Révai Nagy Lexikona, 18. kötet: Tarján-Vár (1925)
T - Thos - Thot - Thót - Thou - Thouars - Thouet - Thoulet-oldat - Thourout - Thouvenel - Thouvenin-puska - Thököly
Thos — 249 - Schillere Stuttgartban, IV. Keresztély dán király bronzszobra a roeskildei székesegyházban stb. Hagyatékából épült fel Kopenhágában a T.-múzeum, amely összes műveit részben eredetiben, részben öntvényekben tartalmazza. T. mint a klasszicizmus neo-hellén irányának legkövetkezetesebb, Canovánál szigorúbb képviselője kivált a germán országok szobrászatára nagy befolyást gyakorolt. Tanítványai közül a legkiválóbbak: Bissen, Emil Wolff, Rudolf Schadow,Schwanthaler, Tenerani stb. W. O. Thiele (Leipzig 1832—34 és u. o. 1852—56); S. Müller (Kopenhága, 1890— 1893); Lange (Berlin, 1894); Plon (Paris, 2. kiad. 1877); Rosenberg (Bielefeld-Leipzig 1896) monográfiáit. Thos (állat), 1. Sakál. Thot, ókori egyiptomi isten, az időszámítás, az írás és az értelem istene. Szent állata az ibisz. Ibiszfejű istenként van ábrázolva az Atef-koronával v. a holdkoronggal a fején; utóbbi esetben az Írótáblát és az íróvesszőt tartja kezeiben, gyakran a csipkés pálmalevelet, az időszakonként visszatérő időkörök szimbólumát. (L. az ábrát). Ő az államszervezetnek, a tudományoknak és szépművészeteknek megalapítója, az alvilágban lévő holtak vezérlője és megvédelmezője. Thót Ferenc, filozófiai író, szül. Ráczújfehértón 1817 ápr. 6., megh. Debreczenben 1909 márc. Iskoláit Debreczenben végezte, majd Berlinben hallgatott filozófiát. 1850 óta a debreczeni kollégium tanára volt.Munkája: A bölcsészet története (3 köt., 1872—1884). Thou (ejtsd: tú), Jacques Auguste de, latinos nevén Thuanus, francia államférfiú és történetíró, szül. Párisban 1553 okt. 8., megh. u. o. 1617 máj. 7. III. Henrik befolyásos tanácsadója volt, IV. Henrik 1594. a párisi parlament (főtörvényszék) alelnökévé nevezte ki. Nevezetes történeti műve : Historia mei temporis 1643—1607 (Paris, 1604—20) teljesen csak halála után jelent meg. Ebben pártatlan igazságszeretettel adja elő a francia vallásháborúk történetét, mégis azzal vádolták, hogy a hugenottáknak kedvez, mire T. egy igazoló művet irt: Thuani commentarius de vita sua, libri IV. címen (Orléans 1620). Fia, François Auguste (szül. 1607., megh. Lyonban, 1642 szept. 12.) szintén magasabb hivatalokat viselt, de mivel része volt Cinq-Mars (1. o.) összeesküvésében. Richelieu lefejeztette. V. O. Harrisse, Le président de T. et ses descendants (Paris, 1905). Thouars v. P. T. latin növénynév után du Petit-T. L. M. A. nevének jelölése. Szül. Roumois várában (Anjou), beutazta a Maszkarénákat meg Madagaszkárt, megh. Párisban 1831. A délafrikai szigetek flóráját meg a gyümölcsfákat ismertette. Thouet (ejtsd: tur), a Loire 140 km. hosszú, 24 km.-nyire hajózható bal mellékfolyója Délnyugat-Franciaországban. Thoulet-oldal, 1. Nehéz folyadékok. Thourout (ejtsd turú), város Nyugat-Flandria belga tartományban, (1920) 11,098 lak., posztó-, vászonszövéssel, bőrgyártással. Thouvenel (ejtsd: túvnei),Edouard Antoine, francia államférfiú, szül. Verdimben 1818 nov. 11., megh. Párisban 1866 okt. 19. Ifjúkori keleti utazásáról könyvet irt: La Hongrie et Valachie (1840) címen. 1848-50-ben athéni követ, 1855—59. konstantinápolyi nagykövet, 1860—62. külügyminiszter volt. Érdekes iratait fia, Léon T. adta ki. Nevezetesebbek: Le secret de l'empereur (Paris 1889, 2 köt.); La Grèce du roi Othon (u. o. 1890); Nicolas I.et Napoleon III. (u. o. 1891); Épisodes d'histoire contemporaine (1892); Trois années de la question d'Orient 1856—59 (1897) ; Pages de l'histoire du second empire (1903); Thouvenin-puska, 1. Pecekfegyver. Thököly-család (késmárki). A család eredete ismeretlen. Legelső őse e családnak Sebestyén, aki a régi késmárki monda szerint lókereskedő volt. Őse lett volna János, ki 1446. királyi zászlótartó volt, ennek fia Lipót, ennek fia Ferenc s unokája Sebestyén 1569 körül vagyonos kereskedő volt Nagyszombatban. 1572-ben fiával és testvérével együtt felvétetett a nemesek sorába tekelházi előnévvel, de üzleteit azért még tovább folytatta. 1578 ban megvette a Fuggeroktól Vöröskőt százezer tallérért, Rudolf király azonban nem hagyta jóvá a vételt, de megígérte, hogy ha más jószágot vesz, még pénzzel is fogja segíteni. Ez időtájban első neje meghalt s 1580. nőül vette nagylucsei Dóczy Gábor leányát Zsuzsannát. E házasság révén a Dóczyak, Forgáchok s Nyáriak előkelő családjába jutott. Ügyességével megszerezte a Laczky Albert által nála még 1579-ben elzálogosított késmárki és savniki uradalmakat. Részt vett Győr ostromában, 1598-ban báróságot nyert. Később Bocskay híve lett, a bécsi béke előkészítésében is részt vett mint Bocskay kiküldöttje. A T.-család férfiágában Imrével halt ki, nőágon ennek leányaiban. — I. István, Sebestyén fia, szül. 1581 dec. 12., megh. 1651 nov. 8. Beutazta egész Nyugat-Európát. Első neje meghalván, 1620-ban elvette Thurzó György nádor leányát Katalint, kivel az árvai vár és uradalom reá szállt. II. Ferdinándnak oly hű alattvalója volt, hogy inkább veszni hagyta 70,000 forinton vásárolt boldogkeresztúri uradalmát, mintsem hogy Bethlenhez álljon. — II. István, az előbbinek fia, szül. 1623 febr. 5. 1654-ben grófi címet nyert s később Árva vm. örökös főispánja lett. A rátóti Gyulaffy Máriával (iktári Bethlen Mária leánya) való házassága után Erdélyben is nagyértékü birtokokra tett szert. Wesselényinek és Nádasdynak meghitt barátja volt, kiknek terveit tetemes pénzösszeggel igyekezett elősegíteni, fia volt T. Imre. — T. Zsigmond, az előbbinek testvére, A Thököly-család címere. Thot, Thököly