Z Magazin, 1997 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1997-07-01 / 7-8. szám

Amikor meg volt fanyalogtunk, s most, hogy már két éve nincs, mélán ácsingó­zunk. Bevalljuk-e, avagy sem, kedvenc időpocsékolásunk egyike volt. Hiányát nemcsak az éjjelente felmerülő olvasási tünetek jelzik, hanem a lemezeladási mutatók, a koncertek látogatottsága és az ál­talános zenei alulinformáltság is. Újabb két évvel sikerült lemarad­nunk Európától - már ami a zenét illeti. És bár 1997-ben mi még kénytelenek vagyunk Money For Nothingot, azaz azt a klipet nézni, amellyel az európai MTV tíz évvel ezelőtt beindította első adását, a helyzet, úgy tűnik, mégsem re­ménytelen. Az MTV valamilyen ok­ból érdeklődik hazánk iránt. Ha nem így lenne, nem hívta volna meg Londonba a Z Magazint, hogy bizonyítsa. Pritz Péter beszámolója Az MTV Europe az MTV Networks egyik le­ányvállalata, csakúgy, ahogy az MTV USA, az MTV JAPAN, az MTV INTERNATIONAL, az MTV ASIA, az MTV BRASIL és az MTV LA­TINO is. A világon jelenleg minden negyedik háztartás­ban fogható valamelyikük, ami egyben azt is jelenti, hogy számottevő konkurenciájuk nincsen. Ha némely országban mégis akad, az is csak nekik kedvez, ébren tartja őket. Az MTV Networks elnöke, William H. Roedy (a dolgozóknak csak Bill), repülőgépen élő üzletember, akinek feladata a világ összes MTV-je összes ügyének koordinálása. Mr. Roedy ráérős idejében a két „alvállalko­zó", az MTV India és az MTV Italy dolgait is igazgatja, és ezenkívül az ő irányítása alatt kezdi kinőni a Földet az UH-1 (az idősebb korosztályt megcélzó zenecsa­torna) is. Az MTV Europe ma 142 millió előfizető­vel büszkélkedhet. Főhadiszállása Londonban, az Oxford Streeten talál­ható, a stúdiók a főváros Camden nevű kerületében. Együtt megkö­zelítőleg ötszázan dolgoz­nak itt, mely szám csak abból a szempontból tűnik ke­vésnek, hogy ez - kis túlzással - azonos a másik MTV, a Magyar Televízió rendészeti osztályának létszámá­val. Meghívásuk célja - mint később kiderül - a jelenlegi helyzet tisz­tázása, és interjúk révén az MTV néhány működési elvének bemutatása. Az alapos és profin megszervezett program szerint az el­ső bemelegítő beszélgetés egy takaros kis étteremben zajlik, diszkrét csámcsogás közepette. Az első interjúalanyra még em­lékszünk, Hugo de Campos az, megismerni délceg kiállásáról, pipec öltönyéről és ékes spanyol akcentusáról. Hogy lesz valaki VJ az MTV-nél? Mindenki máshogy. Én azelőtt zenélgettem, színészkedtem, tévéreklámokat csináltam, és egyszer hallottam, hogy az MTV spanyol be­mondót keres. Elmentem a meghallgatásra, és felvettek. A lényeg, hogy érdekeljen a zene, és hogy legyen saját stílusod. Mi a menete egy ilyen meghallgatásnak? Egy az egyben olyan, mintha élőben menne. Ott vannak a kamerák, a lámpák, te beszélsz, súgógépről olvasol, összekötő szöveget írsz, in­terjút készítesz... Nem voltál kezdetben lámpalázas? 142 millió elég magas nézőszám. Nem, a stúdióban sosem voltam az. Tudatában vagy ugyan, hogy milliók néznek, de ehhez kell a tehetség és a rátermettség. Persze egy élő mű­sor megint más, ott izgatott az ember, nagy a sürgés-forgás, pumpál az adrenalin rendesen, de én ezt nagyon élvezem. Van olyan dolog, amit minden VJ-nek megtanítanak, vagy amit mindenkinek be kell tartania? Nincs, mindent ránk bíznak, csak magunkat kell adnunk, végül is ezért vettek föl. Mit kell tenni ahhoz, hogy valakit kirúg­janak? Fogalmam sincs. Az az igazság, hogy nagyon jól bánnak itt velünk. Kapcsolatunk a produce­rekkel és a rendezőkkel kölcsönös bizalmon alapszik, tehát mindenki tudja, meddig mehet el. Ettől függetlenül nekem lenne egy-két jelöl­tem, akiket ki lehetne rúgni. Te írod a saját szövegeidet, vagy egy kü­lön team foglalkozik ezzel? Ha sikeres és elismert akarsz lenni, mindenkép­pen magad kell összeállítsd a mondanivalód. Egy hosszabb interjú rengeteg felkészülést igé­nyel, és ha ezt magad csinálod, könnyebben tudsz kommunikálni, és ez nagyon fontos. Amikor pedig villáminterjút csinálsz, ott az a döntő, hogy a többezres sodró tömegben a megfelelő időpontban tudd elkapni az adott sztárt, és két kérdéssel kiszedni belőle a leglé­nyegesebb mondatokat. Mennyi idővel előbb szólnak nektek egy­­egy stúdión kívüli megmozdulásról? Általában két héttel előtte már mindenki tudja, hogy mi a dolga, egy rövidebb interjú, egy-egy kisebb feladat előtt pedig egy héttel szólnak. Mondhatsz nemet? Természetesen. Ha úgy érzed, hogy valamit nem tudsz, vagy valamiért nem akarsz megcsi­nálni, akkor, ha időben szólsz, lemondhatod. Elfogadják. Az asztalnál ül még egy VJ, egy zavarba ej­tően elbűvölő hölgy, Camila, a Llamour című r’n'r show műsorvezetője, aki megbetege­dett kolléganője helyett ugrott be. De ez már csak jóval később derül ki, amikor Ca­­milát, az olaszok nőbálványát elnyeli vala­melyik apró stúdiószoba. Pusztán emberi in­díttatású beszélgetésünket így tehát nem rögzítettem, javaslatára viszont az olvasók szíves figyelmébe ajánlanám egyik kedvenc énekesnőjét, Erykah Badut. Általa többet megtudhatunk róla. Az interjúsorozat az MTV posztmodern ját­szóházra hason­lító stúdióépüle­tének ebédlőjé­ben folytatódik, ahol legelőször is az tűnik fel az embernek, hogy ismeretlenül is üdvözlik, és hogy minden apró ud­variasságot „Cheers”-zel vi­szonoznak. Elsőként Michiel Bakker, az MTV Europe és a VH­S telekommuniká­ciós részlegének ügyvezető igaz­gatója beszél majd nyíltan és őszintén múltról, jelenről és jövőről, majd Richard Godfrey alelnök és produkciós vezető fog további részletekbe beavatni minket. A végleges kódolás előtt sokáig úgy tűnt, mintha az MTV csak ijesztgetné a magyar nézőket, aztán 1995 nyarán mégis meg­szűnt. Miért? Ahhoz, hogy az MTV fejlődhessen, stratégiát kellett váltanunk. Addig egy uniform MTV Europe létezett, mely minden országban ugyan­azt az adást sugározta, mi viszont úgy éreztük, hogy szükség van egy területspecifikus MTV- re. Illetve többre. Azóta három MTV van Euró­pában: MTV Northern, Central és Southern (észak, közép és dél). De ehhez már nem volt elegendő a régi technológia, tehát meg kellett tennünk azt a kínos lépést, hogy az MTV-t le­kódoljuk és bevezetjük az előfizetési díjat. In­vesztálnunk kellett. De Magyarországon nem is ez volt a gond, mert akinek volt műholdvevője, az dekóderrel azután is tudott fogni minket, ha­nem az, hogy az idén januárban az egyetlen MTV-t sugárzó kábeltévé-társaság egyszerűen minden ok és magyarázat nélkül beszüntette a sugárzást. Ráadásul nemcsak minket, de a né­zőket sem informálták erről. Az emberek értet­lenkedve telefonálnak be hozzánk, holott mi sem értünk az egészből semmit.

Next