Révai Nagy Lexikona, 17. kötet: Sodoma-Tarján (1925)

T - Tampon - Tams - Tamszui - Tamtam - Tamulok - Tamura - Tamus - Tamworth-sertés - Tan - Tan - Tan. - Tana - Tana - Tana - Tana - Tana - Tana - Tanab - Tanacetum - Tanács - Tanácselnök - Tanácskozás - Tanácsköztársaság

Tanácsköztársaság — 834 — A bolsevizmus elméletileg tulajdonképen nem államrendszer, hanem az államiság tagadása; lé­nyege a gazdasági élet olyan szervezettsége, amely szerint minden termelési erő és eszköz köztulajdon. A bolsevizmus gyakorlatilag mégis bizonyos szer­vezeti formához kapcsolódik; ez a forma a T. A T. rendszere mind a gyakorlatban, mind az irodalomban igen későn alakult ki. Az első francia forradalomban (1789) az alsó néposztályok nem maguk gyakorolták a hatalmat, hanem a konven­tet kényszerítették lázadásaikkal megfelelő sza­bályok alkotására. Az 1874. évi kommunista ki­áltványban szó van ugyan már arról, hogy a munkásosztálynak magához kell ragadnia az ál­lamhatalmat, de ennek a módja gyakorlatilag megoldva nincsen. Az 1848—1851. évi forradal­makban az elnyomott osztályok nem az állam­hatalom megszüntetéséért vagy átalakításáért, hanem megszerzéséért küzdöttek és a később any­nyira támadott hadsereget és bürokratizmust nem semmisítették meg, hanem egyszerűen a saját céljaikra használták föl. Marx már 1852. megál­lapítja a 111. Napóleon államcsínyjéről írott művé­ben, hogy ezek a forradalmak csak teljesebbé tették az államgépezetet ahelyett, hogy össze­törték volna; útmutatást azonban ő sem ad arra nézve, hogy az összetört államgépezet helyébe milyen rendszert kellene tenni. Az 1871. évi párisi kommün már célul tűzte ki az ú. n. bürokrata­katonai államgépezet megsemmisítését; az állandó hadsereget a fegyveres néppel, a bürokratizmust munkabérért teljesítendő közszolgálattal akarta pótolni. Marx 1871. a Polgárháború Francia­országban című művében megkísérelte ennek a rendszernek első tudományos indokolását. Engels 1891. az erfurti programúj tervezetének a bírá­latában foglalkozik a közigazgatás kérdésével. Ők főleg az 1871. évi francia kommün tapaszta­latai alapján inkább néhány irányelvet adtak, amelyet azóta minden kommunista író átvett. Hogy a kommün dolgozó és ne parlamenti testület legyen, hogy a törvényhozás és a végrehajtás is hatáskörébe tartozzék, hogy a bürokráciát meg kell szüntetni és választott, bármikor elmozdít­ható, mérsékelt javadalmazási­ alkalmazottakkal helyettesíteni, mindössze ez az a néhány gondolat, amelynek körében a kommunista irodalom a T.-ot illetőleg a legújabb időkig mozgott. Az 1905. és az 1917. évi orosz forradalmak sem vitték tovább a kérdést; jellemzően­­mondta Lenin az 1917. írott munkájában, az Állam és Forradalom­ban, hogy az első orosz forradalmak egyáltalában nem valósították meg a szocializmusnak programm­ját és tulajdonképen nem történt egyéb, mint hogy a hivatalokon újból megosztoztak, a refor­mokat pedig elhalasztották. Csak az 1917. évi októberi orosz forradalom fejlesztette államformává a munkásság külön szervezeteit: a tanácsokat, amelyeken a proletá­riátus diktatúrája nyugszik. Ennek a fejlődési folyamatnak az alapgondolatát a következő módon fejti ki Buch­arin Nikolás A kommunisták (bolse­vikok) programja]a című művében. A parla­mentáris köztársaságban a polgár csak 4—5 éven­ként élhet szavazati jogával és minden további jog a képviselőké és minisztereké; a tömegekkel nincs semmi kapcsolat, a dolgozó népet csak ki­használják, de ez a nép tényleges részt az igaz­gatásban nem kap. Ezzel szemben a T.-ban a tö­megek állandóan részt vesznek az állam igazga­tásában; nemcsak időközönként szavaznak, hanem kidolgozzák a tanácsokban a termelés szerveze­tének a terveit és részt vesznek az új élet kiépí­tésének általános munkáiban. A burzsoá­ államban — folytatja Bucharin — a tömegek ki vannak rekesztve a mindennapos állami munkából, a T. egy percig sem élhet a tömeg akarata nélkül. A T. annál erősebb, minél többet cselekesznek az egyesek, akik valóra váltják a tanácshatalom határozatait. Ilyenformán lassankint az ország igazgatásának ügyeibe a munkások szervezetein át bevonódnak a dolgozó nép legszélesebb rétegei. Hazánkban a tanácsrendszert először a forra­dalmi kormányzótanács 1919 ápr. 2. kiadott XXVI. számú rendelete, az ú. n. ideiglenes alkotmány vezette be. Ennek 1. §-a szerint a dolgozó nép a munkás-, katona- és földm­ívestanácsokban hozza a törvényeket, hajtja végre azokat és bíráskodik megszegőik felett. Az ideiglenes alkotmány inkább csak a helyi tanácsok szervezetét építi ki, ameny­nyiben meghatározza, hogy a falvak és városok tanácsába a nép hány tagot küld, hogy a járási tanácsok a falusi és városi tanácsok küldötteiből, a megyei tanácsok a városi és járási tanácsok küldötteiből alakulnak és hogy az említett taná­csok az ügyek közvetlen intézésére mindenütt egy szűkebb körű ú. n. intézőbizottságot küldenek ki. A tanácsok feladata a területükön élő dolgozó né­pesség gazdasági és kulturális jólétét mindenkép előmozdítani és a felmerülő minden helyi jelen­tőségű ügyben intézkedni; a fölöttes tanácsnak v. intézőbizottságnak azonban joga az alárendelt tanács határozatait megváltoztatni. Ugyanez a rendelet szabályozza a választói jogot és a válasz­tási eljárást a proletáriátus mint külön osztály érdekeinek megfelelően. Az ideiglenes alkotmány alapján a forradalmi kormányzótanácsnak ugyancsak ápr. 2. XXVII. szám alatt kibocsátott rendelete rendelte el a falusi, városi, járási és megyei munkás-, katona és földmívestanácsok választásainak megtartását. A megyei és városi tanácsok küldötteiből alakult meg a munkás-, katona- és földmívestanácsok országos gyűlése, mely 1919 jún.1 23. elfogadta a magyarországi szocialista szövetséges T. végleges alkotmányát. Ez a helyi tanácsok szervezetére nézve az ideiglenes alkotmányban foglalt rendel­kezéseket átveszi és azonfelül a tanácshatalom középponti szervezetét is kiépíti. Ennek az alkot­mánynak 2. §-a kimondja, hogy a T. a munkások, a katonák és a földmívesek tanácsának köztársa­sága ; a T. a kizsákmányolóknak semmiféle ta­nácsban helyet nem ad, a proletárság a tanácsok­ban gyakorol minden középponti és helyi hatalmat. A T.-ban az alkotmány szerint a legfőbb hatal­mat a szövetséges tanácsok országos gyűlése gya­korolja; ennek hatáskörébe tartozik minden nagy­fontosságú állami ügy, mint az alkotmány meg­állapítása és megváltoztatása, a határok módosí­tása, hadüzenet és békekötés, nemzetközi szerző­dések kötése, területi beosztás, költségvetés meg­állapítása, kölcsönfelvétel, stb. Az országos gyi­ Tanácsköztársaság

Next