. o., ahol kántor, majd rektor volt. Luther követőjeként vallási vitákban is részt vett. Művei közül legelterjedtebb volt Puerilium colloquiorum formuláé, mely 1527. Krakkóban Vietor Jeromosnál és azután még többször magyar szöveggel is megjelent s két századon át tankönyvül használták hazánkban. A magyar rész Sylvester János munkája. Ez az egyik legrégibb magyar nyelvű nyomtatvány. Az 1531. kiadást újra kiadta Dézsi L., H. S. Gyermeki Beszélgetései stb. (Budapest 1897); az 1527-it pedig Melich János a Hegendorf kis nyelvtanával együtt (Bpest 1912). V. ö. Melich J. ismertetésével (Magyar Könyvszemle 1912 és Irodalomtörténet 1912). Heydendorff Mihály Konrád, író, szül. 1730., megh. Medgyesen 1821 nov. 9. Az erdélyi guberniumnál szolgált, 1777—1784-ig királybíró volt Medgyesen, 1790. pedig a város polgármestere lett. 1817. nyugalomba vonult. Önéletrajza és levelei Erdély kortörténetére nézve a legfontosabb források egyike (kiadta a Verein für Siebenbürgische Landeskunde). Heyduk, Adolf, cseh költő, szül. Richenburgban 1835 jun. 7. Iskolái elvégzése után sokat utazott s azután mint reáliskolai tanár működött. Hosszú irói pályáján igen sokat és sokfélét írt. Legkiválóbb a lírában. Dalai a népdal közvetlenségével s szépségével hatnak. Dalgyűjteményei: Lesni kvíti (Erdei virágok, 1873); Cymbal a husle (Cimbalom és hegedű, 1876) stb. kiváló nevet szereztek neki. H. a cseh-tót egységesítés egyik előharcosa. Versei a tótokról énekelnek s a csehek figyelmét is felhívták tótjainkra, akiket H. édes testvéreinek nevez s a cseh kultúrközösség számára akar megnyerni. Nagy hatása volt a Dédav otkaz (A nagyapa végrendelete 1880) s a Drevorubec (A favágó, 1882) c. allegorikus idilljeinek. H. sikereit tárgya ügyes megválasztásának s igazi lírai erejének köszöni, ő az erdők, mezők s a cseh és tót paraszt énekese. Össz. müvei 52 köt. (Prága 1897—1912). V. ö. Prazak, Casopis cesk. mus. 1905. évf. Néhány adat Steier Lajos A tót kérdés c. müv. I. k. (Liptószentmiklós 1912). Heyer Artúr, festő, szül. 1872 febr. 28. Haarhausenben (Németország), Berlinben és Hollandiában tanult, Magyarországba kerülve megszerezte itt a honosságot s főképp állatképeivel vált ismertté. Ily művekre kapta a gr. Andrássy Dénes-díjat. Számos illusztrációt is rajzolt, néhány ily művét a Szépművészeti Múzeum szerezte meg. Heyer, 1. Gustav, német erdész, H. 2. fia, szül. Giessenben 1826 márc. 11., megh. München közelében 1883 júl. 10. Főerdész, majd tanár volt Giessenben, 1856. a müncheni erdészeti akadémia tanára, 1868. igazgatója és 1878. müncheni egyetemi tanár lett. Művei: Das Verhalten der Waldbaume gegen Licht und Schatten (Erlangen 1852); Über die Ermittelung der Masse, des Alters und des Zuwachses der Holzbestande (Dassau 1852); Lehrbuch der forstlichen Bodenkunde und Klimatologie (Erlangen 1856); Anleitung zur Waldvertrechnung (Leipzig 1865,3. kiad. 1883); Handbuch der forstlichen Statik (u. o. 1871,1. rész). 2. H., Karl, német erdész, szül. Bessungenben, Darmstadt mellett, 1797 ápr. 9., megh. Giessenben 1856 aug. 24. Főerdész, majd erdőfelügyelő és 1835 óta Giessenben az erdészet tanára volt. Művei: Die Vorteile und das Verfahren beim Baumroden (Giessen 1826); Die Waldertragsregelung (u. o. 1841, 3. kiad. 1883); Die Hauptmethoden der Waldertragsregelung (u. o. 1848); Der Waldbau u. Forstproduktenzucht (Leipzig 1854, 3. kiadás H. Gustavtól, 1878); Beiträge zur Forstwissenschaft (Giessen 1842 és 1847); Anleitung zu forststatischen Untersuchungen (u. o. 1846). Heyer-féle csemetefúró, 1. Hengerásó. Heyermans (Heijermans), Herman, németalföldi költő, szül. Rotterdamban 1864 dec. 3. Mint a szociáldemokrata párt tagja szerkeszti a De jonge Gids c. szocialista lapot. Irt elbeszéléseket és regényeket: Trinette (1892); Fleo (1893); Kamertjeszonde (1896,2 köt.); Interieurs (1897); Dia — 48 — Hiyermans