Előre, 1954. július (8. évfolyam, 2086-2112. szám)

1954-07-01 / 2086. szám

4 A genfi értekezlet június 29-i zárt ülése GENF­ (Agerpres).­­ A TASZSZ közlése szerint a kilenc küldöttség június 29-i zárt ülésen az indokínai tűzszünetre vonatkozó egyezmény tiszteletben tartásának ellenőrzé­séről tárgyaltak. A vietnami DK küldötte rámutatott arra, hogy az ellenőrzés célja tekintetében nincse­nek komoly nézeteltérések a küldöttek között, legfőképpen a szovjet küldöttség június 14-i és a francia küldöttség június 25-i javasla­tait illetően. A szovjet küldöttség június 14-i javaslatai alapul szolgálhatnak egy el­fogadható határozat kidolgozására a felü­gyelet és az ellenőrzés kérdésében. Az ellen­őrzés megszervezésével kapcsolatban a Vi­etnami DK küldötte hangsúlyozta, hogy az érdekelt államok szuverenitásának tisztelet­­ben tartása rendkívül fontos elv,­amelyet nem szabad figyelmen kívül hagyni az ellenőrzés kérdésének megvizsgálásánál. Ha az ellen­őrző szervek felhatalmazást kapnak arra, hogy törvényerejű határozatokat fogadjanak el, akkor az idegen közigazgatás szerveivé válhatnak s így beavatkozhatnak az ország belügyeibe. Egy másik fontos elv­­ mutatott rá a Vi­etnami DK küldötte — a béke osztatlan jel­lege és ennélfogva a béke ellenőrzésének és szavatolásának osztatlan jellege egész Indo­kína területén, mert Indokína mindhárom államában ugyanazok az alapvető kérdések merülnek fel a béke helyreállításával kap­csolatban, így például: a tűzszünet, a hadvi­selő felek csapatainak elhelyezése, az idegen csapatok visszavonása, újabb csapatok és a fegyverzet bevitelének megtiltása, a hadifog­lyok és az internált polgári személyek kicse­rélése. Másrészt a három állam közül az egyik biztonsága összefügg a másik két ál­lam biztonságával. A fegyverszüneti egyez­ményre vonatkozó valamely határozat meg­szegése bármelyik államban visszahatással lehet a másik két államra is. Az ellenőrzés megszervezéséről szólva, a Vietnámi DK küldötte hangoztatta, hogy a szovjet küldöttség június 14-i és a francia küldöttség június 25-i javaslataiban nagy közeledés mutatkozik. A felvetett kérdés lé­nyege az, hogy elismerik: az egyezmény tel­jesítése a hadviselő felekre hárul és így a hadviselő felek megbizottaiból alakított ve­gyes bizottságnak kell viselnie a fő felelőssé­get az egyezmény teljesítéséért. A vegyes bizottság a felek közötti tárgyalások útján oldja meg a kérdéseket és csak abban az esetben fordul a semleges bizottsághoz, ha a tárgyalások nem járnak pozitív ered­ménnyel. A semleges államok bizottságának más hatásköre van. Ez a bizottság nem végrehaj­tó, hanem csupán felügyelő szerv, amely vagy közvetlenül, vagy a vegyes bizottság útján tesz ajánlásokat a feleknek. Amennyiben az egyik fél nem ért egyet a semleges bizottság ajánlásával, akkor ez az ajánlás a garanciát nyújtó országok elé kerül. A vegyes bizottság és a semleges bizottság nincsenek egymásnak alárendelve. A két bi­zottság­­ között együttműködési és egybehan­­golási kapcsolatok, állanak fenn. A Vietnámi DK megbízottja végül hangsú­lyozta, hogy az értekezleten most már meg­vannak a főelemek az ellenőrzéssel kapcso­latos alapvető kérdések konkrét megvitatá­sához, hogy e kérdésben elvben megegyez­hessenek. Ezután ezeket a kérdéseket átad­hatják tanulmányozás végett a szovjet kül­döttség által javasolt szakértő bizottságnak. A vietnami küldött után felszólalt az USA és Kambodzsa küldötte. Mindketten kitar­tottak előző, gáncsoskodó álláspontjuk mel­lett. A francia küldött felszólalásában kifejtet­te, hogy véleménye szerint a vegyes bizott­ságoknak végrehajtó szerveknek kell lenniük, az ellenőrzés funkcióját pedig a semleges bi­zottságnak kell gyakorolnia. A francia kül­dött a továbbiakban ragaszkodott ahhoz, hogy a semleges bizottság határozatai le­gyenek kötelező erejűek az indokínai ellen­ségeskedések megszüntetésére vonatkozó egyezményt aláíró mindkét fél számára. A kilenc küldöttség legközelebbi zárt ülé­sét július 2-án tartják. A guatemalai államcsíny háttere iNEW YORK (Agerpres).­­ Sajtóügynök­ségek jelentik, hogy Arbenz elnök lemondása után Diaz ezredes rendeletileg megtiltotta a Guatemalai Munkapárt tevékenységét, a párt tagjait pedig kizárta az­­állami szervekben való tevékenységből. Diaz ezredes­ elrendelte Jaime­­Rosenberg ezredesnek, a polgárőrség parancsnokának és Veracruz rendőrfőnöké­nek a letartóztatását. Az amerikai sajtó híradásai fényt derítenek a guatemalai események igazi hátterére és arra, hogy milyen szerepet játszott a legutób­bi államcsínyben Peurifoy, amerikai nagykö­vet a kis országokban folyó nemzeti felszaba­dító mozgalom elfojtásának hírhedt „szakér­tője”. (Peurifoy, 1950 és 1952 között az USA görögországi nagykövete volt.) Az akció (az államcsíny) igazi hőse — Peurifoy, az USA guatemalai nagykövete volt — jelentette a CHICAGO DAILY NEWS tudósítója. Lasey, a SCRIPPS-HOWARD sajtótröszt tudósítója guatemalai jelentésében részleteket közöl Peurifoy szubverzív tevékenységéről. Az újságíró beszámol arról, hogy kevéssel az államcsíny előtt Peurifoy tanácskozott To­­riello külügyminiszterrel. A megbeszélés során a béka helyreállításának feltételéül azt, „ja­vasolta” a külügyminiszternek, hogy hajtson végre tisztogatást az Arbenz-kormányba­n. Ezután Pourifoy Diazzal és a hadsereg más képviselőivel találkozott s ismét kérte a kor­mány ,,megtisztítását” és Arbenz elnök el­távolítását. Diaz, az amerikai nagykövettel folytatott tanácskozás után ultimátum formá­jában követelte Arbenz elnök lemondását. Az amerikai burzsoá sajtó nem titkolja örömét a guatemalai államcsíny felett. A NEW YORK HERALD TRIBUNE szerkesz­tőségi cikkében azt írja, hogy Arbenz eltávo­lítása „jó eredmény”. ★ NEW YORK (Agerpres). — A TASZSZ közli: Mint már jelentettük, Diaz ideiglenes ka­­tonai kormánya benyújtotta lemondását. Guatemala új kormányát Monzoni alakította meg, aki részt vett Diaz ezredes kormányá­ban, Jose Salazart és Maurice Duboist kine­vezték az új kormány tagjaivá. A jelentés beszámol arról is, hogy június 28-án bombázták Guatemala­ Cityt. Armas, az intervencionistáik vezetője felszólította a kormányt, hogy feltétel nélkül kapituláljon. ★ LONDON (Agerpres): — A TASZSZ közli: Guatemala­ Cityből érkezett hírek szerint Carlos Diaz ezredest, aki Arbenz lemondása után Guatemala elnöke volt, az új kormány megalakítása után letartóztatták. A sajtótudósításokból kitűnik, hogy Diaz a „közvetítő” szerepét játszotta a Guatemala népe elleni agresszióban. Nyilvánvaló, hogy az agresszió megszervezői a Guatemalában lefolyt eseményeket a különböző katonai cso­portok közötti harcnak akarják feltüntetni, el akarják kendőzni, hogy tervszerűen előkészí­tették Guatemala nemzeti felszabadító moz­galmának könyörtelen elfojtását. ★ KOPPENHÁGA (Agerpres) — Az INFOR­MATION című burzsoá lap a guatemalai eseményekkel s főként Arbenz elnök eltávo­lításával kapcsolatban megjegyzi, hogy mindez az amerikai kormány akciójának­­kö­vetkezménye. Az USA elárulta az ENSZ ala­pel­veit és még azt is meggátolta, hogy meghallgassák Guatemala panaszát. A United Fruit Company — írja a lap — csal,­pást mért az Egyesült Nemzetek Szervezeté­re. A csapás annál vé­gzetesebb, mivel az USA a nemzetközi szervezet törvényei elle­nére járt el. A lap egyben hangsúlyozza, hogy az ame­rikaiak akciója aláásta a dán lakosság USA iránti bizalmát. ★ NEW YORK (Agerpres): A TASZSZ közli: Mint Guatemala­ Cityből jelentik, a Mon­­zon ezredes vezetése alatt álló kormány, amely június 29.-én reggel magához ragadta a hatalmat, feloszlatta a nemzetgyűlést és kijelentette, hogy hajlandó tá­r­gyalásokat kezdeni Armas-szal, az intervencion­isták ve­zetőjével. Monzán elrendelte a Munkapárt valamennyi tagjának letartóztatását, betil­totta a TRIBUNA POPULAR című lapot, a Guatemalai Munkapárt sajtószervét és ka­tonasággal őrizetbe vétette a pá­rt székházát. Fortuny, a Munkapárt vezetője az arrgentinai nagykövetségen keresett menedéket. * ----------------*--------­A Kínai Népköztársaság és Burma miniszterelnökeinek közös nyilatkozata PEKING. (Agerpres.) — Az ÚJ KÍNA hírügynökség jelenti: Csu En-laj, a Kínai Népköztársaság álla­mi közigazgatási tanácsának elnöke és U Nu, Burma miniszterelnöke, június 29-én Rangoonban a következő közös nyilatkozatot tették közzé: I. Csu En-láj, a Kínai Népköztársaság miniszterelnöke Génfből Pekingbe vezető útjában . Nunak,­ Burma miniszterelnöké­nek meghívására két napot töltött Rangoon­ban, Burma fővárosában. Ezalatt a két mi­niszterelnök szabadon és őszintén megtár­gyalta azokat a kérdéseke­t, amelyek mind­két országot érdeklik. II. A két miniszterelnök megerősíti azt az álláspontját, hogy minden tőle telhetőt el­követ a béke fenntartásáért az egész vilá­gon és főként Délkelet-Ázsiában. Remélik, hogy az indokínai béke helyreállításának kérdése, amelyről Genfben tárgyalnak, ki­elégítő módon megoldódik. III. A két miniszterelnök megegyezett ab­ban, hogy Kína és Burma kapcsolatai is azokon az elveken nyugodjanak, amelyek a Kína és India közötti egyezmény értelmé­ben e két ország kapcsolatainak alapjául szolgálnak. Ezek az elvek: 1. A területi épség és a szuverenitás kölcsönös tiszteletben tartása; 2. Megnemtámadás; 3. A belügyekbe való kölcsönös be nem­avatkozás; 4. Egyenlőség és kölcsönös előnyök; 5. Békés együttlétezés. Ha ezeket az elveket az összes országok tiszteletben tartják, biztosítva lesz a kü­lönböző társadalmi rendszerű országok bé­kés együttlétezése s az agresszió veszélyét, valamint a belügyekbe való beavatkozást a kölcsönös biztonság és bizalom érzése váltja fel. IV. A miniszterelnökök újra megerősítik, hogy minden ország népének joga kell legyen ahhoz, hogy más nemzetek beavatkozása nélkül saját maga választhassa meg ál­lamrendszerét és életmódját. A forradalmat nem lehet exportálni, ugyanakkor nem sza­bad megengedni, hogy bármely ország né­pének kifejezett akaratát kívülről letiporják. V. A miniszterelnökök megegyeztek ab­ban, hogy országaik szoros kapcsolatot tar­ta­nak fenn, hogy a jövőben erősödjön baráti együttműködésük. A tárgyalások barátságos és szívélyes légkörben folytak le. A két miniszterelnök megelégedését fejezi ki, hogy alkalmuk volt találkozni és úgy véli, hogy ez a találkozás a béke ügyét fog­ja szolgálni. ★ RANGOON. (Agerpres.) — Az ÚJ KÍNA hírügynökség jelenti: Iao Csun-min, a Kínai Népköztársaság burmai nagykövete június 29-én a Kínai NK nagykövetségén foga­dást rendezett Csu En-laj kínai miniszter­elnök tiszteletére. A fogadáson jelen voltak: U Nu, Burma miniszterelnöke; Szao Sve Tajke, a nemzeti­ségi kamara elnöke; U M'yint Thein, a leg­felső törvényszék elnöke; burmai miniszte­rek és magasrangú katonatisztek. Ott voltak a fogadáson a Burmában ál­lomásozó diplomáciai megbízottak, valamint burmai közéleti személyiségek. A fogadás meleg baráti légkörben folyt le. KÉT NAGY NÉP BARÁTSÁGA Csu En-lájnak, a Kínai Népköztársaság ál­lami közigazgatási tanácsa elnökének és kül­ügyminiszterének Indiában tett látogatása, a három napon át tartó megbeszélés közötte és Zsavaharlal Nehru, az Indiai Köztársaság mi­niszterelnöke és külügyminisztere között, ha­talmas jelentőségű esemény, amelynek feltét­lenül pozitívan kell visszahatnia mind az ázsiai mind a nemzetközi béke ügyére. Ez a találkozás, a különböző társadalmi rend­szerhez tartozó két ország államférfiénak na­pokon át tartó szívélyes megbeszélései min­dennél elevenebben példázzák, hogy mennyire nem felel meg a valóságnak a háborús kö­rök propagandistáinak az az állítása, hogy lehetetlen a békés együttlétezés különböző rendszerekhez tartozó országok között. Ismételten bebizonyosodott, hogy létrejöhet ilyen együttműködés, ha mindkét nép veze­tőiben megvan az óhaj országaik baráti kap­csolatainak elmélyítésére. Ez az óhaj volt a New-Delhiben lefolyt tárgyalások alapja is. Mind az indiai és kínai nép, mind veze­tőköreik részéről megnyilvánult az az őszinte elhatározás, hogy a tárgyalásokon még to­vább fejlesztik már létező baráti kapcsolatai­kat, és ezzel megszilárdítják az ázsiai né­pek közötti egységet. Hatalmas, mondhatni történelmi jelentősége van a közel egymil­­liárd embert számláló két hatalmas nép eme elhatározásának. A Szovjetunió mellett a Kínai Népköztársaság és India a föld leg­nagyobb országai. Ezt a két népet szoros ba­rátság fűzte egybe már a múltban is. Nem ke­vesebb, mint két évezrede tart ez a nagyszerű történelmi hagyományokra települt kapcsolat, de az utóbbi években Ázsiában létrejött alap­vető változások, s különösképpen a Kínai Népköztársaság kikiáltása új, magasabb szintre emelte a két hatalmas nép közötti baráti viszonyt. India egyszerű emberei örömmel értesültek a Kínai Népköztársaság kikiáltásáról, mert ez egy hatalmas ázsiai ál­lamnak a gyarmati rendszer feletti győzel­mét jelentette. De India kormánya is felmérte a Kínai Népköztársaság hatalmas jelentősé­gét a béke és biztonság megszilárdítása te­kintetében és ennek a felismerésnek alapján elsők között ismerte el a népi Kínát, elsők között létesített vele szoros kapcsolatokat valamennyi vonatkozásban. Ez év áprilisá­ban megegyezés jött létre a két ország kö­zött a tibeti kérdéssel kapcsolatosan. Ez az egyezmény ragyogóan példázza azt a tényt, hogy két békeszerető nép képes megoldani tárgyalások útján minden közöttük felmerült kérdést. A két államférfi a jelenlegi találko­zón méginkább elmélyítette a két nép törté­nelmi barátságát: a tárgyalások folyamán mindvégig hangsúlyozta, hogy a kínai és in­diai népnek és kormányának az a leghőbb kí­vánsága, hogy az általános béke érdekében állandóan továbbfejlessze ba­ráti kapcsolatait. A tárgyalások után kibocsátott közös nyi­latkozat jelentős dokumentum, amely lerög­zíti az India és Kína közötti kapcsolatokat, ugyanakkor pedig meghatározza a két ország kormányának az álláspontját a legfontosabb nemzetközi kérdésekben. New-Delhiben olyan kérdésekről tárgyaltak, amelyek mind Kína, mind India számára igen jelentősek, elsősor­ban az ázsiai béke kilátásainak szempontjából. Ugyanakkor nagy figyelmet szenteltek a genfi értekezletnek az indokínai kérdés megvita­tásával kapcsolatos munkálataira. Mint a kö­zös nyilatkozat hangsúlyozza: „A két minisz­terelnök tárgyalásainak az volt a célja, hogy a lehetőség szerint támogassák a Genfben és másutt tett erőfeszítéseket a békés megegye­zés érdekében. Fő célul tűzték ki álláspontjuk összeegyeztetését, hogy a két ország egymás közti, valamint más országokkal való együtt­működése útján hozzájáruljanak a béke meg­őrzéséhez.“ A közös nyilatkozat jórésze a Kína és In­dia közötti kapcsolatok alapelveiről szól. Me­lyek ezek a nemzetközi jelentőségű elvek? 1. A területi épség és a szuverenitás kölcsönös tiszteletben tartása; 2. Megnemtámadás; 3. A belügyekbe való kölcsönös be nem avatkozás; 4. Egyenlőség; 5. Békés együttlétezés. Álta­lános érvényű Csu En-láj eme megállapítása: „Ezek az elvek nemcsak a mi két országunk számára felelnek meg, hanem Ázsia más or­szágai számára is, a világ valamennyi or­szága számára. Ha ezeket az elveket Ázsiában szélesebb körben alkalmazzák majd, akkor a háború veszélye csökkenni fog és az ázsiai nemzetek közötti együttműködés lehetősége megnövekedik.“ Kétségtelen, hogy a két mi­niszterelnök közös nyilatkozatában lefekte­tett irányelvek betartása a leghatározottab­ban elősegítené bármely vitás nemzetközi kérdés tárgyalások útján való megoldását, például elősegítené azt is, hogy az indokí­nai konfliktus az indokínai népek érdekei­nek legmegfelelőbben nyerjen megoldást. Nemzetközi szempontból igen nagy je­lentősége van annak a ténynek, hogy a két miniszterelnök megbeszéléseiben fontos he­lyet foglalt el a különböző társadalmi és politikai berendezkedésű államok békés együttlétezésének kérdése. Csu En-laj és Nehru beszéltek annak a békés politikána­k az alapelveiről, amelyre mind India, mind a Kínai Népköztársaság kormánya hitet tett, amely ezeknek az országoknak a más orszá­gokhoz való kapcsolatait irányítja. A két miniszterelnök hangsúlyozta, hogy egy or­szág területi épsége, szuverenitása, békéje csak akkor védelmezhető meg, ha tisztelet­ben tartják a békés együttlétezés és az ér­dekelt államok közötti baráti kapcsolatok el­vét „A fenti elvek elfogadása előmozdítaná .... egy békeövezet létrehozását, am­elyet azután a körülmények szerint ki lehetne szé­lesíteni. Ez csökkentené egy újabb háború veszélyét és megszilárdítaná a világbéke ügyét.“ Ezekből az elvekből kiindulva vizsgálta meg a két miniszterelnök az indokínai kér­dést. Kifejtették reményüket, hogy „ezeket az elveket alkalmazni fogják az indo­kínai kérdés megoldásánál. Az indokínai kérdés politikai rendezésének a célja ugyanis olyan szabad, demokratikus, egy­séges és független államok megteremtése, amelyeket ne használjanak fel agressziós célokra, s amelyek ne essenek idegen hatal­mak agressziójának áldozatául.“ Nyilván­való, hogy az indokínai kérdés ilyenformájú megoldása azt eredményezné, hogy lényege­sen csökkenne a nemzetközi feszültség Ázsiában és az egész világon. A nemzetközi közvélemény, s természete­sen elsősorban az ázsiai közvélemény, osz­tatlan érdeklődéssel kísérte a Csu En-lája Nehru találkozó híreit. Sunarjo indonéziai külügyminiszter, akinek útja Indián vezetett keresztül, melegen üdvözölte Nehrunak azt a kezdeményezését, hogy meghívja a KNK miniszterelnökét. B. P. Koirala, a nepáli kongresszusi párt elnöke kijelentette, hogy „nekünk érdekünk fűződik a Kína és India közötti tárgyalásokhoz, mert szomszédosak vagyunk mindkét országgal és barátságban, kölcsönös egyetértésben akarunk, velük él­ni“. A ceyloni külügyminisztérium egyik képviselője hasonlóképpen hangsúlyozta: orszá­gának kormánya reméli, hogy a delhi tárgyalások elősegítik az indokínai kérdés megoldását a genfi értekezleten, az INDIAN EXPRESS című lap pedig arról ad hírt, hogy ceyloni politikai körök az India és Kína közötti tárgyalásokat a „béke ténye­zőinek“ tekintik. Csu Ea-láj indiai utazása különösen nagy visszhangot váltott ki Bur­mában. Mint a burmai kormány lapja írja: „Ázsiában csak baráti érzelmek léteznek Kína iránt.“ Ezeket a baráti érzelmeket jut­tatta kifejezésre U Nu, a Burmai Szövet­ség miniszterelnöke, mikor Csu En-lájt meg­hívta hazájába, Burmába is. Mint ismeretes a Kínai Népköztársaság miniszterelnöke el­fogadta a meghívást s közvetlenül indiai útja után Burmába utazott, ahol szívélyes­­hangú megbeszéléseket folytatott az ázsiai béke problémáiról a burmai kormánykörök­kel. A legkülönbözőbb orientációjú európai la­pok is komoly jelentőséget tulajdonítanak a két miniszterelnök találkozójának. A francia lapok többsége közölte a Csu En-láj In­diába való megérkezéséről szóló hírt és mindvégig kommentálta a tárgyalásokat. A DAILY EXPRESS, a DAILY TELEGRAPH, a TIMES és a többi angol lapok hangsú­lyozták a találkozó rendkívüli jelentőségét. Még az amerikai ASSOCIATED PRESS hírügynökség is kénytelen volt beismerni, hogy a közvélemény sokkal inkább várja az ázsiai békét a New­ Delhiben folyó meg­beszélésektől, mint azoktól, amelyek Wa­shingtonban zajlottak le. A Csu En-laj és Nehru miniszterelnök kö­zötti találkozót a népek olyan akciónak te­kintették, amely arra hivatott, hogy meg­szilárdítsa mind az ázsiai békét, mind a világbékét. Azonban nem ilyenformán fog­lalnak állást az Egyesült Államok hivatalos körei. A hagyományos diplomáciai szabá­lyok elvetésével az Egyesült Államok In­diában lévő diplomatái megtagadták részvé­telüket India elnökének, Razsendra Prasz­­szadnak, Csu En-láj tiszteletére rendezett fogadásán,­­ bár a Delhiben működő diplo­máciai testületek valamennyi tagja jelen volt, a nyilván amerikai utasításra távol­maradó japán diplomaták kivételével. Mindez azonban egyáltalán nem változtat semmit azon a tényen, hogy — mint a tár­gyalások végső eredménye is bizonyítja — meghiúsulásra van kárhoztatva a béke el­lenségeinek minden igyekezete, hogy alá­aknázzák a két ország közötti baráti kap­csolatokat, őszinte jó viszonyt. Ez a kapcso­lat mindinkább megszilárdul és jelenleg az ázsiai béke fenntartásának egyik legszilár­dabb tényezője, olyan tényező, amely jelen­tős mértékben akadályozza az agresszorokat abban, hogy Ázsiát újabb és újabb vérontás örvényébe sodorják és ezáltal az egész világ békéjét fenyegessék. F. O. ELŐRE Francia politikai körök hidegen fogadják a washingtoni nyilatkozatot PÁRIZS­ (Agerpres).­­ A napokban meg­tartott washingtoni angol-amerikai megbe­szélések után kiadott közlemény külön kitér a párizsi szerződés kérdésére. Nyugati saj­­tótudósítók ezt úgy tekintik, mint Francia­­országnak szánt újabb figyelmeztetést. Az USA ugyanis az utóbbi hónapokban minden eszközt felhasznál, hogy rábírja Franciaor­szágot az „európai védelmi közösségről“ szóló szerződés ratifikálására. A washingtoni közlemény hangneme és fe­nyegetőzése nagy felháborodást váltott ki a francia sajtóból. Még a közismerten a­me­ri­­kabarát L'AURORE szerint is, a francia po­litikai körök „minden lelkesedés nélkül“ fo­gadták a közleményt. Az újság nem titkolja afeletti aggodalmát, hogy ez a figyelmezte­tés milyen benyomást fo­g kelteni Franciaor­szág közvéleményében és a nemzetgyűlés­ben s rámutat arra, hogy az eredmény ép­pen ellenkezője lesz annak, amit Washington­ban várnak. ---------­ Az amerikai légihaderő távolkeleti provokációi VLADIVOSZTOK­ (Agerpres). — Mint már­­közöltük, az amerikai haderő a napok­ban Tajvan-sziget körzetében elrabolta a „Tuapsze“ nevű szovjet petróleumsz­állító ha­jót. A TASZSZ most arról ad hírt, hogy ame­rikai katonai repülőgépek már régóta végez­nek rendszeres provokáló repüléseket a tá­volkeleti vizek légiterében, a Csendes-óceá­non és főleg Tajvan-sziget körzetében elha­ladó szovjet kereskedelmi gőzösök felett. A TASZSZ pontos adatokat közöl a május 19-én, május 20-án, június 16-án és 24-én elkövetett hasonló provokációkról. Az a­merikai katonai repülőgépeknek ezek az akciói a nyílt tengeren való hajózás sza­­badsá­gának megsértését jelentik és azt bizo­nyítjaik, hogy az amerikai katonai hatóságok semmibe veszik a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait. Ezek az akciók tagadha­tatlanul arra szolgálnak, hogy kémjellegű ér­tesüléseket szerezzenek a szovjet hajókról és hogy a „Tuapsze“ petróleumszállító hajó el­len elkövetett provokációhoz hasonló akció­kat szervezzenek. A szovjet közvélemény egyöntetűen elítéli az amerikai katonai repülőgépek eme provo­kációit. ---------­ Finn kormányküldöttség látogatása Moszkvában MOSZKVA. (Agerpres).­­ A TASZSZ közli: Urho Kekkemen finn külügyminiszter veze­tésével június 29-én finn kormányküldöttség érkezett Moszkvába, hogy tárgyalásokat foly­tasson egy új­abb szovjet-finn hosszúlejáratú árucsereegyezmény megkötése ügyében. A finn kormányküldöttséget a repülőtéren Sz. A. Boriszov, szovjet külkereskedelmi mi­niszterhelyettes, G. M. Puskin, a szovjet kül­ügyminiszteri kollégium tagja és más ma­gasrangú minisztériumi tisztviselők fogadták. A repülőtéren jelen volt R. Énekelt, Finnor­szág moszkvai ideiglenes ügyvivője is. -----o----­ India Kommunista Pártja üdvözli Csu En-láj és Nehru közös nyilatkozatát NEW DELHI (Agerpres).­­ Az ÚJ KÍNA hírügynökség közli: Mint a HINDUSTAN STANDARD jelenti, India Kommunista Pártjának Politbürója közleményt adott ki, amelyben üdvözli Csu En-láj és Dzsavaharlal Nehru miniszterelnö­kök közös nyilatkozatát. Ez a nyilatkozat szembeszökően különbözik attól a fenyegetésen alapuló blöff-politikától, amelyet az amerikai imperialisták folytatnak Dulles és Eisenhower útján — hangzik a többi között a közlemény. A kommunista párt felhívja India népét és szervezeteit, csatlakozzanak a két miniszter­­elnök közös nyilatkozatában kifejtett elveket támogató mozgalomhoz, hogy keresztülhúzzák az imperialisták ázsiai terveit. 1954. június 1., csütörtök A Szovjetunió fogyasztási szövetkezetei megh­atalmazottainak IV. kongresszusa MOSZKVA (Agerpres).— A TASZSZ közli. Június 29-én megnyílt Moszkvában a Szovjetunió fogyasztási szövetkezetei megha­­talmazottainak IV. kongresszusa. A­­kongresz­­szuson részt vesznek a szovjet szövetkezeteik 33 millió tagjának képviselői. A vendégek páholyában jelen­ vannak 15 ország szövet­kezeti­­mozgalmának a képviselői. A­­kongresszust Ivan Hohlov, a Szovjet Szövetkezetek Központi Szövetségének elnöke nyitotta meg. MOSZKVA. (Agerpres.) - A TASZSZ közli: A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága és a Szovjetunió mi­nisztertanácsa a következő üdvözletét intézte a szovjet fogyasztási szövetkezetek megha­­talmazottainak IV. kongresszusához. A Szovjetunió Kommunista Pártjának Köz­ponti Bizottsága és a Szovjetunió minisz­tertanácsa szívélyesen üdvözli a szovjet fo­gyasztási szövetkezetek meghatalmazottainak IV. kongresszusát és általa a szovjet fo­gyasztási szövetkezetek tagjait. A szovjet fogyasztási szövetkezetek min­denkor hathatósan segítették a kommunista pártot és a kormányt a szocializmus építé­sének művében, a város és a falu közötti gazdasági kapcsolatok kiszélesítésében, a szovjet kereskedelem fejlesztésében és meg­szilárdításában. Ezzel hozzájárultak a mun­­kás-parasztszövetség megerősítéséhez, a szovjet nép anyagi jólétének és kulturális színvonalának növeléséhez. Most, amikor a szovjet nép sikeresen har­col országunk gazdaságának és kultúrájának további felvirágoztatásáért, a mezőgazda­ság jelentős fellendítéséért, a lakosság mi­nél jobb ellátásáért közszükségleti cikkek­kel, méginkább növekedik a legfőbb falusi kereskedelmi sze­rvezet — a fogyasztási szö­vetkezet — szerepe. A szövetkezeti szerveze­teknek az a legfőbb kötelességük, hogy szün­telenül gondoskodónak a kolhozparasztok, a falusi értelmiségiek, a szovhozok és GTA-k munkásai szükségleteinek minél jobb kielé­gítéséről közszükségleti cikkekkel s a kol­hozok minél jobb ellátásáról termelésük és gazdaságuk szükségleteinek kielégítésére szol­gáló árukkal. A fogyasztási szövetkezetek munkásainak legfőbb feladata pedig abban áll, hogy a legrövidebb idő alatt gyökeresen megjavítsák a szövetkezeti kereskedelmet és minden falusi rajonban biztosítsák a lakos­ság szakadatlan ellátását a szükséges áruk­kal, minden úton-módon harcoljanak a fa­lunak szánt áruk minőségének megjavítá­sáért, fejlesszék a közélelmezési vállalatok hálózatát és javítsák meg munkájukat. A fogyasztási szövetkezetek munkásainak nagy figyelmet kell fordítaniuk arra, hogy kielé­gítsék a falusi lakosság egyre növekvő szük­ségleteit kulturális célokait szolgáló árucik­Ezután felolvasták a Szovjetunió Kom­munista Pártja Központi Bizottságának és a Szovjetunió miniszterta­nácsá­nak üdvözletét, majd a Szovjet Szövetkezetek Központi Szövetségének beszámolójára került sor, a­melyet Ivan Hohlov terjesztett elő. Végül meghallgatták az ellenőrző bizottság jelen­tését. A június 29-i délutáni ülésen megkezdték a jelentések vitáját. A­­kongresszus folytatja munkálatait, kekkel és hogy megjavítsák a könyvkereske­dést. A mezőgazdasági termelés szüntelen és rendszeres növekedése megköveteli minden szövetkezeti szervezettől, hogy gyökeresen megjavítsa a termékek és a mezőgazdasági nyersa­nyagok begyűjtését és felvásárlását. A fogyasztási szövetkezetek sürgős feladata, hogy minden lehető módon segítsék a ter­melésben a kolhozokat és valamennyi kol­­hoztagot, s ezzel előmozdítsák a mezőgaz­daság összes ágainak továbbfejlesztését, a dolgozók anyagi jólétének emelkedését. Sok­kal jobban kell felhasználni a meglévő óriási lehetőségeket ama, hogy újabb for­rásokat tárjunk fel a lakosság «növekvő élel­­misze­rszükségleteinek­­kielégítésére. A fogyasztási szövetkezetek dolgozóinak hazafias kötelességük, hogy mielőbb leküzd­jék a szövetkezeti hálózat munkájában fenn­álló komoly fogyatékosságokat, jelentősen emeljék a falusi lakosság kiszolgálásának színvonalát, előzékeny magatartást tanúsít­sanak a dolgozók kívánalmai és szükségle­tei iránt, szüntelenül tökéletesítsék a keres­kedelmi apparátust, a nép odaadó szolgála­tára neveljék a szövetkezeti kádereket, tart­sák tiszteletben az állami fegyelmet és hogy lépjenek fel könyörtelenül a hibákkal szem­ben. A szövetkezeti szervezetek alkalmazkodja­nak szigorú­a­n a szövetkezeti demokrácia el­veihez, irtsák ki gyökeresen munkájukból a hivatalnoki-bürokratikus vezetés módszereit, fűzzék mind szorosabbra kapcsolataikat a dolgozókkal, vonják be a szövetkezeti életbe a szövetkezeti tagok mind szélesebb tö­me­­geit, minden lehető­s módon ö­sztönözzék kez­deményező­­készségüket, serkentsék őket arra, hogy vegyenek tevékenyein részt a fogyasztási szövetkezetek munkájának vezetésében és ellenőrzésében. A Szovjetunió Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának és a Szovjetunió mi­­niszterta­nácsának szilárd­­meggyőződése, hogy a fogyasztási szövetkezetek hálózata becsületes helytállással teliesíti majd a rá háruló feladatokat még több segítséget ad a pártnak és a kormánynak ahhoz, hogy to­vább emelje népünk anyagi és művelődési színvonalát s hogy felépítse a kommunista társadalmat A SZOVJETUNIÓ MINISZTERTANÁCSA Az SZKP Központi Bizottságának üdvözlete a szín­jét fogyasztási szövetkezetek meghatalm­azottainak IV. kongresszusához A SZOVJETUNIÓ KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK KÖZPONTI BIZOTTSÁGA A német nép a békére szavaz BERLIN (Agerpres). — Az ADN hírügy­nökség közli: A Német Demokratikus Köztársaságban harmadik napja folyik a népszavazás a kö­vetkező kérdésekben: „Békeszerződés és a megszálló csapatok visszavonása-e, vagy pe­d­ig ,,az európai védelmi közösségről” szóló szerződés, „általános szerződés” és a meg­szálló csapatok tartózkodásának 50 évi ál­landósítása”. A német demokratikus sajtó beszámol a népszavazás lelkes hangulatáról. Már a má­sodik­­nap délelőtt 1833 községben teljesen befejeződött a szavazás. A szavazáson részt vett mindenki, a­ki feliratkozott a szavazó­lis­tára. Berlin Weisensee negyedének számos választókerületében a feliratkozottak 100 százaléka leszavazott. Június 28-án déli 12 óráig Halle járásban 99 százalék szavazott le, az oderamenti Frankfurt járásban 98,8 százalék, Potsdam és Schwerin járásban 98,6 százalék, Branden­burg, Erfurt, Rostock, Kottbus és Gera já­­rásaikban 96 — 98 százalék. Ez a tömeges részvétel azt bizonyítja, hogy a lakosság egyhangúlag tá­mo­gatja a Német Demokratikus Köztársaság munkás­­paraszt kormányának politikáját. A francia minisztertanács ülése PÁRIZS. (Agerpres). — A francia minisz­tertanács június 28-án ülést tartott. Az ülé­sen Mendés France nyilatkozott a nemzet­közi helyzetről, különös tekintettel Churchill és Eisenhower washingtoni tárgyalásaira és az indokínai béke helyreállításával­­kapcso­latos tárgyalásokra. Bettencourt miniszterelnökségi álla­mtit­kár nyilatkozata szerint, a minisztertanács jóvá­hagyta azoknak az intézkedéseknek első soro­zatát, amelyek „a távolkeleti expedíciós had­sereg erősítésének meggyorsítására“ és az északafrikai francia csapatok megerősítésére irányulnak. A miniszterta­nác­s elhatározta, hogy jóvá­hagyás végett a nemzetgyűlés elé terjeszti a volt Laniel-kormány június 4-i határoza­tát a határidő előtti katonai besorozásokról. Ezzel kapcsolatban a l'HUMANITE meg­állapítja, hogy jóllehet a parlament még nem hagyta jóvá ezt a határozatot, június 28-án kezdetét vette a határidő előtti katonai be­­sorozás .„Így tehát — szögezi le a THU­­MANTTÉ — Mendes France, a­ki szüntelenül azt hangoztatja, hogy az indo­kínai béke helyreállítására törekszik, jóváhagyja az elő­ző kormány drákói intézkedéseit. Vájjon ezek az intéz­kedések alkalmas­ak-e arra, hogy hozzájáruljanak a tárgyalások sikeréhez? Vájjon a béke felé vezető lépést jelentenek-e? Nem, semmiesetre sem!“ KÜLPOLITIKAI HEGYZE­TEK - BECSÜLETSZÓRA A bonni kormány tájé­koztató szervei nemrégen közölték a nyilvánossággal, hogy ismét szabadlábra helyeztek 84 háborús bű­nöst. A háborús bűnösöket a bonni kormány nem csa­k úgy uktuukluk bocsátja szabadon. Nem. A békés polgári lakosok tömeges kivégzői, a hullarablók, a gázkamra-­kezelők addig egy tapodtat sem tehetnek sza­bad lábon, amíg nem adják becsületszavukat. A hivatalos közlemény e­zt igen fontos kö­rülményne­k tartja, különben nem ha­n­g­­súlyo­zná oly nyomatéko­san. Azt mondja: 84 há­borús bűncselekményekért elítélt egyén BECSÜLET SZÓ ellenében visszanyerte szabadságát. Ez világos. Ami viszont nem világo­s, sőt a feketénél is sötétebb: hogy tulajdonképpen mire a­dták becsületszavukat a háborús bűnösök? E tekintetben a közvé­lemény saját találéko­nysá­­gára van utalva, s így tág tere nyílik a­­képzelet játékának Képzeljük el például, hogy Adenauer bonni kan­cellár saját lábálag kirán­dul a hamburgi híres ál­latkertbe, sajátkezűleg ki­nyitja a tigris ketrecét és azt mondja a fenevadnak: én visszaadom az ön sza­badságát. Cserébe nem ké­rek egyebet, minthogy be­csületszavaira jelentse ki, ön ezután áttér a növény­­evésre és­­kizárólag vegetá­riánus éttermekben szerzi be táplálékát. Utána a bon­ni­­kancellár az óriáskígyó ketrecéhez lép és lelkére beszél, hogy a jövőben nem illetlen­kedjék és ne nyeljen le egy egész borjut, ha történetesen az útjába ke­rül, hanem szépen csússzon el mellette és rendeljen magáénak két tojást pohár­ban a dzsungelhez címzett büffében A bonni urak is­ igy jártak el a 84 háborús bűnös esetében. Hogy mégis megnyugtassák és félrevezessék Nyugatnémet­­ország népét, amely békét akar és nem háborút, a ke­nyeret és nem atomágyút, a nagy nyilvánosság előtt becsületszavát vették a há­borús bűnösöknek. Megígértették a haláltá­bor parancsnokával, hogy a legközelebbi alkalommal nem fog néhány százezer embert elpusztítani kény­szermunkával és mérges­­gázzal. Szavát vették a tá­bornoknak, hogy páncélök­lével nem fogja szétrombol­ni a békés polgári lakos­ságot. Becsületszavunkra­­ harsogták kórusban a há­borús bűnösök. Miért ne kötötték volna le szavukat? Hiszen jól tudták ők, mit várnak tőlük az „irgalmas­­szivű” bonni uraik. De még nagyobb szükség van a népirtók „szaktudására”. A bonnni uraknak sürgős a dolog, nem mondhatnak le a háborús bűnösök­­szolgá­latairól. Javába­n szervezik az új nácihadsereget, teljes gőz­zel dolgozik a Ruhrvidék nehézipara, teljes üzem­ben van Schacht dr. Ili­­lei pénzügyi varázslója, a sör­­pincékből felbugyborékol az új életre keltett fasizmus harci rikácsolása A bonni kormányna­k halaszthatat­lan az ügy, és a Wall Sheet felől is odahangzik a türelmetlenek toporzéko­lása. A bonni urak kitárják a sietrecajtókat és bekiáltják: „Tessék «kisétálni — becsü­letszóra.” Így gondolják a dolgot Bonnban és Washington­ban. Csakhogy a világ na­gyot fordult azóta, amióta Hitler lenyelt egy egy or­szágot utána szavát ad­ta, hogy most azután már többet nem fog le­nyelni Könnyebben elhi­szik, hogy a tigris törzs­vendég lesz a vegetáriánus éttereimben, mint azt hogy Krupp az amerikai meg­rendelésre olajágakat fog gyártani az esseni kohók­ban A háborús bűnösök múltbeli becsületszava túl­sokba került Európa és Né­metország népeinek, sem­hogy mégegyszer alkalmat adjanak megszegésére. SZ. L. Szerkesztőség és kiadóhivatal Bucuresti, Pia­ța ScInteii Nr. 1. — Telefon 7­42.29. Előfize­tések a Postahivataloknál, a levélhordóknál és a vállalatok önkéntes lapterjesztőinél. Ny­on­tda Com­binatul Poligrafic Casa Scinteii „I. V. Stalin"

Next