Romániai Magyar Sajtó, 2006 (2. évfolyam, 1-5. szám)
2006 / 1. szám
sabban nyom a latban a demokrácia általános állapotának európai megítélésében, mint bármilyen nagygyűlés és ellennagygyűlés. A szándékos és spontán hisztériakeltésnek is ára van, s túlontúl magas, ha következményeként sérül bárkinek a szólás- és véleménynyilvánításhoz való joga. Miközben - tegyem az előbbiekhez - az egész történetet a tények mellőzésével építik. Az alaphelyzet ugyanis az, hogy a Székely Nagygyűlés szervezői, olvasható minden megnyilatkozásukban, nem a Székelyföld autonómiáját kívánják kikiáltani, hanem az autonómia iránti igényüknek hangot adni. S ehhez joguk van, mint a jogállam szabad polgárainak. Ez tetszhet vagy nem tetszhet bárkinek, találhatják helyesnek , vagy helytelennek, jogtalannak azonban semmiképpen. S végképpen nem az úgynevezett nemzetbiztonságot veszélyeztető eseménynek. Annál inkább veszélyforrás az esztelen hisztériakérítés, ami csak azoknak lehet érdeke, akik a magyarság ünnepét és megnyilatkozízásait 2006-ban alkalmasnak tartják az ország európai uniós csatlakozásának meglékelésére. Ahogy 1990 elején a demokratikus kibontakozás elfojtásával próbálkoztak a maihoz hasonló felfokozott hangulatot teremteni. Az alantas szándék legjobb ellenszere a higgadtság. A mostani március 15-e, úgy tűnik, sok tekintetben a jogállamiság próbája lesz. Bölcs higgadtsággal elkerülhető, hogy obskúrus erők messzeható következményekkel járó szakítópróbává tegyék. __________________________________, na de az aktivitásukról, tevékenységüket összekötné. Az üzletemberek gazdasági szervező szerepben látnának szívesen egy új műsorszolgáltatót. A román-magyar, vagy éppen a magyar-magyar párbeszéd fórumaként is sokan emlegetik a még meg nem születettet. Vannak médiaszakemberek, akik szerint egy új műsorszolgáltatónak a Duna televízió regionális kiegészítőjeként van valós alapja. Reális kérdések, vagy csak a hangosak hangja hallatszik már megint? A probléma érdembeli tárgyalását nem várhatjuk a sajtótól, mert már sokan így is az eddigi kényelmet nyújtó laptámogatásokat látják kockán forogni (reméljük, a Riport kivétel). A kérdést elsősorban szociológiailag kell megvizsgálni. A politikai, közéleti szóhasználatban Erdély gazdasági, kulturális, politikai egység. A közbeszédben és gondolkodásban az erdélyi magyarság szintén egy homogén csoportként jelentkezik. Az eddigi gyakorlat viszont azt mutatja, hogy nagyon nehéz a sajtó szintjén Erdélyt vagy a romániai magyarságot „közös nevezőre” hozni. Nézzük a nyomtatott sajtót. A lapfogyasztásról készült felmérések azt mutatják, hogy a legnagyobb érdeklődésre a helyi újságok számítanak. A romániai magyarságnak szánt „központi” napilapok az elmúlt években nem tudtak átütő sikereket elérni példányszám tekintetében. Ennek valószínűleg nem szakmai akadályai voltak. A mai hírözönben, ahol percre pontosan nyomon lehet követni minden nyelven, az Internet, tévés hírcsatornák, rádiók, mobiltelefon hírszolgálatainak segítségével, a világ eseményeit, mi hiányzik még? Talán egy lokális hírközlő? Mivel egy csatornaindítás nagyon felelősségteljes esemény, amelynek hatása évekre befolyásolhatja a közéletet, felmérésekkel kell kitapogatni, hogy melyik az a közös nevező, amivel fel lehet kelteni és tartani a nézői figyelmet. Tévével nem lehet altatni, alibizni, azt már mindenki látott. Egy tévének, nem lévén olyan szigorú nyelvi és terjesztési megkötése, mint a sajtónak, esetleg az új csatorna kiterjeszthetné tevékenységét Magyarországra, illetve célba veheti a román nyelvű nézőket is. Kérdések, kérdések. Mit akarhat a tévénéző? Ha a közakarat birtokába kerülünk, következhet a megvalósíthatóság technikai része. Sok függ a szociológusok, társadalomtudósok által megrajzolandó fantomképtől. Ha tudjuk, hogy mire vevő a néző, szinte gyerekjáték a sugárzási mód kijelölése. Választható műholdas sugárzás, kábelrendszerben való sugárzás, valamint földi frekvenciás műsorszórás. Romániában megkezdték a kísérleteket a digitális szórásra is, ami rövidesen átveszi az analóg (klasszikus földi sugárzás) rendszert. A formát a legjobban az anyagi lehetőség fogja befolyásolni. A legolcsóbb a kábelrendszeres sugárzás, de akkor figyelembe kell venni, hogy az ország lakosságának csupán 60%-a rendelkezik ezzel a szolgáltatással. Földi sugárzás esetén a költségek nagyon magasak és jelenleg nem létezik egy egész Erdélyt lefedő sugárzási frekvencia. Több frekvencia összekötése nagyon drága, de ebben az esetben megvalósítható a különböző régióműsorokra való szétválás. A műholdas sugárzás esetén a jel fellövése igen költséges de ezzel a rendszerrel, egyéni parabolaantennával egész Európában elérhető lenne az Erdélyi tv. Hátránya a műholdas rendszernek még a különböző stúdiók élőben való bejelentkezése. A két utóbbi esetben sem lehet elkerülni a kábelrendszerbe való beemelést, mivel felmérés nélkül is bizton állítható, hogy ma már a néző nem áll neki ki- és bedugdosni különböző csatlakozókat a készülékbe, ha egy másik műsort szeretne nézni. A kábelrendszerben kialakult szokásokat és véges technikai lehetőséget ismerve, nem könnyű ma a rendszerbe bekerülni. Nehéz a műsortartalmat a sugárzási formától elválasztani. Ha mondjuk a polgárok nagy része elsősorban a saját kicsi régiójának tükrében látja az új csatorna szerepét, akkor nem lehet csupán műholdsugárzást biztosítani. Lehet, hogy mégis az Arte típusú magyar-román vagy éppen a magyar-magyar, párbeszédre szavaz a többség, akkor meg biztos, hogy a műholdas sugárzás a megoldás. Állásfoglalás A Magyar Újságírók Romániai Egyesülete aggodalommal értesült, hogy a Maros megyei rendőrség felkutatta és elkobozta az újságárusoktól az Európai Idő című lap 5. számát. Az akció a sajtószabadság megsértését jelenti. Marosvásárhely, 2006. március 9., TELEVÍZIÓ