Romániai Magyar Szó, 1950. október (4. évfolyam, 932-957. szám)
1950-10-01 / 932. szám
Romániai Magyar Szó Vihar dühöng, vad ökle dong, de minket meg nem ingat. Te tiszta, szép jövő, feléd röpítjük zászlainkat. Zug évre év, s vonal a nép, vörös zászlója csattog, e hadsereg békét vetett, ahány békét arat most Irta. JAKUB KOLÁSZ bielorussz költő Hős futósereg, megyek veled, előttünk Sztálin lépdel A parkra túl hullám zúdul A, égve int a fényjel. Bölcs hadvezér biztat: ne félj, — szemünk csillogva néz rá Csók zúgj te, szél : testünk acél, — Sütőim edzett acéllá. Sztálin hivallt . S Völgyet, siket, kemény hadunk elöntött: száz poklon át száguldva szállt s minden gátat ledöntött A bielorussz hazája dv kalász áldása A vad s az uj világ vidám dalát harsogják szét a gyárak. Szán őrhelyen a győzelem gránit,bástyái állmok: mi védjük itt törvényeit az épülő világnak. (KÉPES GÉZA fordítása) Vad szél-brigád hununkba vág, mindeget mi célhoz érünk. S nem rettenünk : te vagy velünk, Sztálin dicső vezérünk! 4 Truman, akit Pandergast, a megtettetleen kéle Lívű boss juttatott a szenátusba, minden alkalmat megragadva kétségbeesetten arról igyekezik meggyőzni választóit, hogy az ő bossa, már mint a Pandergast, sírba meg sem próbálta őt teszt e®ségtofjen tett elkövetésére rábírni. Vájjon ez megfelel-e a valóságnak? Pandergast, ez a megveszekedett üzér és bandita aki annak idején Missouri állam kormányzója volt. Valámcsak nem Truman ur hát szép szeméért csinált belőle bírót és szenátort Akkor miért nevezte el az állam közvéleménye Trumant „Pandergast futárjának"? Várjon hiába hangoztatta-e Ilandengast, hogy „csak akarnunk kell és futáromból amerikai szenátort csinálok“? Ezzel magyarázható, hogy Truman még ma is gyanús álhatalossággal védekezik és kézzel- lábbal tiltakozik a vád ellen, amely szerint botrányos kapcsolatai voltak Pandergasttal és ennek köszönheti egész pályafutását. Érdekes volna megtudni, hogy Truman halála előtt milyen összeget fog kifizetni barátjának — a római pápának hogy megvásárolja a feloldozást. Ha pedig a pápai trónra Truman protezeátírja, Spellman amerikai bíboros kerül, akkor valószínű, hogy az elnökinek ezért egyetlen fiyászngalt sem kell majd fizetnie. P. Tabory, a szervilis újságíró, miközben nyakig süllyed a talpnyaló lelkesedésben, azt írja Trumainól, hogy amikor a ketonéi lábonclő tevékenységét kivizsgáló szenátusi bizottság tagja volt, sok millió dollárt mentett meg Amerika számára és azóta ,,az amerikai adófizető házőrző komondora lett“. „Házőrző komondor“ __ durván hangyuk ugyan, de ha úgy tetszik, tisztán amerikaiasan, Truman inkáibb nevezhető az adófizetők lakájának. De kinek a vagyona, őrzi ez a túlbuzgó lakáj ? Dúsgazdag, zsíros profitokban dúskáló gazdáiét, akik a Wall Streetről döntik el Amerika sorsát Az ő vagyonukat őrzi ez a buzgó lakáj, mert a szegények, mint körteimért, nem tartanak lakájokat. Tegyük fel, hogy a gondoskodó Truman megmentett néhány máslió dollárt, de hány milliárdot nyomott bele Kínába és próbálta meg eredménytelenül, hogy megmenttee a Kuomintang elhunyt rendszerét ,amely már régóta bűzt terjeszt maga körül? Íme egy kérdőé, amelynek kissé meg kelene gondolhtatatnia az Egsült Államok egyszarú adófizetőit, a munkásokat, a farmereket és r tisztvivei Hercet. P. Tatoory, miközben hízelgő modorban leírja Truman külsejét A ruházatát, még azt sem mulasztja el megemlíteni, hogy nyakkendők tekintetében Truman a csokornyakkendőt kedveli Ezzel kapcsolatban meg kell említenünk, hogy a nürnbergi perben elítélt német fasiszta háborús bűnösök között is sok olyan volt, aki szerette az, elegáns nyakkendői elé bűnös életüket mégsem nyakkendővel, hanem nyakukon lógó kötéllel végezték. Amerikában van egy szokás: az elnök megválasztása után egy szeinátor javaslatára az USA bármely polgára eljöhet a Fehér Házba, hogy a legmélyebb tisztelettel kezet szorítson az elnökkel. Tagadhatatlan, hogy Truman udvariasan mosolyogva egykor szintén kezet fogott polgártársaival. De ma nincs kedve kézfogásokra, mert mindkét keze foglalt: az egyikkel szeretettel és féltő gonddal az atombambát szorítja melleihez, a másikkal pedig, amelyet Korea népének vére festett pirosra, megpróbálja megfojtani Koreát. Ezentúl elemi emberi érzésből és undorból munkásember többé nem szorítja meg ezt a kezét Ami pedig egy állam® vezető embernek azokat az egyéni vonásait illeti — mint például a lángelméjűség hiánya — amely sok amerikait annyira fellelkesül, amikor dicsőíti a „középszerű embert“, az ,,Aurea mediocritast“ vagy rövidevi középszerűséget, — az amerikaiaknak egyetlen tényt nem volna szabad elfeledniük: a németek amikor a fasizmus felé sülyedtek annak idején, semmivel sem helvésbbé lelkesedtek azért, mert „führer-jüfe“ csak „egyszerű ember“ és se több, se kevesebb, mint egyszerű káplár volt. Mi tudjuk, milyen drágán fizetett az emberiség a tehetségtelen középszerűség, „az egyszerű nemes káplár“ kormányzásáért, aki őrülségérpen világuralomról mert álmodozni. Az amerikai bugások újságírók azt állítják,hogy Truman „az egész világ számára a legnagyobb rejtély". Tévedés, ő nem rejtély. Ezt a „rejtélyt“ minden becsületes ember már rég megoldotta A világ dolgozói számára pedig, beleértve az amerikaiakat is, sokkal jobb és sokkal veszélytelenebb volna, ha Truman nem a Fehér Házban trónolna, hanem nagyanyja birtokán élne. Ott szabadidejében megrázhatná családfáját és más dolgokra is szentelhetné idejét. Még az is jobb volna, ha a legrosszabb esetben, egy rövidáru bolt kiszolgáló pultja mellett állna és nadrágtartókkal vagy női hajósajtokkal kereskedne. Általános szerencsétlenségre azonban a tőke mágnásainak parancsára egy bűnös középszerűség kormányozza ma Amerikát. Az amerikai milliárdosoknak — a morganoknak, dupontóknak, rockefeltereknek, melonoknak — akik mindvégig a legsötétebb árnyékben végzik szörnyű tevékenységüket, akik félnek a napvilágtól és a mölgozó emberek becsületes tettein lététől, és nincs szükségeik arra,, hogy a Fehér Házban nagy ember, egy lángész üljön, hanem szervilis szolga kell nekik, akinek kötelessége a gazda szempillájának legkisebb rezdüléséből is kitalálni annak akaratát. Természetes, hogy az ilyen szervilis és megalázkodó szolga megérdemli a támogatást: éppen ezért a velejéig eladott amerikai burzsoá sajtó a legváltozatosabb módon dicsőíti Trumant és a legolcsóbb tömjénnel tömjénezi. Truman lakása hűségével válaszol gazdáinak: kész gazdái lábai elé rakni a kínai tengert, Koreát ésVietnámot is. Az egész földgolyót gazdáinak lábaihoz tenné, de a mancsok túl rövidek. A háború és az atombomba ellen szavazó világ népei nem tűrik, hogy megnőjenek. „Példás családi életet élő ember“ — így jellemzi Trumant az amerikai burasoá sajtó. Amikor Trumant az Egyesült Államok alelnökévé választották, a fényképészek megtanították, milyen pózt vegyen fel a mikrofon előtt. „Margiareth — mondotta Truman leányának — hívd ide a mamát, hogy még egyszer lefényképezzhetnek“. De mit húztuk a szót: ez valóban idillikus póz. És ott van egy másik, amely a fronton készült . Korea földjén a Truman repülőgépéről ledobott, bombák szilánkjaitól Szétszaggatottan fiatal kő-Irta: MIHAIL, SOLOHOV IS. reai anya fekszik. Ruhája véres. A halott anya keblén árván maradt gyermek szopik... Biztos, hogy a missourii ..gentlemani* egyetlen pillanatáig sem fogja behunyni a szemét és nem fogja elképzelni, hogy a földön haláltól sújtva saját felesége is ott feküdhet, a kis Margareth pedig szopja élettelen mellét... ez túlhaladja értelmiségét: csak egy* ember értheti meg ezt. .. az első háború derék ellátási tisztje, talán elmormolja majd a fogai közt: ,,a habom — az háború“, vagy valami hasonlót. De egyetlen mondat sem lehet megmentő védpajzs, mert nem óv meg és nem ment meg sem a súlyos felelősségtől, sem a megérdemelt büntetéstől. Soha és sehol nem ment meg. Az amerikaiak koreai fegyveres beavatkozásának áldozatul esett tizikerek ártatlan haláláért nemcsak a Mac Arthúrhoz hasonló véres hóhérok a felelősek, hanem mindazok, akik bűnös besziszitással, őrült vadállati kegyetlenséggel pusztítják Korea békés lakosságát. De elsősorban bűnös a Wall Street és annak hűséges szolgája, Truman. Hová rejtőzködnek majd el a népek ítélete alól? Az emberi öntudat, és becsület ítélete nem ismer kiméletlet. Az Egyesült Államok politikai köreiben még emlékeznek arra, hogy 1944 oki ábécében Hkoiót sajtójaján közzé tették az„ eskü alatt tett vallomásokat amelyekből kitűnik, hogy Truman tagja volt a Ku-Klux-Klánnak. Az egyik vallomást, a missouri állambeli Kingsville városban lakó demokratapárti Lee Allan tette. Lee Allan az államéletben különböző tisztségeket töltött be. Vallomásában elmondotta: „Mivel 1922 és 1923 között a missouri állambeli Independence város Ku Klux-Klan csoportjának egyik ,,ciclop“-ja voltam és mivel e csoport élén állva ismertem tagjainak nagy részét, ünnepélyesen esküszöm, hogy 1922- ben Harry Truman kérvényt nyújtott be, hogy vegyék a Ku- Klux-Klám Missouni-beli csoportjába. Egy bizonyos Goddard nevű egyén, aki 18 évig szomszédja volt Truman édesanyjának, a következő vallomást tette: „Én L. H Goddard, mint a missouri Ku-Klux-Klán egyik csoportjának, a ,,Hikmann-millp"-nek, lapja, 1922 végén a Missouri állambeli Grandous Pasture ben résztvettem egy ülésen, aitefilyre csak a Bu-Klux-klán tagjait engedték be; ezen az incésh Missouri állam nyugati körzetei klánjának mintegy 20.000 tagja vett részt és ereje között az egyik faszenek Harry Truman volt.“ Amint az United Proas hírügynökség munkatársa 1944 október 26-án Kansas City-ből jelentette. Brens Trimble, a helyi egyetem tanára kijelentette, hogy írásbeli nyilatkozatokkal rendelkezik, amelyek igazolják, miszerint Truman tagja volt a Ku-Klux Klénnak és a Grandois Pasteuréiben megtartott gyűlésen ke időt is mondott. Jó emberek, nézzetek csak rá erre a fehér köpenyes amerikai fastestára. .. aki négert tud lincselni, ugyanilyen könnyedén meggyilkol titeket Szemét a csuklya szűk figyelő rései mögé rejti, de szeme ugyanolyan szégyentelen, mint Hitleré Göringé és Himmleré vol... A múlt és jelen emberi becstelentégének megtestedlőjte, ő, a Fehér Ház aljas képmutatója, egyetlen nyilvános beszédét sem kezdi el és fejezi be anélkül, hogy ne említené az Isten nevét és ezzel szégyenlesenül visszaél Amerika egyszerű embereinek vallásos érzületével. Felháborító szégyentelenséggel hangoztatja saját „vallásosságát“ és nagy előszeretettel hirdeti a sajtóban, hogy minden este magányosan egy órát tölt el és „az egész világ békéjéért“ imádkozik. A jezsuita nagy rátermettséggel osztja be „munkaidejét“: egy órát farizeuskodó imádkozásira, tíz órát pedig új világháború előkészítésére, új támadótervek elkészítésére, azoknak a rendeleteknek az aláírására, amelyekkel további megerősítéseket küldenek Koreába. Íme, mire buzdítja az embereket Truman és új háborúra uszító gazdái! A „Washington Times Herold“ című fasiszta förmedvény nyíltan írja: ,,ki kell irtani a polgári lakosságot — a férfiakat, a nőket és gyermekeket — egész városokat kell felgyújtani és leve,gőbe röpi térni... az ellenséges lakosság kiirtására úgy kell ledobni a bombákat, hogy kímélet nélkül megölje a férfiakat, nőket és gyermekeket, hogy felgyújtsa házaikat, hogy szétrombolja üzemeiket hogy megmérgezzék a vizeket, hogy leégjen a termés és maga a föld is élettelen pusztává változzon.“ „Atyai“ mosollyal tekintenek viperáikra Truman és azok, akik mögötte állanak. A kígyó foga mérgez. De a hatalmas munkáskezek elég erősek lesznek ahhoz, hogy főtestül együtt kiszaggassák. Nem nyugaton születik a hajnal, nem nyugaton kies föl az éltető nap. Az emberiség sohasem fog együtthaladni a tőke martalócaival. Ha úgy tetszik, a tábornoki egyenuhába öltözött amerikai Malborough-ok, akiket eddig még nem vertek el alaposan, Hitler példájához hasonlóan buzgón tostonghatnak a földgolyó körül. A Fehér Ház rövidlátó és szjátéletű lakója Iwwteriikusan üvöltshét és mániákusként hordoztatja atombombáját. Az amerikai hadiipar gazdái az eljövendő profitok fölötti örömükben , deraxilthetik kezüket. A megvesztegetett amerikai sajtó és rádió minden erejével és minden eszközt felhasználva megpróbálhatja befeketíteni és becsmérelni a szovjet népet és lehetett Kommuniiste Pártját. Mi sebezhethetlenek vagyunk! Mi a kommunizmus halhatatlon eszméinek és ügyünk igazságának biztos védpajzsa alatt fitunk. És mindkét féltetee valamennyi beesidetes dolgozója velünk van. Azok a kezek amelyek gyöngéden simogatják a gyermekieket, amelyek szenet ayilnak, amelyek a vonatokat vezetik, amelyek házakat és üzemeiket épitennek, ame-’ lyek a földet szántják és odaadással gondozzák gépeiket, a békére szavaszmak! Az embernek finom keze, amelynek ujjahegyén a zene lüktet és a szerető képek, amelyet enyhítik az ember fájdalmát, a háború ellen szavaznak. A hozzáértő kezek amelyek az emberi munka legnagyobb értékeit alkotják, a háború ellen szavaznak, a? szokmák a napfények jövőjére, akik becsületesen keresik meg kenyerüket. Nagy népünk soraiból kerültek ki a dolgozó emberiség nagy vezetői, Lenin ésSztálin géniuszának köszönhetjük a hős Bolsieivik Párt és a szovjet hatalom megteremtését. A világ Satá®n lángelméjének köszönheti, hogy a civilizációt, a dolgozó emberiséget megmentette a fasiszta rabságtól. Neki közönheti jövőjét. Vezetőnk éles Steuwnel látja a jövőt, ő a békeharc zászlóvivője. Miköziben a tőke martalócai új világháborúról üvöltenek. — Satorum értékes hozzájárulást ad a tudomány kincsesházához, a nyelvé-t 8®et kérdéseivel kapcsolatban »1- ket művet. Miközben a gyenge idegzetű emberek és azok akik egy harmadik háborúban meg akarnak gazdagodni, új és szörnyű vérontásról beszélnek^ — a szovjet nép a zseniális Sztálin útmutatásai alapján megváltoztatja a természetet, erdőket ültet, a Volgán hatalmas varerőmű-telepeket létesít és csajtornákat épít, amelyek végtelen pusztaságokat öncözlikelk; mindent, megtesz, hogy az ember élete még szebb és még napfényesebb, legyen! Az alkotó munkáltatóik hatalmas lendületében az egész haladó emberiség a szovjet Iföldkoimneik és a szovjet kormány köve ikráétes békepolitikájának újabb fényes megnyilvánulását látja. A dolgozó kezek százmilliói elmélkednek mindenünnen szeretet-tel és hűséggel Sztálin felé, és százmilliók torkából hangzik a szó: — Szeretett vezetőink és tanítóink! Vezess bennünket a világ napfényes reménysége, a kommunizmus felé. Vezess bennünket a történelem új korszakába, amelyben sehhol sem lesz majd helye az ember ember által való becstelen kizsák- mányolásának sem pedig a szerű védő emberiséget elcsigázó pusztád tó háborúknak ! örökre veled vagyunk, Itztáltenunk! (Vége) 1950. október 1., vasárnap