Révai Nagy Lexikona, 18. kötet: Tarján-Vár (1925)

T - Thos - Thot - Thót - Thou - Thouars - Thouet - Thoulet-oldat - Thourout - Thouvenel - Thouvenin-puska - Thököly

Thos — 249 - Schillere Stuttgartban, IV. Keresztély dán király bronzszobra a roeskildei székesegyházban stb. Hagyatékából épült fel Kopenhágában a T.-mú­zeum, amely összes műveit részben eredetiben, részben öntvényekben tartalmazza. T. mint a klasszicizmus neo-hellén irányának legkövetkeze­tesebb, Canovánál szigorúbb képviselője kivált a germán országok szobrászatára nagy befolyást gyakorolt. Tanítványai közül a legkiválóbbak: Bissen, Emil Wolff, Rudolf Schadow,Schwanthaler, Tenerani stb. W. O. Thiele (Leipzig 1832—34 és u. o. 1852—56); S. Müller (Kopenhága, 1890— 1893); Lange (Berlin, 1894); Plon (Paris, 2. kiad. 1877); Rosenberg (Bielefeld-Leipzig 1896) monográfiáit. Thos (állat), 1. Sakál. Thot, ókori egyiptomi isten, az időszámítás, az írás és az ér­telem istene. Szent állata az ibisz. Ibiszfejű istenként van ábrázolva az Atef-koronával v. a holdkoronggal a fején; utóbbi esetben az Írótáblát és az író­vesszőt tartja kezeiben, gyak­ran a csipkés pálmalevelet, az időszakonként visszatérő idő­körök­ szimbólumát. (L. az áb­rát). Ő az államszervezetnek, a tudományoknak és szépmű­vészeteknek megalapítója, az alvilágban lévő holtak vezér­lője és megvédelmezője. Thót Ferenc, filozófiai író, szül. Ráczújfehértón 1817 ápr. 6., megh. Debreczenben 1909 márc. Iskoláit Debreczenben végezte, majd Berlinben hallgatott filozófiát. 1850 óta a debreczeni kollé­gium tanára volt.­­Munkája: A bölcsészet törté­nete (3 köt., 1872—1884). Thou (ejtsd: tú), Jacques Auguste de, latinos nevén Thuanus, francia államférfiú és történet­író, szül. Párisban 1553 okt. 8., megh. u. o. 1617 máj. 7. III. Henrik befolyásos tanácsadója volt, IV. Henrik 1594. a párisi parlament (főtörvény­szék) alelnökévé nevezte ki. Nevezetes történeti műve : Historia mei temporis 1643—1607 (Paris, 1604—20) teljesen csak halála után jelent meg. Ebben pártatlan igazságszeretettel adja elő a francia vallásháborúk történetét, mégis azzal vá­dolták, hogy a hugenottáknak kedvez, mire T. egy igazoló művet irt: Thuani commentarius de vita sua, libri IV. címen (Orléans 1620). Fia, François Auguste (szül. 1607., megh. Lyonban, 1642 szept. 12.) szintén magasabb hivatalokat viselt, de mivel része volt Cinq-Mars (1. o.) összeesküvésében. Richelieu lefejeztette. V. O. Harrisse, Le président de T. et ses descendants (Paris, 1905). Thouars v. P. T. latin növény­név után du Petit-T. L. M. A. nevének jelölése. Szül. Roumois várában (Anjou), beutazta a Maszkarénákat meg Madagaszkárt, megh. Párisban 1831. A délafrikai szigetek flóráját meg a gyümölcsfákat ismertette. Thouet (ejtsd: tur), a Loire 140 km. hosszú, 24 km.-nyire hajózható bal mellékfolyója Dél­nyugat-Franciaországban. Thoulet-oldal, 1. Nehéz folyadékok. Thourout (ejtsd turú), város Nyugat-Flandria belga tartományban, (1920) 11,098 lak., posztó-, vászonszövéssel, bőrgyártással. Thouvenel (ejtsd: túvnei),­­Edouard Antoine, francia államférfiú, szül. Verdimben 1818 nov. 11., megh. Párisban 1866 okt. 19. Ifjúkori keleti uta­zásáról könyvet irt: La Hongrie et Valachie (1840) címen. 1848-50-ben athéni követ, 1855—59. konstantinápolyi nagykövet, 1860—62. külügy­miniszter volt. Érdekes iratait fia, Léon T. adta ki. Nevezetesebbek: Le secret de l'empereur (Paris 1889, 2 köt.); La Grèce du roi Othon (u. o. 1890); Nicolas I.et Napoleon III. (u. o. 1891); Épisodes d'histoire contemporaine (1892); Trois années de la question d'Orient 1856—59 (1897) ; Pages de l'histoire du second empire (1903); Thouvenin-puska, 1. Pecekfegyver. Thököly-család (késmárki). A család eredete ismeretlen. Legelső őse e családnak Sebestyén, aki a régi késmárki monda szerint lókereskedő volt. Őse lett volna János, ki 1446. királyi zászló­tartó volt, ennek fia Lipót, ennek fia Ferenc s unokája Sebestyén 1569 körül vagyonos kereskedő volt Nagyszombatban. 1572-ben fiával és testvé­rével együtt felvétetett a nemesek sorába tekel­házi előnévvel, de üzleteit azért még tovább foly­tatta. 1578 ban megvette a Fuggeroktól Vöröskőt százezer tallérért, Rudolf király azonban nem hagyta jóvá a vételt, de megígérte, hogy ha más jószágot vesz, még pénzzel is fogja segíteni. Ez időtájban első neje meghalt s 1580. nőül vette nagylucsei Dóczy Gábor leányát Zsuzsannát. E házasság révén a Dóczyak, Forgáchok s Nyáriak előkelő családjába jutott. Ügyességével megsze­rezte a Laczky Albert által nála még 1579-ben elzálogosított késmárki és savniki uradalma­kat. Részt vett Győr ostromában, 1598-ban bárósá­got nyert. Később Bocs­kay híve lett, a bécsi béke előkészítésében is részt vett mint Bocskay kikül­döttje. A T.-család férfi­ágában Imrével halt ki, nőágon ennek leányai­ban. — I. István, Sebes­tyén fia, szül. 1581 dec. 12., megh. 1651 nov. 8. Beutazta egész Nyugat-Európát. Első neje meg­halván, 1620-ban elvette Thurzó György nádor leányát Katalint, kivel az árvai vár és uradalom reá szállt. II. Ferdinándnak oly hű alattvalója volt, hogy inkább veszni hagyta 70,000 forinton vásá­rolt boldogkeresztúri uradalmát, mintsem hogy Bethlenhez álljon. — II. István, az előbbinek fia, szül. 1623 febr. 5. 1654-ben grófi címet nyert s később Árva vm. örökös főispánja lett. A rátóti Gyulaffy Máriával (iktári Bethlen Mária leánya) való házassága után Erdélyben is nagyértékü birtokokra tett szert. Wesselényinek és Nádasdy­nak meghitt barátja volt, kiknek terveit tetemes pénzösszeggel igyekezett elősegíteni, fia volt T. Imre. — T. Zsigmond, az előbbinek testvére, A Thököly-család címere. Thot, Thököly

Next