Révai Nagy Lexikona, 17. kötet: Sodoma-Tarján (1925)
T - Tampon - Tams - Tamszui - Tamtam - Tamulok - Tamura - Tamus - Tamworth-sertés - Tan - Tan - Tan. - Tana - Tana - Tana - Tana - Tana - Tana - Tanab - Tanacetum - Tanács - Tanácselnök - Tanácskozás - Tanácsköztársaság
Tanácsköztársaság — 834 — A bolsevizmus elméletileg tulajdonképen nem államrendszer, hanem az államiság tagadása; lényege a gazdasági élet olyan szervezettsége, amely szerint minden termelési erő és eszköz köztulajdon. A bolsevizmus gyakorlatilag mégis bizonyos szervezeti formához kapcsolódik; ez a forma a T. A T. rendszere mind a gyakorlatban, mind az irodalomban igen későn alakult ki. Az első francia forradalomban (1789) az alsó néposztályok nem maguk gyakorolták a hatalmat, hanem a konventet kényszerítették lázadásaikkal megfelelő szabályok alkotására. Az 1874. évi kommunista kiáltványban szó van ugyan már arról, hogy a munkásosztálynak magához kell ragadnia az államhatalmat, de ennek a módja gyakorlatilag megoldva nincsen. Az 1848—1851. évi forradalmakban az elnyomott osztályok nem az államhatalom megszüntetéséért vagy átalakításáért, hanem megszerzéséért küzdöttek és a később anynyira támadott hadsereget és bürokratizmust nem semmisítették meg, hanem egyszerűen a saját céljaikra használták föl. Marx már 1852. megállapítja a 111. Napóleon államcsínyjéről írott művében, hogy ezek a forradalmak csak teljesebbé tették az államgépezetet ahelyett, hogy összetörték volna; útmutatást azonban ő sem ad arra nézve, hogy az összetört államgépezet helyébe milyen rendszert kellene tenni. Az 1871. évi párisi kommün már célul tűzte ki az ú. n. bürokratakatonai államgépezet megsemmisítését; az állandó hadsereget a fegyveres néppel, a bürokratizmust munkabérért teljesítendő közszolgálattal akarta pótolni. Marx 1871. a Polgárháború Franciaországban című művében megkísérelte ennek a rendszernek első tudományos indokolását. Engels 1891. az erfurti programúj tervezetének a bírálatában foglalkozik a közigazgatás kérdésével. Ők főleg az 1871. évi francia kommün tapasztalatai alapján inkább néhány irányelvet adtak, amelyet azóta minden kommunista író átvett. Hogy a kommün dolgozó és ne parlamenti testület legyen, hogy a törvényhozás és a végrehajtás is hatáskörébe tartozzék, hogy a bürokráciát meg kell szüntetni és választott, bármikor elmozdítható, mérsékelt javadalmazási alkalmazottakkal helyettesíteni, mindössze ez az a néhány gondolat, amelynek körében a kommunista irodalom a T.-ot illetőleg a legújabb időkig mozgott. Az 1905. és az 1917. évi orosz forradalmak sem vitték tovább a kérdést; jellemzőenmondta Lenin az 1917. írott munkájában, az Állam és Forradalomban, hogy az első orosz forradalmak egyáltalában nem valósították meg a szocializmusnak programmját és tulajdonképen nem történt egyéb, mint hogy a hivatalokon újból megosztoztak, a reformokat pedig elhalasztották. Csak az 1917. évi októberi orosz forradalom fejlesztette államformává a munkásság külön szervezeteit: a tanácsokat, amelyeken a proletáriátus diktatúrája nyugszik. Ennek a fejlődési folyamatnak az alapgondolatát a következő módon fejti ki Bucharin Nikolás A kommunisták (bolsevikok) programja]a című művében. A parlamentáris köztársaságban a polgár csak 4—5 évenként élhet szavazati jogával és minden további jog a képviselőké és minisztereké; a tömegekkel nincs semmi kapcsolat, a dolgozó népet csak kihasználják, de ez a nép tényleges részt az igazgatásban nem kap. Ezzel szemben a T.-ban a tömegek állandóan részt vesznek az állam igazgatásában; nemcsak időközönként szavaznak, hanem kidolgozzák a tanácsokban a termelés szervezetének a terveit és részt vesznek az új élet kiépítésének általános munkáiban. A burzsoá államban — folytatja Bucharin — a tömegek ki vannak rekesztve a mindennapos állami munkából, a T. egy percig sem élhet a tömeg akarata nélkül. A T. annál erősebb, minél többet cselekesznek az egyesek, akik valóra váltják a tanácshatalom határozatait. Ilyenformán lassankint az ország igazgatásának ügyeibe a munkások szervezetein át bevonódnak a dolgozó nép legszélesebb rétegei. Hazánkban a tanácsrendszert először a forradalmi kormányzótanács 1919 ápr. 2. kiadott XXVI. számú rendelete, az ú. n. ideiglenes alkotmány vezette be. Ennek 1. §-a szerint a dolgozó nép a munkás-, katona- és földmívestanácsokban hozza a törvényeket, hajtja végre azokat és bíráskodik megszegőik felett. Az ideiglenes alkotmány inkább csak a helyi tanácsok szervezetét építi ki, amenynyiben meghatározza, hogy a falvak és városok tanácsába a nép hány tagot küld, hogy a járási tanácsok a falusi és városi tanácsok küldötteiből, a megyei tanácsok a városi és járási tanácsok küldötteiből alakulnak és hogy az említett tanácsok az ügyek közvetlen intézésére mindenütt egy szűkebb körű ú. n. intézőbizottságot küldenek ki. A tanácsok feladata a területükön élő dolgozó népesség gazdasági és kulturális jólétét mindenkép előmozdítani és a felmerülő minden helyi jelentőségű ügyben intézkedni; a fölöttes tanácsnak v. intézőbizottságnak azonban joga az alárendelt tanács határozatait megváltoztatni. Ugyanez a rendelet szabályozza a választói jogot és a választási eljárást a proletáriátus mint külön osztály érdekeinek megfelelően. Az ideiglenes alkotmány alapján a forradalmi kormányzótanácsnak ugyancsak ápr. 2. XXVII. szám alatt kibocsátott rendelete rendelte el a falusi, városi, járási és megyei munkás-, katona és földmívestanácsok választásainak megtartását. A megyei és városi tanácsok küldötteiből alakult meg a munkás-, katona- és földmívestanácsok országos gyűlése, mely 1919 jún.1 23. elfogadta a magyarországi szocialista szövetséges T. végleges alkotmányát. Ez a helyi tanácsok szervezetére nézve az ideiglenes alkotmányban foglalt rendelkezéseket átveszi és azonfelül a tanácshatalom középponti szervezetét is kiépíti. Ennek az alkotmánynak 2. §-a kimondja, hogy a T. a munkások, a katonák és a földmívesek tanácsának köztársasága ; a T. a kizsákmányolóknak semmiféle tanácsban helyet nem ad, a proletárság a tanácsokban gyakorol minden középponti és helyi hatalmat. A T.-ban az alkotmány szerint a legfőbb hatalmat a szövetséges tanácsok országos gyűlése gyakorolja; ennek hatáskörébe tartozik minden nagyfontosságú állami ügy, mint az alkotmány megállapítása és megváltoztatása, a határok módosítása, hadüzenet és békekötés, nemzetközi szerződések kötése, területi beosztás, költségvetés megállapítása, kölcsönfelvétel, stb. Az országos gyi Tanácsköztársaság