Romániai Magyar Sajtó, 2006 (2. évfolyam, 1-5. szám)

2006 / 1. szám

sabban nyom a latban a demokrácia általános állapotának európai megíté­lésében, mint bármilyen nagygyűlés és ellennagygyűlés. A szándékos és spon­tán hisztériakeltésnek is ára van, s túlontúl magas, ha következményeként sérül bárkinek a szólás- és vélemény­­nyilvánításhoz való joga. Miközben - tegyem az előbbiekhez - az egész történetet a tények mellőzésé­vel építik. Az alaphelyzet ugyanis az, hogy a Székely Nagygyűlés szervezői, olvasható minden megnyilatkozásuk­ban, nem a Székelyföld autonómiáját kívánják kikiáltani, hanem az autonó­mia iránti igényüknek hangot adni. S ehhez joguk van, mint a jogállam sza­­­­bad polgárainak. Ez tetszhet vagy nem tetszhet bárkinek, találhatják helyesnek , vagy helytelennek, jogtalannak azon­­ban semmiképpen. S végképpen nem az úgynevezett nemzetbiztonságot veszé­­­­lyeztető eseménynek. Annál inkább veszélyforrás az esztelen hisztériakérí­­­tés, ami csak azoknak lehet érdeke, akik­­ a magyarság ünnepét és megnyilatkoz­í­zásait 2006-ban alkalmasnak tartják az ország európai uniós csatlakozásának meglékelésére. Ahogy 1990 elején a­­ demokratikus kibontakozás elfojtásával­­ próbálkoztak a maihoz hasonló felfoko­zott hangulatot teremteni. Az alantas szándék legjobb ellenszere a higgadt­ság. A mostani március 15-e, úgy tűnik, sok tekintetben a jogállamiság próbája lesz. Bölcs higgadtsággal elkerülhető, hogy obskúrus erők messzeható követ­kezményekkel járó szakítópróbává tegyék. __________________________________, na de az aktivitásukról, tevékenységüket összekötné. Az üzletemberek gazdasági szervező szerepben látnának szívesen egy új műsorszolgáltatót. A ro­mán-magyar, vagy éppen a ma­gyar-magyar párbeszéd fórumaként is sokan emlegetik a még meg nem szüle­tettet. Vannak médiaszakemberek, akik szerint egy új műsorszolgáltatónak a Duna televízió regionális kiegészítője­ként van valós alapja. Reális kérdések, vagy csak a hangosak hangja hallatszik már megint? A probléma érdembeli tár­gyalását nem várhatjuk a sajtótól, mert már sokan így is az eddigi kényelmet nyújtó laptámogatásokat látják kockán forogni (reméljük, a Riport kivétel). A kérdést elsősorban szociológiailag kell megvizsgálni. A politikai, közéleti szóhasználatban Erdély gazdasági, kulturális, politikai egység. A közbeszédben és gondolko­dásban az erdélyi magyarság szintén egy homogén csoportként jelentkezik. Az eddigi gyakorlat viszont azt mutatja, hogy nagyon nehéz a sajtó szintjén Erdélyt vagy a romániai magyarságot „közös nevezőre” hozni. Nézzük a nyomtatott sajtót. A lapfogyasztásról készült felmérések azt­ mutatják, hogy a legnagyobb érdeklődésre a helyi újsá­gok számítanak. A romániai magyarság­nak szánt „központi” napilapok az elmúlt években nem tudtak átütő sikere­ket elérni példányszám tekintetében. Ennek valószínűleg nem szakmai aka­dályai voltak. A mai hírözönben, ahol percre pontosan nyomon lehet követni minden nyelven, az Internet, tévés hír­csatornák, rádiók, mobiltelefon hírszol­gálatainak segítségével, a világ esemé­nyeit, mi hiányzik még? Talán egy loká­lis hírközlő? Mivel egy csatornaindítás nagyon felelősségteljes esemény, amelynek hatása évekre befolyásolhatja a közéletet, felmérésekkel kell kitapo­gatni, hogy melyik az a közös nevező, amivel fel lehet kelteni és tartani a nézői figyelmet. Tévével nem lehet altatni, ali­bizni, azt már mindenki látott. Egy tévé­nek, nem lévén olyan szigorú nyelvi és terjesztési megkötése, mint a sajtónak, esetleg az új csatorna kiterjeszthetné tevékenységét Magyarországra, illetve célba veheti a román nyelvű nézőket is. Kérdések, kérdések. Mit akarhat a tévé­néző? Ha a közakarat birtokába kerülünk, következhet a megvalósíthatóság tech­nikai része. Sok függ a szociológusok, társadalomtudósok által megrajzolandó fantomképtől. Ha tudjuk, hogy mire vevő a néző, szinte gyerekjáték a sugár­zási mód kijelölése. Választható műhol­das sugárzás, kábelrendszerben való sugárzás, valamint földi frekvenciás műsorszórás. Romániában megkezdték a kísérleteket a digitális szórásra is, ami rövidesen átveszi az analóg (klasszikus földi sugárzás) rendszert. A formát a legjobban az anyagi lehetőség fogja befolyásolni. A legolcsóbb a kábelrend­szeres sugárzás, de akkor figyelembe kell venni, hogy az ország lakosságának csupán 60%-a rendelkezik ezzel a szol­gáltatással. Földi sugárzás esetén a költ­ségek nagyon magasak és jelenleg nem létezik egy egész Erdélyt lefedő sugár­zási frekvencia. Több frekvencia össze­kötése nagyon drága, de ebben az eset­ben megvalósítható a különböző régió­­műsorokra való szétválás. A műholdas sugárzás esetén a jel fellövése igen költ­séges de ezzel a rendszerrel, egyéni parabolaantennával egész Európában elérhető lenne az Erdélyi tv. Hátránya a műholdas rendszernek még a különböző stúdiók élőben való bejelentkezése. A két utóbbi esetben sem lehet elkerülni a kábelrendszerbe való beemelést, mivel felmérés nélkül is bizton állítható, hogy ma már a néző nem áll neki ki- és bedugdosni különböző csatlakozókat a készülékbe, ha egy másik műsort szeret­ne nézni. A kábelrendszerben kialakult szokásokat és véges technikai lehetősé­get ismerve, nem könnyű ma a rendszer­be bekerülni. Nehéz a műsortartalmat a sugárzási formától elválasztani. Ha mondjuk a polgárok nagy része elsősor­ban a saját kicsi régiójának tükrében látja az új csatorna szerepét, akkor nem lehet csupán műholdsugárzást biztosíta­ni. Lehet, hogy mégis az Arte típusú magyar-román vagy éppen a ma­gyar-magyar, párbeszédre szavaz a többség, akkor meg biztos, hogy a műholdas sugárzás a megoldás. Állásfoglalás A Magyar Újságírók Romániai Egyesülete aggodalommal értesült, hogy a Maros megyei rendőrség fel­kutatta és elkobozta az újságárusok­tól az Európai Idő című lap 5. szá­mát. Az akció a sajtószabadság megsér­tését jelenti. Marosvásárhely, 2006­. március 9., TELEVÍZIÓ

Next