Előre, 1955. július (9. évfolyam, 2395-2421. szám)
1955-07-29 / 2419. szám
1955. július 29. péntek. BORSZÉKI KÉPEK Futó zápor, jobban mondva felhőszakadás mosta végig Maroshévizet, amikor útnak indult autóbuszunk Borszék felé. — Nincs sok szerencséjük — szólt hátra az utasoknak Zoli bácsi, mikor beült a a helyére. — Nem sokat fognak látni a mi híres szép vidékünkből, mert fent még jobban esik. — Ezzel beindította a motort és Borszékig nemigen hallatta szavát. Az utasok egy része már járt ezen a vidéken, de sokan csak hírből ismerték a szerpentint s a gyönyörű vidéket fel Borszékig. Egy darabig hallgatott mindenki. Majd egy idős szemüveges, szakállas utas megszólalt: — Mindjárt elérjük a szerpentint. Igazi élmény. Kár, hogy esik — Sűrü jellegekbe burkolóztak a hegyek. Még a szerpentin mellett húzódó fenyvesekből is alig lehetett látni valamit. A szemüveges, szakállas utas újra beszélgetni kezdett. Elmondta, hogy ő már járt Borszéken többször is s ha lehetne, szívesen töltené itt minden évben a szabadságát. Alsóborszéket elhagyva, kezdtek kibontakozni a fürdőtelep körvonalai. Három perc s autóbuszunk lelassított. Megérkeztünk tehát Erdély egyik legszebb és Leghíresebb fürdőke- ,lyére, Borszékre. Az eső is elállt, így hát jókedvűen indult a társaság a meredek főúton a fürdőtelepre. Ez a tulajdonképpeni főutca, Borszék centruma. Az út kétoldalán csinos, gondozott épületek sorakoznak: autóbuszálomás, menetjegyiroda, dohányárudák, élelmiszer- és textilüzletek, cukrászda, vendéglő, a központi klub, mozi, igazgatósági épületek, újságárus bódék és az elmaradhatatlan fényképészek. ...50—60 évvel ezelőtt a mostani főutcától kissé félreeső Fő- kút volt a fürdőtelep központja. Központi jellegét máig megtartotta, amennyiben a fürdőtelep összes vendégei ide járnak naponta friss borvízért. Kora reggeltől késő estig. Gyorsan telnek a kulacsok, üvegek és termoszok a gyöngyözve feltörő ásványvízzel. Öblös medencében két egymás melletti üvegtartályban buzog állandóan, éjjel-nappal a Főkut és a Köztársaság-kut vize. Közfogyasztásra csak a Köztársaság-kut borvizét használják, a Főkút vizét pedig földalatti csöveken elvezetik az alsóborszéki palacktöltő állomásra. ... Hogy Borszék már közel egy évszázaddal ezelőtt messzeföldön híressé vált, azt elsősorban páratlan minőségű borvizének köszönheti. Lépten-nyomon, erdők sűrűjében, árokban és hegyoldalon, sőt a kupa és ásó nyomán is csodás vizű források fakadnak ezen a vidéken Már a múlt század végén nagyszerűen virágzó üzletet jelentett itt a borviz a ditrói és szárhegyi közbirtokosság s a jóval később alakult részvénytársaságok számára. A felszabadulás persze itt is nagy változásokat hozott. A borviz-kitermelést teljesen új alapokra helyezték. Az alsóborszéki palacktöltő állomáson három váltásban éjjel-nappal folyik a munka. 50—55.000 liter borvizet palackolnak itt naponta és évente közel 18 millió palack indul innen szerte az országba és külföldre. ★ Nem véletlen, hogy az ország minden tájáról emberek tízezrei keresik fel minden évben Borszéket. Rendkívül jelentős gyógyhatásánál, fekvésénél és természeti szépségeinél fogva mindig vonzotta a betegek, kirándulók és üdülők ezreit. Borszék elsősorban gyógyfürdő. Nemcsak ásványvizének, de éghajlatának is felbecsülhetetlen értékű gyógyhatása van. A magasan fekvő, sokezer hektár fenyőerdővel körülvett széltől védett gyógyfürdőt a pajzsmirigytúltengésben, szív- és érrendszer, valamint a gyomor- és bélcsatornamegbetegedésben szenvedők ezrei keresik fel. Az egészségügyi minisztérium 25 villát tart fenn a beutalt betegek számára. Havonként több mint 500 beteg gyógykezeltetheti magát Borszéken. Az egészségügyi minisztériumhoz tartozó villák a Központi-pavillon kivételével távol a központtól, napsütötte hegyoldalakon sorakoznak. A Központi-pavillon földszintjén vannak a szénsavas fürdők. Naponta 500 beteg fürödhet itt a borvízben. A gyógyfürdőn kívül tágas, korszerűen felszerelt poliklinika és állandó orvosi szolgálat áll a betegek rendelkezésére. A kőművesek most végzik az utolsó simításokat a létesítendő hidroterápia épületén ahol körülbelül 28 féle gyógykezelésben részesülnek majd a betegek. Kényelmesek és gondozottak a Szakszervezetek Központi Tanácsának villái is. 69 villát rendeztek be a nyaralók számára s havonta több mint 1.200 dolgozó tölti itt pihenőszabadságát. Hat étterem — beillettének egy-egy nagyvárosi vendéglőnek, — 400 férőhelyes mozi és központi klub áll a nyaralók rendelkezésére. Erről a klubról külön is nagyon sokat lehetne beszélni. Nem hiába tartják a fürdőtelep egyik legnagyobb vívmányának. Gazdag könyvtár — 14.936 kötet román, magyar, német és francia nyelvű könyv, — perzsaszőnyegekkel, kényelmes fotelekkel ellátott társalgó-, sakk- és asztalitenisz — különböző játszótermek állnak az üdülők rendelkezésére. Kevés üdülőtelep dicsekedhet annyi kellemes kirándulóhellyel, mint Borszék- Fenyves sétányok, kanyargós erdei utak vezetnek ezekhez a kirándulóhelyekhez. A sétautak némelyike meghaladja a tíz kilométert is. Leglátogatottabb a Kerekszék nyugati orma. Érdekességei: a sziklába vágott mély folyosók, csarnokok, üregek, a néhol obeliszkekkel, másutt hatalmas oszlopokkal díszített barlangok, — igen vonzzák a kirándulókat. Sokan keresik fel naponta a jégbarlangot és a tőle nem messze lévő Medve-barlangokat is. Merészebb, vállalkozóbb szellemű turisták gyakran látogatnak el a Borszéktől néhány óra járásra lévő Bélborra, Erdély legmagasabban (1050 méter) fekvő községébe. Bélbor környékén több mint száz ásványvízforrás buzog. Borszék vendégeinek zöme azért mégis leggyakrabban és legszívesebben a borvízforrásokat látogatja. (Valóságos bűnnek számít, ha valaki nem szereli a borvizet.) A Főkúton és a Köztársaságkúton kívül a fürdőtelep közelében van a Kossuth és a Petőfi kút is. Ez utóbbi már alighogy csorog. A fürdőteleptől távolabb tart magának utat a Balcescu forrás kénes vize, az ősforrás, — ez már nem is folyik, csak bugyborékol — s a Horea, Closca és Crisan források vize. Legtávolabb esik és kellemes kirándulóhelyül szolgál a Curie forrás, amely vizének rádióaktivitásáról kapta elnevezését. Külön szót érdemel a Szakszervezetek Központi Tanácsa gondozásában álló 43-as, azaz Emil villa, igazi nevén az Élmunkás-villa. Itt találkoztam újra útitársammal, a szemüveges, szakállas bácsival. A társalgóban ült és levelet irt. Mikor beléptünk Luca Eremia igazgató elvtárssal, udvariasan abbahagyta a levélírást és bemutatkozott. Feinstein Hascal, a bukaresti jiddis iskola nyelvtanára. Bemutatta borszéki barátait is, Pop Lázárt, marosvásárhelyi asztalos élmunkást és feleségét. Itt ismerkedtek meg, szobáik szomszédosak, s amint beszédükből kiderül, nagyon jól összebarátkoztak. — Én öt év óta majdnem minden évben itt töltöttem a szabadságomat — meséli az öreg tanár, — mondhatom, hogy ismerem jól Borszéket. De ilyen fejlődést, ilyen kitűnő ellátást és gondoskodást még nem tapasztaltam, mint az idén- Hogy ne említsek egyebet, két évvel ezelőtt például már hajnali háromkor fel kellett kelni és sorba állni a fürdőnél, hogy délelőtt 10-kor 11-kor bejuthasson az ember. Most viszont pontosan be vagyunk osztva órára, sőt percre is, nem kell órák hosszat várakozni. Sokat javult a villanyszolgáltatás is A legszebb eredménye Borszéknek, — véleményem szerint, — ez az Élmunkásvilla. Az éttermünk például, kicsi, de mesébe illene. Meg lehet nézni. — Az élmunkások étterme az összes borszéki éttermek között valóban viszi a pálmát. Az égszínkék faburkolata ragyogóan tiszta, ízlésesen berendezett terem szemétszivet gyönyörködtető látvány. Minden asztalon egyforma virágváza s mindegyikben nagy csokor friss margaréta. — Ha Borszékről ír, egy dolgot nehogy kifelejtsen — szólt hozzám bucsuzáskor az öreg tanár. — Hangsúlyozom, hogy nagyon meg vagyok elégedve. Beszélhetek a maguk nevében is ugye ? fordult Papékhoz- Minden percben érezzük, hogy nagy szeretettel és nagy gonddal bánnak velünk. Csak ennyit akart még mondani. — ★ Reggel hatkor indult az autóbusz Borszékről. Valahol a hegyek mögött már felkelt a nap s sugarai biborkoszorut fontak a hegycsúcsok köré. A sürü, szürke köd lassan emelkedni kezdett Borszék felett s mikor a szerpentin legmagasabb pontjáról visszanéztünk, már derült égbolt s a hegyek mögül előbukkanó nap köszöntött a fürdőtelepre. HORVÁTH JULIA CSILLAGOK, ATOMOK, EMBEREK I. Irta: Tóth Imre A végletek találkoznak Az égen fénylő valamennyi csillag, köztük a napunk is óriási izzó égitest. A mi napunkba például a föld körülbelül 1.300.000- szer fér el, tömege pedig körülbelül 330.000- szer több, mint a föld tömege. Mégis a nap a közepes nagyságú csillagok közé tartozik. Vannak a napnál ezerszer, százezerszer nagyobb csillagok is. De a csillagok zöme a nap 1/5-ét és 5-szörösét teszi ki. És az atom ? Az atom ott húzódik meg a nagyságrendek másik pólusán. Egy atom átmérője egy centiméternek körülbelül százmilliomod része. Az atom magja pedig ennél még százezerszer kisebb. Hogy egy egyszerű hasonlattal éljek : az atom magja úgy viszonylik egy közönséges inggombhoz , mint egy kávéscsészealj a napkoronghoz. És mégis ez a két világ — a parányi és az óriási, a mikrokozmosz és a makrokozmosz — szorosan összefügg egymással. Az atomok törvényei döntően befolyásolják a csillagok életét és megfordítva, a csillagok belseje óriási atom-laboratóriumhoz hasonló, ahol az anyagok a legkülönbözőbb fizikai kísérletek nehéz próbájának vannak alávetve. Az elmúlt két évtizedben a csillagok fizikai állapotára vonatkozó kutatások erősen összefonódtak a kísérleti és elméleti atomkutatással. Számos alapvető kozmikus jelenséget sikerült megmagyarázni az atomfizika — és különösen a magfizika segítségével. S ebben nincs semmi meglepő. De azt már bizonyára senki sem hallgathatja meglepetés nélkül, hogy az atomenergia gyakorlati felszabadításának egyik legfontosabb útját , a hidrogénnak héliummá való átváltozását majdnem húsz évvel azelőtt fedezték fel a napban és a csillagokban, mielőtt a földön megvalósították volna. Húsz-huszonöt évvel ezelőtt a mérnök még gyerekes képzelgést látott az atomenergia felszabadításában, a fizikus tiszta elméleti elmefuttatást, de a csillagász szemében ez már szinte közismert jelenség volt, amelynek tanulmányozására az égitestek kutatásának árama sodorta a szükségszerűség erejével. „Úgy beszéltem a hidrogénnek héliummá és más elemekké való átalakulásáról, mintha az elismert tény volna” — olvashatjuk Eddington ismert angol csillagász egy 1934-ben megjelent dolgozatában. „Igaz, hogy mindeddig senkinek sem sikerült effajta átalakítás, ami azonban nem látszik fontosnak ... Csak a megszokott természettudományos gondolkodást alkalmazzuk, ha ennek az alakulatnak a létrejöttét fizikai törvényekre és nem a teremtés külön ténykedésére vezetjük vissza” — írja tovább. Nemrég sikerült ezt a folyamatot szintetikus, mesterséges után a földön is előállítani. Nemcsak az atomfizikusok lehetnek tehát a csillagászok segítségére — hanem megfordítva — a csillagászok is hasznukra lehetnek az atomkutatóknak. Mit kapunk a naptól ? A nap által a világűrbe sugárzott fény és hő energiája megközelítőleg jól felbecsülhető. Sz. I. Vavilov ,,A szem és a nap“ című igen szellemes kis könyvecskéjében néhány szemléletes adatot olvashatunk erre vonatkozólag. Ha a földet nem borítaná a légkör védőrétege, akkor felületének minden négyzetcentimétere percenként átlagosan 2 kis katóriányi hőmennyiséget kapna a naptól. Ez nem valami sok. De ha tekintetbe vesszük, hogy a nap milliárdszor milliárd négyzetcentiméternyi területre szórja ezt az energiát, akkor kiderül, hogy a nap másodpercenként a kimondhatatlanul nagy mennyiségű 1026 kiskalóriát kitevő hőmennyiséget sugározza a világűrbe. Ez a mennyiség valóban „kimondhatatlanul” nagy. Maga a szám 25 számjegyből áll. Jó fogalmat alkothatunk magunknak a nap energiájáról, ha tekintetbe vesszük, hogy csupán egy esztendő leforgása alatt háromszor annyi energiát sugároz a földre, mint amennyit a föld öszszes szén, petróleum, földgáz, valamint uránium (atomenergia) készletei együttesen tartalmaznak! És hozzá kell tennünk: a nap által kilövellt energia mennyiségében semmi csökkenés nem tapasztalható-Felmerül a kérdés: mi táplálja, mi élteti, mi sűti ezt az óriási kohót, hogy az évmilliókon át szinte változatlanul termeli ugyanazt az óriási energiamennyiséget? A kérdés nem új. Már két évszázaddal ezelőtt is foglalkoztak vele, de az eredmény meglehetősen lehangoló volt. Egyetlen, amit feltételezhettek, hogy a nap közönséges égés útján nyeri hőjét. De egyszerű számítások bizonyították, hogy ha a napban szén vagy akár hidrogén égne , akkor bizony nem sok volna már hátra az életéből. Hiszen például szénsütés mellett kb. ezer esztendeje volna még hátra a teljes kihűlésig. „Ezek az emberek állandóan nyugtalanságban élnek, egy pillanatra sincs lelki nyugalmuk és minden nyugtalanságukat olyasvalami okozza, ami más halandókat egyáltalán nem zavar; attól tartanak például, hogy a nap állandóan szétlövellve sugarait anélkül, hogy új erőt gyűjtene, egyszer csak teljesen kifogy és megsemmisül, ami maga után vonja nemcsak a földnek, hanem mindazoknak a bolygóknak az elpusztulását is, amelyek tőle kapják fényüket”. Ezeket jegyezte fel kétszáz évvel ezelőtt Lemuel Gulliver hajóorvos tudós kortársairól, akikkel a mesebeli Laputa-szigeten találkozott. Lenne is nyugtalanságra ok. Hiszen ilyen körülmények között a nap által sugárzott hő már egyetlen emberöltő alatt érezhetően csökkenne. Mindenféle más feltevéshez folyamodtak, de semmilyen fűtőanyag nem volt képes olyan életkort biztosítani a napnak, amely összeegyeztethető lett volna akár a föld korával is. Ha csupa hidrogénből állana, akkor ennek elégése folytán is mindössze 25.000 évig élhetne. De ennél még a földi élet is sokkal régibb. A múlt században Helmholtz és Lord Kelvin feltételezték, hogy a nap hője a folytonos összehúzódás eredménye volna. Ez a feltevés már néhány tízmillió évnyi élettartamot biztosított a napnak, de a geológia és csillagászat más, biztosabb utakon megállapította, hogy a nap korát évmilliárdokkal kell mérni. Semmilyen ismert fűtőanyag nem biztosíthat ilyen élettartamot napunknak. Miből nyeri hát szinte kiapadhatatlan energiáját? Egy varázsképlet megoldja a rejtélyt Két forradalmi felfedezés vezetett a rejtély megoldásához. Az első — a legfontosabb — az Einstein által megalapozott relativitás elmélet volt. Ebből ugyanis az következik, hogy minden test tömege és energiája között egy igen egyszerű és meglepő arányosság áll fenn. Ezt akövetkező képlet fejezi ki: E prac!. Itt az E a test összenergiáját , a tömegét, c2 * * 5 * * * * pedig a fénysebesség négyzetét jelenti, ami egy ismert, állandó szám: 9.1010, azaz kilencven milliárd. ,,A természet könyve a matematika nyelvén van írva” — mondta Galilei és akik értik ezt a nyelvet, azoknak az anyag — a fenti képlet által —, a következőketmondja: „a belsőmbe felhalmozott energia kilencven milliárdszor nagyobb mint a tömegem“. Ez azt jelenti, hogy egy gramm szénben, vasban, papírban, vízben, vagy bármely más anyagban húszezer milliárdkiskalóriányi energia van feltárolva! Ez az óriási hőmennyiség 200.000 tonna jeget volna képes megolvasztani és felforralni. Ha ezt a hőmennyiséget szén elégetésével akarnánk előállítani, akkor több mint 2000 tonnányi legjobb minőségű szenet kellene elégetnünk, tehát kb. 2 milliárdszor több fűtőanyagra van szükségünk ugyanannak a hőmennyiségnek az előállítására. Ennek a képletnek egyik legmeglepőbb és legforradalmibb következménye, hogy a testek bármilyen tömegvesztesége együtt jár a megfelelő energiaveszteséggel — és megfordítva — bármilyen energiaveszteség tömegveszteséggel jár. Ha például elégetünk 10.000 kiló szenet, akkor kb. 80 milliárdnyi kiskalória hő szabadul fel. Az égés közben felszabadult hő és fényenergia azonban az Einstein-féle képlet értelmében megfelelő tömegveszteséggel is jár. A mi esetünkben, például a 10 tonna szén valamivel kevesebb, mint 5 milligrammnyi tömeget veszít, ami 10 tonnának megközelítőleg milliárdnyi részét teszi. És mi lesz ezzel a tömeggel? Valóban elvész? Vajon az anyag megmaradásának törvénye nem volna érvényes? Nem! A tömeg nem vesz el , hanem hordozója, az anyag megváltoztatja formáját. Mielőtt elégettük volna a szenet, az a bizonyos 5 milligrammnyi tömeg közönséges szén formájában mint test létezett. Elégetés után pedig az úgynevezett „elektromágneses mező” formáját öltötte magára. Az elektromágneses mező fogalma magában foglalja a közönséges látható fényt, az ibolyántúli fénysugaraikat, a röntgen sugarakat, a rádióaktív anyagokból kiáramló gamma sugarakat, valamint a közönséges hősugarakat, a vörösen inneni sugarakat, végül a rövid, közép, és hosszú rádióhullámokat. Amint azt Vavilov, a neves szovjet fizikus kimutatta: az elektromágneses mezőanyag, mert tömege van, így az anyagnak két egymástól különböző megjelenési formáját ismerjük: a közönséges testszerű szubsztanciát és az elektromágneses mezőt. Az Einstein-féle képlet alapján már most könnyen kiszámítható, mennyi tömeget, tehát mennyi anyagot veszít a nap. Láttuk, hogy a légkörétől megfosztott föld minden négyzetcentmétere percenként 2 kiskalóriányi energiát kap a naptól. Ez más szóval azt jelenti, hogy az egész föld percenként 120, másodpercenként pedig 2 kiló anyagot kap a naptól. Tehát 2 kiló anyag másodpercenként! Ennyi fűtőanyagot vagy ha akarjuk, élelmiszert fogyaszt a föld, életének, működésének fenntartásához. Ez kb. napi 180 tonnának felel meg — ami egyenértékű egy bálnacsalád napi fejadagjával! Nem panaszkodhatunk! Elég szerény a mi földünk! De a nap nemcsak a földet,hanem az egész bolygórendszert táplálja. Másodpercenként fény és az elektromágneses mező többi változatainak képében kb. 5 millió tonna anyagot lök ki magából. Napunk ahhoz a mesebeli madárhoz hasonlít, aki önnön vérével táplálja gyermekeit. Ez a mennyiség természetesen óriási, ha a föld, de elenyészően csekély, ha a nap méreteihez viszonyítjuk Ilyen veszteség mellett a nap egész tömege 15 ezer milliárd év alatt fogyna el. Ez már elég szép idő. Ilyen életkor mellett már a geológusok és csillagászok megfigyelései is összhangba hozhatók az elmélettel és Laputa szigetének lakói is megnyugodhatnak: a nap nem tűnik el az égről egyhamar. „Miben hisztek ti makacs égitestek?“ De milyen fizikai feltételek mellett változtatható át maradéktalanul a test fénnyé és elektromágneses mezővé? Milyen fizikai folyamatok képesek ezt a változást és a vele járó energiafelszabadulást előidézni? Erre a kérdésre adott választ a századelő másik forradalmi felfedezése: az atommag természetes átalakulása (rádióaktivitás) és mesterséges átalakítása. Marie Curie felfedezte az igen erősen rádióaktív rádiumot. A rádium nagy energiája sugarakat bocsát ki magából. Kiszámították, hogy egyetlen gramm rádium teljes felbomlása folytán körülbelül 3 milliárdnyi kiskalória hőmennyiség szabadulna fel. (Ez a hőmennyiség 30 tonna jég megolvasztásához és felforralásához elegendő). De a rádium csak nagyon lassan — hosszú évezredek folyamán — adja le teljes energiamennyiségét. Ez azonban nem fontos. Elvi szempontból az a lényeg, hogy felfedeztek egy a közönséges vegyi folyamatoktól gyökeresen eltérő , annál milliószor gazdagabb energiaforrást: az atom magjának bomlását, átváltozását. Bár kétségtelen bizonyítékaink vannak arra nézve, hogy a nap és a többi csillagok nem állhatnak uránból vagy rádiumból — feltehető volt azonban már akkor, hogy az atomon belüli magenergia nemcsak a mag bomlása, hanem az atommagok egyesülése folytán is felszabadulhat. Ennek, az akkor még teljesen homályos sejtésnek adott kifejezést már 1908-ban Fr. Soddy professzor, a rádióaktivitás egyik neves kutatója. 1919-ben döntő lépés következett: Rutherfordnak sikerült a cambridgei Cavendish laboratóriumban a nitrogén és a hélium öszszeolvasztásával oxigént (és hidrogént) előállítania. Az oxigén nehezebb elem mint a nitrogén — és így beigazolódott, hogy a rádióaktív bomlással ellentétes magreakciók is lehetségesek — amelyek szintézis útján könnyebb atomokból nehezebb, bonyolultabb atomokat építenek föl. Erre támaszkodva, 1921-ben Jean Perrin francia fizikus feltételezte, hogy a nap energiáját a hélium nevű gáznak hidrogénből való felépítése folytán nyeri. Honnan következik ez? A hidrogén és a hélium atomsúlyát nagy pontossággal ismerjük. Egy egyszerű számítás azt mutatja, hogy egy héliumatom súlya kb. 0,7 százalékkal kevesebb négy hidrogénatom együttes súlyánál. Ez azt jelenti, hogy ha négy hidrogénatom valamilyen módon, egy héliumatommá áll össze, akkor a reakcióban részvevő tömegnek körülbelül a 134-ed része elvesz — helyesebben testi formájából ugyanolyan tömegű elektromágneses mezővé változik. Perrin, az Einstein-féle képlet alapján kiszámította, hogy ha egy gramm hidrogén héliummá alakul, akkor az itt fellépő tömegveszteségnek körülbelül 160 milliárd kiskalóriányi energiavesztés felel meg. Természetesen a „veszteség“ szó itt is viszonylagosan értendő: amit a hidrogén és a hélium elveszít, azt mi megnyerjük. Tíz tonna szén elégetésekor a tömeghiány 5 milligramm, míg 10 tonna hidrogén héliummá való átváltoztatásakor a tömeghiány körülbelül 75 kiló, vagy milligrammokban kifejezve 75 millió milligramm. Tehát a hidrogénhélium reakcióban felszabaduló tömeg és energia körülbelül 25 milliószor nagyobb, mint a szén elégetésekor beálló tömeg- és energiaveszteség. A csillagászati kutatások a 20-as, 30-as években nagyjából tisztázták a nap és számos más hasonló csillag összetételét Megállapították, hogy a nap tömegének kb. egyharmada hidrogénből áll, ami — tekintetbe véve, hogy a hidrogén a legkönnyebb elem — azt jelenti, hogy a nap űrtartalmának sokkal nagyobb része áll hidrogénből. Nagyon sok hélium is található a napban. Ha feltesszük, hogy a nap által kisugárzott energia a hidrogénnek héliummá való átváltozásából ered, akkor a hidrogén a nap fűtőanyaga, tápláléka, míg a hélium — a salak. A hidrogén-hélium reakció feltevése mellett a nap nem pazarolja el egész anyagkészletét, hanem annak csak kb. századrészét. De még így is a benne lévő hidrogén (ha a napsugárzás ereje nem csökken) — elegendő volna kb. 100—150 milliárd évre. Ez természetesen százszor rövidebb mint a teljesanyagtartalék felélése által biztosított élettartam, de azért ez sem kevés. A két feltevés közül: a teljes anyagikészlet fokozatos elvesztése vagy a hélium termelése közben beálló anyagveszteség feltevése közül az utóbbi a valószínű. Azidőközben felgyülemlett összes bizonyítékok ezt támogatják, így tehát nagyjából meg lehetett volna magyarázni a nap energiasugárzásának eredetét. Ha... Természetesen ha sikerül igazolni, hogy a nap belsejében uralkodó fizikai viszonyok létrehozhatják az említett atomszintézist, vagy esetleg más atommag reakciókat és ha sikerül igazolni mérések útján az Einstein-féle képletet is. Mindez sikerült. A huszas évek elejétől kezdve kb. 15—16 esztendőn át tartó megfeszített munka árán, a fizikusok és a csillagászok együttes és párhuzamos kutatásai igazolták az összes feltevéseket . (Folytatása következik) ELŐRE Légiforgalmi egyezmény a Román Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság között Július 28-án Bukarestben egyezményt írtak alá a Román Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság közötti polgári légiforgalomra vonatkozólag. Az egyezményt a Román Népköztársaság kormánya részéről Gheorghe D. Safer mérnök, vízi- és légiforgalmi miniszter, a Német Demokratikus Köztársaság kormánya részéről pedig Walter Eggerath, a Német Demokratikus Köztársaság bukaresti rendkívüli, és meghatalmazott nagykövete írta alá. (Agerpres) --------- Külföldi nőküldöttek látogatása az RNK Országos Békevédelmi Bizottságánál Az RNK Demokrata Nőbizottságának meghívására hazánkban tartózkodó brazíliai, argentínai, costa-ricai, chilei, algíri és délafrikai nőküldöttekcsütörtök délután látogatást tettek az RNK Országos Békevédelmi Bizottságánál. A küldötteket Constantinescu Iasi akadémikus, a bizottság alelnöke, Al. Ionescu lelkész és Rozalia Setu, a bizottság tagjai, valamint Pantazi Christea, a bizottság titkára fogadták. Constantinescu Iasi akadémikus a vendégeket tájékoztatta a békemozgalom megszervezéséről és tevékenységéről hazánkban és válaszolt a feltett kérdésekre. A vendégek szintén ismertették az országaikban folyó békemozgalmat és megelégedésüket fejezték ,ki népüknek a békemozgalomban kivívott sikerei felett. A látogatás baráti légkörben folyt le. (Agerpres) --------- A kolozsvári színházak nyári tevékenysége A kolozsvári színházak és operaházak nyáron sem zárják be kapuikat. Az Állami Magyar Opera 28 napos vidéki vendégszereplésre indul. Az együttes egyebek között Szatmáron, Nagyváradon, Temesváron és Marosvásárhelyen vendégszerepel. Az opera Puccini Toscájával és Harangozó „Reszkenő’’ című balettjével indul turnéra. A Nemzeti Színház az Állami Román Operával együtt vidám esztrád-műsorral szórakoztatja nyáron a kolozsváriakat. A kolozsvári színházak ezalatt a következő évadra is készülődnek. A kolozsvári Nemzeti Színház B. P. Hayden: „Rázványi Vidra”, Afinegenov: „Masenka“, Lev Tolsztoj: Élő holttest”, Shakespeare: „Hamlet“, Bernard Shaw „Pygmalion” című darabjait tűzte műsorra. Az Állami Magyar Színház Kiss Jenő kolozsvári író „Három nap egy esztendő” című darabjával nyitja meg az évadot. Utána bemutatja Arbuzov: „Találkozás a fiatalsággal” című művét, majd Horia Lovinescu „A rombadőlt fellegvár”, a Jókai Mór regényéből dramatizált „Kőszívű ember fiai”-t, a lengyel Kruczkowszky „Németek” és K. Szimonov: „Egy szerelem története’’ című darabjait. Az Állami Román Opera műsorát Wagner „Tannhäuser“, Pugni: „Esmeralda“ címü operájával és Hilda Jerea zeneszerző „Vitéz lelkek” című balettjével bővíti ki. Új díszletezésben kerül színre Verdi: „Rigoieito” és Rossini „A szevillai borbély“ című operája. Az Állami Magyar Opera a következő évadban előadja Verdi: „Traviata” és „Álarcos bál” című operáit és Aszafjev „Párizs lángjai” című balettjét. (Agerpres) A szovjet mezőgazdaság tapasztalataiból A kalászosok futószalagszerű aratása A termékeny kubáni földeken gyors ütemben halad az aratás. Az aranyló búzatengerben sokezer kombájn, gép dolgozik. Az aratás, a termés betakarítása — a földműves egész évi munkájának koronája. Ezt a munkát a legrövidebb idő alatt kell elvégezni. E feladat megoldásában fontos szerepet töltenek be a gépek. Az alapvető mezei munkák gépesítésének egyik jelentős eredménye a kalászosok futószalagszerű aratása. A futószalagszerű aratás lényege abban áll, hogy a betakarítással kapcsolatos valamennyi munkát összehangolva végeznek. Ilyen munka az aratás és cséplés, a gabona szállítása a kombájntól a szérűig, a szárítás és tisztítás, a szalma kazatozása, a tarlóhántás. A futószalagszerű betakarítás vázlata körülbelül így néz ki: kombájn — szérű — hombár. A kubáni gabonatermelők és GTA- dolgozók az elmúlt évek során nagy tapasztalatot szereztek a kalászosok is, más gabonafélék futószalagszerű betakarításában. Vegyük például a medvedovi GTA-hoz tartozó kolhozokat. A betakarítási munkák komplex gépesítése Itt hároméves múltra tekint vissza. A GTA gépkezelői már akkor megállapították, hogy a futószalagszerű aratás fő láncszeme a kombájnnal való aratás és cséplés. Ez a gép határozza meg az egész betakarítási folyamat ütemét, a munkák sorrendjét. Ugyanekkor született meg az a gondolat is, hogy csoportosan használják fel a kombájnokat Három-hat kombájnt összpontosítottak egy helyre, ami jelentősen leegyszerűsítette és megkönnyítette a betakarító gépcsoportok munkájának irányítását és ellenőrzését, üzemanyaggal, olajjal, vízzel való ellátását. A kombájnosok is közelebb kerültek egymáshoz, szükség esetén segítséget nyújthattak egymásnak, megoszthatták tapasztalataikat. Lendületesebb lett a szocialista verseny A kombájnok csoportos felhasználása jelentősen meggyorsította az első szakasz munkáját és ezzel jószolgálatot tett a futószalagszerű betakarításnak. A termés futószalagszerű betakarításának második, nem kevésbé fontos szakasza: a gabonatartályból való kiürítése és továbbszállítása. A medvedovi GTA kombájnosai rendszerint menetközben, azaz a betakarító gépcsoport leállítása nélkül juttatják a gabonát a teherautóba. Ez sok időmegtakarítást jelent. A gabonát a szérűn meg kell tisztítani és szárítani, valamint le kell mérni. Itt is géek segítik az embert. A medvedovi GTAörzetéhez tartozó kolhozokban az idén 14 teljesen gépesített szérű dolgozik. Krasznodon-területet joggal nevezik a gépesített szérűk hazájának. A terület kolhozaiban már három évvel ezelőtt sok ezer gépesített szérű működött. Az első gépesített szérát a Pavlovsz rajonbeli „Békéért és munkáért" kolhoz két tehetséges tagja — Kiszeljev és Lehovcov — szervezte meg. Ebben a kolhozban minden munkát gépezet végez. A gabonával teli tíztonnás teherautó a tárolóhoz érkezik. Sajátságos készülékek segítségével a gabona néhány másodperc alatt a teherautóból a tárolóba jut. A gabona súlya alatt egy automata berendez.), azonnal működésbe helyezi a merítőkanalas szállítószalagot, amely a gabonát a szintén automatikusan működő osztályozó gép szitájára továbbítja. Egy másikszállítószalag segítségével amegtisztított gabona egy nagy, 25 tomtól tartályba jut, onnan pedig ismét a teherautóba, amely az állami gabonatárolókba vagy kolhoz hombárokba szállítja a gabonát A szérűk automatizálása jelentős mértékben megkönnyítette a kolhozparasztok munkáját. Elég ha megemlítjük, hogy a naponta 300 tonna gabonát feldolgozó szérűn mindössze két ember: egy motorkezelő és egy gépkezelő dolgozik. A futószalagszerű betakarítás utolsó láncszeme a szalma és pelyva kazatozása. A medvedovi GTA dolgozói ezt a folyamatotis gépesítették. Valamennyi traktorvontatású kombájnhoz szalmagyűjtőgépet kapcsoltak. Az összegyűjtöttszalmát a tábla szélén ledobják, majd a traktor vonóhorgára szerelt dróthálósegítségével összekötik és kazalba rakják. Két traktor és nyolc ember egy nap alatt 40 hektárról gyűjti be és rakja kazalba a szalmát. A gabonafélék futószalagszerű betakarítása meglehetősen bonyolult folyamat. Legfontosabb feltétele: a betakarítás valamenynyi láncszemének összehangolása. A kubáni kolhozok és szovhozok sikerrel alkalmazzák, évről-évre tökéletesítik ezt az élenjáró betakarítási módszert. M. GALKIN A kalászosok futószalagszerű betakarítása a Szovjetunió szovházaiban és kolhozaiban 3