Wanted, 1997 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 12. szám
Muzsikás Amerikai anzix NEMRÉGIBEN ÚJRA NAGYSZABÁSÚ AMERIKAI turnét bonyolított le Amerikában az erdélyi magyar hangszeres népzene világhírű tolmácsolója, a Muzsikás együttes és Sebestyén Márta. A turné előtt nem sokkal jelent meg új albumuk, a Morning Star, amely a Magyarországon kapható Hazafelé némiképp bővített verziója. Ezen a külföldi turnén mutatkozott be a közönségnek új hegedűsük, Porteleki László, aki korábban a Tékában vonózott, és aki a múlt karácsonyi koncerten a közönségtől elbúcsúzott ifj. Csoóri Sándor helyére került közvetlenül a turné után Éri Péterrel beszélgettünk. - Milyen élmények értek az Államokban, hogyan fogadtak benneteket? - Igen sűrű volt a program, mert húsz nap alatt tizennyolc koncertet csináltunk, szabadnapunk összesen egy volt, de azt is félig-meddig munkával töltöttük, mert egy rádióinterjúnk és élő rádiófelvételünk volt, amit az Interneten egyenesben közvetítettek, Santa Monicában. Kanadában kezdtük a turnét, az első amerikai koncertünk Denverben volt, ahol már hét évvel ezelőtt is játszottunk, egy templomban... - Templomban? - Igen, Amerikában a templomok sokszor kulturális központok is. Ahol az altemplomnak kéne lennie, ott kulturális-szociális helyiségek vannak, kiállításokat rendeznek, koncerteket tartanak, itt sikerült kialakítani egy kis színpadot, hogy legyen hely a táncnak, ugyanis ez alkalommal nemcsak állandó hangmérnökünk Jánossy Béla tartott velünk, hanem egy táncos pár is, Tóth Ildikó és Farkas Zoltán. Denverben találkoztam David Eugene Edwardsszal, a Sixteen Horsepower vezetőjével, aki még a nyáron igen meleg hangú levelet küldött nekem egy közös barátunk által, amelyben azt írja, hogy a mi zenénk az ő számára olyan, mint a kenyér: ennél szebb dicséretet még nem hallottam. Vittem neki néhány ajándékot, így filmeket, amelyek Erdélyben készültek az erdélyi népzenéről, ugyanis időközben megtudtam, hogy nagyon szeretne eljutni Erdélybe, meg persze vittem neki Wantedot is (nevet), és rábeszéltem őt egy magyarországi koncertre, amit sajnos a menedzserük lemondott arra hivatkozva, hogy nincsen szabadnapjuk. - Kik járnak Muzsikás-koncertre Amerikában? - Sokan azt hiszik, hogy az amerikai magyarok töltik meg a koncerttermeket. Ez részben igaz, tehát jobban felülreprezentáltak, mint amekkora az arányuk lélekszám szerint az amerikai társadalomban, mondjuk a közönség négy-öt százaléka lehet magyar, de a közönség többi része olyanokból áll, akik nyitottak másfajta zenék iránt, illetve ezek zöme most már kifejezetten Muzsikás-koncertre jön el. Nyilván közrejátszott a sikerben, hogy Sebestyén Mártát Az angol beteg hangjaként, illetve a Deep Forest révén sokan ismerik. Mindenhol teltházas koncertet adtunk, még New Yorkban is, ahol naponta programok százai-ezrei vannak. - Megértik, hogy mi ennek a zenének a lényege? - Szerintem igen, ez szavak nélkül is átjön, a zene egyetemes dolog, mi is sok mindent megértünk más népek zenéjéből. Emellett azért a koncertek alkalmával igyekszünk néhány dolgot elmondani a zene hátteréről, hogy lakodalomban adják-e elő, vagy valaki bánatában énekli, Erdélyről is szó esik, hiszen ezeknek a daloknak jelentős részét mi ott tanultuk idős mesterektől. A megértésben sokat segít a tánc, tehát hogy a zenéhez kapcsolódó mozgáskultúra is megjelenik a színpadon, egy mezőségi párostáncot össze lehet hasonlítani egy szvinggel, már látványában is sok olyan elem van, ami ismerősnek tűnhet, még ha más is az egész hangulata. Szibériában és másutt is a sámánok egyszerre zenéltek és gyógyították is a közösséget. Van-e gyógyító hatása a magyar népzenének? - Biztosan van, minden jó zene gyógyító hatású. Minden jó zene, ha hagyod magad, elvisz egy másfajta tudatállapotba, mindenféleképpen kimetsz téged az idő normális folyamából, s ha igazán benne vagy a zenében, akkor ott számodra önálló időszámítás kezdődik, lehet, hogy sokat fiatalodsz, vagy éppen ellenkezőleg. Tom nevű amerikai orvosbarátunk meditációs céllal használja a magyar népzenét, segít a betegei gyógyulásában, nyugtató hatással van rájuk. - Tudják az erdélyiek, hogy milyen csodálatos kultúrát hordoznak? - Ahhoz, hogy a továbbiakban is valamilyen formában fennmaradhasson ez a zene ott, ahol született, most már tudatosságra van szükség. Ott, ahol a fiatalság tudatosan meg akarja őrizni a hagyományait, ott meg fog maradni, ahol nem, ott a hirtelen bezúduló divatok, amelyek természetesen lehetőségek is, el fogják fedni. A mindennapi gyakorlat már nem olyan, mint amivel mi a hetvenes években találkoztunk. De például Magyarpalatkán, Mezőségben azt mondta a református lelkész, hogy összeadja a párt, de mint vendég nem megy el olyan lakodalomba, ahol nem a palatkai zenekar játszik. Maga köré gyűjtötte a fiatalokat, akiket már nem szívnak föl a kolozsvári üzemek, és a faluban maradnak, minden pénteken táncpróbát tart nekik, csodálatos volt nekünk látni ezt a tudatos igyekezetet. Korábbi lemezeiteken számos bluesos hangulatú felvétel akadt, olyanok mint a Vonat, vagy a Szomorú az idol. Mi a közös a bluesban és a népzenében? A bluesnak a neve is arról árulkodik, hogy valamilyen személyes, kiéneklésre váró panasz vagy fájdalom rejlik mögötte. A bluesnak persze lehet más is a témája, például a szexualitás, ami a mi népzenénkben metaforákban jelenik meg. Mi keservesnek mondjuk azt a lírai énekes műfajt, amely általában a legintimebb belső panaszokról vall, és bár ezek a hagyományban meglevő szövegek, az előadó gyakran úgy válogatja össze a versszakokat, hogy azok az énekes életéről szólnak. Van egy az ötvenes években, Martin György által gyűjtött cigányfelvételem, az előadó, Fedor Sándor „Dimó” legalább olyan elementáris erővel énekel, mint Muddy Waters. Történtek-e kísérletek arra, hogy a tradicionális magyar népzenét valamilyen kortárs művészeti ággal elegyítsétek? - Kate Flatt angol rendező-koreográfus pár évvel ezelőtt kitalált valamit: a mi általunk játszott eredeti népzenére modern kortárs táncokkal színpadra vittek egy darabot, amely a születéstől a gyermekkoron át a halálig tart, gyakorlatilag az emberi élet legfontosabb állomásait jeleníti meg, ennek a lelki vonulatait tárja fel, ami általunk játszott eredeti népzenét egyetemes kontextusba helyezi. A darabot Londonban mutattuk be, majd előadták nyolc-tíz angol színházban, végül Simon Broughton és a BBC filmet készített az egészről, amit be is mutattak, állítólag négymillió ember látta. - Magyarországon látható lesz ez valamikor? - Kevéssel az angliai bemutató után megfordultak a BBC munkatársai Magyarországon és elhozták a filmet ajánlatképpen, de a Magyar TV akkori szerkesztője, aki az elfogadásról döntött, azt mondta, hogy nem kell, mert túl sok benne a magyar népzene. Lévay Tamás ”...ha igazán benne vaeva" m m u/'intrrjú