Wanted, 1997 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 12. szám

Muzsikás Amerikai anzix NEMRÉGIBEN ÚJRA NAGYSZABÁSÚ AMERIKAI turnét bonyolított le Amerikában az erdélyi magyar hangszeres népzene világhírű tolmá­­csolója, a Muzsikás együttes és Sebestyén Márta. A turné előtt nem sokkal jelent meg új albumuk, a Morning Star, amely a Magyaror­szágon kapható Hazafelé némiképp bővített verziója. Ezen a külföldi turnén mutatkozott be a közönségnek új hegedűsük, Porteleki László, aki korábban a Tékában vonózott, és aki a múlt karácsonyi koncerten a közönségtől elbúcsú­zott ifj. Csoóri Sándor helyére került közvet­lenül a turné után Éri Péterrel beszélgettünk. - Milyen élmények értek az Államokban, hogyan fogadtak benneteket? - Igen sűrű volt a program, mert húsz nap alatt tizen­nyolc koncertet csináltunk, szabadnapunk összesen egy volt, de azt is félig-meddig munkával töltöttük, mert egy rádióinterjúnk és élő rádiófelvételünk volt, amit az Inter­neten egyenesben közvetítettek, Santa Monicában. Kana­dában kezdtük a turnét, az első amerikai koncertünk Den­­verben volt, ahol már hét évvel ezelőtt is játszottunk, egy templomban... - Templomban? - Igen, Amerikában a templomok sokszor kulturális központok is. Ahol az altemplomnak kéne lennie, ott kul­turális-szociális helyiségek vannak, kiállításokat ren­deznek, koncerteket tartanak, itt sikerült kialakítani egy kis színpadot, hogy legyen hely a táncnak, ugyanis ez alkalommal nemcsak állandó hangmérnökünk Jánossy Béla tartott velünk, hanem egy táncos pár is, Tóth Ildikó és Farkas Zoltán. Denverben találkoztam David Eugene Edwardsszal, a Sixteen Horsepower vezetőjével, aki még a nyáron igen meleg hangú levelet küldött nekem egy közös barátunk által, amelyben azt írja, hogy a mi zenénk az ő számára olyan, mint a kenyér: ennél szebb dicsé­retet még nem hallottam. Vittem neki néhány ajándékot, így filmeket, amelyek Erdélyben készültek az erdélyi nép­zenéről, ugyanis időközben megtudtam, hogy nagyon sze­retne eljutni Erdélybe, meg persze vittem neki Wantedot is (nevet), és rábeszéltem őt egy magyarországi koncertre, amit sajnos a menedzserük lemondott arra hivatkozva, hogy nincsen szabadnapjuk. - Kik járnak Muzsikás-koncertre Amerikában? - Sokan azt hiszik, hogy az amerikai magyarok töltik meg a koncerttermeket. Ez részben igaz, tehát jobban fel­ülreprezentáltak, mint amekkora az arányuk lélekszám szerint az amerikai társadalomban, mondjuk a közönség négy-öt százaléka lehet magyar, de a közönség többi része olyanokból áll, akik nyitottak másfajta zenék iránt, illetve ezek zöme most már kifejezetten Muzsikás-kon­certre jön el. Nyilván közrejátszott a sikerben, hogy Sebes­tyén Mártát Az angol beteg hangjaként, illetve a Deep Forest révén sokan ismerik. Mindenhol teltházas koncertet adtunk, még New Yorkban is, ahol naponta programok százai-ezrei vannak. - Megértik, hogy mi ennek a zenének a lényege? - Szerintem igen, ez szavak nélkül is átjön, a zene egyetemes dolog, mi is sok mindent megértünk más népek zenéjéből. Emellett azért a koncertek alkalmával igyekszünk néhány dolgot elmondani a zene hátteréről, hogy lakodalomban adják-e elő, vagy valaki bánatában énekli, Erdélyről is szó esik, hiszen ezeknek a daloknak jelentős részét mi ott tanultuk idős mesterektől. A meg­értésben sokat segít a tánc, tehát hogy a zenéhez kap­csolódó mozgáskultúra is megjelenik a színpadon, egy mezőségi párostáncot össze lehet hasonlítani egy szvinggel, már látványában is sok olyan elem van, ami ismerősnek tűnhet, még ha más is az egész hangulata.­­ Szibériában és másutt is a sámánok egyszerre zenéltek és gyó­gyították is a közösséget. Van-e gyógyító hatása a magyar népzenének? - Biztosan van, minden jó zene gyógyító hatású. Minden jó zene, ha hagyod magad, elvisz egy másfajta tudatállapotba, mindenféleképpen kimetsz téged az idő normális folyamából, s ha igazán benne vagy a zené­ben, akkor ott számodra önálló időszámítás kezdődik, lehet, hogy sokat fiatalodsz, vagy éppen ellenkezőleg. Tom nevű amerikai orvosbarátunk medi­­tációs céllal használja a magyar népzenét, segít a betegei gyógyulásában, nyugtató hatással van rájuk. - Tudják az erdélyiek, hogy milyen csodálatos kultúrát hordoznak? - Ahhoz, hogy a továbbiakban is valamilyen formában fennmaradhasson ez a zene ott, ahol született, most már tudatosságra van szükség. Ott, ahol a fiatalság tudatosan meg akarja őrizni a hagyományait, ott meg fog maradni, ahol nem, ott a hirtelen bezúduló divatok, amelyek természetesen lehetőségek is, el fogják fedni. A mindennapi gyakorlat már nem olyan, mint amivel mi a hetvenes években találkoztunk. De például Magyarpa­­latkán, Mezőségben azt mondta a református lelkész, hogy összeadja a párt, de mint vendég nem megy el olyan lakodalomba, ahol nem a palatkai zenekar játszik. Maga köré gyűjtötte a fiatalokat, akiket már nem szívnak föl a kolozsvári üzemek, és a faluban maradnak, minden pénteken tánc­próbát tart nekik, csodálatos volt nekünk látni ezt a tudatos igyekezetet.­­ Korábbi lemezeiteken számos bluesos hangulatú felvétel akadt, olyanok mint a Vonat, vagy a Szomorú az idol. Mi a közös a bluesban és a népzenében?­­ A bluesnak a neve is arról árulkodik, hogy valamilyen személyes, ki­éneklésre váró panasz vagy fájdalom rejlik mögötte. A bluesnak persze lehet más is a témája, például a szexualitás, ami a mi népzenénkben meta­forákban jelenik meg. Mi keservesnek mondjuk azt a lírai énekes műfajt, amely általában a legintimebb belső panaszokról vall, és bár ezek a hagyo­mányban meglevő szövegek, az előadó gyakran úgy válogatja össze a versszakokat, hogy azok az énekes életéről szólnak. Van egy az ötvenes években, Martin György által gyűjtött cigányfelvételem, az előadó, Fedor Sándor „Dimó” legalább olyan elementáris erővel énekel, mint Muddy Waters.­­ Történtek-e kísérletek arra, hogy a tradicionális magyar népzenét valamilyen kortárs művészeti ággal elegyítsétek? - Kate Flatt angol rendező-koreográfus pár évvel ezelőtt kitalált valamit: a mi általunk játszott eredeti népzenére modern kortárs táncokkal színpadra vittek egy darabot, amely a szüle­téstől a gyermekkoron át a halálig tart, gyakorlatilag az emberi élet legfontosabb állomásait jeleníti meg, ennek a lelki vonulatait tárja fel, a­mi általunk játszott eredeti népzenét egyetemes kontextusba helyezi. A darabot Londonban mutattuk be, majd előadták nyolc-tíz angol színházban, végül Simon Broughton és a BBC filmet készített az egészről, amit be is mutattak, állítólag négymillió ember látta. - Magyarországon látható lesz ez valamikor? - Kevéssel az angliai bemutató után megfordultak a BBC munkatársai Magyarországon és elhozták a filmet ajánlatképpen, de a Magyar TV akkori szerkesztője, aki az elfogadásról döntött, azt mondta, hogy nem kell, mert túl sok benne a magyar népzene. Lévay Tamás ”...ha igazán benne vaeva" m m u/'intrrjú

Next