Előre, 1955. december (9. évfolyam, 2524-2551. szám)
1955-12-01 / 2524. szám
2 ZÁRSZÁMADÁS ELŐTT Kollektív gazdaságaink készülnek a zárszámadásra. Mérlegre teszik eredményeiket és az esztendő tanulságait. Számbaveszik gazdaságukat s rendezik anyagi dolgaikat. Ismét gyarapítják az oszthatatlan alapot és kiosztják a tagok közt az osztalékot. Újabb határkő ez a kollektív gazdaságok életében. Érdemes megállni mellette, visszapillantani az elmúlt évekre, a párt 1949 március 3—5-i határozatának megjelenésétől eltelt időre. Azóta sok sikerrel zárultak a gazdasági évek. A párt és a kormány állandó gondoskodása, valamint a kollektivisták szorgalmas munkája révén megerősödtek a már meglévő közös gazdaságok s egyre újabbak alakultak. az új Évben milliomosok leszünk Ött esztendővel ezelőtt, tavasszal hogy harc folyt a sepsiszentgyörgyrajoni Nagyajtán a közös gazdaság megalakítása körül. Itt is hozzáfogott az ellenség, hogy megzavarja és megfélemlítse a kezdeményező bizottság tagjait. A nagyajtai dolgozó parasztok legjobbjai azonban a tényeknek hifitek és nem a kollektív gazdaság rágalmazóinak. A falu kommunistái segítettek nekik, vezették őket. Száz család közös gazdaságot alakított. Erről írt lapunknak Mátyás Gergely levelezőnk. Mint a házépítést, ő is az alappal kezdi. 1950-ben 262.000 lej oszthatatlan alappal indult el a nagy család. A kitartó szakszerű munka eredményeként minden évben gazdagon fizetett a föld. Az idén 1.877 kiló búza, 6000 kiló kukorica, 17677 kiló burgonya hektáronkénti átlagtermésük volt. Jól jövedelmezett az állattenyésztés is. Állatállományuk 58-ról 359 darabra szaporodott. Vásároltak 50 méhcsaládot, számos kis mezőgazdasági gépet. A kőművesek, ácsok sem fogytak ki a munkából, sertésólat, méhteleltetőt, raktárt, gépszint, kukoricagórét építettek és most a II. pártkongresszus tiszteletére be akarják fejezni az 50 méteres tehénistállót. A kollektivistáknak jelenleg 886.000 lej oszthatatlan alapjuk van, az új évben pedig a milliomosok sorába akarnak lépni. A közös vagyon gyarapodása révén egyre jobban élnek a tagok is. Többen rádiót, kerékpárt vásároltak, házat építettek. Most is tizen készülnek családi fészket rakni. Az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok között visszhangja van az eredményeknek. Sokan számítgatták, meghányták-vetették a különbséget az egyéni és a kollektív gazdálkodás között. Végül is 35 család szakított a múlttal és belépett a ..Március 6. kollektiv gazdaságba. 5200 KILÓ KUKORICA HEKTÁRONKÉNT Kékborítékos levelet kaptunk a Szalonta rajoni Erdőgyarak községből. Bordás József levelezőnk számolt be a „Szocializmus Győzelme“ kollektív gazdaság eredményeiről. Mint írja, már november elején végeztek a mélyszántással, trágyázással. A kalászosok 40 százalékát kereszt-, 21 százalékát pedig sűrűsorosan vetették. A tavasszal 65 hektáron négyzetesen vetették a kukoricát és nagyrészét négyszer kapálták meg. Ennek eredményeként hektáronként 5200 kiló csöveskukorica termést értek el, aminek híre nemcsak a rajonban, hanem az egész tartományban elterjedt. A szántóföldi növénytermesztés mellett az állattenyésztés fejlesztéséről sem feledkeztek meg. 1950-ben a megalakuláskor mindössze 3 ökörrel, 2 tehénnel és 4 lóval kezdték el a közös gazdálkodást. Most 22 fejőstehén, 12 ökör 22 borjú, 22 igásló, 6 csikó, 384 merinó juh, 40 anyakoca 44 süldő a kollektíva állatállománya. A kollektív gazdaság sikereinek titka a jó munkaszervezés és az, hogy a tagok többsége lelkiismeretesen dolgozik. Nemcsak a brigád- és csoportvezetők, hanem minden tag, minden állatgondozó, fogatos jól ismeri feladatát. Mindenki előre tudja, melyik napon, milyen munkát kell elvégeznie. Eredményeik hű kifejezője az, hogy ebben az évben is jó családdal gyarapodott a ..Szocializmus Győzelme“ kollektív gazdaság. 260 CSALÁDDAL NÖVEKEDETT KOLLEKTÍV GAZDASÁGUNK Fél évtizede, hogy Felsőrákos községben 40 család lerakta a „Láng“ kollektív gazdaság alapjait. Az elején sok volt a gondjuk-bajuk. A tagság egyrésze csak papíron szerepelt. A háztáji gazdaságban, meg a kulákoknál keresték a „boldogulást“. Ez nem szegte kedvét a közös ügyhöz hűséges tagoknak. A nehézségek leküzdésében nem voltak egyedül. A párt állandó segítséget nyújtott ahhoz, hogy termékeny munkájuk nyomán egyre szebb eredmények szülessenek a gazdaságban. Ez a legszebb szónál is meggyőzőbben hatott a kívülállókra. Megmozdult a falu. A dolgozó parasztok csoportosan kérték felvételüket a ,,Láng" kollektiv gazdaságba. Rövid idő alatt Udvarhely rajon egyik legnagyobb kollektiv gazdasága lett. Ma 330 család 1200 hektáron gazdálkodik — írja Trinfa István levelezőnk. A vezetőtanács hallgatott a párt szavára és sokoldalúan fejlesztette a gazdaságukat A 800 hektáros szántóföldi növénytermesztés mellett 15 hektáron öntözéses zöldségeskertjük van. Érdemes megjegyezni: az idén 121.107 kiló konyhakerti növényt adtak el. Egy másik jól jövedelmező forrásuk a sajtkészítő üzem, Noda György vezeti. Régi szakember, jól érti a mesterségét, de azért most is tanul. Nemrég hét napig tartózkodott a Kőhalom rajoni Lemnek községben. Itt tanulta meg hogyan készítik a dobrudzsai sajtot. Otthon hamarosan hozzá fogott a szükséges felszerelések elkészítéséhez s ma már készítik is ezt a sajtfajtát. Ez nagyobb jövedelmet hoz a gazdaságnak, mint a ,,Penteleu“-sajt, amit az előtt készítettek. A kollektivisták az idén közel 7000 kiló sajtot adtak el az állami kereskedelemnek. Nézzünk széjjel egy kicsit az építkezés terén is. Két éve korszerű istállót építettek, 80—100 tehén kényelmesen elfér benne. Tavaly garázst csináltak az újonnan vásárolt tehergépkocsinak. Most fejezték be egy 700 juhot beogadó akol és egy sertésnevelde építését. Az elmúlt napokban tíztonnás hídmérleget vásároltak, amelyet már üzembe is helyeztek. Következetes, szorgalmas munkájuk eredménye az erős kollektív gazdaság, amely felé bizalommal tekintenek az egyénileg dolgozó parasztok százai rajonszerte. Hasonló leveleket kaptunk Székelykeresztúrról, Árkosról, Kisiratosról és más községekből is. Egy csepp ez a tengerből, de benne csillog többszázezer kollektivista család élete. Azoké a százezreké, akik örökre megszabadultak a nyomor s az elmaradottság jármától. „ KOVÁCSÉK” A sepsiszentgyörgyi színház bemutatója Amikor hétfőn este a Sepsiszent* györgyi Állami Magyar Színház Bukarestben is bemutatta Novák Anna „Kovácsék“ című négyfelvonásos színjátékát, a fiatal írónőnek ez az előadás nem a színpadi szerzői székfoglalója volt. Ugyanezt a darabját hetek óta játssza már románul a Iasi Nemzeti Színház, készül rá a fővárosi CFR Munkásszínház és másik darabját „Az élet küszöbén“-t is több fővárosi és vidéki román színház adja. Öt évi várakozás és első írói formája óta sok változás érte a „Kovácsék“-at eddig a most bemutatott és immár véglegesnek tekinthető formájáig. Az öt évi várakozás során bizonyára egyes színházaink részéről óvatossági meggondolások is útját állták a „Kovácsék“-nak. Hiszen új szerzőt avatni mindig kockázatos dolog s a polgári család válságának témája is csak a „Rombadőlt fellegvár“ átütő sikere által vált otthonossá színpadjainkon. Ám az uj szerző és uj téma még önmagában nem százszázalékos biztosíték „az“ új dráma megszületésére s az óvatosság mint olyan, önmagában, még nem jelent okvetlenül kártevést... Amióta a „Kovácsék“ a Viata Romíneasca-ban megjelent, öt évi csend után most a fővárosi sajtó és szakkörök élénken vitatják a darabot és hangzottak el olyan vélemények, hogy igenis, ez „az“ új dráma, a minőségi ugrás új drámaírásunk történetében. Hazai magyar dráma lényeges próbatétele azonban az, amikor a hazai magyar közönség elé kerül, mert az a saját élettapasztalatával tudja lemérni a dráma érvényességét, igazságát, típusait, társadalomrajzát, korképét. Ezt az első jelentős próbatételt — hiszen Kolozsvár, Marosvásárhely, Nagyvárad, Nagybánya még nem látta a „Kovácsék“-at — ezt szeretnénk a továbbiakban elemezni Novák Anna darabja kitűnő első felvonással kezdődik, amelyben a szerző fe vonultat egy sor jól exponált figurát: Horváth Elemérnét, a durván öntelt és önző vidéki polgárasszonyt, Kovácsné „kuncsaftját“,aki első jelenése után nem is szerepel többet); dr. Kovácsot, a régivágású, becsületes, és kicsit felhőkben járó, liberális értelmségit, aki ősz fejjel elvesz,tette tanári állásit, mert szót emelt egy régi kollegája érdekében, akit a zsidótörvény folytán dobnak ki a tantestületből; Kovácsnét, a „lecsúszott úriasszonyt“, aki egyedül tartja el két keze munkájából a családját és nehéz gondjai mellett még a Horváth Elemérné-félék megalázó, tolakodó, kárörömmel teli „részvétét“ is el kell tűrnie; Pétert, a fasiszta propaganda által megmételyezett gőzfejű diákot és Évát, a nyugtalan fantáziájú, örökké mindenkivel ellenkező süldőlányt. A jó dialógusok, az eleven jelenetezés útján megteremtett, valóságízű légkör nagy társadalmi problémák és mély konfliktusok árnyékát veti előre és a néző mindezek után most már, e jellegzetesen drámairól alkatú, lehetséges szerzőtől, egy realista dráma meggyőző kibontakozását várja. Ez azonban nem teljesül be. Vizsgáljuk meg, hogy ettől az indítástól a szerző hova fejleszti alakjait és azt fogjuk tapasztalni, hogy Novák Anna a sikerült év hiteles első felvonás után jellemfejlesztésében, társadalomrajzában s a mindezekből összeálló történelmi korképében eltávolodik a realizmus útjától. A „Kovácsék“ a kispolgári életforma, a polgári család válságát, felbomlását, osztálypolarizálódását akarja ábrázolni; ítéletet mondván a burzsoázia által nevelt régi értelmiség passzív, langyos, tehetetlen magatartása felett, meg akarja mutatni az arra érdemesek útját a jövő felé. A szándék tiszteletreméltó. Ám nézzük meg egyenként a Kovács-család tagjainak pályafutását, hogy milyen mértékben és milyen hitellel tudja rajtuk keresztül a szerző a szándékát megvalósítani. A dráma kétségtelenül legerőteljesebben, legmeggyőzőbben ábrázolt alakja, akinek a fejlődése is logikus, az Péter, a fasiszta fiú, aki a Horthyrendszer rosszhiszemű nevelésének velt áldozataként, a kispolgár lét pocsolyájából a fasizmus szakadéka felé keresi a kivezető plat , aki teljes erkölcsi züllésével, majd öngyilkosságával, hiteles képét adja a fasizmus belülről való felbomlásának. Péter tragikusan hamis választása ébreszti rá családja tisztább fejű tagjait arra, hogy utat keresni kell és épp az ellenkező irányban, mint ahol Péter kereste. Kik ezek a tisztább fejű tagok? Az anya Margit, aki egyetlen nagy „nem tudom“-ra felépített életével és világnézetével saját gyermekei tiszteletét sem tudja kivívni, valamint Éva, az eredetieskedő kispolgári hisztérika, aki nemcsak Horváth Elemérnével, de saját szüleivel is kíméletlen és goromba, és éppúgy élősködik az anyja nyakán, mint lenézett apja és gyűlölt bátyja Az egyetlen dolog, ami Évából a „politikai öntudatosodást“ minden átmenet nélkül kiváltja, az az, hogy szerelme, egy buta szépfiú, (nyilván a maga buta módján), a légies szerelem „gyakorlati következményeire“ szeretné Évát rávezeti. Évában meg ettől egy világ összedől, kiábrándul és megundorodik az élettől, majd pedig pár perc alatt beleszeret a kommunista Andrásba, akit mindeddig vízilónak nevezett és aki nyilvánvalóan, kommunista létére is, horribile dictu, ugyanazt szeretné majd tőle, mint amit a szegény, buta kis vidéki donzsuán akart... Ez, sajnos, nem az a megrázkódtatás, amely a polgári értelmiségit a munkásmozgalomhoz elvezeti. És a munkásmozgalomnak nincs is szüksége ilyen figurákra. Annál is inkább, hogy Éva az utolsó felvonásban, mint illegális harcos is, épp az a hisztérika marad, akivel a „nagy válságánál megismerkedtünk Azok a kommunisták pedig, akik Margitot és Évát a mozgalomhoz elvezetik, — Béresné és András, — rendkívül vérszegények és inaktívak, András egyenest a nevetségességig bávatag. Amellett, gyakorlati pártmunka helyett, mindketten főleg azzal foglalkoznak, hogy Kovácsokat bevonják a mozgalomba. (Kérdés, hogy a mozgalom helyi vezetősége mennyire örül ennek az akvizíciónak...) A család egyetlen tagja, aki valamilyen kézzelfogható, rendes tettel kezdi a darabban a pályafutását s akitől épp ezért elvárhatnánk,hogy ő jusson el a spontán, magányos és így hiábavaló tettől a tudatos, szervezett, társadalmilag hasznos tettig, az az apa, az öreg, becsületes polgári humanista. Ő viszont — miközben végig az egész darabban az összes hozzátartozói, méghozzá a később kommunistává váló hozzátartozói gúnyolódásának a célpontja, amiért elvei miatt állástalan, — csalódik a tettben és ebbe beleőrül. (Ez különben nem akadályozza meg a szerzőt abban, hogy éppen ezzel az őrülttel mondassa el a darab végső tanulságát, miszerint nehezen jön el a virradat...) Kovácsék tehát, akik típusokként indulnak az első felvonásban, a darab végére kétségbevonhatatlanul bebizonyítják, hogy különcök. Különcök, mert az út, melyet bejárnak, a cél, ahova a tipikus expozíciótól eljutnak — esetleges, íróilag önkényes. És még ha el is fogadnánk azt, hogy eközött a két végpont között egyenes vonal lehetséges, akkor is: az a mód, ahogyan Novák Anna Kovácsékat az expozíciótól a végeredményig elvezeti, nem meggyőző. Nem meggyőző, mert az írónő nem a fejlődési folyamatot ábrázolja, hanem mindig csak a fejlődés eredményét és az itt bemutatott végletes, váratlan, logikailag és művészileg egyaránt indokolatlan eredményeket a legnaivabb néző sem hiszi el írói becsületszóra. Azzal, hogy a darab alakjainak döntő többsége realista típus helyett különc, szorosan összefügg a történelmi korkép, a társadalomrajz realizmusának a fogyatékos volta is. Nem megyünk bele az olyan apró felületességek elemzésébe, mint azok a kiáltó konspirációs hibák, amelyeket a darab kommunista szereplői lépten-nyomon elkövetnek, mint Horthyék fasiszta politikai rendőrségének naiv és vulgáris ábrázolása, mint az éhségsztrájk emlegetése 1943-ban, mint az, hogy az 1900-as eszmevilágnál megrekedt, régivágású, klasszikus kultúrájú magyar értelmiségivel az egész modern Faludy György más körökben divatos Villon-átköltéseit idézteti a szerző, vagy mint az, hogy a dráma egy északerdélyi egyetemi városban játszódik ,amely azonban nem Kolozsvár- Tévedés ne essék, senki sem köteles pontosan helyhez kötni a drámáját. De ha már helyhez köti, akkor tudnia kéne annyit, hogy 1943-ban Észak-Erdély egyetlen egyetemi városa Kolozsvár. Ezek is mutatják, hogy a szerző csak felületesen ismeri azt a társadalmi réteget, azt a világot, amelyről ír- De ezek olyan kicsi részlethibák, amelyek megbocsáthatók, ha a társadalomrajz összképe, a történelmi korkép hiteles. Világos, hogy a szerző egy kispolgári értelmiségi család útján keresztül az értelmiség útját akarja ábrázolni, művészi általánosításra törekszik. Mit tudunk meg a „Kovácsék“-ból az északerdélyi magyar értelmiség útjára vonatkozólag? Elsősorban azt, hogy az értelmiség a munkásosztály felé az utat csak úgy leli meg, hogy életformájában és munkakörében is szakít az értelmiséggel és beáll „gyakorló prolinak“ a gép mellé a gyárba. Ennek a vulgarizálásnak a kommentálása is fölösleges Másodszor megtudjuk azt, hogy a nagy választás a nagy fordulat a magyar értelmiségben már Sztálingrád idején végbe ment, már akkor egy kis része elpusztult a fasizmussal, a nagyobbik meg kommunista lett. A történelmi események azt bizonyítják, hogy ez nem így volt; a sztálingrádi események még nem hoztak döntő fordulatot, nem állították a polgári értelmiséget a kommunizmus ügye mellé. A „Kovácsék“ társadalomrajza, történelmi korképe tehát erőszakolt és hamis De most nézzük meg, mi a darab objektív eszmei kicsengése. Ezzel kapcsolatban ismételten hangsúlyoznunk kell a darab eleve kommunista alakjainak, Béresnének és Andrásnak a vérszegény, meggyőző erőtlen ábrázolását, amely már a torzítás eszközévé válik; azt, hogy Béresné jelenléte Kovácséknál nem szükségszerű, nem indokolt és az egész kapcsolatuk értelmetlen, zavaros, valamint azt, hogy a maga szürkeségében, gyötrődésében, elesettségében, passzív kispolgári helyzetében elevenen megrajzolt Margit és a szeszélyességében, elkényeztetettségében hiteles Éva minden szava üresen és hamisan cseng ,amint politizálni kezdenek, amint a jövőről, az új életről, a kommunistákról, forradalomról stb beszélnek. Az időnként megrázó békepárti és humanista gondolatokat kifejező apa megőrül s az ő alakjával a szerző könyörtelen ítéletet mond a polgári humanizmus felett. Jó, de mit ad helyette? Magasabbfokú, szocialista humanizmust semmiképpen, mert hiszen a darab régi kommunistái nem harcosok s az újabbak nem humanisták (ismét csak utalok Éva „lázadásinak“ beállított komiszkodásaira és arra, hogy Margit jóságából gúnyt űznek a gyerekei). A kispolgári tehetetlenség felett az ítéletet tételesen a fasiszta fiú mondja ki, az egyetlen ember Kovácsék között, akinek átélt, mély szenvedéllyel teli, meggyőző szavai vannak. Amikor családját, régi életüket keservesen ostorozza —gaza van, olyan igaza van mindig, mint a kommunistáknak sehol ebben a darabban. Nem véletlen, hogy a Contemporanul kritikusa, Margareta Barbuta, így fogalmaz: „Margitnak... maga az élet teszi fel a kérdést: Miért vagy a világon, anyám?“ Ez a „maga az élet“ — maga a fasiszta fiú ... A leghatásosabb, nagy monológjai, csattanói, jelenet- és felvonásvégei neki vannak, ezek mindég együttérzést keltőek Míg az apa fölött, akinek nem egyszer nagy, tiszta és megrendítő gondolatai vannak, az írónő következetesen és kegyetlenül mond ítéletet, Péter pályafutását, félrevezetően, megrendítő tragédiának festi. A kommunisták gondolatai emellett a darabban íróilag nem léteznek, mert erőtlen, hamis szavakban jutnak kifejezésre, így a darab megsemmisíti a polgári humanizmust, ami helyes, ha ellenében a magasabbrendű, szocialista humanizmus a győztes. Dr. Kovács polgári humanizmusa azonban fiának fasiszta ideológiájával szemben semmisül meg és bukik el — bár világos, hogy a fasizmussal szemben a sok tekintetben korlátozott polgári humanizmus is hasonlíthatatlanul magasabbrendű, mert komoly eszmei és erkölcsi értéket képvisel, történelmileg pedig az antifasiszta mozgalomnak is egyik komoly tartaléka volt. (Utalhatunk itt Thomas Mann, Bartók, Toscanini legkiemelkedőbb példáira.) A „Kovácsék“-ban a polgári humanizmus — meggyőző erő tekintetében is — elbukik a fasizmussal szemben, a szocialista ideológia ez utóbbit azonban művészileg nem győzi le. Választ a fasiszta szózatokra nem kapunk, íróilag objektíve azoké marad az utoló szó. Emellett a darab érzelemszegény, rideg s a humanista tartalom hiányát a helyenkénti érzelgősség és hisztéria nem pótolja, végül pedig, torz módon, a tanulságot is egy őrült mondja el. Milyen eszme, milyen emberi tartalom marad meg mindebből a közönségnek?. .. Az írói szándék bizonyára jó volt. A darab azonban torzképet nyújt a valóságról, realista kép helyett. S a hibás mondanivaló, a torz valóságlátás következtében, a tehetségesen, színpadszerűen, érdekesen indított első felvonás után a darab művészileg is egyre gyengébb. Szerkezetileg laza, a cselekmény bonyolítása nem egyszer logikátlan, sok benne az üresen kongó szöveg, a fárasztó monológ, az öncélú ,csupán hatáskeresésre alapozott be- és írijövetel, így a harmadik felvonástól kezdve az apa jelenései, és sok a szöveg mögötti mély gondolatokra és érzésekre utalgató, sejtelmes szöveg, amely azonban nem rejteget a háta mögött semmit. Itt is főleg az apa különböző őrülési monológjaira gondolok, vagy arra a „tragikus“ pillanatára, amikor belép, mondván hogy a gyufát keresi... József Attila egészen pontosan fejezte ki az ilyen tartalom s az ilyen írói fogások egységének lényegét: „Úgy szállong a semmi benne, mintha valaminek lenne a pora.“ Ha azt próbáljuk vizsgálni, hogy mi a gyökere a darab művészi fogyatékosságának, furcsa módon azt kell látnunk, hogy végeredményben ugyanaz, am, ért a darabot, hogy úgy mondjuk, „felkapták“: a csehorigorkiji drámai szerkesztés, pontosabban annak a tévés, erőszakolt alkalmazása Az utóbbi években nem egy színpadszerűtlen, drámaiatlan darab került színret, amelyet csak a téma időszerűsége vitt; épp ezért, írók és színházi emberek számára természetesen egyaránt rokonszenves, ha valaki „gorkiji" témával és „csehovi“ módszerrel kezd darabot írni, különösen, ha valaki valóban annyira „érzi“ a színpadot, mint Novák Anna. De Gorkij, amikor a kispolgári család válságáról s a kispolgári életforma felvántásáról írt, nem vezette el Besszemenovik közül sem Akulinát ,sem Tatjánát a bolsevikok közé. A finom lélekrajzra, mélyenszántó változások szinte észrevétlen végbemenésének bemutatására alkalmas csehovi módszert pedig — amelynek lényege az, hogy a dráma kulcsa a szituáció és nem a cselekmény, a hétköznapi eseménytelenség és nem a nagy fordulatok — azt egy adott történelmi-társadalmi körülmény hozta létre: a múlt századvégi uralkodóosztály állóviz-élete, amelyet csak úgy lehetett ábrázolni, ahogy azt Csehov tette, mert abban a világban nagy fordulatok nem voltak, csak elkopó hétköznapok. De a történelem legnagyobb viharait nem lehet ugyanazzal a hanggal és ütemmel kifejezni, mint a vihar előtti csendet. Az 1943-as Európában már nem voltak „hétköznapok“, ábrázolásának lényege tehát nem maradhat már a szituáció. A rosszul értelmezett és alkalmazott csehovi „észrevétlenség“ és „hétköznapiság“ szürkeséghez és semmitmondáshoz vezet. Nováik Anna a proletkultos sablon elkerülésére törekedett , és bizony sok tekintetben polgári sablont csinált helyette. A sepsiszentgyörgyi színház előadásának stílusa egyszerűbb, tisztultabb, realistább, mint ahogy eddig megszoktuk tőle. A színészek munkája nagyrészt mentes azoktól a hangosságoktól, amelyek eddig sokat levontak a sepsiszentgyörgyi együttes teljesítményeinek művészi értékéből. Kiemelkedik Hegyessi Magda őszinte, átélt alakítása Margit szerepében, bár búcsúzása a frontra induló fiaitól erősen súrolta a melodráma határát- Biró Levente ízlésesen, szépen alakította Kovács doktort, Arányi Julia, mint Horváth Elemérné, pontosan az volt, akinek lennie kellett. Lázár Erzsébet nehezen vivődött Éva végletes és ellentmondásos jellemével- Takács Anna, Béresné szerepével megtette, ami tőle telt. Zsoldos Árpád, Péter szerepében, kicsit sokat hörgött, de hatásos volt, közönségsikere is volt... Mester András játéka tökéletesen egymásra talált András írói megformálásával. Jakabffy Dezső rendezése csak hangsúlyozta a darab mozgalmi vonatkozásainak naivságait és tévedéseit. A házkutatási jelenet rendezése is kirívóan hamis. De, ami a játékstílust illeti, az együttes csak fejlődött a tavalyi fővárosi vendégjáték óta. HALASZ ANNA Jan Sibelius hangverseny Bukarestben Tauno Harnnkainen finn karnagy közreműködésével Jan Sibelius, a finnek nagy zeneköltője ezekben a napokban tölti be kilencvenedik életévét. Mintegy öt évtizede, falusi magányában, az egész finn nép határtalan szeretetéről és a világ zenekedvelőinek tiszteletétől övezve végzi alkotó munkáját és örökbecsű alkotásokkal gazdagítja nem csak a finn, hanem az egyetemes zeneirodalmat is. Sibelius eggyé forrott a finn néppel. Művészete a népzenében és népköltészetben gyökerezik. Témáját is legtöbbször a finn történelemből, a finn mondavilágból, a nép életéből meríti. A Kalevalából ihletett négy legenda „Lemminkainen hazatérése” a „Karelia” szvit a „Pohjola leánya”, a „Svanehvit” az „Éjszakai lovaglás és napkelte”, az „Okeanidák” a „Finlandia „A tuonelai hattyú”, a „Monda” (Én saga) az „Qma maa” (Hazám) kórusmű vagy a „Jordens sang” (A föld éneke), világszerte ismertek. Sibelius jelentősége korántsem korlátozódik hazájának határai közé. Szimfóniáit és minden más művét széltében-hosszában játsszák az egész világon. Bátran mondhatjuk, hogy századunk első felének egyik legkimagaslóbb zenei nagysága. A fővárosi „George Enescu” állami filharmónia a nagynevű zeneköltő 90. születésnapjának tiszteletére a szombati és vasárnapi hangversenyének műsorát Jan Sibelius műveiből állította össze. Különösen érdekessé tette az ünnepi hangversenyt az, hogy a zenekart Tauno Hannikainen finn karnagy vezényelte. Ez biztosíték volt arra, hogy Jan Sibelius műveit a leghitelesebb előadásban hallhassuk. A műsor első száma a „Finlandia" szimfonikus költemény volt. A zenemű Sibelius egyik legismertebb műve, amit még 1899-ben egy „Történelmi jelenetek” című színpadi előjátékhoz írt, hangulata az ősrégi balladákra emlékeztet. Ezután „A tuonelai hattyú“ című szimfonikus legendát hallottuk (Pavel Tornea kitűnő angolkürt szólójával) Ez a négy legendának egyike, amit a nagy zeneszerző a Kalevala finn népballadából merített. A „Monda” (En saga), majd az I. szimfónia fejezte be a műsort, amit a nagyszámú közönség mindvégig elragadtatással hallgatott. Tauno Hannikainen személyében valóban kiváló karmestert ismert meg a bukaresti közönség. Fölényes mesterségbeli tudás, mély értelmezés, messzemenő igényesség, tisztaság, páratlan finomság, ugyanakkor dinamikai erő jellemzi a finn karnagyot (P. L.) ----------- Teljesítik burgonyabeadási kötelezettségeiket Fogaras rajon — a november 26-ig beérkezett jelentések szerint — 91 százalékra teljesítette ez évi burgonyabeadási kötelezettségét. Különösen jó példával jártak elől a bethleni dolgozó parasztok, akik a II. pártkongreszszus tiszteletére határidő előtt beadták burgonyakvótájukat. A hazafias vállalás kezdeményezői Radu Aurel, Opris Domnica, Turlan Gavrila és Stefan Elena párttagok voltak. Elsősorban az ő érdemük, hogy a község a burgonyabeadásban a rajon legjobbjai közé került. Teljes egészében beszolgáltatták burgonyakvótájukat a berivoji vojlai, illényi, uj-sibnikai, sárosi és más községbeli dolgozó parasztok is. ELŐRE Kovács Éva, a szatmári 3. számú magyar tannyelvű középiskola fizikatanára a laboratóriumban a 7-B. osztály tanulóival IT OLVASSUNK Asztalos István: ÚJESZTENDŐ Asztalos István , ijesztendő“ című regénye még a felszabadulás előtt íródott, de tartalmával, komoly társadalmi kérdések felvetésével ma is helytálló alkotás. Komoly és bonyolult társadalmi kérdéseket vet fel, az események, az ábrázolt alakok realista megrajzolásán keresztül- Asztalos István mély és alapos ismerője annak a paraszti tömegnek, amely a szegénység, bánás, kilátástalanság és fájdalom részese volt a múltban. Híven ábrázolja miként őrölte fel egészségüket, erejüket, egész életüket a másnak végzett munka és amelynek eredménye a csak ünnepnapokon égő kályha, a lyukas takaró, a dülledt kerítés, a vizes és sötét lakás és az asztalra kerülő sovány pityóka vagy puliszka. Ezt a sivár és szomorú világot eleven és színes képekkel rajzolja meg az író, és melegséget, együttérzést, de ugyanakkor gyűlöletet is vált ki belőlünk. Melegséget és együttérzést az elnyomott és mindenéből kiforgatott szegény parasztokkal, a Kicsi Katikkal és gyűlöletet az urak, a tiszttartók, a parasztok nyakát taposó és vérét szívó fenevadak ellen. Nehéz az élete Kicsi Katinak, ennek a két gyerekkel özvegyen maradt parasztasszonynak. Látástól vakulásig görnyed a tiszttartó és a többi falusi előkelőségek teknője felett, eszi a lúg a munkától kérges, sovány kezét, s az arcát, ő azonban fáradhatatlanul dolgozik, hogy megkeresse gyermekei számára a mindennapi eledelt. Bizalommal és reménységgel teli várja az új esztendőt, amiről azt gondolja, hogy valami újat, valami jobbat hoz, az előző évnél. Eltelt azonban ez az új esztendő is, elmúlt a tavasz, a nyár, él az ősz, de változást ez sem hozott. Nem tűnt el a szegénység, hanem még inkább a kis parasztház örökös lakója lett-Hiába volt az új esztendő, nem javított, hanem rontott a család helyzetén. A nagyobbik fiút elhurcolták a csendőrök a városba, a kisebbik betegen, lázasan fekszik a lyukas és vékony takaró alatt- Az anya, Kicsi Kati? Tovább vár és remél, ha másért nem, csak úgy megszokásból, ernyedten, halkan mondogatja magában az újévi köszöntőt. .,Ez uj esztendőben szegénységem megáldjadt. ■ Tragikus ez a helyzet, amelyben az író ábrázolja hőseit, ez a rettenetes nyomor és elnyomatás, melyet a szegény parasztság szenvedett az uraktól, a tiszttartóktól, a tőkés-földesúri rendszert hűen kiszolgáló zsandároktól. Az író megmutatja azokat a törvényeket, amelyek a parasztságot megfosztják minden emberi joguktól, védik az urak hatalmát a kisemmizett, mindenétől megfosztott parasztság ellen, tiltják a lopást kicsiben — ami a szükségből fakad —, de jogosnak nyilvánítják a rablást nagyban és igazolják a falvak, a szegényparasztok százainak könyörtelen és lelketlen kirablását, az úri vagyonok további összeharácsolását. A helyzet tragikumát az adja meg, hogy habár Asztalos hősei érzik ennek a rendszernek a tarthatatlanságát, nem látják a kivezető utat, a szabadulást ebből a világból. Hősei bizonytalanok még és öntudatlanok. Elkeseríti őket nehéz helyzetük, a felgyülemlett, nyomor és szegénység szülte indulatok ki-kitörnek belőlük, de csak azért, hogy utána még mélyebbre hajtsák a fejüket, továbbra is lemondjanak jogaik követeléséről, ellenszegüléseikről és támadásaikról. Kétségtelen, hogy a hősök szemléletében megmutatkoznak az író akkori szemléletének határai. A tragédia, a komikum finom árnyalataival párosul, melyben a parasztság természetes vidámsága, veleszületett humora és jókedve érvényesül. Nevetnek az ellopott fa eldugásán, hogy nem sikerült a tiszttartónak megtalálni, pedig rajta ült, nevetnek a szegénység adta helyzeteken, azokon a kicsi sikereken, melyekkel sikerült az urak orra alá borsot törni, azon, hogy a szegény ember túljár az urak eszén, és az urakat szolgáló törvényeken. Nevetnek, hogy igy könnyebb legyen elviselni sorsukat, hogy ne kelljen sírni. Az elijesztendő“ dicséri írójának írásművészetét, mellyel oly mélyen és erőteljesen ábrázolja a kisemmizett és nyomorgó paraszttömegeket, emléket hagy maga után s emlékezést vált ki az olvasóból. SZOBCSAK TERÉZ 1955. december 1., csütörtök JAVASLAT Elöljáróban bejelentjük, hogy a nagyváradi államosított házak lakbérfizetéséről van szó. Kezdetben csak az adóhivatalnál lehetett leróni ezeket a lakbéreket. Ez persze sok időt vett igénybe, tekintve, hogy az adóhivatalban az állampolgárok rendszerint adót fizetnek és nem lakóért. Végül valakinek eszébe jutott segíteni ezen a tűrhetetlen állapoton, éspedig úgy, hogy az államosított házak lakói a CEC-nél szessék be a lakbért. Eddig rendben is lenne a dolog. Néhány hónappal ezelőtt vaaki „újítással“ hozakodott elő Eszerint a lakbért csak a BEC központi helyiségében lehet kifizetni. Az „újítás“ elfogadtatott. A lakbérfizetés napjai Nagyváradon minden hó 8, 9. és 10-e. E három nap mindegyikén a fizetni vágyó emberek nagy tömege várakozik a CEC helyisége előtt és bent a helyiségben. Legtöbben fél munkanapjukat áldozzák fel a lakbérfizetés oltárán. Igyekezniük kell, mert 11-én már kamatot számítanak. Javaslatunk: az államosított házak nagyváradi igazgatósága kövesse a jól bevált aradi példát. Aradon ugyanis úgy szervezték meg, hogy az államosított házak lakói a házgondnok útján minden hónap elején kitörött csereklapot kapnak, mellyel mind a postán, mind bármelyik CEC-fióknál befizethetik lakbérüket. Ebből a példából az is megtanulható, hogyan lehet kellő jóakarattal takarékoskodni a dolgozók idejével. (s. m.) JL. U. .4. EGYMILLIÓRA RÚG A SÚLYOS ALKOHOLMÉRGEZÉSEK SZÁMA AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN — jelentette ki nyilatkozatában dr. Kari Bowman,, a kaliforniai orvosi egyetem lélektan professzora. A professzor a mértéktelen alkoholfogyasztást tartja a tömegméretű bűnözések egyik legsúlyosabb okának. MEGJELENTEK KAZAH NYELVEN PETŐŐFI SÁNDOR válogatott költeményei. A NAGYVÁRADI INFRATIRER szerszámgépgyár dolgozói közül 120- an töltötték ez évben szabadságukat tengerparton és az ország más üdülőhelyein. A Május 1. fürdőben lévő saját üdülőjükben pedig állandóan tíz szoba áll a pihenni vágyók rendelkezésére. • GDYNIA KIKÖTŐBŐL a modern gépipar legkitűnőbb termékeivel megrakott csehszlovák és lengyel hajók indultak Vietnam felé. ÖNKÉNTES MUNKÁVAL RÁDIÓSÍTÁSI ÁLLOMÁST ÉPÍTETTEK ÉS RENDEZTEK BE a második pártkongresszus tiszteletére az Alexandria rajoni Furculesti község dolgozó fiataljai. DAVID OJSZTRAH a kiváló szovjet hegedűművész november 25—26-án nagy sikert aratott Philadelphiában. A hangversenyterem zsúfolásig megtelt. „David Ojsztrah nemcsak a legnagyobb orosz hegedűművész, hanem a világ legnagyobb hegedűművésze” írja a Daily News. A ROMÁN—SZOVJET MŰSZAKITUDOMÁNYOS EGYÜTTMŰKÖDÉSI EGYEZMÉNY KERETÉBEN fővárosunkba érkeztek Sz. M. Menk-Bagdaszarov, D. R. Szilakov és M. A. Mtogilevec útépítési szakemberek, I. Anovikov és V. Sz. Kulikova építészek, V. N. Antonov és M. M. Bolkovitinov vegyészek. A szovjet szakemberek tapasztalatcserére jöttek országunkba. A NÉGY MILLIÓ KÖTETET SZÁMLÁLÓ PEKINGI könyvtár 57 országgal kötött könyv- és kiadványcsere szerződést. EMLÉKTÁBLÁT HELYEZNEK EL MOSZKVÁBAN a Furmanov utca 3—5. számú ház falára, ahol Zalka Máté öt évig élt és dolgozott A RESICA RAJONI DOMANYKÖZSÉG lakói rövidesen megkezdik egy hétosztályos iskola felépítését. A VASÚTÜGYI MINISZTÉRIUM KÖZLI, hogy a Piatra Olt—Nagyszeben vonalon Jiblea és Lotru között végzett munkálatok miatt 1955. december 1-től kezdődőleg a személyvonatok Piatra Olt felől csupán Jibleáig, Nagyszeben felől pedig csupán Lotruig közlekednek. Ennek következtében a fenti vonalakon közlekedő személyvonatok menetrendje is megváltozott. A közlekedés biztosítására Râmnicul Vâlcea és Lotru között hat autóbuszt helyeztek forgalomba. Az autóbuszok az érkező, illetve induló vonalokhoz csatlakoznak. KOLOZSVÁRON élénk előkészületek előzik meg az őszi képzőművészeti tárlat megnyitását. A bíráló bizottság, amely a kiállítandó képeket válogatta ki, befejezte munkáját. Jelenleg a Művészeti Múzeum termeit készítik elő. A tárlatot december 4-én nyitják meg. AZ OKTATÁSÜGYI MINISZTÉRIUM, KÖZLI, hogy a volt műszaki középiskolák 1954 és 1955 évi abszolvensei, akik nem tették le a diplomavizsgát, 1956 január és február folyamán vizsgára jelentkezhetnek. Közelebbi felvilágosítással az illetékes minisztériumok szolgálnak. A PRÁGAI KÖZPONTI BÁBSZÍNHÁZ művészei szerdán délelőtt a fővárosi Pionír-palotában bemutatták a „Vasárnap Chodskoban“ című népi jelenetet. Az előadás után a pionírok megajándékozták a cseh művészeket. A Meteorológiai Intézet közli: A hideg tovább fokozódik. Változó felhőzet, éjjel jobbára derült égboltozat erős fagy. Erdélyben és a Bánátban reggel köd, gyenge szél. Hőmérsékleti értékek: nappal mínusz 6 és plusz 4 fok, éjjel mínusz 2 és mínusz 12 fok között. A következő három napra további lehűlés várható. Változó felhőzet, a dunamenti síkságon részleges felhősödés. Az ország délnyugati részén elvétve gyenge havazás. Reggel köd és zúzmara. Mérsékelt keleti szél- Csökkenő hőmérséklet, nappal mínusz 6 és plusz 2 fok éjjel mínusz 6 és mínusz 18 fok között.