Révai Nagy Lexikona, 17. kötet: Sodoma-Tarján (1925)

S - Spanyol járvány - Spanyol kréta - Spanyol lazulit - Spanyol légy - Spanyol lovas - Spanyol-Marokkó - Spanyol művészet

Spanyol irodalom — 64 — megfigyelő tehetségről tanúskodnak. Díszes helyet foglalnak el még Armando Palacio Valdés, José Maria Pereda, Emilia Pardo Bazán és Picón. Az irodalmi kritika is jelentékeny hala­dást mutat. Amador de los Rios (1818—78), a kitűnő tudós, munkás pályáját a I. kritikai tör­ténetének megírásával tetőzi be. Mellette Canete, Valera, Mitá y Fontanals, Molins, Calvo-Asensio, Menendez-Pelayo, Balart, La Re­villa a kiváló kritikusok és esztétikusok. Az ékesszólás is a legkiválóbb művelőket tudja föl­mutatni. Gastelart, aki költő, regényíró, eszté­tikus és tudós egy személyben, továbbá a félelme­tes dialektikus Cánovas del Castillót. A törté­netírás is virágzó. De a föllendülés a spanyol szépirodalom terén nem volt hosszú életű. Az új írók között kiemel­kedő tehetségre nem akadunk. A líra aránylag a legtöbb művelőre talál. Az újabbak részint Par­nasszisták, részint szimbolisták. Az előbbieknek Salvador Bueda, az utóbbiaknak Machado Alva­rez s az amerikai Ruben Dario a legfőbb kép­viselője. Gábriel y Galán új költő. A regényirodalomban Valencia vidékének, vi­szonyainak és lakosainak találó jellemzésével fel­tűnést keltett Blasco Ibanez Entre naranjas c. regénye, bár a történet a regény végén ellaposo­dik. Juan Valera számos novellagyűjteménye mellett kiadta Morsamor c. regényét (1898). Emlí­tendők még a humoros novelláiról ismeretes Ta­boada regénye: La viuda de Chaparro, Palacio Valdés, La hermana S. Sulpicio, Alas, Dona Berta, Pio Baroja és a jezsuita Coloma, kinek több regénye magyarul is megjelent. Némi hírre tettek szert még az elbeszélő irodalomban Salva­dor Bueda, Azorin, a humorista, Joaquin Di­centa, Lop­ez de Baro stb. A már említett Ibanezen kívül Valle-Inclán, Gomez Carrigo, González Blanco, Ortega y Munilla, Pérez Zuniga és Luis Tabrada a jelesebbek. Felipe Trigo és José Francés a jelen naturalistái. Miguel de Tinamuno kiváló tudós és kritikus is. A drámai irodalomban említést érdemel az Al­varez Quintero-testvérek, Benavente és Iraquin Dicenta termékeny és hatásos munkássága. A Cataloniában erősen fejlődő irodalom nem egy megemlítésre méltó művet hozott létre: Yxart (Obras catalanes), Aranjo Cuentos, Balaguer (His­tórias y tradiciones), Rubió y Ors, I. Verdagner, Cobelt értékes költők: Marti y Folauera (Poem­as catalans). Angel Guimerá kiváló költeményeket és drámákat tett közzé, melyekkel a modern iro­dalom fejévé lett stb. Palau irodalomtörténeti művét tette közzé katalán nyelvjárásban. Meg­nyitották Zaragozában a régi Cancionero cata­lant, felújították a cataloniai világjátékokat. A mozgalom nemcsak Cataloniára terjedt ki, hanem eljutott más tartományokba is. A S. termékeinek magyarra fordítása körül érdemeket szereztek: a régibbek közül első helyen Györy Vilmos, aki Cervantes Don Quijote-ját, Calderon és Moreto egynéhány színdarabját for­dította le; (Greguss Gyula Győry Vilmossal együtt Calderon Állhatatos fejedelmét fordította; Lukács Móric, aki Cervantes novelláiból fordított; Bek­sics Gusztáv, aki a Cid-románcokat, Moreto egy­némely színdarabját, Castelar egy regényét ültette át; Thaly Kálmán, aki spanyol románcokat és Szathmáry György, aki Castelar műveiből for­dított. Haraszti Gyula Álarcon regényeiből ülte­tett át egynéhányat, míg Echegaraynak drámái­ból Pattffy Károly fordított. A spanyol irodalom­ból magyarul legtöbbet nyújtott Körösi Albin. Szalai Emil prózai és költői fordításokat adott közre. Huszár Vilmos számos kisebb elbeszélésen kívül Alarcóntól, Castelartól, Echegaraytól stb. fordított nagyobb munkákat. Irodalom. Külföldi: Bouterweck, Geschichte der spanischen Poesie und Beredsamkeit, Göttingen 1809, spanyol kiad. Madrid 1828, 3 köt.; ezt folytatta Brinckmeier, Die Na­tionallitteratur der Spanier seit Anfang des XIX. Jahr­hunderts, Göttingen 1850 ; Schack, Geschichte der dra­matischen Literatur und Kunst in Spanien, 3 kötet, Berlin 1845—46 ; később Nachträge zur Geschichte stb cím alatt pótkötet jelent meg 1854 . Ticknor, The history of Spanish Literature, New York és London 1849, 3. kiad. New York 1872, 3 köt., megvan németül, franciául és spanyolul is; Amador de los Rios, História critica de la literatura espanola, 7 köt., Madrid 1861—65, csak a XVI. sz.-ig terjed ; Cánovas del Castillo, Estudios literarios, 2 köt., 1868 ; Blanco Garcia, La literatura espanola en el siglo XIX., 3 köt., 1891; Cejador, História de la lingua y literatura Castel­lana, XIII. köt.; Klein, Geschichte des spanischen Dramas, Leipzig 1871—75,4 köt.; Kelly, History of Spanish Literature, London 1898 ; Beer, Spanische Literaturgeschichte, Leip­zig 1903, 2 köt. ; Becker Ph. A., Geschichte der spanischen Literatur, Strassburg 1904 ; Nueva Biblioteca de autores espanoles, 1905. és folyt. Magyar nyelvű dolgozatok: Ka­zinczy Gábor, Spanyol időszaki sajtó 1841-ben, Tudománytár 1842; Cselebi, Ujabb spanyol litteratura, Litt. Lapok 1841 ; Lengyel Géza Dezső, A spanyol románcok, Figyelő 1871; Beksics Gusztáv, A Cid-románcok, Fővárosi Lapok 1872; Szalai Emil, A modern 8.-ról, Magyar Szalon 1894; Körösi Albin, A XIX. sz. spanyol költői, Cervantes-tanulmányok, 1916—17. Spanyol járvány, 1. Spanyol nátha. Spanyol kréta, zsírkő, melyet szabók használ­nak a szabáshoz, 1, Talk. Spanyol lazulit (ásv.), 1, Kordierit. Spanyol légy (Lytta vesicatoria) a. m. kőris­bogár (I. o.). Spanyol lépés, iskola-lovaglásnál, ha a ló ma­gasan felemelt alkarral, nem annyira térnyerően, mint inkább szépen lép. Spanyol lovas, 1. Roh­amgát. Spanyol-Marokkó, így nevezik 1912 óta a spanyol érdekkörhöz tartozó területet Marokkó É.-i és D.-i részén. Ifnivel együtt területe 146,170 km 2, 730,000 lak. A marokkói birtoklás Spanyol­országot meg-megújuló harcokba keverte. Lásd Spanyolország (története): Spanyol művészet. A Pirenei félszigeten, ahol a mór uralom annyi kiváló emléket hagyott maga után (1. Arab művészet), nemzeti művészeti tevé­kenység a középkor derekán kezdődik és annak kiterjedése összevág a mórokkal küzdő keresz­tény állam határaival. Éppen e küzdelmek és az azok során kifejlődött vallásos és nemzeti érzés az egyházi épületek hosszú sorát hozták létre. A román építészet még kezdetleges eljárásával bol­tozott templomok után (pl. S. Millan, Szt. Márton templom Segoviában) délfrancia hatások alatt don­gaboltozatos templomok keletkeznek, köztük Sant­iago de Compostela, a híres búcsújáró templom (to­vábbá templomok Barcelonában, Geronában, Coru­nában, Avilában), de keresztboltozatos templomok is épülnek, pl. a salamancai régi székesegyház (1120 óta), a leridai, tudelai, tarragonai székes- Amely szó­­ alatt nincs meg, ez alatt keresendő a Spanyol Irodalomra

Next