Előre, 1953. április (7. évfolyam, 1704-1729. szám)
1953-04-01 / 1704. szám
2 A „Sopromtractor“-gyár legjobb Vörös-sarkának tevékenységéről " A" hatalmas üzemben, ahol a hazai traktorok ezreit gyártják, minden osztálynak, minden műhelynek megvan a maga vörössarka. Munkakollektíváik között szocialista verseny folyik a „legjobb vörös-sarok“ címért, ami azt jelenti, hogyvalamennyien, igyekeznek minél nagyobb segítséget nyújtani a traktorok készítőinek kulturális és szakmaiismereteik bővítésében. A versenyben a múlt év közepe óta a gépjavítóműhely vörös sarkának munkakollektívája vezet. Ez a vörössarok tölti be legméltóbban hivatását. Nemrégiben filmet készítettek róla, példájául annak, miként válhatik a vörös-sarok mozgósító erővé a terv teljesítéséért folyó küzdelemben. Barátságos, otthoniasan hívogató szoba a gépjavítóműhely vörös-sarka. Akkora ablakkal, hogy ha kinéz rajta az ember, az az érzése, hogy a terem szinte egybeolvad Sztáliniváros látképével és a gyár fölött úszó felhőkkel. Hófehér falait képek díszítik. A könyvszekrény üveglapjától kezdve a sakkasztalokig és székekig minden csillog a tisztaságtól. Rend és melegség árad ebből a vörös sarokból s ez egyik magyarázata annak, hogy olyan szívesen jönnek ide műszak után, vagy előtt a műhely dolgozói. A felelős, Sinkán Julianna fiatal, alig huszonegyéves leány. Az apja munkás a szerszámműhelyben, ő technikai előadó. Szenvedélye a tanulás, minden szabadidejét erre fordítja és ért hozzá, hogy másokban is fel■ébressze a tudás vágyát. — Ez a legfontosabb, ezt kell elérnünk — mondotta, amikor a vörös-sarok élére került és megszervezte kollektíváját. Érdemes behatóbban foglalkozni azzal, hogyan dolgozik a vörös-sarok munkakollektívája. Ők maguk is szívesen beszélnek munkájukról, de még többet mondanak azok, akiknek második otthonukká vált a tanulásnak és fejlődésnek ez a kis központja. Híró Sándor sztahanovista lakatos, a vörös sarok könyvtárának'legbuzgóbb olvasója elmondja, hogy Sinkán elvtársnő elsősorban is arra törekedett, hogy szoros kapcsolatotteremtsen a vörös sarok és a műhely dolgozói között. Nem sajnálja a fáradságot, géptől-gépig járva hívogatta az embereket egy■egy előadásra. Felhívta a figyelmüket a könyvtárban található új és érdekes könyvekre, érdeklődött, mit szeretnének olvasni. Ha valami új módszer leírására, értékes szakkönyvre talált, odament az esztergályosokhoz, lakatosokhoz és felhívta rá a figyelmüket. Egyesek nemtörődömsége sem riasztotta vissza, hosszú félórákon is folytatta a rábeszélést, ha szükség volt rá. Ma már a műhely dolgozóinak több mint negyven százaléka állandó olvasója a könyvtárnak. Műszak végeztével bemennek a vörös sarokba. Újra végignézik a könyvszekrény üveglapja mögött található legújabb könyveket, magyarázatot, tanácsot kérnek Sinkán elvtársnőtől, hogy melyiket ajánlja s aztán hazaviszik a könyvet. Ez a könyvtár nem nagy, csupán 228 kötetből áll, de Sinkán elvtársnő állandóan gondoskodik arról, hogy az érdeklődők az üzemi klub könyvtárából, amely több ezer kötetet tartalmaz, azonnal megkapják a kért könyvet. Gondossága mindenre kiterjed. A román könyvek mellett számos magyar és német könyv található a könyvtárban, így minden munkásnak lehetősége nyilak anyanyelvén tanulmányozni a szakmai vagy a politikai kérdéseket, s anyanyelvén olvashat el bármilyen művet. Lehet-e elismerőbb szavakat találni a vörös-sarok munkaikolektíváijának jó munkájára, mint amit Híró Sándor sztahanovista mond? — „A vörös-sarokban tanultam meg, hogy csak akkor juthatok előbbre a munkámban, ha tanulok. Az első szakmai könyv, amit olvastam, a „Technikusok kézikönyve“ volt. Fel sem tudnám sorolni hirtelenében, hogy azóta hány szakkönyvet és hány irodalmi művet olvastam. Most ott tartok, hogy sohasem elég az olvasásból és ezt a vörössaroknak köszönhetem.“ Híró Sándor sztahanovista most készül beiratkozni a sztálinivárosi gépipari főiskolára, hogy mérnöki képzettséget szerezzen. Azt mondja, hogy erre is a vörös-sarokban kapott ösztönzést, s hogy nem ő az egyetlen, akinek ilyen nagy tervei vannak. A műhely munkásai közül öten járnak főiskolára és tizenhatan esti líceumban. A vörös-sarok munkaközössége az év elején megbeszélte, mit kell tennie az ötéves terv négy év alatti teljesítése érdekében. Megbeszélték, milyen előadásokat kell tartaniuk, milyen szovjet munkamódszer vagy hazai kezdeményezés bevezetéséhez kell segítséget nyújtandók. Természetesen nem elégedtek meg a megbeszéléssel, ők szervezik meg az előadásokat, amelyekre hol egy-egy sztahanovistát hívnak meg előadónak, hol az üzem valamelyik kiváló mérnökét vagy technikusát. Amikor először olvastak az újságban Vaszilij Koleszovnak, a középvolgai szerszámgépgyár esztergályosának új fémmegmunkálási módszeréről, azonnal arra gondoltak, hogy ezt a módszert a gépjavítóműhelyben is el kell terjeszteni. Megkérték Karácsony Imre sztahanovista esztergályost a technikai kabinet vezetőjét, hogy tartson erről gyakorlati bemutatóval egybekötött előadást a vörös sarokban. Az előadással — amelyen részt vettek a műhely munkásai, technikusai és több mérnök — sikerült felkelteni az érdeklődést az új módszer iránt. Becker József sztahanovista esztergályos vállalta, hogy Koleszov útmutatásait követve fog dolgozni esztergapadján s néhány hét múlva, ugyancsak a vörös-sarokban, be fog számolni arról, hogy mit tapasztalt az új módszer alkalmazásánál. Állandó sztahanovista-iskolát is szervezett a vörös-sarok munkakollektívája. Előadói sztahanovisták, élmunkások, technikusok és mérnökök, akik ismertetik az iskola hallgatóival a szüntelenül fejlődő szovjet technika módszereit és vívmányait, megtanítják a munkásokat a műszaki rajzok ismeretére, a gépek kihasználásának módozataira. Az előadásokat gyakorlati bemutatók kísérik. Az iskola és az előadások újabb tanulási forrást jelentenek, tágabb műszaki látókört adnak, fölkeltik az érdeklődést az új iránt. A gépjavítóműhelyben mind több újítás és észszerűsítés születik s emelkedik az élmunkások és sztahanovisták száma. A vörös sarok munkaközössége sokrétű, eleven tevékenysége közepette egészen különleges problémákra is felfigyel. Megállapították, hogy a traktorgyár gépjavítaműhelyében nincs egy nő sem. Holott ebben a munkaágban kitűnően lehetne hasznosítani a gondos és az aprólékos munkát is türelemmel végző női munkaerőt. Faliujságcikkeken és előadásokon keresztül máris megkezdték a nők toborzását, hogy munkájuknak ezt a gyenge oldalát felszámolják. így dolgozik a „Sovromtractor“ legjobb vörös sarka, így fegyverzi fel a kommunista gondolkodás, a műveltség és a tudás fegyverével az ötéves terv négy év alatti teljesítéséért harcoló dolgozókat. . sípos andrás Harcban a kampányjellegű tanulás felszámolásáért a Bolyai Tudományegyetemen A kolozsvári Bolyai Tudományegyetem életében évek óta komoly kérdésként merült fel a vizsgára való készülés kampányjellege. Ez a káros jelenség abban állt, hogy a hallgatók nagy része csak a vizsgaidőszakban készült fel a vizsgákra és a kollokviumokra anélkül, hogy a szessziót az egész év folyamán rendszeres készülés, óráról-órára való tanulás előzte volna meg. A múltnak e káros írjanadványa egyéb hiányosságokat is vont maga után. Például: a vizsgaidőszakban betanult anyag, a sietős és rendszertelen készülés következtében nem vésődött be tartalmasabban a hallgató emlékezetébe. Szocializmust építő országunknak újtípusú nevelőkáderekre van szüksége, akik elsajátították a tudományt s rendszeres, tervszerű munkára járulnak hozzá a nagy cél eléréséhez. Ennek érdekében jelentős feladatunk a vizsgára való készülés kampányjellegének megszüntetése és' ál rendszeres, 'tudományos tanulási módszerek kidolgozása. Az egyetem vezetősége az IMSZ és a diákszakszervezet bizottsága az eddigi tapasztalatokat, kísérleteket és eredményeket felhasználva új lendülettel, új módszerekkel kezdte meg a tanulmányi munka megszervezését, a vizsgakampány s az ehhez hasonló jelenségek gyökeres kiirtását. A tanulás megszervezésének egyik lényeges feltétele a rendszeres, óráról-órára való készülés és az anyag elsajátításához szükséges szakirodalom tanulmányozása. Fontos, azonnali feladatnak bizonyult a munka tervszerűsítése. Ezért minden karon bevezettük a szakirodalom terv szerinti kivonatolását. Minden első évfolyamon megszerveztük a jegyzési és kivonatolási tapasztalatcserét. A tapasztalatcserék segítségével a hallgatók megismerkednek a helyes jegyzetkészítési módszerekkel s ,igy gazdaságosabban felhasználják idejüket s a kivonatolt bibliográfia is áttekinthetőbb, szemléltetőbb. Hogy minden hallgató nap-nap után megtanulja az előadásokon leadott anyagot, s hogy valóban rendszeresen alkalmazni is tudja azt, a csoportvezetők ellenőrzik az egyéni tanulást. Az éltanulók tapasztalataik átadásával támogatást nyújtanak a gyengébbeknek. Rendszeres készülésre ösztönzi a diákokat az állandó jellegű tanusságrovat, amelyben minden héten rövid cikkbennépszerűsítik a kitűnt, hallgatókat s kipellengérezik a kullogókat. • A munkafegyelem, a feladatok ellenőrzése és a szervezett munka érdekében, az egyes karokon az évfolyamszervezők részvételével a tanulmányi reszort egy vagy kéthetenként rövid tanulmányi gyűlésen értékeli ki az elvégzett munkát. A munkafegyelem megerősítésében jó eszköznek bizonyult a „Késők fekete táblája" is, amely az egyetem szembeötlő helyén pécézi ki az előadásokra későn érkező hallgatókat. A hallgatók egyéni tanulási módszerének megjavításában lényeges segítséget jelent a szovjet egyetemisták tanulási módszereinek megismerése. Az egyetem több mint 40 hallgatója levelezésben áll a Szovjetunióban tanuló diákokkal s így a tőlük kapott tapasztalatokat alkalmazzák saját munkájukban. A tanulás jobb megszervezését szolgálják a Bolyai egyetem különböző évfolyamai és a Babes egyetem megfelelő évfolyamai között szervezett tapasztalatcserék, amelyeken a két egyetemen használt legjobb munkamódszereket vitatják meg. A munka ilyen irányú megszervezésének már meg is van az eredménye. A szemináriumok színvonala általában nő s észrevehetően javul a hallgatók rendszerezete is. Ezek az eszközök hozzásegítik a Bolyai Tudományegyetem hallgatóit ahhoz, hogy felszámolják a vizsgára való készülés kampányjellegét s elérjék azt, hogy az elégtelen osztályzatok felszámolásáért folytatott harcban a leghatásosabb fegyvereket használják. SZTERLACS LÁSZLÓ egyetemi hallgató KÉZFOGÓ — Molnár János színműve — . A nagyváradi Állami Magyar Színház nemrégiben mutatta be Molnár János „Kézfogó“ című 3 felvonásos színművét, hazaimagyar drámairodalmunk újabb alkotását. A nagyváradi színház bemutató előadása az „ idei színházi évad jelentős eseménye. Amilyen örömmel köszöntöttük a marosvá■ sárhelyi Székely Színházat, amikor színpadra vitte Kiss László és Kovács Dezső „Vihar a havason" című színművét, ugyanolyan örömmel köszöntjük most a nagyváradi Állami Magyar Színházat, a „Kézfogó" Sikeres bemutatójáért. Molnár János színművét Ugyanúgy a színház egész munkaközösségének lelkes, körültekintő munkája juttatta el a színpadig, mint a „Vihar a havason”-t, a Székely Színház együttesének és rendező kollektívájának, a darab íróit hatékonyan segítő tevékenysége. A nagyváradi Állami Magyar Színház együttese példamutatóan sikerre vitte a „Kézfogót.” Abban, hogy a bemutató óta a színház már közel negyvenszer játszotta a „Kézfogót” zsúfolt ház előtt, nem kis szerepe van a gondos és lelkes színpadi munkának. A rendezők (Gábor József és Molnár János) állhatatos munkája eredményre vezetett. A színház együttesének a „Kézfogó“ színrevitelében olyan színes, jó, díszleteiben . Ízléses, kiegyensúlyozott előadást sikerült elérnie, amely kisebb vagy súlyosabb részlethibái ellenére egészében elismerésre és dicséretreméltó. ★ Molnár János „Kézfogó“ című szinműve hazai magyar drámairodalmunk harmadik, szinpadi előadásra megérett, figyelemreméltó alkotása. Anyagát ugyanabból a témakörből meríti, mint mi szinműirodalmunk első, úttörő darabja, a „Mezítlábas menyasszony.“ A szerző a mű témáját, a szocialista, nagy,ütemű mezőgazdálkodás megteremtéséért folytatott harcnak abból a szakaszából ragadja ki, amikor a kollektív gazdaságok szervezése mellett, a párt és a minisztertanács 1951 szeptemberében hozott fontos határozata nyomán, hazánkban megkezdődik az új, mezőgazdasági társulások tömeges szervezése A darab, cselekménye 1951 őszén, illetve 1952 telén ,játszódik, egy krasznamenti faluban. A drámai küzdelem, a társulás megalakítása körül robban ki. A színmű mesevázlata: (I. felvonás.) A középparaszt Nagy András családja kézfogóra készülődik. Mátyás, Nagy András fia el akarja jegyezni Lázár Gyuri — román középparaszt — Flóra nevű lányát. A kézfogó sietős, mert Mátyás másnap bevonul katonának. A falu kulákja azonban Barát Bercivel és a kulákká nyilvánítás alól ravaszul kibúvó Szőkénével az élen, meg akarják akadályozni a kézfogót és ezzel a társulás szervezését igyekeznek öszszezavarni. A kulákok kihasználják Nagy András politikai elmaradottságát és a soviniszta uszítás „politikájával“, fenyegetőzésekkel, majd azzal, hogy Nagy András tudomására hozzák Lázár Gyuri szándékát — aki mint a falu élharcos, párttag kommunistáinak egyike, elsőnek akar beállani a társulásba — félrevezetik Mátyás apját és ráveszik, hogy akadályozza meg fia és Flóra kézfogóját. Mátyás az apai parancs szerint cselekszik és nem tartja meg a kézfogót Flórával, akinek — ahogy a falu főkulákja, Barát Berci mondja, — egy rövidszám román nemzeti viseletén kívül már semmije sincsen. Mátyás a reggelt sem várja meg és még aznap este bevonul, anélkül, hogy elbúcsúzna szüleitől és Piroska nevű húgától. A kulákok terve sikerült: Lázár Gyurit és Nagy Andrást egymásnak ugrasztották, a magyar családot a román családra haragították s ezzel nem csak a kézfogót akadá- lyozták meg, hanem — eredeti céljuk szerint — a társulás ügyének is sikerült ártaniuk. (II. felvonás, 1. kép.) Az egy hónappal később folytatódó cselekményből kiderül, hogy a falu kommunistái, Dudás Antal párttitkárral az élen, felvették a harcot a kulákok ravasz taktikája ellen. Dudás Antal, Nagy András lánya révén, megtudja, hogy a kézfogó miért maradt el, s egyben arról is tudomást szerez, hogy Nagy András azért nem hajlandó belépni a társulásba, mert a kulákok félrevezették és megfélemlítették. Dudás Antalok, a tömegszervezetek útján, Piroska és az édesanyja bevonásával megkezdik a harcot Nagy András megnyeréséért és a kulákok leleplezéséért. A társulás sikeres megszervezése érdekében Dudás Antal Piroska figyelmét a kulákok leleplezésére irányítja és azzal bízza meg, hogy pontosan figyelje meg és számoljon be mindarról, amit a kulákok, Barát Berci és Szőkéné, édesapjának mondanak. A falu IMSZ szervezetétől elszakadt, a közösségtől mindez ideig távoltartott Piroska ebben a harcban nő, fejlődik harcossá, öntudatossá. Közben Dudás Antal titokban levelet kap Mátyástól, aki arra kéri a párttitkárt, hogy keresse fel Flórát, juttassa el hozzá a levelét, jeléül annak, hogy továbbra is szereti és nemsokára hazatér kézfogót tartani. (II. felvonás, 2. kép). Dudás Antalok kitartó, meggyőző munkája azonban a helyzeten keveset változtatott, mivel Nagy András 2 hónap múltán is ugyanúgy önfejűsködik és nem akar beállani a társulásba, mint azelőtt. A magánportájára büszke Nagy András testvérével, Nagy Sándorral is összekülönbözik és még akkor sem hajlandó a társulók mellé álló testvéröccsének hívó, intő szavára hallgatni, amikor saját szemével látja a szomszéd falu társulásának sikereit és eredményeit. Nagy András nemcsak Dudásokkal s Lázár Gyuriékkalkerült szembe, hanem lassan-lassan egész környezetével, családjával is. És ekkor toppan haza a már 3 hónapja katonáskodó Mátyás, egyik tiszt barátjával A dráma cselekményszálai itt futnak össze a drámai gyújtópontba, amely az egymásnak feszülőellentétek robbanása, nyílt dramatikus küzdelme következtében — a szocialista dramaturgia törvényei szerint — utat nyit egy magasabbrendű fejlődési folyamat előtt. Barát Berci cinkosának soviniszta kuláktársának, a középparaszttá álcázott Szőkénének mesterkedései Nagy András üzeme láttára lepleződnek le. Nagy András előtt ekkor válik világossá, hogy azok, akikre ő eddig hallgatott, Barát Berci és Szőkéné, valójában ellenségei. Ez a felismerés és a hadseregben újjáformálódott Mátyás és tiszt barátja ösztönzése segíti Nagy Andrást ahhoz, hogy beálljon a társulásba. Nagy András döntése a fiatal szerelmesek ügyét. Mátyás és Flóra kézfogóját is megoldja. (III. felvonás.) A hibáira és súlyos tévedéseire ráébredt Nagy András felfuvalkodottságát és gőgjét ,leküzdve, még aznap este maga viszi el fia kedvesének, Flórának a gyűrűket. Nagy András, családja és Mátyás tiszt barátja társaságában megy, szívében felszabadult érzéssel. Lázár Gyurihoz, akit néhány hónappal azelőtt magánportájáról kiutasított. Közben Lázár Gyurit és feleségét, a párttitkár felszólítására Flóra testvére, a traktorista Lázár Jóska előkészíti a leánykérőre. Lázár Gyuri, bár Nagy András annak idején önérzetében mélyen megbántotta, hamar megbékél azzal a gondolattal, hogy lányát Mátyáshoz adja. A leánykérő Nagy Andrásokat Lázár Gyuriék házában a szokásos esti fotózások vidám hangulata fogadja. De Nagy Andrást ennél is kellemesebben lepi meg a házigazda, Lázár Gyuri magatartása, aki a leánykérőket szívből fakadó, őszinte örömmel köszönti. A cselekményből előzőleg azt is megtudjuk, hogy Nagy András lánya, Piroska, a Barát Berci búzáját rejtegető Szőkénét a fiatalok gyűlésén leleplezte. A fiatal szerelmesek óhaja valóra vált, Nagy András és Lázár Gyuri családja testvéri egyetértésben elindul az új élet útján; a szocializmus erői győzedelmeskedtek a reakció erői felett, a kulákok elnyerték méltó büntetésüket. "* A felvázolt cselekmény olyan meseanyagról tanúskodik, amely íróilag feldolgozva, igen jól szolgálhatja a drámát. Dramatikus feldolgozásra természetesen csak az a mese alkalmas, ami az életet a maga gazdagságában mutatja meg és van benne drámai lehetőség. A Kézfogó meséje azért jó, mert tele van drámai lehetőséggel és olyan társadalmi ellentétek feszülnek benne, amelyekből dráma robbanhat ki. De a drámai meseanyag önmagában még nem dráma, csak kiindulópont és alap ahhoz, hogy a drámaíró elkezdhesse munkáját. A színpadi mese a dráma cselekményében fejeződik ki. Következéskép tehát a kézfogó értékeit és hibáit az határozza meg, hogy a szerző mennyire tudott a drámaírás eszközeivel élni, illetve életbegyökerező meseanyagát mennyire tudta egyenesvonalú, dramaturgiailag világosan megszerkesztett cselekménybe foglalni. A marxi-lenini esztétika tanítása szerint: minden drámai ábrázolás alapja a cselekmény, mivel a cselekmény tükrözi az emberi, társadalmi élet legfontosabb mozzanatait. A szovjet dramaturgia elmélete és a szovjet drámairodalom példamutató darabjai arra tanítanak, hogy az igazi drámai cselekmény — ellentétben a polgári dekadencia formai játékká silányult és raffinált bonyodalmakba fulladt cselekményével — a szereplők egymáshoz való viszonylataiban beálló változásokból áll . kézfogó cselekménye dramaturgiailag azért jó, mert az író a szocializmus felé haladó társadalom jellegzetes konfliktusait (a falun folyó osztályharc mai döntő szakaszát, a kulákság elleni harcot) ragadta meg és azokat próbálta drámai cselekménnyé fejleszteni. Az író a darab főcselekményét a szereplők egymáshoz való viszonylataiban beálló változásokból növeszti ki. Ha nem is sikerült minden mozzanat forrására jellemző társadalmi konfliktust tennie, egészében helyes úton járt Ez azonban nem jelenti azt, hogy a szerző tökéletesen szerkesztette meg a kézfogó cselekményét, vagy, hogy a konfliktus cselekménnyé fejlesztése területén nem kestettett el hibákat. A darab egyik igen jellegzetes hibája éppen a cselekménykibontás kérdésével kapcsolatos. A kézfogó konfliktusai ugyanis a leggyakrabban erőltetett, mesterkélt módon fejlődnek cselekménnyé. Az író a dráma konfliktusaiból az egyes cselekménymozzanatokat nem egyszer leegyszerűsítve, valószínűtlenül bontja ki. A dráma konfliktusainak ez a sokszor egészen naiv cselekménnyé való átfejlesztése múlhatatlanul sematikus, felszínes emberábrázoláshoz vezetett. Hogy a felszínes emberábrázolás ebben az esetben mennyire összefügg a konfliktusok cselekménnyé fejlesztésének leegyszerűsített eljárásával, azonnal kiderül, ha pld. a cselekményindítás mozzanatát közelebbről megvizsgáljuk. A konfliktus cselekménnyé fejlesztése azon áll vagy bukik, hogy a drámaíró mennyire képes a két összeütközést úgy kialakítani, hogy ezáltal hősei szükségszerűen cselekedjenek. Molnár János a darab főkonfliktusát, Nagy András és Lázár Gyuri szembekerülését, a színmű első jeleneteiben úgy alakítja ki, hogy Nagy András a cselekvés szükségessége elé egészen valószerűtlenül kerül. Nagy András ugyanis, — bár hihető, hogy megtorpan, amikor értesül Lázár Gyuri szándékáról — érthetetlen módon, vakon hallgat Barát Berci tanácsára. Fia, Mátyás pedig, Barát Berci képtelen rémhírei hatására, azonnal lemond szerelméről és elhalasztja a kézségét. A konfliktusnak ez a leegyszerűsített cselekménnyé fejlesztése az alakok cselekedeteit indokolatlanná, valószerűtlenné teszi, magukat az alakokat élettelenné, érzés- és gondolatvilágukat szimplává és üressé silányítja. Ibibe lenne azonban ezt a bíráló megjegyzést általánosítani és a darab összes figuráira vonatkoztatni. A Kézfogó egyes, viszonylag jól megrajzolt alakjai (pld. Lázár György, Nagy András felesége, Szőcsné, stb.) arról tanúskodnak, hogy Molnár János a drámairás eszközeit több helyen sikeresen alkalmazta. S ha a drámai jellem megragadása területén még nem is mutathat fel kiforrott eredményeket, örvendetes dolog, hogy darabjában már ezen a vonalon is igen biztató jelek csillannak fel. Molnár János a párttitkárt, Dudás Antalt pld. nem elbeszélő módon állítja elénk, nem azáltal jellemzi, hogy társai elmondják róla véleményüket, hanem kimondottan drámai eszközökkel!" A szerző azt mutatja meg, hogy a szereplők magatartásában hogyan tükröződik a párttitkár egyénisége. Dudás Antal személyesen csak a II. felvonás első képében jelenik meg, de Molnár János már a darab első jeleneteiben belekezd jellemzéseibe. A szerző a drámai jellemzés eszközeivel igen jól érzékelteti, hogy nincsen olyan cselekmény, mozzanat, vagy szó, melyet ne befolyásolna Dudás Antal. Az, hogy Dudás Antal egyéniségében mi az igazán lényeges, mi a valódi, mi a nagyszerű stb., ez természetesen csak akkor derül ki, ha a párttitkár cselekszik és tetteiben, cselekedeteiben látjuk kibontakozni jellemét. Dudás Antal annak ellenére, hogy a szerző a párttitkárt a darab akcióiba aktívan bevonta, a szinmű végére mégsem válik az általa képviselt eszme jelentőségéhez méltóvá, eléggé nagy egyéniséggé. De nem is válhatott, mivel a cselekmény szerkezete, amelybe a darab meséjét Molnár János foglalta, nem nyújtott erre elég lehetőséget. A párttitkár alakja a színműben akkor kaphatta volna meg igazi értékét és jelentőségét, ha Dudás Antal az élet szépségeiért és boldogságáért síkraszálló drámai hősök szenvedélyes harcát segítette és irányította volna. A Kézfogónak azonban nincsenek hősei, mivel a fiatal szerelmesek, Nagy Mátyás és Lázár Flóra, akik a témánál fogva, a darab idősei kellene hogy legyenek, nem hősök. A társulás megalakítása körül kirobbanó harc egyben az ő boldogságukért, jövőjükért is folyik, de ez egyiküket se készteti szenvedélyes harcra. Ez arra utal, hogy Molnár János a fiatal szerelmesek drámai helyzetét nem ismerte fel és Mátyás és Flóra sorsában nem látta meg a hős megragadásának lehetőségeit. Dudás Antalék, a tömegszervezetek képviselői és mások csapnak össze az ellenséggel, leplezik le a kulákokat. A társulás sikeres létrehozása érdekében már-már mindenki belekapcsolódik a harcba és közvetlen vagy közvetett után segíti a szerelmesek ügyét, csak éppen Mátyás és Flóra nem tesz semmit. A hadseregben egyik napról a másikra átalakuló Mátyás egy-két lépést tesz a Kézfogó érdekében, de Flórának semmi szerepe nincs. Az osztályellenség sematikus bemutatásai több vonatkozásban károsan befolyásolta a pozitív parasztfigurák kirajzolódását. Barát Berci és Szőkéné álnokoskodása annyira átlátszó, hogy valószerűtlen helyzetek sorozatát teremti meg: a pozitív figurái, harca érthetetlenné, céltalanná válik. A kulákokat végül nem a falu dolgozó parasztjai leplezik le, hanem a kulák cinkostársa, Szőkéné. Molnár János jellemábrázolása leegyszerűsített emberábrázolás: eredményként mutatja be azt, amit mint folyamatot kellene ábrázolnia. (Pld. Mátyás, vagy Nagy András átalakulása stb.) Ez a drámaírás területén azt jelenti, hogy a legfontosabb cselekménymozzanatokat nem készíti eléggé elő és nem emeli ki kellő drámai erővel. A Kézfogó cselekménye egészében arról tanúskodik, hogy Molnár János meseanyagátt még nehezen tudja egyenesvonalú, jól felépített drámai cselekménybe foglalni. A kézfogónak nemcsak egyes jelenetei, vagy képei (pld* a II. felvonás első képe) esnek a tulajdonképpeni drámai cselekmény határán kívül, hanem a III. felvonás is, teljes egészében. A III. felvonás egyébként — különösen a fonójelenet — fordulatosan megformált, a folklór elemek, a népi táncok és játékok találékony feldolgozása révén élettel teli, ötletekben ésjátékosságokban gazdag. De teljesen utójátékszerű és a happy end felesleges elnyújtását szolgálja, mivel a darab cselekménye lényegében már a II. felvonás utolsó jeleneteiben kiteljesült és végleg lezárult. A Kézifogó szerkezeti fogyatékosságai ugyanolyan jelentős minőségi hibák, mint az jellemábrázolás területén mutatkozó hibás tünetek. Helytelen lenne azonban, ha Molnár János első darabját hibái miatt nem becsülnénk meg eléggé. A Kézfogó mindezek ellenére az uj megragadása tekintetében jelent fejlődést a Mezítlábas menyasszony és a Vihar a havasod bemutatásához képest. A szerző a dolgozó parasztság életében jelentkező újat, az élet minden területén igyekezett felmutatni. Az uj ember jellemvonásainak szépségeit, a dolgozó parasztasszony, új típusában (például Szőcsné) vetíti elénk. Molnár János nagy érdeme, hogy a dolgozó parasztság új típusait, a szocializmus felépítéséért együttharcoló román és magyar dolgozó parasztok élharcosait — a kommunistáikat — merészen, élénk színekkel és meleg, szeretetreméltó vonásokkal formálta meg. Drámairodalmunkmost teszi az első lépéseket a szocialistarealizmus felé, Írásaink csak azon az úton fejleszthetik naggyá és erőssé szinműirodalmunkat, amelyet a szovjet drámaírók számára a „Pravda“ nevezetes, elvi jelentőségű szerkesztőségi cikke megjelölt. (A drámairodalom lemaradásának leküzdéséről.) A mesterséget tanulni — írja a Pravda szerkesztőségi cikke —, állhatatosan, kitartóan és szakadatlanul tanulni — ez most a legfőbb, életfontosságú feladata minden drámairónalí, . HAJDÚ GYŐZŐ - ★ ELŐRE A Munkaérdemrend I. osztályával tüntették ki Gheorghe Storint, az RNK népművészét Hétfőn este az „I. L. Caragiale" Nemzeti Színházban megünnepelték Gheorghe Storinnak, az RNK népművészének művészi pályafutása 50-ik és születésének 70-ik évfordulóját. Az ünnepélyen résztvettek a Művészeti Bizottság képviselői, színházi életünk élenjárói valamint a művészet és kultúra számos kimagasló személyisége. Az ünnepelt művészt — a többi között — Eugen Jeleapov elvtárs üdvözölte a Művészeti Bizottság részéről Felolvasta a Nagy Nemzetgyűlés Elnökségének törvényerejű rendeletét, melynek értelmében Gheorghe Storint, az RNK népművészét a Munkaérdemrend I. osztályával tüntették ki 50 éves színpadi munkássága elismeréséül Az ünnepség műsoros előadással fejeződött be. Gheorghe Storin népművész közreműködésével részleteket mutattak be Radu Boureanu „Farkasok“ és A. Iacobsohn „Két tábor“ című színdarabjából. ,,A magyar zene hete” a román rádióban Március 29. és április 4. között a román rádió műsorába iktatta a „Magyar zene hetét“. Ez alkalommal magyar zeneszerzők szimfonikus, népi és énekkari műveit közvetítik. Március 31-én, kedden délután 5 óra 30 perckor, az 1935 méteres hullámhosszon Bartók Béla és Kodály Zoltán néhány énekkari művét hallhattuk. Április 1-én, szerdán este 9 óra 15 perctől 10 óráig a magyar nép harcos múltját tükröző szerzeményeket közvetítenek a 351 és 206 méteres hullámhosszakon. Április 2-án, csütörtökön délután 5 óra 25 perckor az 1935 méteres hullámhosszon magyar operettzenét közvetít a rádió. Április 3-án, pénteken délelőtt 10 óra 20 perckor a 351 méteres hullámhossz műsorán szimfonikus hangverseny szerepel Április 4-én, szombaton délután 6 óra 30 perckor magyar népi zenét hallunk az 1935, 397 és 261 méteres hullámhosszakon. (Agerpres.) Kölcsönös árucsere és fizetési egyezményt írtak alá az RNK és a Német Demokratikus Köztársaság között Berlinben 1953 március 28-án aláírták a Román Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság közötti kölcsönös árucsere és fizetési egyezményt az 1953 évre. Az egyezmény az előző évhez viszonyítva érezhetően növeli az árucsere mennyiségét. Az egyezmény keretében az RNK mezőgazdasági, ipari, bányaipari, vegyipari és nehézgépipari termékeket szállít, a Német Demokratkus Köztársaság pedig gépeket, optikai és finom műszereket, továbbá elektrotechnikai bányatermékeket. Az egyezményt a Német Demokratikus Köztársaság részéről Willy Hüttenrauch, a bel- és külkereskedelemügyi minisztérium államtitkára írta alá, az RNK részéről pedig Ana Toma külkereskedelemügyi miniszterhelyettes. Az egyezmény aláírását megelőző tárgyalások a kölcsönös barátság, megértés ésegyüttműködés szellemében folytak le. Az egyezmény elősegíti az RNK és a Német Demokratikus Köztársaság közötti kapcsolatok fejlődését és kimélyítését és újabb hozzájárulás mindkét nép részéről a békéért, a demokráciáért és a szocializmusért vívott harchoz. (Agerpres.) 1953. április 1., szerda --------------------------------------—-----------------—----11 . ' A népi demokráciák sportolóinak hatalmas sikere Kilenc napig tartó kemény küzdelem után vasárnap véget ért a XX. asztalitenisz világbajnokság. Tizenhat ország legkiválóbb asztaliteniszezői jöttek el népköztársaságunk fővárosába, hogy a világbajnokságon összemérjék erejüket és baráti küzdelemben döntsék el a világelsőség kérdését. A népi demokratikus országok legjobb asztaliteniszezőivel, a románokkal, magyarokkal, csehszlovákokkal, bolgárokkal kínaiakkal együtt indultak az angol, francia, brazil játékosok és más tőkés országok játékosai is. A Német Demokratikus Köztársaság asztaliteniszezői a nyugatnémet asztaliteniszezőkkel egyesítették csapatukat. Ezzel is kifejezésre akarták juttatni, hogy egységes, demokratikus és szabad Németországban kívánnak élni. A többi éves nemzetközi tapasztalatokkal rendelkező kipróbált játékosok mellett felsorakoztak a fiatalok, az új tehetségek, a jövő bajnokai, akik most bontogatják szárnyaikat. E nagyszerű mezőnyben versenyzőink ismételten ragyogó győzelmeket arattak. Angelica Rozeanu, Szász Sárival és Zeller Ellával együtt megnyerte a női csapatbajnokságot, majd győzött Farkas Gizi ellen a női egyesben. Sidéval együtt legyőzte a Werd-Dolinar-párt a vegyespárosban és Farkas Gizivel az angol Rose-testvéreket a női párosban. Kiválóan szerepeltek a magyar asztaliteniszezők is. Sidó a vegyespárosban elért győzelme mellett megnyerte a férfi egyest Andreadis ellen és Kócziánnal együtt a férfi párost a Bergmann Leach-pár ellen. A román-magyar sportbarátság legszebb megnyilvánulása volt az a hatalmas rokonszenvtüntetés, amellyel közönségünk a magyar játékosok győzelmét fogadta. A csehszlovák játékosok szintén eredményesen szerepeltek. Még az elődöntők előtt kiverték a további küzdelemből az angol férfiakat és figyelemreméltó ellenfélnek bizonyultak a férfi egyes és férfi páros világbajnokság eldöntésénél. A világbajnokságon először vettek részt a kínai asztaliteniszezők. A szocializmust építő hatalmas kínai nép ifjai sokszor ragadtatták tetszésre a nézőket lendületes játékukkal, küzdőszellemükkel, támadókészségükkel. Ugyancsak sikeres fejlődésről számolnak be a bolgár sportolók eredményei is. A XX. asztalitenisz világbajnokságon még jobban kihangsúlyozódott a szocializmus táborának fölénye. A népi demokratikus országok asztaliteniszezői az eddigieket felülmúló mértékben győztek. A világbajnokságról szóló híreket világszerte nagy érdeklődéssel várták a sportrajongók. Ma már az egész világon ismerőé Angelica Rozeanu nevét mint olyan valakiét, aki becsületet szerzett népköztársaságunk és a béketábor sportjának. Eredményei mindennél jobban hirdetik, hogy szabad hazánkban gyors ütemben fejlődik a sport és rendelkezésünkre áll mindaz, ami széppé, emberhez méltóvá teszi az életet. Női asztaliteniszezőink mellett a fiatalok is kiválóan szerepeltek. Reiter, Harasztosi* Mircea Popescu, Pesch, Zeller nagy nemzetközi tapasztalattal rendelkező versenyzőket győztek le. Sikereikkel, lelkes küzdeniakarásukkal hazaszeretetükről tettek tanúbizonyságot. Az asztalitenisz világbajnokságon azonban nemcsak sportolóink szerepeltek jól, hanem a szervezőgárda is kiválót nyújtott. A külföldi vendégek egybehangzó véleménye szerint az összes eddigi világbajnokság közül a bukarestit szervezte meg a legjobban. Mi tette lehetővé e ragyogó sikereket? A múltban, a tőkés-földesúri rendszerben Románia sportja közismerten hátul kullogott. Minőségi sportról — egyes kivételektől eltekintve — jóformán egyáltalában nem beszélhetünk. Nagy mértékben akadályozta sportunk fejlődését az, hogy a sportvezetők kizárólag saját hasznuk gyarapása érdekében irányították a testnevelést és csak saját szórakoztatásukra foglalkoztak a sporttal. Ma sportolóink egyre-másra aratják a szebbnél-szebb győzelmeket. Népi demokratikus rendszerünk, pártunk és kormányunk szerető gonddal veszi körül a sportolókat és széleskörűen gondoskodik sportolási lehetőségeik és képességeik fejlesztéséről. Sportunk fejlődéséhez nagy mértékben hozzájárulnak baráti kapcsolataink a Szovjetunió és a népi demokratikus országok sportolóival. Ma már nálunk is következetesen alkalmazzák a szovjet sportolók általános edzésmódszerét: a sokoldalú edzést. A XX. asztalitenisz világbajnokság nagyszerű eredményei fokozott tevékenységre serkentik asztaliteniszezőinket és hazánk öszszes sportolóit. Minden sportoló tudja, hogy ezek a győzelmek népi demokratikus rendszerünk felsőbbrendűségét bizonyítják és azt igazolják, hogy ilyen fejlődés csakis a tőkés elnyomástól és kizsákmányolástól örökre megszabadult országokban lehetséges. ANGELICA ROZEANU az RNK sportjának érdemes mestere, az asztalitenisz női egyes, (G. Farkas Gizivel) a női páros és (Sidó Ferenccel) a vegyes páros versenyszámainak viágbajnoka SIDÓ FERENC (MNK) ez asztalitenisz férfi egyes (Kóczián Józsefefel) a férfi páros és (Angelica Rozeanuval) a vegyes páros versenyszámainak világ- bajnoka