Előre, 1954. július (8. évfolyam, 2086-2112. szám)
1954-07-01 / 2086. szám
4 A genfi értekezlet június 29-i zárt ülése GENF (Agerpres). A TASZSZ közlése szerint a kilenc küldöttség június 29-i zárt ülésen az indokínai tűzszünetre vonatkozó egyezmény tiszteletben tartásának ellenőrzéséről tárgyaltak. A vietnami DK küldötte rámutatott arra, hogy az ellenőrzés célja tekintetében nincsenek komoly nézeteltérések a küldöttek között, legfőképpen a szovjet küldöttség június 14-i és a francia küldöttség június 25-i javaslatait illetően. A szovjet küldöttség június 14-i javaslatai alapul szolgálhatnak egy elfogadható határozat kidolgozására a felügyelet és az ellenőrzés kérdésében. Az ellenőrzés megszervezésével kapcsolatban a Vietnami DK küldötte hangsúlyozta, hogy az érdekelt államok szuverenitásának tiszteletben tartása rendkívül fontos elv,amelyet nem szabad figyelmen kívül hagyni az ellenőrzés kérdésének megvizsgálásánál. Ha az ellenőrző szervek felhatalmazást kapnak arra, hogy törvényerejű határozatokat fogadjanak el, akkor az idegen közigazgatás szerveivé válhatnak s így beavatkozhatnak az ország belügyeibe. Egy másik fontos elv mutatott rá a Vietnami DK küldötte — a béke osztatlan jellege és ennélfogva a béke ellenőrzésének és szavatolásának osztatlan jellege egész Indokína területén, mert Indokína mindhárom államában ugyanazok az alapvető kérdések merülnek fel a béke helyreállításával kapcsolatban, így például: a tűzszünet, a hadviselő felek csapatainak elhelyezése, az idegen csapatok visszavonása, újabb csapatok és a fegyverzet bevitelének megtiltása, a hadifoglyok és az internált polgári személyek kicserélése. Másrészt a három állam közül az egyik biztonsága összefügg a másik két állam biztonságával. A fegyverszüneti egyezményre vonatkozó valamely határozat megszegése bármelyik államban visszahatással lehet a másik két államra is. Az ellenőrzés megszervezéséről szólva, a Vietnámi DK küldötte hangoztatta, hogy a szovjet küldöttség június 14-i és a francia küldöttség június 25-i javaslataiban nagy közeledés mutatkozik. A felvetett kérdés lényege az, hogy elismerik: az egyezmény teljesítése a hadviselő felekre hárul és így a hadviselő felek megbizottaiból alakított vegyes bizottságnak kell viselnie a fő felelősséget az egyezmény teljesítéséért. A vegyes bizottság a felek közötti tárgyalások útján oldja meg a kérdéseket és csak abban az esetben fordul a semleges bizottsághoz, ha a tárgyalások nem járnak pozitív eredménnyel. A semleges államok bizottságának más hatásköre van. Ez a bizottság nem végrehajtó, hanem csupán felügyelő szerv, amely vagy közvetlenül, vagy a vegyes bizottság útján tesz ajánlásokat a feleknek. Amennyiben az egyik fél nem ért egyet a semleges bizottság ajánlásával, akkor ez az ajánlás a garanciát nyújtó országok elé kerül. A vegyes bizottság és a semleges bizottság nincsenek egymásnak alárendelve. A két bizottság között együttműködési és egybehangolási kapcsolatok, állanak fenn. A Vietnámi DK megbízottja végül hangsúlyozta, hogy az értekezleten most már megvannak a főelemek az ellenőrzéssel kapcsolatos alapvető kérdések konkrét megvitatásához, hogy e kérdésben elvben megegyezhessenek. Ezután ezeket a kérdéseket átadhatják tanulmányozás végett a szovjet küldöttség által javasolt szakértő bizottságnak. A vietnami küldött után felszólalt az USA és Kambodzsa küldötte. Mindketten kitartottak előző, gáncsoskodó álláspontjuk mellett. A francia küldött felszólalásában kifejtette, hogy véleménye szerint a vegyes bizottságoknak végrehajtó szerveknek kell lenniük, az ellenőrzés funkcióját pedig a semleges bizottságnak kell gyakorolnia. A francia küldött a továbbiakban ragaszkodott ahhoz, hogy a semleges bizottság határozatai legyenek kötelező erejűek az indokínai ellenségeskedések megszüntetésére vonatkozó egyezményt aláíró mindkét fél számára. A kilenc küldöttség legközelebbi zárt ülését július 2-án tartják. A guatemalai államcsíny háttere iNEW YORK (Agerpres). Sajtóügynökségek jelentik, hogy Arbenz elnök lemondása után Diaz ezredes rendeletileg megtiltotta a Guatemalai Munkapárt tevékenységét, a párt tagjait pedig kizárta azállami szervekben való tevékenységből. Diaz ezredes elrendelte JaimeRosenberg ezredesnek, a polgárőrség parancsnokának és Veracruz rendőrfőnökének a letartóztatását. Az amerikai sajtó híradásai fényt derítenek a guatemalai események igazi hátterére és arra, hogy milyen szerepet játszott a legutóbbi államcsínyben Peurifoy, amerikai nagykövet a kis országokban folyó nemzeti felszabadító mozgalom elfojtásának hírhedt „szakértője”. (Peurifoy, 1950 és 1952 között az USA görögországi nagykövete volt.) Az akció (az államcsíny) igazi hőse — Peurifoy, az USA guatemalai nagykövete volt — jelentette a CHICAGO DAILY NEWS tudósítója. Lasey, a SCRIPPS-HOWARD sajtótröszt tudósítója guatemalai jelentésében részleteket közöl Peurifoy szubverzív tevékenységéről. Az újságíró beszámol arról, hogy kevéssel az államcsíny előtt Peurifoy tanácskozott Toriello külügyminiszterrel. A megbeszélés során a béka helyreállításának feltételéül azt, „javasolta” a külügyminiszternek, hogy hajtson végre tisztogatást az Arbenz-kormányban. Ezután Pourifoy Diazzal és a hadsereg más képviselőivel találkozott s ismét kérte a kormány ,,megtisztítását” és Arbenz elnök eltávolítását. Diaz, az amerikai nagykövettel folytatott tanácskozás után ultimátum formájában követelte Arbenz elnök lemondását. Az amerikai burzsoá sajtó nem titkolja örömét a guatemalai államcsíny felett. A NEW YORK HERALD TRIBUNE szerkesztőségi cikkében azt írja, hogy Arbenz eltávolítása „jó eredmény”. ★ NEW YORK (Agerpres). — A TASZSZ közli: Mint már jelentettük, Diaz ideiglenes katonai kormánya benyújtotta lemondását. Guatemala új kormányát Monzoni alakította meg, aki részt vett Diaz ezredes kormányában, Jose Salazart és Maurice Duboist kinevezték az új kormány tagjaivá. A jelentés beszámol arról is, hogy június 28-án bombázták Guatemala Cityt. Armas, az intervencionistáik vezetője felszólította a kormányt, hogy feltétel nélkül kapituláljon. ★ LONDON (Agerpres): — A TASZSZ közli: Guatemala Cityből érkezett hírek szerint Carlos Diaz ezredest, aki Arbenz lemondása után Guatemala elnöke volt, az új kormány megalakítása után letartóztatták. A sajtótudósításokból kitűnik, hogy Diaz a „közvetítő” szerepét játszotta a Guatemala népe elleni agresszióban. Nyilvánvaló, hogy az agresszió megszervezői a Guatemalában lefolyt eseményeket a különböző katonai csoportok közötti harcnak akarják feltüntetni, el akarják kendőzni, hogy tervszerűen előkészítették Guatemala nemzeti felszabadító mozgalmának könyörtelen elfojtását. ★ KOPPENHÁGA (Agerpres) — Az INFORMATION című burzsoá lap a guatemalai eseményekkel s főként Arbenz elnök eltávolításával kapcsolatban megjegyzi, hogy mindez az amerikai kormány akciójánakkövetkezménye. Az USA elárulta az ENSZ alapelveit és még azt is meggátolta, hogy meghallgassák Guatemala panaszát. A United Fruit Company — írja a lap — csal,pást mért az Egyesült Nemzetek Szervezetére. A csapás annál végzetesebb, mivel az USA a nemzetközi szervezet törvényei ellenére járt el. A lap egyben hangsúlyozza, hogy az amerikaiak akciója aláásta a dán lakosság USA iránti bizalmát. ★ NEW YORK (Agerpres): A TASZSZ közli: Mint Guatemala Cityből jelentik, a Monzon ezredes vezetése alatt álló kormány, amely június 29.-én reggel magához ragadta a hatalmat, feloszlatta a nemzetgyűlést és kijelentette, hogy hajlandó tárgyalásokat kezdeni Armas-szal, az intervencionisták vezetőjével. Monzán elrendelte a Munkapárt valamennyi tagjának letartóztatását, betiltotta a TRIBUNA POPULAR című lapot, a Guatemalai Munkapárt sajtószervét és katonasággal őrizetbe vétette a párt székházát. Fortuny, a Munkapárt vezetője az arrgentinai nagykövetségen keresett menedéket. * ----------------*--------A Kínai Népköztársaság és Burma miniszterelnökeinek közös nyilatkozata PEKING. (Agerpres.) — Az ÚJ KÍNA hírügynökség jelenti: Csu En-laj, a Kínai Népköztársaság állami közigazgatási tanácsának elnöke és U Nu, Burma miniszterelnöke, június 29-én Rangoonban a következő közös nyilatkozatot tették közzé: I. Csu En-láj, a Kínai Népköztársaság miniszterelnöke Génfből Pekingbe vezető útjában . Nunak, Burma miniszterelnökének meghívására két napot töltött Rangoonban, Burma fővárosában. Ezalatt a két miniszterelnök szabadon és őszintén megtárgyalta azokat a kérdéseket, amelyek mindkét országot érdeklik. II. A két miniszterelnök megerősíti azt az álláspontját, hogy minden tőle telhetőt elkövet a béke fenntartásáért az egész világon és főként Délkelet-Ázsiában. Remélik, hogy az indokínai béke helyreállításának kérdése, amelyről Genfben tárgyalnak, kielégítő módon megoldódik. III. A két miniszterelnök megegyezett abban, hogy Kína és Burma kapcsolatai is azokon az elveken nyugodjanak, amelyek a Kína és India közötti egyezmény értelmében e két ország kapcsolatainak alapjául szolgálnak. Ezek az elvek: 1. A területi épség és a szuverenitás kölcsönös tiszteletben tartása; 2. Megnemtámadás; 3. A belügyekbe való kölcsönös be nemavatkozás; 4. Egyenlőség és kölcsönös előnyök; 5. Békés együttlétezés. Ha ezeket az elveket az összes országok tiszteletben tartják, biztosítva lesz a különböző társadalmi rendszerű országok békés együttlétezése s az agresszió veszélyét, valamint a belügyekbe való beavatkozást a kölcsönös biztonság és bizalom érzése váltja fel. IV. A miniszterelnökök újra megerősítik, hogy minden ország népének joga kell legyen ahhoz, hogy más nemzetek beavatkozása nélkül saját maga választhassa meg államrendszerét és életmódját. A forradalmat nem lehet exportálni, ugyanakkor nem szabad megengedni, hogy bármely ország népének kifejezett akaratát kívülről letiporják. V. A miniszterelnökök megegyeztek abban, hogy országaik szoros kapcsolatot tartanak fenn, hogy a jövőben erősödjön baráti együttműködésük. A tárgyalások barátságos és szívélyes légkörben folytak le. A két miniszterelnök megelégedését fejezi ki, hogy alkalmuk volt találkozni és úgy véli, hogy ez a találkozás a béke ügyét fogja szolgálni. ★ RANGOON. (Agerpres.) — Az ÚJ KÍNA hírügynökség jelenti: Iao Csun-min, a Kínai Népköztársaság burmai nagykövete június 29-én a Kínai NK nagykövetségén fogadást rendezett Csu En-laj kínai miniszterelnök tiszteletére. A fogadáson jelen voltak: U Nu, Burma miniszterelnöke; Szao Sve Tajke, a nemzetiségi kamara elnöke; U M'yint Thein, a legfelső törvényszék elnöke; burmai miniszterek és magasrangú katonatisztek. Ott voltak a fogadáson a Burmában állomásozó diplomáciai megbízottak, valamint burmai közéleti személyiségek. A fogadás meleg baráti légkörben folyt le. KÉT NAGY NÉP BARÁTSÁGA Csu En-lájnak, a Kínai Népköztársaság állami közigazgatási tanácsa elnökének és külügyminiszterének Indiában tett látogatása, a három napon át tartó megbeszélés közötte és Zsavaharlal Nehru, az Indiai Köztársaság miniszterelnöke és külügyminisztere között, hatalmas jelentőségű esemény, amelynek feltétlenül pozitívan kell visszahatnia mind az ázsiai mind a nemzetközi béke ügyére. Ez a találkozás, a különböző társadalmi rendszerhez tartozó két ország államférfiénak napokon át tartó szívélyes megbeszélései mindennél elevenebben példázzák, hogy mennyire nem felel meg a valóságnak a háborús körök propagandistáinak az az állítása, hogy lehetetlen a békés együttlétezés különböző rendszerekhez tartozó országok között. Ismételten bebizonyosodott, hogy létrejöhet ilyen együttműködés, ha mindkét nép vezetőiben megvan az óhaj országaik baráti kapcsolatainak elmélyítésére. Ez az óhaj volt a New-Delhiben lefolyt tárgyalások alapja is. Mind az indiai és kínai nép, mind vezetőköreik részéről megnyilvánult az az őszinte elhatározás, hogy a tárgyalásokon még tovább fejlesztik már létező baráti kapcsolataikat, és ezzel megszilárdítják az ázsiai népek közötti egységet. Hatalmas, mondhatni történelmi jelentősége van a közel egymilliárd embert számláló két hatalmas nép eme elhatározásának. A Szovjetunió mellett a Kínai Népköztársaság és India a föld legnagyobb országai. Ezt a két népet szoros barátság fűzte egybe már a múltban is. Nem kevesebb, mint két évezrede tart ez a nagyszerű történelmi hagyományokra települt kapcsolat, de az utóbbi években Ázsiában létrejött alapvető változások, s különösképpen a Kínai Népköztársaság kikiáltása új, magasabb szintre emelte a két hatalmas nép közötti baráti viszonyt. India egyszerű emberei örömmel értesültek a Kínai Népköztársaság kikiáltásáról, mert ez egy hatalmas ázsiai államnak a gyarmati rendszer feletti győzelmét jelentette. De India kormánya is felmérte a Kínai Népköztársaság hatalmas jelentőségét a béke és biztonság megszilárdítása tekintetében és ennek a felismerésnek alapján elsők között ismerte el a népi Kínát, elsők között létesített vele szoros kapcsolatokat valamennyi vonatkozásban. Ez év áprilisában megegyezés jött létre a két ország között a tibeti kérdéssel kapcsolatosan. Ez az egyezmény ragyogóan példázza azt a tényt, hogy két békeszerető nép képes megoldani tárgyalások útján minden közöttük felmerült kérdést. A két államférfi a jelenlegi találkozón méginkább elmélyítette a két nép történelmi barátságát: a tárgyalások folyamán mindvégig hangsúlyozta, hogy a kínai és indiai népnek és kormányának az a leghőbb kívánsága, hogy az általános béke érdekében állandóan továbbfejlessze baráti kapcsolatait. A tárgyalások után kibocsátott közös nyilatkozat jelentős dokumentum, amely lerögzíti az India és Kína közötti kapcsolatokat, ugyanakkor pedig meghatározza a két ország kormányának az álláspontját a legfontosabb nemzetközi kérdésekben. New-Delhiben olyan kérdésekről tárgyaltak, amelyek mind Kína, mind India számára igen jelentősek, elsősorban az ázsiai béke kilátásainak szempontjából. Ugyanakkor nagy figyelmet szenteltek a genfi értekezletnek az indokínai kérdés megvitatásával kapcsolatos munkálataira. Mint a közös nyilatkozat hangsúlyozza: „A két miniszterelnök tárgyalásainak az volt a célja, hogy a lehetőség szerint támogassák a Genfben és másutt tett erőfeszítéseket a békés megegyezés érdekében. Fő célul tűzték ki álláspontjuk összeegyeztetését, hogy a két ország egymás közti, valamint más országokkal való együttműködése útján hozzájáruljanak a béke megőrzéséhez.“ A közös nyilatkozat jórésze a Kína és India közötti kapcsolatok alapelveiről szól. Melyek ezek a nemzetközi jelentőségű elvek? 1. A területi épség és a szuverenitás kölcsönös tiszteletben tartása; 2. Megnemtámadás; 3. A belügyekbe való kölcsönös be nem avatkozás; 4. Egyenlőség; 5. Békés együttlétezés. Általános érvényű Csu En-láj eme megállapítása: „Ezek az elvek nemcsak a mi két országunk számára felelnek meg, hanem Ázsia más országai számára is, a világ valamennyi országa számára. Ha ezeket az elveket Ázsiában szélesebb körben alkalmazzák majd, akkor a háború veszélye csökkenni fog és az ázsiai nemzetek közötti együttműködés lehetősége megnövekedik.“ Kétségtelen, hogy a két miniszterelnök közös nyilatkozatában lefektetett irányelvek betartása a leghatározottabban elősegítené bármely vitás nemzetközi kérdés tárgyalások útján való megoldását, például elősegítené azt is, hogy az indokínai konfliktus az indokínai népek érdekeinek legmegfelelőbben nyerjen megoldást. Nemzetközi szempontból igen nagy jelentősége van annak a ténynek, hogy a két miniszterelnök megbeszéléseiben fontos helyet foglalt el a különböző társadalmi és politikai berendezkedésű államok békés együttlétezésének kérdése. Csu En-laj és Nehru beszéltek annak a békés politikának az alapelveiről, amelyre mind India, mind a Kínai Népköztársaság kormánya hitet tett, amely ezeknek az országoknak a más országokhoz való kapcsolatait irányítja. A két miniszterelnök hangsúlyozta, hogy egy ország területi épsége, szuverenitása, békéje csak akkor védelmezhető meg, ha tiszteletben tartják a békés együttlétezés és az érdekelt államok közötti baráti kapcsolatok elvét „A fenti elvek elfogadása előmozdítaná .... egy békeövezet létrehozását, amelyet azután a körülmények szerint ki lehetne szélesíteni. Ez csökkentené egy újabb háború veszélyét és megszilárdítaná a világbéke ügyét.“ Ezekből az elvekből kiindulva vizsgálta meg a két miniszterelnök az indokínai kérdést. Kifejtették reményüket, hogy „ezeket az elveket alkalmazni fogják az indokínai kérdés megoldásánál. Az indokínai kérdés politikai rendezésének a célja ugyanis olyan szabad, demokratikus, egységes és független államok megteremtése, amelyeket ne használjanak fel agressziós célokra, s amelyek ne essenek idegen hatalmak agressziójának áldozatául.“ Nyilvánvaló, hogy az indokínai kérdés ilyenformájú megoldása azt eredményezné, hogy lényegesen csökkenne a nemzetközi feszültség Ázsiában és az egész világon. A nemzetközi közvélemény, s természetesen elsősorban az ázsiai közvélemény, osztatlan érdeklődéssel kísérte a Csu En-lája Nehru találkozó híreit. Sunarjo indonéziai külügyminiszter, akinek útja Indián vezetett keresztül, melegen üdvözölte Nehrunak azt a kezdeményezését, hogy meghívja a KNK miniszterelnökét. B. P. Koirala, a nepáli kongresszusi párt elnöke kijelentette, hogy „nekünk érdekünk fűződik a Kína és India közötti tárgyalásokhoz, mert szomszédosak vagyunk mindkét országgal és barátságban, kölcsönös egyetértésben akarunk, velük élni“. A ceyloni külügyminisztérium egyik képviselője hasonlóképpen hangsúlyozta: országának kormánya reméli, hogy a delhi tárgyalások elősegítik az indokínai kérdés megoldását a genfi értekezleten, az INDIAN EXPRESS című lap pedig arról ad hírt, hogy ceyloni politikai körök az India és Kína közötti tárgyalásokat a „béke tényezőinek“ tekintik. Csu Ea-láj indiai utazása különösen nagy visszhangot váltott ki Burmában. Mint a burmai kormány lapja írja: „Ázsiában csak baráti érzelmek léteznek Kína iránt.“ Ezeket a baráti érzelmeket juttatta kifejezésre U Nu, a Burmai Szövetség miniszterelnöke, mikor Csu En-lájt meghívta hazájába, Burmába is. Mint ismeretes a Kínai Népköztársaság miniszterelnöke elfogadta a meghívást s közvetlenül indiai útja után Burmába utazott, ahol szívélyeshangú megbeszéléseket folytatott az ázsiai béke problémáiról a burmai kormánykörökkel. A legkülönbözőbb orientációjú európai lapok is komoly jelentőséget tulajdonítanak a két miniszterelnök találkozójának. A francia lapok többsége közölte a Csu En-láj Indiába való megérkezéséről szóló hírt és mindvégig kommentálta a tárgyalásokat. A DAILY EXPRESS, a DAILY TELEGRAPH, a TIMES és a többi angol lapok hangsúlyozták a találkozó rendkívüli jelentőségét. Még az amerikai ASSOCIATED PRESS hírügynökség is kénytelen volt beismerni, hogy a közvélemény sokkal inkább várja az ázsiai békét a New Delhiben folyó megbeszélésektől, mint azoktól, amelyek Washingtonban zajlottak le. A Csu En-laj és Nehru miniszterelnök közötti találkozót a népek olyan akciónak tekintették, amely arra hivatott, hogy megszilárdítsa mind az ázsiai békét, mind a világbékét. Azonban nem ilyenformán foglalnak állást az Egyesült Államok hivatalos körei. A hagyományos diplomáciai szabályok elvetésével az Egyesült Államok Indiában lévő diplomatái megtagadták részvételüket India elnökének, Razsendra Praszszadnak, Csu En-láj tiszteletére rendezett fogadásán, bár a Delhiben működő diplomáciai testületek valamennyi tagja jelen volt, a nyilván amerikai utasításra távolmaradó japán diplomaták kivételével. Mindez azonban egyáltalán nem változtat semmit azon a tényen, hogy — mint a tárgyalások végső eredménye is bizonyítja — meghiúsulásra van kárhoztatva a béke ellenségeinek minden igyekezete, hogy aláaknázzák a két ország közötti baráti kapcsolatokat, őszinte jó viszonyt. Ez a kapcsolat mindinkább megszilárdul és jelenleg az ázsiai béke fenntartásának egyik legszilárdabb tényezője, olyan tényező, amely jelentős mértékben akadályozza az agresszorokat abban, hogy Ázsiát újabb és újabb vérontás örvényébe sodorják és ezáltal az egész világ békéjét fenyegessék. F. O. ELŐRE Francia politikai körök hidegen fogadják a washingtoni nyilatkozatot PÁRIZS (Agerpres). A napokban megtartott washingtoni angol-amerikai megbeszélések után kiadott közlemény külön kitér a párizsi szerződés kérdésére. Nyugati sajtótudósítók ezt úgy tekintik, mint Franciaországnak szánt újabb figyelmeztetést. Az USA ugyanis az utóbbi hónapokban minden eszközt felhasznál, hogy rábírja Franciaországot az „európai védelmi közösségről“ szóló szerződés ratifikálására. A washingtoni közlemény hangneme és fenyegetőzése nagy felháborodást váltott ki a francia sajtóból. Még a közismerten amerikabarát L'AURORE szerint is, a francia politikai körök „minden lelkesedés nélkül“ fogadták a közleményt. Az újság nem titkolja afeletti aggodalmát, hogy ez a figyelmeztetés milyen benyomást fog kelteni Franciaország közvéleményében és a nemzetgyűlésben s rámutat arra, hogy az eredmény éppen ellenkezője lesz annak, amit Washingtonban várnak. --------- Az amerikai légihaderő távolkeleti provokációi VLADIVOSZTOK (Agerpres). — Mint márközöltük, az amerikai haderő a napokban Tajvan-sziget körzetében elrabolta a „Tuapsze“ nevű szovjet petróleumszállító hajót. A TASZSZ most arról ad hírt, hogy amerikai katonai repülőgépek már régóta végeznek rendszeres provokáló repüléseket a távolkeleti vizek légiterében, a Csendes-óceánon és főleg Tajvan-sziget körzetében elhaladó szovjet kereskedelmi gőzösök felett. A TASZSZ pontos adatokat közöl a május 19-én, május 20-án, június 16-án és 24-én elkövetett hasonló provokációkról. Az amerikai katonai repülőgépeknek ezek az akciói a nyílt tengeren való hajózás szabadságának megsértését jelentik és azt bizonyítjaik, hogy az amerikai katonai hatóságok semmibe veszik a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait. Ezek az akciók tagadhatatlanul arra szolgálnak, hogy kémjellegű értesüléseket szerezzenek a szovjet hajókról és hogy a „Tuapsze“ petróleumszállító hajó ellen elkövetett provokációhoz hasonló akciókat szervezzenek. A szovjet közvélemény egyöntetűen elítéli az amerikai katonai repülőgépek eme provokációit. --------- Finn kormányküldöttség látogatása Moszkvában MOSZKVA. (Agerpres). A TASZSZ közli: Urho Kekkemen finn külügyminiszter vezetésével június 29-én finn kormányküldöttség érkezett Moszkvába, hogy tárgyalásokat folytasson egy újabb szovjet-finn hosszúlejáratú árucsereegyezmény megkötése ügyében. A finn kormányküldöttséget a repülőtéren Sz. A. Boriszov, szovjet külkereskedelmi miniszterhelyettes, G. M. Puskin, a szovjet külügyminiszteri kollégium tagja és más magasrangú minisztériumi tisztviselők fogadták. A repülőtéren jelen volt R. Énekelt, Finnország moszkvai ideiglenes ügyvivője is. -----o---- India Kommunista Pártja üdvözli Csu En-láj és Nehru közös nyilatkozatát NEW DELHI (Agerpres). Az ÚJ KÍNA hírügynökség közli: Mint a HINDUSTAN STANDARD jelenti, India Kommunista Pártjának Politbürója közleményt adott ki, amelyben üdvözli Csu En-láj és Dzsavaharlal Nehru miniszterelnökök közös nyilatkozatát. Ez a nyilatkozat szembeszökően különbözik attól a fenyegetésen alapuló blöff-politikától, amelyet az amerikai imperialisták folytatnak Dulles és Eisenhower útján — hangzik a többi között a közlemény. A kommunista párt felhívja India népét és szervezeteit, csatlakozzanak a két miniszterelnök közös nyilatkozatában kifejtett elveket támogató mozgalomhoz, hogy keresztülhúzzák az imperialisták ázsiai terveit. 1954. június 1., csütörtök A Szovjetunió fogyasztási szövetkezetei meghatalmazottainak IV. kongresszusa MOSZKVA (Agerpres).— A TASZSZ közli. Június 29-én megnyílt Moszkvában a Szovjetunió fogyasztási szövetkezetei meghatalmazottainak IV. kongresszusa. Akongreszszuson részt vesznek a szovjet szövetkezeteik 33 millió tagjának képviselői. A vendégek páholyában jelen vannak 15 ország szövetkezetimozgalmának a képviselői. Akongresszust Ivan Hohlov, a Szovjet Szövetkezetek Központi Szövetségének elnöke nyitotta meg. MOSZKVA. (Agerpres.) - A TASZSZ közli: A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága és a Szovjetunió minisztertanácsa a következő üdvözletét intézte a szovjet fogyasztási szövetkezetek meghatalmazottainak IV. kongresszusához. A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága és a Szovjetunió minisztertanácsa szívélyesen üdvözli a szovjet fogyasztási szövetkezetek meghatalmazottainak IV. kongresszusát és általa a szovjet fogyasztási szövetkezetek tagjait. A szovjet fogyasztási szövetkezetek mindenkor hathatósan segítették a kommunista pártot és a kormányt a szocializmus építésének művében, a város és a falu közötti gazdasági kapcsolatok kiszélesítésében, a szovjet kereskedelem fejlesztésében és megszilárdításában. Ezzel hozzájárultak a munkás-parasztszövetség megerősítéséhez, a szovjet nép anyagi jólétének és kulturális színvonalának növeléséhez. Most, amikor a szovjet nép sikeresen harcol országunk gazdaságának és kultúrájának további felvirágoztatásáért, a mezőgazdaság jelentős fellendítéséért, a lakosság minél jobb ellátásáért közszükségleti cikkekkel, méginkább növekedik a legfőbb falusi kereskedelmi szervezet — a fogyasztási szövetkezet — szerepe. A szövetkezeti szervezeteknek az a legfőbb kötelességük, hogy szüntelenül gondoskodónak a kolhozparasztok, a falusi értelmiségiek, a szovhozok és GTA-k munkásai szükségleteinek minél jobb kielégítéséről közszükségleti cikkekkel s a kolhozok minél jobb ellátásáról termelésük és gazdaságuk szükségleteinek kielégítésére szolgáló árukkal. A fogyasztási szövetkezetek munkásainak legfőbb feladata pedig abban áll, hogy a legrövidebb idő alatt gyökeresen megjavítsák a szövetkezeti kereskedelmet és minden falusi rajonban biztosítsák a lakosság szakadatlan ellátását a szükséges árukkal, minden úton-módon harcoljanak a falunak szánt áruk minőségének megjavításáért, fejlesszék a közélelmezési vállalatok hálózatát és javítsák meg munkájukat. A fogyasztási szövetkezetek munkásainak nagy figyelmet kell fordítaniuk arra, hogy kielégítsék a falusi lakosság egyre növekvő szükségleteit kulturális célokait szolgáló árucikEzután felolvasták a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának és a Szovjetunió minisztertanácsának üdvözletét, majd a Szovjet Szövetkezetek Központi Szövetségének beszámolójára került sor, amelyet Ivan Hohlov terjesztett elő. Végül meghallgatták az ellenőrző bizottság jelentését. A június 29-i délutáni ülésen megkezdték a jelentések vitáját. Akongresszus folytatja munkálatait, kekkel és hogy megjavítsák a könyvkereskedést. A mezőgazdasági termelés szüntelen és rendszeres növekedése megköveteli minden szövetkezeti szervezettől, hogy gyökeresen megjavítsa a termékek és a mezőgazdasági nyersanyagok begyűjtését és felvásárlását. A fogyasztási szövetkezetek sürgős feladata, hogy minden lehető módon segítsék a termelésben a kolhozokat és valamennyi kolhoztagot, s ezzel előmozdítsák a mezőgazdaság összes ágainak továbbfejlesztését, a dolgozók anyagi jólétének emelkedését. Sokkal jobban kell felhasználni a meglévő óriási lehetőségeket ama, hogy újabb forrásokat tárjunk fel a lakosság «növekvő élelmiszerszükségleteinekkielégítésére. A fogyasztási szövetkezetek dolgozóinak hazafias kötelességük, hogy mielőbb leküzdjék a szövetkezeti hálózat munkájában fennálló komoly fogyatékosságokat, jelentősen emeljék a falusi lakosság kiszolgálásának színvonalát, előzékeny magatartást tanúsítsanak a dolgozók kívánalmai és szükségletei iránt, szüntelenül tökéletesítsék a kereskedelmi apparátust, a nép odaadó szolgálatára neveljék a szövetkezeti kádereket, tartsák tiszteletben az állami fegyelmet és hogy lépjenek fel könyörtelenül a hibákkal szemben. A szövetkezeti szervezetek alkalmazkodjanak szigorúan a szövetkezeti demokrácia elveihez, irtsák ki gyökeresen munkájukból a hivatalnoki-bürokratikus vezetés módszereit, fűzzék mind szorosabbra kapcsolataikat a dolgozókkal, vonják be a szövetkezeti életbe a szövetkezeti tagok mind szélesebb tömegeit, minden lehetős módon ösztönözzék kezdeményezőkészségüket, serkentsék őket arra, hogy vegyenek tevékenyein részt a fogyasztási szövetkezetek munkájának vezetésében és ellenőrzésében. A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának és a Szovjetunió minisztertanácsának szilárdmeggyőződése, hogy a fogyasztási szövetkezetek hálózata becsületes helytállással teliesíti majd a rá háruló feladatokat még több segítséget ad a pártnak és a kormánynak ahhoz, hogy tovább emelje népünk anyagi és művelődési színvonalát s hogy felépítse a kommunista társadalmat A SZOVJETUNIÓ MINISZTERTANÁCSA Az SZKP Központi Bizottságának üdvözlete a színjét fogyasztási szövetkezetek meghatalmazottainak IV. kongresszusához A SZOVJETUNIÓ KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK KÖZPONTI BIZOTTSÁGA A német nép a békére szavaz BERLIN (Agerpres). — Az ADN hírügynökség közli: A Német Demokratikus Köztársaságban harmadik napja folyik a népszavazás a következő kérdésekben: „Békeszerződés és a megszálló csapatok visszavonása-e, vagy pedig ,,az európai védelmi közösségről” szóló szerződés, „általános szerződés” és a megszálló csapatok tartózkodásának 50 évi állandósítása”. A német demokratikus sajtó beszámol a népszavazás lelkes hangulatáról. Már a másodiknap délelőtt 1833 községben teljesen befejeződött a szavazás. A szavazáson részt vett mindenki, aki feliratkozott a szavazólistára. Berlin Weisensee negyedének számos választókerületében a feliratkozottak 100 százaléka leszavazott. Június 28-án déli 12 óráig Halle járásban 99 százalék szavazott le, az oderamenti Frankfurt járásban 98,8 százalék, Potsdam és Schwerin járásban 98,6 százalék, Brandenburg, Erfurt, Rostock, Kottbus és Gera járásaikban 96 — 98 százalék. Ez a tömeges részvétel azt bizonyítja, hogy a lakosság egyhangúlag támogatja a Német Demokratikus Köztársaság munkásparaszt kormányának politikáját. A francia minisztertanács ülése PÁRIZS. (Agerpres). — A francia minisztertanács június 28-án ülést tartott. Az ülésen Mendés France nyilatkozott a nemzetközi helyzetről, különös tekintettel Churchill és Eisenhower washingtoni tárgyalásaira és az indokínai béke helyreállításávalkapcsolatos tárgyalásokra. Bettencourt miniszterelnökségi államtitkár nyilatkozata szerint, a minisztertanács jóváhagyta azoknak az intézkedéseknek első sorozatát, amelyek „a távolkeleti expedíciós hadsereg erősítésének meggyorsítására“ és az északafrikai francia csapatok megerősítésére irányulnak. A minisztertanács elhatározta, hogy jóváhagyás végett a nemzetgyűlés elé terjeszti a volt Laniel-kormány június 4-i határozatát a határidő előtti katonai besorozásokról. Ezzel kapcsolatban a l'HUMANITE megállapítja, hogy jóllehet a parlament még nem hagyta jóvá ezt a határozatot, június 28-án kezdetét vette a határidő előtti katonai besorozás .„Így tehát — szögezi le a THUMANTTÉ — Mendes France, aki szüntelenül azt hangoztatja, hogy az indokínai béke helyreállítására törekszik, jóváhagyja az előző kormány drákói intézkedéseit. Vájjon ezek az intézkedések alkalmasak-e arra, hogy hozzájáruljanak a tárgyalások sikeréhez? Vájjon a béke felé vezető lépést jelentenek-e? Nem, semmiesetre sem!“ KÜLPOLITIKAI HEGYZETEK - BECSÜLETSZÓRA A bonni kormány tájékoztató szervei nemrégen közölték a nyilvánossággal, hogy ismét szabadlábra helyeztek 84 háborús bűnöst. A háborús bűnösöket a bonni kormány nem csak úgy uktuukluk bocsátja szabadon. Nem. A békés polgári lakosok tömeges kivégzői, a hullarablók, a gázkamra-kezelők addig egy tapodtat sem tehetnek szabad lábon, amíg nem adják becsületszavukat. A hivatalos közlemény ezt igen fontos körülménynek tartja, különben nem hangsúlyozná oly nyomatékosan. Azt mondja: 84 háborús bűncselekményekért elítélt egyén BECSÜLET SZÓ ellenében visszanyerte szabadságát. Ez világos. Ami viszont nem világos, sőt a feketénél is sötétebb: hogy tulajdonképpen mire adták becsületszavukat a háborús bűnösök? E tekintetben a közvélemény saját találékonyságára van utalva, s így tág tere nyílik aképzelet játékának Képzeljük el például, hogy Adenauer bonni kancellár saját lábálag kirándul a hamburgi híres állatkertbe, sajátkezűleg kinyitja a tigris ketrecét és azt mondja a fenevadnak: én visszaadom az ön szabadságát. Cserébe nem kérek egyebet, minthogy becsületszavaira jelentse ki, ön ezután áttér a növényevésre éskizárólag vegetáriánus éttermekben szerzi be táplálékát. Utána a bonnikancellár az óriáskígyó ketrecéhez lép és lelkére beszél, hogy a jövőben nem illetlenkedjék és ne nyeljen le egy egész borjut, ha történetesen az útjába kerül, hanem szépen csússzon el mellette és rendeljen magáénak két tojást pohárban a dzsungelhez címzett büffében A bonni urak is igy jártak el a 84 háborús bűnös esetében. Hogy mégis megnyugtassák és félrevezessék Nyugatnémetország népét, amely békét akar és nem háborút, a kenyeret és nem atomágyút, a nagy nyilvánosság előtt becsületszavát vették a háborús bűnösöknek. Megígértették a haláltábor parancsnokával, hogy a legközelebbi alkalommal nem fog néhány százezer embert elpusztítani kényszermunkával és mérgesgázzal. Szavát vették a tábornoknak, hogy páncélöklével nem fogja szétrombolni a békés polgári lakosságot. Becsületszavunkra harsogták kórusban a háborús bűnösök. Miért ne kötötték volna le szavukat? Hiszen jól tudták ők, mit várnak tőlük az „irgalmasszivű” bonni uraik. De még nagyobb szükség van a népirtók „szaktudására”. A bonnni uraknak sürgős a dolog, nem mondhatnak le a háborús bűnösökszolgálatairól. Javában szervezik az új nácihadsereget, teljes gőzzel dolgozik a Ruhrvidék nehézipara, teljes üzemben van Schacht dr. Ililei pénzügyi varázslója, a sörpincékből felbugyborékol az új életre keltett fasizmus harci rikácsolása A bonni kormánynak halaszthatatlan az ügy, és a Wall Sheet felől is odahangzik a türelmetlenek toporzékolása. A bonni urak kitárják a sietrecajtókat és bekiáltják: „Tessék «kisétálni — becsületszóra.” Így gondolják a dolgot Bonnban és Washingtonban. Csakhogy a világ nagyot fordult azóta, amióta Hitler lenyelt egy egy országot utána szavát adta, hogy most azután már többet nem fog lenyelni Könnyebben elhiszik, hogy a tigris törzsvendég lesz a vegetáriánus éttereimben, mint azt hogy Krupp az amerikai megrendelésre olajágakat fog gyártani az esseni kohókban A háborús bűnösök múltbeli becsületszava túlsokba került Európa és Németország népeinek, semhogy mégegyszer alkalmat adjanak megszegésére. SZ. L. Szerkesztőség és kiadóhivatal Bucuresti, Piața ScInteii Nr. 1. — Telefon 742.29. Előfizetések a Postahivataloknál, a levélhordóknál és a vállalatok önkéntes lapterjesztőinél. Nyontda Combinatul Poligrafic Casa Scinteii „I. V. Stalin"