Révai Nagy Lexikona, 13. kötet: Lovas-Mons (1915)
M - Meissen - Meisseni fehér - Meisseni porcellán - Meissner - Meissner - Meissner-Wagner-féle tapintótestek - Meissonier - Meistersinger - Meiszam - Meit - Meitzen - Mejum - Mejum
Meissen — 567 — M. püspökségét 968.I. Ottó alapította és udvari káplánjára, Burkhardra bizta. Ennek utódja, Volkold, megszerezte Wurzen városát és a püspökség nemsokára a cseh határtól a Zwickauer Muldeig és a Fekete-Elsterig terjedt. Leghíresebb püspöke volt Benno. 1587 után, midőn Haugwitz János püspök maga is protestánssá lett, a püspökség birtokai a szász választók tulajdonába mentek át. Meissen, Heinrich von, mesterdalnok, lásd Frauenlob. Meisseni fehér, 1. Griffith-fehér. Meisseni parcellán, 1. Agyagipar (története). Meissner Pál Traugott, kémikus, szül. Medgye sen 1778 márc. 23., megh. Neuwaldeggenben 1864 júl. 9. Tanulmányai végeztével Németországban, majd Brassóban és Pesten volt gyógyszerész, 1815. Bécsbe költözött, ahol kezdetben adjunktus, később pedig a technikai kémia tanára lett az éppen akkor alapított politechnikumon. Főbb munkái: Vorschláge zur Verbesserung pharmaceutischer Operationen (Wien 1814); Die Aráometrie in ihrer Anwend. auf Chemie und Technik (u. o. 1816); Handbuch d. allgemeinen u. technischen Chemie (u. o. 1813—33, 5 köt.); Die Hei zung mit erwärmter Luft (u. o. 1821); Meissner, 1. Alfréd von, német költő, szül. Teplitzben 1822 okt. 15., megh. Bregenzben 1885 máj. 29. Lírikus, dráma- és regényíró volt. Mint az ifjú Németország költőinek egyike, lírája szónokias, bár lendületes ; drámáival: Das Weib des Úrias (1850); Reginald Armstrong(1853) nem ért el nagy sikereket; regényei azonban, melyek egy részét Franz Hedrich-hel (megh. 1895.) együtt írta, na gyon elterjedtek : Die Sansara (1858); Schwarzgelb (1860); Zwischen Fürst und Volk (1861); Bábel (1867). Hedrich M. halála után több művét magának vindikálta s a szerzőség kérdése kétes. Egyéb munkái: Gesammelte Schriften (18 köt. Berlin 1871); Geschichte meines Lebens (2 köt. Teschen 1884); Dichtungen (4 köt. u. o. 1879— 1884); Heinrich Heine. Erinnerungen (Hamburg 1856). Magyarul megjelent: Schwarzgelb (Pest 1865). V. ö. F. Wehl, A. M., Erinnerungen (Leipzig 1892); F. Hedrich, A. M. und Franz Hedrich (Berlin 1889) ós R. Byr, Die Antwort A. M.-s (München 1889). 2. M., August Gottlieb, német iró, M. 1. nagyatyja, szül. Bautzenben 1753 nov. 3., megh. Fuldában 1807 febr. 18. 1785-ben a széptudományok tanára lett Prágában, 1805, a főiskolák igazg. Fuldában. Művei Wieland grecizáló és frivol műveinek hatása alatt keletkeztek. Főbb munkái: Alcibiades (1781—88), Bianca Capello (1785) és Epaminondas (1798) c. regényei, továbbá novellisztikus rajzai: Skizzen (1778—96). Összes műveit kiadta Kuffner (Wien 1813—16, 36 köt.). V. ö. Fürst, A. G. M. (Stuttgart 1894). 3. M., Georg, német fiziológus, szül. Hannoverben 1829 nov. 19., megh. Göttingenben 1905 márc. 30. 1855-ben az anatómia és fiziológia tanára lett Baselban, 1858. Freiburgban és 1860. Göttingenben. 1901-ben nyugalomba vonult. M. vizsgálatokat végzett az idegvégződésekről az emberi bőrben és 1852. Wagnerrel felfedezte a tapintó szervet. Többi dolgozatai is mind a fiziológia körébe tartoznak. Nevezetesebb munkái: Beitráge zur Anatomie und Physiologie der Haut (Leipzig 1853); Untersuchung über den Sauerstoff (Hannover 1863); Untersuchung über die elektrische Ozonerzeugung (1871). Meissner-Wagner-féle tapintótestek, 1. Bór. Meissonier (ejtsd: mészonyé), Jean Louis Ernest, francia festő, szül. Lyonban 1815 febr. 21., megh. Párisban 1891 jan. 31. Cognietnak volt tanítványa. Eleinte illusztrációk rajzolásával foglalkozott, de már 1834 óta gondosan kidolgozott, kis méretű genreképekkel lépett föl és aratott fokozódó sikereket. Képeinek tárgyait nagyrészt XIV. és XV. Lajos korából merítette, míg művészeti szempontból a hollandi genrefestők hatása alatt állott. Azok finom festőiségét francia szellemmel, eleganciával egyesítette és így korának legünnepeltebb festői közé tartozott, kinek műveit hallatlan árakkal fizették. Utóbb III. Napóleon császár megbízásából jeleneteket festett az olaszországi hadjáratból, melyen maga is részt vett és néhány képe, köztük a leghíresebbek, I. Napóleon korát örökíti meg,ámbár ereje nyomatékos történeti ábrázolásra nem volt elég. Nevezetes művei: Hollandi polgár meglátogatja a polgármestert (1834); Sakkozók Holbein idejében (1835); Szerzetes a betegágynál (1838); Az angol doktor; Az olvasó (1840); A filozófus; Lovasok pihenője; Festő műtermében (1843); Az őrszem (1874); A képkedvelő; Olvasás Diderot-nál (1867); A kártyázás következményei (1865); Desaix tábornok a rajnai hadseregnél; III. Napoleon Solferinónál (1864); I. Napoleon a friedlandi ütközetben (1875); A kuglizók (1878); A hazatérő postillon(1889); Napoleon visszavonulása 1814-ben; 1806 október 14-ike (1891). Rézkarcokat és litográfiákat is készített. V. O. Clarette (Paris 1881), Larroumet (u. o. 1893), Gréard (u. o. 1896), Formentin (u. o. 1901), Hubrand (New York 1899) monográfiáit. Meistersinger, 1. Mester dalnokok. leiszam, folyó, 1. Menam. Meit, Gonrad, német szobrász, szül. Wormsban, a XVI. sz.-ban élt. Osztrák Margit, németalföldi helytartó megbízásából elkészítette a hercegaszonynak, Filibert savoyai hercegnek és Bourbon Margitnak a broui Saint Nicolas de Tolentin templomban levő síremlékeit (1626—1632). Ezek, valamint M.-nek német gyűjteményekben levő kisplasztikai művei a XVI. sz.-i német szobrászat legjelesebb alkotásai közé tartoznak. Meitzen, August, német statisztikus és nemzetgazda, szül. Boroszlóban 1822 dec. 16., megh. Berlinben 1910 jan. 19. 1875-ben rendkívüli, 1892. tiszteletbeli tanár lett a berlini egyetemen. Főleg agrárkérdésekkel foglalkozott. Főbb munkái: Der Boden und die landwirtschaftlichen Verháltnisse des preussischen Staates (Berlin 1868—73, 4 köt. térképpel, 5. és 6. köt. 1895—1901); Die inter nationále land- und forstwirtschaftliche StatiBtik (u. o. 1873); Geschichte, Theorie und Technik der Statistik (u. o. 1886, 2. kiad. Strassburg 1903); Siedelung und Agrarwesen der Westgermanen und Ostgermanen, der Kelten, Römer, Finnen und Slawen (u. o. 1896, 3. köt. térképpel). Meium, sziget, 1. Perim. Mej (Mey), Lev Alekszandrovics, orosz költő, szül. 1822 febr. 25. (13.) Moszkvában, megh. 1862 Mej