Révai Nagy Lexikona, 13. kötet: Lovas-Mons (1915)
M - Mária
Mária — 408 — férjhez ment XV. Lajos unokájához, Lajos dauphinhez (a későbbi XVI. Lajoshoz). Már kezdettől fogva népszerűtlen volt új hazájában osztrák származása és mulatni vágyó természete miatt, bár jószívű és tiszta erkölcsű nő volt. 1774-ben lépett trónra férje, s M. ezután is, nem törődve az ország nyomoruságával, pazarlásaival még jobban maga ellen ingerelte a közvéleményt. Nagyon sokat ártott jó hírnevének a hirhedt nyakékper (1. o.), melyben azonban teljesen ártatlan volt. A nemzetgyűlés összeillése óta (1789) még gyűlöltebb lett a nép előtt, mert neki tulajdonították az udvar összes reakcionárius intézkedéseit, melyek az alkotmányosság ellen irányultak. Már 1789 okt. 5—6. éjjelén komoly veszélyben forgott élete, mikor a párisi nép Versaillesba nyomult, Párisban pedig állandóan ki volt téve a nép gúnyolódásainak és szidalmainak (Madame Vétó). 1791 jún. 6 is részt vett férje szerencsétlen kimenetelű menekülésében. 1792 aug. 20. családjával együtt a nemzetgyűlés termébe menekült a Tuileriákat ostromló nép elől. Ezután a Temple-ba vitték az egész királyi családot, hol M.-t 1792 elválasztották férjétől. 1793 júl. 3. elszakították tőle gyermekeit, aug. 1. pedig a Templeből a Conciergerie fogházba vitték. Itt oly embertelenül bántak vele, hogy rövid idő alatt megőszült s a sok sírástól majdnem megvakult. A halálát sürgető jakobinusok követelésére 1793 okt. 14. a forradalmi törvényszék elé állították. A szerencsétlen asszony itt nagy lelki nyugalommal védekezett és felháborodva utasította vissza az ellene emelt gyalázatos vádat. Halálra ítélték s okt. 16. déltájban vitték a vesztőhelyre egy kétkerekű kordon a tömeg gúnyolódásai közt. M. nagy lelki nyugalmat tanúsított utolsó óráiban és bátran halt meg. Holttestét a St. Madeleine temető mészgödrébe dobták. 1815-ben meglevő maradványait a saint-denisi sírboltba vitték, hol díszes síremléket emeltek sírja fölé. V. ö. Madame Gampan, Mémoires sur la vie privée de Marie Antoinette (Paris 1891, új kiad.); de Nolhac, La reine Marie Antoinette (1898, 8. kiad.); de la Rocheterie, Marie Antoinette (1905, 3. kiad., németül is); Lescure, Marié Antoinette et sa famille, d'aprés les nouveaux documents (1888, 5. kiad.); Brunier, Marié Antoinette, Königin von Frankreich und Navarra (Wien, 1903—1905, 3 rósz); Lenotre, La captivité et la mort de Marié Antoinette (1902,2. kiad.); Tourneux, Marié Antoinette devant l'histoire(1901,2 köt., bibliográfia). Levelezésének egy részét Arneth és Geffroy adták ki (Paris 1873—74,3 köt.), teljes és hiteles kiadását pedig de la Rocheterie és de Beaucourt bocsátották közre (Paris, 1895—96, 2 köt.). 40. M. Lujza, francia császárné, II. Ferenc római-német császár és magyar király legidősebb leánya, szül. Bécsben 1791 dec. 12., megh. Pármában 1847 dec. 17. Napoleon császár, miután első feleségétől, Jozefintől elvált, őt szemelte ki feleségének. M., bár nem szívesen, de a politikai kényszernek engedve, beleegyezett e házasságba s 1810 ápr. 2. Párisban egybekelt Napoleonnal. A császár rendkívül gyengéden bánt vele s még nagyobb lett a szeretete M. iránt, mikor ez 1811 márc. 20. a várva-várt trónörököst, II. Napoleont (1. o.), a római királyt szülte. Férjének későbbi bukását és szerencsétlen sorsát részvétlenséggel nézte. Nem követte őt sem Elbára, sem Szt. Ilona szigetére. A bécsi kongresszus Barma, Piacenza és Guastala hercegségeket juttatta neki, melyeknek kormányát 1816 ápr. foglalta el. Fiát Bécsben hagyta és keveset törődött neveltetésével, ő meg még Napóleon életében szerelmi viszonyt kezdett főudvarmesterével, Neipperg Ádám Albert gróffal, kivel aztán 1821. morganatikus házasságra is lépett. E házasságából született fia, Vilmos később a Montenuovo (1. o.) hercegi címet kapta. Reakciós uralma ellen két ízben is felkelés támadt Pármában, mely halála után ismét a Bourbonokra szállott. V. O. Helfert, Marié Luise, Erzherzogin von österreich, Kaiserin der Franzosen (Wien 1873); E. Wertheimer, Die Heirat der Herzogin Marié Luise mit Napoleon I. (u. o. 1882); Imbert de Saint-Amand, Marié Louise (Paris 1885—86, 4 rósz); Mosson, L'impóratrice Marie-Louise (u. o. 1902); Méneval, Marié Louise et la Co.ur d'Autriche. Entre les deux abdications 1814—15 (u. o. 1908). [Luxemburg.] 41. M. Adelheid, Luxemburg nagyhercegnöje, Vilmos nagyherceg legidősebb leánya, szül. Berg kastélyban 1894 jún. 14. Minthogy szüleinek fiúgyermeke nem volt, az 1907 ápr. 16-iki családi határozat értelmében Luxemburg trónörökösnője lett. A trónt atyja halála után 1912 febr. 25. foglalta el, de néhány hónapig még anyja, Mária Anna braganzai hercegnő gyámsága alatt állott. 1912 jún. 14. nagykorú és önálló uralkodó lett s négy nap múlva letette az alkotmányra az esküt. [Nagy-Britannia.] 42. M. (Mary), Nagy-Britannia királynéja, Teck Ferenc herceg leánya, szül. Kensington-palotában 1867 máj. 26. Atyja Sándor württembergi hg. és Rhédey Klaudina grófnő morganatikus házasságából származott s így M. azon kevés uralkodók egyike, kik magyar vérből származtak. Előbb VII. Eduárd idősebbik fiának, Albertnek volt a jegyese 1892., majd ennek halála után a király ifjabb fiához, György yorki herceghez (a jelenlegi V. György királyhoz) ment nőül 1893 júl. 6. Gyermekeit 1. György, 14. [Nápoly.] 43. M. Karolina, nápolyi királyné, 1. Karolina, 4. 44. M Zsófia Amália, nápolyi királyné, Miksa bajor herceg leánya, szül. Possenhofenben 1841 okt. 4. Erzsébet királynénk testvérhúga volt s 1859 febr. 3. nőül ment II. Ferdinánd nápolyi király fiához, Ferenc trónörököshöz, ki néhány hónap múlva (máj. 22.) II. Ferenc néven lépett a trónra. Férjével együtt részt vett Gaeta hősies védelmében, majd a kapituláció után (1861 febr. 13) azzal együtt Rómába ment. 1870-ben Bajorországba, innen később Nerdlybe költözködött. Férje 1894 dec. 27. halt meg; házasságuk gyermektelen volt. [Oroszország.] 45. M. Feodorovna, orosz cárné, férjhez menetele előtt Dagmar dán hercegnő, IX. Keresztély dán király leánya, szül. Kopenhágában 1847 nov. 26. Férjhez ment 1866 nov. 9. Sándor orosz trónörököshöz, aki később Mária Anna