Wanted, 2001 (7. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 12. szám
A címbeli idézetnek is megvan az értelme és a helye, nem csak a levegőbe dobálom a szavakat, higgyétek el. A Garbage gitárosa, Duke Erikson szájából hangzottak el ezen szavak, de erről majd később. Előbb néhány szóban a Garbage-ról. Négyen vannak, de a világ igazán csak két tagot ismer. Shirley Marison énekesnőt azért, mert ő a Garbage arca és legvonzóbb „látványossága”, a dobost, Butch Viget pedig azért, mert olyan mestermunkákban segédkezett producerként, mint a Nirvana Nevermindja vagy a Smashing Pumpkins Siamese Dreams című albuma. A skót énekesnőt egy videóklip alapján szedte össze az egykor Firetown néven nyomuló három férfiú, majd egy barátjuk beszólása után már nevük is volt. 1995-ben megjelent első lemezük óriási siker és azóta háromévente friss albummal jelentkeznek. A harmadik - beautifulgarbage címmel éppen két hónapja látott napvilágot. A U 2-val lebonyolított amerikai turné után néhány koncert erejéig Európába is átrándult a társaság, amely kénytelen volt nélkülözni Butch Viget, aki hepatitisszel ágynak esett. Zárásként Londonban játszott a Garbage és az ottani szálláson csörgettük a telefont, aminek végén a kopaszodó gitáros, Duke Erikson ült. wanted: Mi a helyzet Butch Viggel? Jobban van? duke erikson: Ó, Butch kezd egyre jobban lenni. Szépen gyógyul, legalábbis ezt mesélte nekünk. Azt azonban még nem tudjuk, hogy az öt amerikai koncertünkre rendbe jön-e. (A Garbage a U2 előzenekaraként lép majd fel az Egyesült Államokban november végén - a szerk.) Én személy szerint azt hiszem, hogy pihennie kell még. A turnézás nagyon fárasztó dolog. wanted: Milyen volt a rövid európai turné nélküle? duke Erikson: Hát furcsa volt, az biztos. Akármelyikünk is hiányozna a bulikról, furcsán éreznénk magunkat... Főleg ha Shirley hiányozna. (Nevet) Egy nagyszerű dobossal sikerült Butch-ot helyettesítenünk. Matt Chamberlainnek hívják és tényleg jó munkát végzett. Körülbelül négy nap alatt tanulta meg az összes dalt, amit játszottunk, ami nem semmi. wanted: Mesélnél a kezdetekről? A nyolcvanas évek történéseiről és a Firetown zenekarról? Milyen volt akkoriban a zenétek? Luke Erikson: Nos, akkoriban nem volt valami nagy sikerünk, nem volt egy leányálom az életünk. Sokat tanultunk, az bizonyos. A dalszerzés, a stúdiómunka, a koncertezés és a produceri tevékenység alapjait akkor tanultuk meg és bár még ma is fejlődünk és javulunk, de az alapokat akkor szedtük fel. Utólag visszagondolva, a kevés siker ellenére is nagyon meghatározó évek voltak. Nagy koppanások és kis sikerek jellemezték a nyolcvanas évtizedet a számunkra. A lényeg azonban az, hogy hárman (Butch Vig, Steve Marker és Duke Erikson) együtt dolgozunk még ma is, és nem adtuk fel az akkori problémák után. Azt hiszem, annak ellenére, hogy Butch ilyen sikeres lett, mint producer, mind a hárman megmaradtunk elsősorban zenésznek és dalszerzőnek. Ez volt az első „szerelmünk” és az is marad. wanted: Hogyan is került Shirley a képbe? duke Erikson: Ez egy érdekes történet. Steve egy klipet látott az Angelfish nevű zenekartól az MTV-n, amelyben Shirley volt az énekesnő. Akkoriban már az első Garbage-albumon dolgoztunk. Találkoztunk vele Londonban, aztán elhívtuk a stúdióba, hogy megpróbáljunk együtt felvenni valamit. Szerencsére az Angelfish akkoriban már eléggé a „sír szélén állt”, és így nem volt nehéz Shirleyt meggyőzni, hogy velünk folytassa a zenélést. wanted: Ti játszottátok a legutóbbi James Bond-film főcímzenéjét. Mennyiben volt más David Arnolddal dolgozni? Luke Erikson: David Arnold egy hihetetlen jó muzsikus, élvezet vele együtt dolgozni. A dal is fantasztikus és nagyon elégedettek voltunk az eredménnyel. A gond akkor támadt, amikor a filmes cég, akik ugyebár nagy hollywoodi produkciót vittek vászonra, elkezdtek hülyeségeket kérni, és megmondani, hogy mit csináljunk. Ilyenkor egyszerűen leszegett fejjel, erőszakosan kell fellépni és végigvinni az akaratodat. És ez sikerült is. wanted: Miért volt ismét ilyen hosszú szünet a két album között, hiszen a Version 2.0 már több, mint három éve jelent meg. Csak a monstre turné miatt? duke Erikson: Elsősorban amiatt, persze. Nagyon sokat utaztunk és rengeteget játszottunk a világban. Aztán kellett egy kis pihenő és azt követően kezdtünk el a beautifulgarbage-on dolgozni. Egy évnyi munka kellett, amíg befejeztük. Egyre inkább úgy tűnik, hogy nekünk ennyi időbe kerül, amíg elkészülünk egy lemezzel. Egy kisbabának kilenc hónapra van szüksége, nekünk pedig tizenkettőre. wanted: Milyen zenei hatások értek benneteket az elmúlt időszakban? A lemezen ugyanis jóval többféle hangzás figyelhető meg, mint korábban. Az r’n’b és a hiphop, ami a legmarkánsabban észrevehető. duke erikson: Nem igazán érzem, hogy nagyban változtak volna a zenei elképzeléseink, bár az valóban igaz, hogy az r’n’b és a hiphop jobban jelen van a mostani anyagunkban. Ráadásul ez a lemez sokkal egyszerűbb felépítésű dalokat tartalmaz és a hatások könnyebben felismerhetők. Ezen felül egyszerűen ki akartuk próbálni, hogy tudunk-e r’n’b hangzású dalt csinálni. Ha megfigyelted, a Can’t Cry These Tears című számot, amit eredetileg egy Phil Spector munkássága előtti tisztelgésként vettünk fel, teljesen úgy hangzik, mintha a hatvanas években rögzítettük volna. wanted: A zenei hatásokra visszatérve, van valami különbség abban, hogy milyen hangzásokat hoz Shirley a Garbage zenéjébe és milyeneket ti? Hiszen Shirley skót, míg ti amerikaiak vagytok. duke erikson: Hát az az igazság, hogy Shirley és mi nagyon hasonlítunk a zenei ízlésünkben. Bár ő valóban skót és a mai napig azt tartja otthonának - bár szinte minden idejét az USÁ-ban tölti -, de nincsenek kiugró különbségek a négyünk által hallgatott és szeretett zenékben. Még az első album idején lehetett érezni, hogy Shirley egy nagy adag európai hatást „hozott magával”, főleg az elektronikusabb stílusokból. wanted: Ti nem érzitek magatokat közelebb a skótokhoz Shirley miatt? duke Erikson: Alig voltunk még Skóciában. (Nevet) De ettől függetlenül sokkal közelebb állunk az országhoz, ez természetes. Ő sokat beszél róla, így mi is képben vagyunk és a skótok közel állnak a szívünkhöz. wanted: Mesélj a beautifulgarbage felvételeiről. Melyek voltak a negatív és pozitív dolgok a munka során? duke erikson: Ááá, semmi nem volt. (Csönd, majd hangos kacaj) A Garbage-ban mind a négyen részt veszünk a dalszerzésben, a produceri munkában és minden egyébben. Mindannyian nagyon önérzetes, magabiztos emberek vagyunk. A közös döntések pedig mindig hozzák magukkal azt, hogy vitázunk, hogy a négy, saját elgondolását megvalósítani akaró ember, nem tud megegyezni. Hogy szépen mondjam, előfordulnak súrlódások. De komolyra fordítva a szót, ezen a lemezen kevesebb negatív hatás volt, mint korábban, aminek az lehet a magyarázata, hogy már két albumot megcsináltunk, rengeteget turnéztunk és a zenekar sokkal jobban tud már együtt dolgozni. wanted: Te vagy a legidősebb. Te szoktad megnyugtatni a kedélyeket mondjuk a turné alatt a buszban vagy a stúdióban, ha elszabadulnak az indulatok? duke erikson: Az az igazság, hogy nem nagyon van rá szükség, hogy rendet tegyek, de különben mind a négyen szoktunk „békítőt” játszani. Nincs főnök az együttesben, és azt hiszem, hogy ha valamelyikünk megpróbálna ilyen szerepre törni, akkor a másik három jól seggbe rúgná. A kor meg nem számít semmit, néha én vagyok a legfiatalabb tag. wanted: Egy korábbi interjúdban azt nyilatkoztad, hogy Steve jobb gitáros nálad, mert ő el tudja játszani a Yes egyik korai dalát. Netán azóta változott ez a helyzet? duke erikson: (Nevet) Jaja, a Siberian Khatru. Most sem tudom ezt a számot. Előbb-utóbb azonban meg kell tanulnom, mert egyre többen kérdeznek felőle. wanted: Mit gondolsz a U2-val közös turnéról? duke erikson: Érdekes, mert egykoron sokan megrótták a U2-t, hogy miért viszi bele a politikát a dalokba és miért állt ki harcosan bizonyos témák mellett. Ugyanakkor ma, amikor a világ háborúban áll, már senki nem kérdőjelezi meg, hogy mennyire volt igaza a U2-nak és egyre többen ismerik el, hogy a popzenének foglalkoznia kell az aktuális politikai eseményekkel. A U2-val már turnéztunk a nyáron is és nagyon nagy hatással voltak ránk ezek a fellépések. wanted: Ismét három esztendőt kell majd várnunk az új Garbage-lemezre? duke Erikson: Remélem nem. Remélem, hogy végre sikerült megtanulnunk, hogyan kell gyorsabban befejezni a lemezt és nem kell ismét ennyit várnia a rajongóknak. Nótári Péter DtcrrnBtR 001:11/681 2?