Előre, 1956. november (10. évfolyam, 2808-2833. szám)
1956-11-01 / 2808. szám
4 ELŐHE. A közelkeleti helyzet vitája a Biztonsági Tanácsban NEW YORK (Agerpres), TASZSZ Mint már jelentettük, a Biztonsági Tanács október 30-i ülésén azokról az itézkedésekről tárgyalt, amelyek céla az Egyiptom elleni izraeli hadműveetek azonnali megszüntetése. Az USA Jugoszlávia és Irán küldöttei felszólalásaikban állást foglaltak amellett, hogy a Biztonsági Tanács, tegyen azonnal intézkedéseket. A. A. Szobeljev szovjet küldött, a következő felszólaló egyebek között kijelentette: Izrael agressziót követett el Egyiptom ellen. A Színai félsziget térségében összevont csapataival megtámadta Egyiptomot és jelentős mélységben behatolt az ország területére így tehát a Biztonsági Tanács rendkívül veszélyes közelkeleti helyzettel áll szemben■ Mindabból, ami történik, világosan kitűnik, hogy Izrael ezt az agressziót nem tudta volna elkövetni ama agresszív körök bátorítása és segítsége nélkül, amelyeknek nem érdekük a közelkeleti béke megóvása és amelyek arra törekszenek, hogy bármilyen ürüggyel csapatokat küldjenek erre a területre A szovjet mélázóst ezzel kapcsolatban felhívta a Biztonsági Tanács figyelmét az Associated Press hírügynökség londoni tudósítására, amely egyebek között közölte: „Anglia és Franciaország ma bejelentették, hogy ha Izrael és Egyiptom 12 órán belül nem szünteti meg a hadműveleteket csapataik elfoglalják a Szuezi-csatorna kulcsállásait.” Ebből a híradásból világosan kitűnik az a szándék — mondotta A. A. Szoboljev —, hogy az ENSZ akcióját be sem várva, beavatkozzanak a Közel- Keleten lejátszódó eseményekbe. Most nincs idő hosszú vitákra- A Biztonsági Tanácsnak cselekednie kell. Véleményünk szerint a Biztonsági Tanácsnak intézkednie kell az Egyiptom elleni izraeli agresszió megszüntetésének ügyében és oda kell hania, hogy az izraeli csapatok vonuljanak azonnal viszsza az egyiptomi területről. A Tanácsnak ugyanakkor fel kell hívnia a figyelmet arra, hogy egyetlen államnak sincsen joga kihasználni az előállt súlyos helyzetet önző céljai érdekében. Ez Angliára és Franciaországra is vonatkozik. Lutfi egyiptomi megbízott kijelentette, hogy Izrael nagyszabású fegyveres agressziót kezdett és hogy ezt Izrael cinikus hangú hivatalos közleményei is beismerik. A Biztonsági Tanács a nyilvánvaló agresszióra való tekintettel nyilvánítja Izraelt agresszornak — mondotta Egyiptom megbízotja —, alBrilej, Jugoszlávia képviselője felhívta a figyelmet az Anglia és Franciaország ultimátuma által teremtett helyzet veszélyes voltára. Briley hangsúlyozta, hogy az angol-francia ultimátum méginkább szükségessé teszi az Egyesült Államok által előterjesztett határozati javaslat sürgős elfogadását. A. A. Szoboljev, a Szovjetunió képviselője, az alábbi kijelentést tette: „A jelen pillanatban az események oly gyors ütemben fejlődnek, hogy nincs idő hosszas szónoklatok elmondására a Biztonsági Tanács előtt. A Biztonsági Tanácsnaksürgősen cselekednie kell. Az Egyesült Államok határozati javaslata itt fekszik a Tanács előtt. A szovjet küldöttség kiemeli, hogy a jelen határozati javaslatból hiányzik az egyik legfontosabb meghatározás, nevezetesen az, hogy a Biztonsági Tanács az elkövetett agresszió miatt elmarasztalja Izraelt. A szovjet küldöttség véleménye szerint egy ilyen pont felvétele a javaslatba teljesen indokolt és megfelelne a Tanács tagjainak többsége által a helyzetről kialakított véleménynek. Szem előtt tartva azonban azt, hogy nincsen veszteni való idő, a szovjet küldöttség semmilyen módosító indítványt nem tesz a határozati javaslattal kapcsolatban és kész azt megszavazni, tekintettel arra, hogy a javaslat két fontos meghatározást tartalmaz — véleményünk szerint a jelen pillanatban legnagyobb fontossággal bíró meghatározásokat — nevezetesen: ,,1. Felszólítja Izraelt haderőinek azonnali visszavonására a fegyverszüneti egyezményben megállapított vonal mögé"; továbbá a 2. pont, amelynek mi Anglia és Franciaország ultimátuma szempontjából a legnagyobb fontosságot tulajdonítjuk. „2. Felhívja az ENSZ összes tagállamait, tartózkodjanak az erőszak alkalmazásától, vagy az erőszak alkalmazásával történő fenyegetésektől bármilyen az ENSZ célkitűzéseivel összeegyeztethetetlen eszköz által ebben a térségben.“ Véleményünk szerint ez a határozat volna a legkevesebb abból, amit jelen esetben a Biztonsági Tanács köteles volna megszavazni. A szovjet küldöttség kéri, hogy a jelen határozati javaslatot azonnal bocsássák szavazás alá." Eban, Izrael megbízottja hosszú beszédet mondott azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy húzza az időt. Végül Lutfi egyiptomi küldött az angol-francia ultimátum ügyében írt levélre utalva kérte, hogy a Biztonsági Tanács üljön össze éjszakai ülésre. Belaunde perui küldött támogatta az USA határozat-tervezetét. Lodge amerikai küldött másodszori felszólalásában a következő ponttal egészítette ki határozat-tervezetét: „1. szakasz. — A Biztonsági Tanács felhívja Egyiptomot és Izraelt, hogy azonnal szüntessék meg a hadműveleteket". Lodge felkérte a Tanács tagjait, ne terjesszenek elő módosító indítványokat, nem azért mintha javaslata tökéletes volna, hanem mivel ennek elfogadása sürgős szükségesség. Dixon angol küldött másodszori felszólalásában javasolta, szakítsák félbe a kérdés megvizsgálását, anélkül, hogy bármilyen határozatot fogadnának el. Dixon javaslatának elfogadása azt jelentette volna, hogy a Biztonsági Tanács hallgatólagosan beleegyezik abba, hogy Anglia és Franciaország megszállja a Szuezi-csatorna övezetét. Lodge amerikai megbízott az ausztráliai küldött felszólalására válaszolva kijelentette, hogy lehetetlennek tartja a határozat megszavazásának elhalasztását, mert lejár az ultimátum határideje. Nyomatékosan kérte, hogy azonnal bocsássák szavazás alá a határozattervezetet A. A. Szoboljev szovjet küldött felhívta a Biztonsági Tanács figyelmét arra, hogy Anglia és Izrael megbízottai most, amikor az angol-francia ultimátum lejár, a huzavona taktikájához folyamodnak. Coriu Gentille, a Tanács elnöke, aki mint Franciaország képviselője emelt szót, igazolni próbálta Izrael agresszióját Egyiptom ellen. Ezután szavazás alá bocsátották az amerikai határozat-tervezetet. A tervezet mellett szavazott hét küldött — az USA, a Szovjetunió, Jugoszlávia, Irán, Peru, Kuba küldötte és a csangkajsekista megbízott; a javaslat ellen szavaztak Anglia és Franciaország küldöttei. Ausztrália és Belgium megbízottai tartózkodtak. Tekintettel arra, hogy a Biztonsági Tanács két állandó tagja — Anglia és Franciaország —, vétójogukkal éltek az amerikai határozat-tervezettel szemben, a Biztonsági Tanács nem fogadta el a tervezetet. A. A. Szoboljev szovjet küldött újabb határozati javaslatot terjesztett elő megszavazásra, amely magában foglalja az amerikai tervezet bevezető részét és eredeti első pontját; ez előirányozza az izraeli csapatok azonnali visszavonását a fegyverszüneti egyezményben megállapított határvonalon túlra. A szovjet határozati javaslat így hangzik: A szovjet határozati javaslatot newyorki időszámítás szerint 21 órakor szavazás alá bocsátották. Mellette szavazott a Tanács többsége — 7 küldött: a Szovjetunió, Jugoszlávia, Irán, Peru, Kuba, Ausztrália küldötte és a csangkajsekista megbízott. Anglia és Franciaország küldöttei a szovjet javaslat ellen szavaztak és ezzel megvétózták a határozatot. Az USA és Belgium küldöttei tartózkodtak a szavazástól. Mivel a Biztonsági Tanács két állandó tagja, Anglia és Franciaország ezúttal is éltek vétójogukkal, a Tanács nem fogadta el a szovjet határozat-tervezetet. A szavazás után ismét felszólalt a szovjet küldött. Fekete nap ez a Biztonsági Tanács számára — mondotta. Az ENSZ egyik tagállama ellen elkövetett agresszióval szemben a Biztonsági Tanács képtelennek bizonyult bármilyen lépést tenni. Ezután a Biztonsági Tanács rátért Egyiptom kérésének tanulmányozására. Egyiptom azt kérte, hogy tűzzék a Tanács napirendjére az angol-francia agresszió kérdését, azzal az angol-francia ultimátummal kapcsolatban, amelyet csapataiknak a Szuezicsatorna térségében való elhelyezése tárgyában küldöttek Egyiptomnak. A Tanács szótöbbséggel megszavazta a fenti kérdésnek az október 30-i, esti gyűlés napirendjébe való felvételét. Egyiptom képviselője után ismét A. A. Szoboljev szovjet küldött szólalt fel, aki a többi között, ezeket mondotta: Az utóbbi órák eseményei azt mutatják, hogy az izraeli invázió nyomán előállott feszült helyzetet valóban arra akarják felhasználni, hogy az angol és a francia csapatok magukhoz ragadják a Szuezi-csatornát. Ez az ultimátum — mondotta a továbbiak során Szoboljev —, nem egyéb, mint az angol és a francia csapatoknak a Szuezi-csatorna térségében történő bevetésével való fegyveres fenyegetés. Anglia és Franciaország kormánya — folytatta Szoboljev —, a fenti ultimátum elküldésével valóban példátlan eljárást követtek, mert az ultimátum célja nem egyéb, mint egy mesterséges jogcím megteremtése annak érdekében, hogy az angol és a francia csapatok törvényellenesen megkaparinthassák a Szuezi csatornát. Világos, hogy ezek az angol-francia akciók homlokegyenest ellenkeznek az ENSZ Alapokmányával, aláaknázzák az ENSZ — különösképpen pedig a Biztonsági Tanács — tekintélyét, egyben aláássák a béke és a nemzetközi biztonság ügyét. Az angol és a francia csapatok behatolása a Szuezi-csatorna térségébe nem minősíthető másnak, mint törvényellenes fegyveres agreszsziónak, amely súlyos következményekkel járhat és jóvátehetetlen károkat okozhat a nemzetközi béke ügyének. A szovjet küldöttség véleménye szerint, a Biztonsági Tanácsnak a legnagyobb figyelemmel kell megvizsgálnia Anglia és Franciaország akcióit és követelnie kell, hogy ne avatkozzanak be a Közel-Keleten jelenleg lejátszódó eseményekbe. A Szovjetunió küldöttsége szükségesnek tartja ismételten felhívni Anglia és Franciaország kormányainak, valamint a Biztonsági Tanács összes tagjainak figyelmét arra, milyen súlyos következményekkel járhat Angliának és Franciaországnak a Szuezi- térségben elkövetett fegyveres agressziója. Dixon angol küldött válaszában azt állította, hogy az Anglia és Franciaország által a Szuezi-csatorna térségében előkészített invázió „átmeneti“ és hogy arra,a csatornát fenyegető veszély“ adott okot. Brilej, Jugoszlávia képviselője kidomborította, milyen nagy veszély fenyegeti az általános békét Izrael agressziója következtében. Brilej ezután hangsúlyozta, hogy véleménye szerint szükség van az ENSZ közgyűlése rendkívüli ülésszakának sürgős öszszehívására. A jugoszláv megbízott javaslatának tanulmányozása céljából a Tanács úgy határozott, hogy 1956 október 31- re ismét összehívja a Biztonsági Tanács ülését, halmazza vele szemben az ENSZ Alapokmány 7. szakaszát és ajánlja az ENSZ közgyűlésének Izrael kizárását ebből a szervezetből. A Biztonsági Tanács egyben figyelmeztesse az összes országokat, hogy ne kíséreljék meg az előállt helyzetet önző céljaikra kihasználni. Brilej, jugoszláv, küldött az izraeli fegyveres erők benyomulását Egyiptom területére, szintén agressziónak minősítette. Brilej felkérte a Biztonsági Tanácsot, tegyen gyors és hatékony intézkedéseket az agresszió megszüntetésére és az izraeli csapatok visszavonására Egyiptom területéről. Irelaunde, Peru küldötte szintén azonnali és hatékony intézkedéseket ajánlott az agresszió megszüntetésére. Eban, Izrael megbízottja azt állította, hogy Izrael akciója nem egyéb „biztonsági intézkedésnél.“ Hammárskjöld, az ENSZ főtitkára a délelőtti ülésen bejelentette, hogy az ENSZ fegyverszüneti felügyelő szervétől nyert értesülés szerint, az izraeli hatóságok október 29-én kiűzték a demilitarizált övezetből az ENSZ megfigyelőket és aláaknázták ezt a körzetet. A délutáni ülés kezdetén Dixon angol megbízott szólalt fel. Dixon felolvasta az Anglia és Franciaország által Egyiptomnak és Izraelnek küldött ultimátum szövegét, amelyben bejelentik, hogy a két nyugati nagyhatalomnak az a szándéka, hogy haderőket küldjön a Szuezi-csatorna térségébe, tekintet nélkül arra, hogy ultimátumukat elfogadják-e vagy sem. Dixon nem szorítkozott csupán arra, hogy az ultimátumot ,,a Szuezi csatornán folyó szabad hajózás veszélyeztetésével" próbálja igazolni, hanem azt követelte, hogy a Biztonsági Tanács hagyja jóvá Anglia és Franciaország akcióit. Dixon kijelentette, hogy a Biztonsági Tanácsnak nem áll módjában gyakorlati intézkedéseket tenni a hadműveletek felfüggesztése, valamint a csatornán folyó hajózás biztosítása érdekében. Ezután Franciaország küldötte szólalt fel aki csatlakozott Dixon nyilatkozatához. Majd az Amerikai Egyesült Államok képviselője beszélt és hivatalosan előterjesztette határozati javaslatát. Ragaszkodott ahhoz, hogy az előterjesztett javaslatot a Biztonsági Tanács bocsássa szavazásra. Az Egyesült Államok által előterjesztett határozati javaslat a következőket tartalmazza: ,.A palesztinai kérdésben: Intézkedések Izrael egyiptomi területen folyó hadműveleteinek azonnali beszüntetésére. A Biztonsági Tanács annak hangsúlyozása mellett, hogy az izraeli haderők mélyen behatoltak Egyiptom területére és ezáltal megszegték az Egyiptom és Izrael között megkötött fegyverszüneti egyezményt; legmélyébb agyonamiái lejen ki * fegyversziklU egyezmenyník !!y módon történő megszegésével kapcsolatban 1. Felszólítja Izraelt haderőinek azonnali visszavonására a fegyverszüneti egyezményben megállapított vonal mögé; 2. felhívja az ENSZ összes tagállamait: a) tartózkodjanak az erőszak alkalmazásától, vagy az erőszak alkalmazásával történő fenyegetésektől, bármilyen az ENSZ célkitűzéseivel összeegyeztethetetlen eszköz által ebben a térségben; b) támogassák az Egyesült Nemzetek Szervezetét a fegyverszüneti egyezmény tiszteletben tartásának biztosítására irányuló tevékenységébenc) tartózkodjanak az Izraelnek nyújtandó bármilyen katonai, gazdasági vagy pénzügyi segély megadásától mindaddig, ameddig Izrael nem tesz eleget a jelen határozatnak. 3. Felkéri a főtitkárt, hogy folyamatosan tájékoztassa a Biztonsági Tanácsot a jelen határozat értelmében az eseményekről és tegyen meg minden olyan szükséges ajánlást, amelyet szükségesnek tart a béke és a nemzetközi biztonság megőrzése szempontjából ebben a térségben." A Biztonsági Tanács megállapítja, hogy Izrael fegyveres erői mélyen behatoltak Egyiptom területére s megszegték az egyiptomi-izraeli fegyverszüneti egyezményt. A Biztonsági Tanács kifejezi aggodalmát a fegyverszüneti egyezmény megszegésével kapcsolatban , ezért 1. felhívja az összes érdekelt feleket, hogy azonnal szüntessék meg a tüzet; 2. felhívja Izraelt, azonnal vonja vissza fegyveres erőit a fegyverszüneti egyezményben megállapított vonalon túlra; 3. felkéri a főtitkárt, állandóan tájékoztassa a Biztonsági Tanácsot e határozat végrehajtásáról és terjesszen elő megfelelő ajánlásokat a béke és nemzetközi biztonság megóvására abban a térségben, amelyben a jelen határozat és az előzőleg elfogadott határozatok alkalmazandók. Az egyiptomi kormány nyilatkozata KAIRO (Agerpres). Az egyiptomi kormány nyilatkozatot tett közzé Izrael agressziójával kapcsolatban. A nyilatkozat leszögezi, hogy Izrael ezzel az agresszióval megsértette a nemzetközi jogot, az ENSZ alapokmányát és a fegyverszüneti egyezményt. Ezért az egyiptomi kormány — az ENSZ alapokmány értelmében —élni fog jogaival, beleértve az önvédelem jogát is. A nyilatkozat kiemeli, hogy az agresszió előtt egy nappal Izrael miniszterelnöke és washingtoni nagykövete kötelezettséget vállaltak, hogy nem követnek el semmiféle agressziót. Ezzel a nyilvánvaló hazugsággal akarták félrevezetni a nemzetközi közvéleményt, miközben álmok módon készültek az Egyiptom elleni támadásra. Végül a nyilatkozat utal arra, hogy Izrael az utóbbi években sorozatos támadásokat követett el az arab országok ellen s állandóan veszélyeztette a közel-keleti békét, annak ellenére, hogy a nemzetközi szervezetek ismételten megbélyegezték, eme akcióiért Tito •Inöki A szuezi kérdést békés uton kell megoldani BELGRÁD (Agerpres). A Tanjug hírügynökség jelenti: Tito elnök október 31-én nyilatkozatot adott a sajtó számára. A nyilatkozat a többi között hangsúlyozza, hogy Izrael támadása Egyiptom ellen háborús helyzetet teremtett és ennek az a veszélye, hogy olyan nagyszabású háborúvá szélesedik, amelynek következményei és kimenetele beláthatatlanok. Végül Tito elnök felhívja az ENSZ összes tagállamait, hogy közös erőfeszítéssel, békés utón oldják meg a szuezi kérdést--------- Összeesküvés Anglia, Franciaország és Izrael között TEL-AVIV (Agerpres). — TASZSZ. Izrael kormánya kijelentette, hogy elfogadja a hadműveletek beszüntetésére és csapatainak a Szuezi-csatornától 10 mérföldnyire való visszavonására vonatkozó angol és francia javaslatot. Nem nehéz magyarázatot találni arra, miért határozta el Izrael az angol-francia javaslatok elfogadását. A valóságban ezek a javaslatok nemcsak jóváhagyják azt, hogy Izrael jelentős egyiptomi területeket foglalt el, de felbátorítják az izraeli csapatokat arra, hogy a csatornától 10 mérföldnyi távolságig folytassák az elözönlést. Mindez újólag bizonyítja, hogy az izraeli csapatok betörése Egyiptom területére valójában nem egyéb, mint az Anglia, Franciaország és Izrael közötti összeesküvés eredménye. Angol-francia légioffenzíva kezdődött Egyiptom ellen PÁRIZS (Agerpres). A France Presse közli, hogy október 31-én este angol és francia bombázó repülőgépek megtámadták Egyiptomot. Az angol francia haderők ciprusi parancsnoksága jelentette, hogy kezdetét vette az „Egyiptom területe ellen irányuló szövetséges légioffenzíva’és KAIRO (Agerpres). A France Presse hírügynökség a kairói rádió nyomán közli az egyiptomi hadsereg főparancsnokságának jelentését, amely szerint 20 óra 50 perckor angol nehéz bombavetők egyidejűleg megtámadták Kairót. Alexandriát, Port-Szaidot, Szuezt és Izmailiát. ----------AZ EGÉSZ ARAB VILÁG ELHATÁROZOTT SZÁNDÉKA: Fenntartás nélkül támogatni Egyiptomot KAIRÓ (Agerpres), akiEgyiptom elleni izraeli agresszió és az angolfrancia ultimátum következtében Libanonban és Szíriában kihirdették az ostromállapotot. Mindkét ország kormánya tiltakozott Anglia és Franciaország erőszakos akciói ellen és kijelentette, hogy fenntartás nélkül támogatja Egyiptomot és teljesíteni fogja az Egyiptommal megkötött katonai egyezményekben vállalt kötelezettségeit. A szíriai repülőtereket elzárták és megtiltották, hogy külföldi repülőgépek átrepüljenek Szíria területe fölött. Jordánia, Szaudi-Arábia és Irak kijelentették, hogy mindenben támogatják Egyiptomot és ha Egyiptom kéri, katonai segítségben is részesítik. A France Presse a MEN hírügynökségre hivatkozva közli, hogy Szaudi-Arábia királya elrendelte az általános mozgósítást. Az egyiptomi események A Biztonsági Tanács úgy döntött, hogy napirendre tűzi Egyiptom panaszát az angol francia agresszió ellen Mint a kairói rádió jelenti, Naszszer elnök október 31-én fogadta Anglia egyiptomi nagykövetét és tudomására hozta, hogy Egyiptom semmiképpen sem érthet egyet az angolfrancia ultimátummal, mert az ellenséges akció, Egyiptom jogainak, nemzeti méltóságának és szuverenitásának megcsorbítását jelenti s ellentétben áll az ENSZ-alapokmány elveivel is. Míg Egyiptom saját területét védi a támadó ellenséggel, Izraellel szemben — mondotta Nasszer —, Anglia és Franciaország az agresszor oldalára állnak. Nasszer elnök felhívta az angol nagykövet figyelmét arra, hogy Egyiptom nem maradhat közömbös az ellene irányuló bármilyen agreszszióval szemben s megvédinemzeti méltóságát és szuvereinitását. Nasszer elnök Franciaország egyiptomi ügyvivőjét is fogadta és hasonló nyilatkozatot tett előtte. Ezután magához kérette az USA, a Szovjetunió, Jugoszlávia, Indonézia nagyköveteit, India egyiptomi ügyvivőjét és tájékoztatta őket a helyzetről. Nasszer az Egyiptomban előállott helyzetet ismertető üzenettel fordult Eisenhower elnökhöz, Bulganyin miniszterelnökhöz, Tito marsallhoz, Nehru indiai miniszterelnökhöz és Szukarno indonéziai elnökhöz. A kairói rádió rámutat arra, hogy Egyiptom felkérte az Egyesült Nemzetek Szervezetét, hívja össze rendkívüli ülésre a Biztonsági Tanácsot az angol-francia ultimátum megvizsgálására, még az ultimátum lejárta előtt. A Biztonsági Tanács 7 szavazattal 2 ellenében úgy döntött, hogy napirendre tűzi Egyiptom panaszát „a francia-angol agresszió“ ellen. A tanács két tagja tartózkodott a szavazástól. Angol és francia hadihajók be** hatoltak a Szuezi csatorna övezetébe Az egyiptomi kormány — jelenti a FRANCE PRESSE — visszautasította Anglia és Franciaország ultimátumát, amely azt követelte Egyiptomtól, hogy engedje meg angol-francia csapatoknak a Szuezi-csatorna övezetébe való bevonulását (nevezetesen Port Szaid, Szuez és Izmaida vidékére). Az ultimátum október 31-én, greenwichi időszámítás szerint 4 óra 30 perckor járt le. Az amerikai UNITED PRESS hírügynökség jelentése szerint ciprusi és máltai támaszpontokhoz tartozó angol és francia hadihajók légicsapat-szállító repülőgépek védelme alatt tengeri és légi után megkezdték behatolásukat a Szuezi-csatorna övezetébe. Mahmud Favzi, Egyiptom külügyminisztere október 30-án tehát még az ultimátum határidejének lejárta előtt az egyiptomi kormány nevében tiltakozott Trevelyn kairói angol nagykövetnél Egyiptom légi terének angol katonai repülőgépek által történt megsértése ellen. A repülőgépek Port Szaid felett repültek, egyiküket az egyiptomi lágelhárító tüzérség találata leszállásra kényszerítette Jordánia területén. A UNITED PRESS jelentése szerint az angol és a francia kormány cenzúra alá veti a hadműveletekről szóló híreket. A francia nemzetgyűlés bizalmat szavazott a Mollet kormánynak PÁRIZS (Agerpres), Guy Mollet francia miniszterelnök Londonból visszatérve október 30-án a nemzetgyűlésben beszámolt a képviselőknek a londoni tárgyalások eredményéről. Bejelentette azt a döntést, hogy angol és francia csapatokat küldenek a Szuezi-csatorna övezetébe. A képviselők kérésére Guy Mollet beszámolóját a nemzetgyűlés éjszakai ülésén megvitatták. A jobboldali csoportok képviselői helyeselték a kormány eljárását és durva kirohanást intéztek Egyiptom ellen. Raymond Guyot kommunista képviselő erélyesen elítélte a kormány politikáját és kijelentette, hogy ez azzal a veszéllyel jár, hogy a háború kiterjed az egész Közel-Keletre. Pierre Cot, a haladó republikánus szövetség nevében kijelentette, hogy Franciaország és Anglia beavatkozása törvénytelen. Hozzátette, hogy parlamenti csoportja nem szavaz bizalmat a kormánynak. A szocialista párt parlamenti csoportja határozat-tervezetet terjesztett elő s ebben kifejezi bizalmát a kormány iránt és helyesli politikáját. Ezt a javaslatot szavazás alá bocsátották és 369 szavazattal 182, ellenében elfogadták. A javaslat mellett szavaztak a szocialisták és a jobboldali parlamenti csoportok képviselői A kommunisták, a haladó republikánus unió képviselői és más képviselők ellene szavaztak. 15 képviselő — köztük I1 radikális (Mendes-France is) — tartózkodott a szavazástól. 31 képviselő nem vett részt a szavazásban. Gaitskell : „A kormány őrültséget követett el...” Az egyiptomi kérdés vitája az angol alsóházban LONDON (Agerpres). — Az alsóház október 30-án éjjel megtartott ülésén 270 szavazattal 218 ellenében megszavazták a kormány által beterjesztett javaslatot, amelyben elhatározták csapatok partraszállását a Szuezi-csatorna övezetében. Október 31-én az alsóház folytatta az egyiptomi kérdés vitáját. Eden beszédet mondott , amelyet az ellenzék ellenségesen fogadott. Gaitskell, a laburista ellenzék vezetője, hevesen bírálta a kormányt Egyiptomhoz intézett agreszszív ultimátuma, valamint az angolfrancia csapatok egyiptomi beavatkozása miatt. A kormány — mondotta Gaitskell — őrültséget követett el, amelynek tragikus következményeit még évek múlva is sajnálni fogjuk. A kormány akciója nemcsak megtagadása, de egyenesen lábbal tiprása az ENSZ alapokmányában lefektetett elveknek. Gaitskell kijelentette, hogy a laburista képviselők minden eszközzel küzdeni fognak a kormány egyiptomi akciói ellen. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bukarest, Piata Szinteli Nr. I. - Telefon 7. 29. — Előfizetések • postahivataloknál, levélhordóknál ,e ■ vállalatok Önkéntes lapterjesztőinél. — Nyomda : Combinatul Poligrafic Casa Scínteli „I. V. Stalin“ 1956. november 1., csütörtök 1 BODOR TAMÁS A kedd esti angol—francia ultimátum már semmi kétséget ■sem hagyott aziránt, hogy kinek a megbízásából, kinek az érdekében indultak meg az izraeli tankoszlopok Szuez felé, s az angol—francia fegyvercsörtetést tegnap hajnalban felváltotta a nyílt imperialista katonai agresszió Egyiptom ellen. A közelkeleti politika egén hetek óta sűrűsödő viharfelhőkből kicsapott a villám. Az angol és francia imperializmus olyan lépésre szánta el magát, amelynek következményei egyelőre beláthatatlanok, de amelynek előzményei tisztán és világosan mutatják az imperialisták vakmerő eltökéltségét, hogy minden erővel megpróbálnak gátat vetni a közelkeleti népek törekvéseinek, hogy függetlenségüket kiteljesítsék és megszilárdítsák. Izrael ebben a játszmában annak a sakkfigurának a szerepét tölti be, amelyet reakciós kormányzata az imperializmus szolgálatában már évekkel ezelőtt magára vállalt. A közvetlen előzmények azt is mutatják, hogy az angol és francia kormány azért szánta rá magát erre, a számára végeredményben nagyon is kockázatos lépésre, mert az Egyiptom térdrekényszerítésére irányuló diplomáciai és egyéb manővereik sorozatosan kudarcot vallottak. S tegyük hozzá : ezek a manőverek telítve voltak cinizmussal, képmutatással — és sokszor látszólagos ellentmondásokkal Hetek óta hangos volt a nyugati reakciós sajtó attól, hogy Izraelt veszedelem fenyegeti — Jordánia felől ismeretesek azok a kísérletek, hogy ennek ürügye alatt iraki csapatok vonuljanak be Jordániába. Ez még a manővereknek az a szakasza volt, amikor Anglia egyes arab államokat próbált a maga oldalára állítani, pontosabban Irakot és Jordániát, s megbontani az imperialistaellenes arab államok egységét. Közben egyrészt Jordánia elhárította az iraki csapatok „segítségét’’, másrészt Jordániában lezajlottak a választások. És e választások az imperialistaellenes erők győzelmével végződtek. Ennek eredményeképpen megerősödött a jordán—szíriai—egyiptomi hármas szövetség. S miután ekképpen csődöt mondottak az egyes arab államok megnyerésére irányuló angol kísérletek — Izrael került előtérbe. Pontosabban : az angol—francia imperializmus ,,átváltott” Izraelre, melynek kormánya hirtelen felfedezte, hogy nem is Jordánia felől, hanem Egyiptom fe-1ől „fenyegeti veszély”, s megindította minden eddigi ,,határincidensnél” nagyobbszabású hadműveleteit — a Szuezi csatorna felé. Eden angol miniszterelnök pedig, aki a régebbi szakaszban mindig „elítélte’’ Izrael hasonló jellegű, de sokkal kisebb méretű támadásait szomszédai ellen, most ugyancsak hirtelen fordulattal kijelentette : az izraeli tankok benyomulása Egyiptom földjére jogos volt, mert Egyiptom ,,állandóan provokálta” Izraelt. Az imperialista cinizmus és képmutatás csúcspontja azonban maga a kedd esti ultimátum volt. Először: az ultimátumot az angol—francia kormány egyformán intézte az agresszorhoz és a megtámadotthoz. Másodszor : az Egyiptom területére legmélyebben benyomult izraeli tank még az angol jelentések szerint is legalább 50 mérföldre volt a Szuezi csatornától, amikor az ultimátum azt követelte, hogy „mindkét fél vonja vissza csapatait tíz-tíz mérföldre a csatornától keletre és nyugatra”. Harmadszor: az ultimátum szerint az így kiürített övezetet mindenképpen angol és francia csapatok szállják meg, hogy „biztosítsák a Szuezi csatorna forgalmát”. Holott a csatorna forgalmát semmilyen veszély nem fenyegette, hiszen egybehangzó jelentések szerint az egyiptomi haderők messze a csatornától feltartóztatták az izraeli előnyomulást s az ultimátum előtti napon — október 29-én — a csatornán rekordforgalmat bonyolítottak le. Nyilvánvaló tehát, hogy az izraeli támadás átlátszó ürügy, mégpedig előre megrendezett ürügy volt az imperialista agresszióra, melynek agresszió jellegét semmivel menteni vagy tagadni nem lehet. Annál kevésbé, mert bár a Biztonsági Tanácsot sürgősen összehívták, az angol-francia kormány nem várta be a Biztonsági Tanács határozatát, hanem már ennekelőtte elküldte ultimátumát. Iyen körülmények között szinte magától értetődő az angol és francia megbízottak állásfoglalása a Biztonsági Tanács ülésén. Mi volt a Biztonsági Tanácsnak, mint a béke megőrzése legfőbb nemzetközi szervének a feladata? A felelet erre a kérdésre csak egyértelmű lehet: megbélyegezni az izraeli csapatok Egyiptom elleni agresszióját, felszólítani az izraeli kormányt, hogy azonnal vonja vissza kötelékeit Egyiptom területéről s amenynyiben Izrael nem tenne eleget a felhívásnak, az Alapokmány értelmében határozatot hozni az ellene alkalmazandó szankciókra vonatkozóan. A béke következetes védelmezője, a Szovjetunió, ilyen értelmű határozati javaslatot terjesztett elő ,az angol és francia megbízottak nemleges szavazata következtében azonban a Biztonsági Tanács sem hozhatott megfelelő határozatot. Minden jel arra vall, hogy a Szuez körül kiélesedett helyzet ugyanakkor elmélyítette az angol-amerikai ellentéteket is. Erre vall mindenekelőtt az a körülmény, hogy az angol kormány Amerika megkérdezése, sőt minden előzetes tájékoztatása nélkül cselekedett. De erre utal az is, hogy Amerika megbízottja a szovjet megbízott határozati javaslatához lényegében hasonló javaslatot terjesztett a Biztonsági Tanács elé s az angol és francia megbízottak természetesen ezt is ugyanúgy elvetették, mint a szovjet javaslatot. A Pravda cikkírója, V. Borovszkij azonban joggal jegyzi meg, hogy a fejleményekért mindhárom nyugati nagyhatalom, tehát az USA is felelős, mert az agressziót „előkészítő” összes manőverekben szintén része volt. Izrael nem merészelte volna megindítani támadását, ha nem érezte volna maga mögött a három nyugati hatalom támogatását — hangoztatja Borovszkij. Az más lapra tartozik, hogy Amerikának nem felel meg a fegyveres konfliktus kirobbantásának időpontja — pontosan az elnökválasztás előtti napokban. Másrészt talán nincs ínyére az sem — amire a konfliktus kirobbanásának körülményei utalnak —, hogy az eddig teljesen amerikai befolyás alatt álló Izrael ezúttal inkább az angolok kezére játszott, mint az amerikaiakéra. Az angol és francia imperialisták kockázatos kalandba bocsátkoztak Egyiptom megtámadásával, mert kihívták maguk ellen az egész világ békeszerető közvéleményét s elsősorban az összes afrikai és ázsiai országok szabadságra és függetlenségre vágyó népét. Newyorki jelentés szerint már az izraeli támadás hírére az ENSZ-ben képviselt afrikai és ázsiai országok csoportjának megbízottai gyűlést tartottak, amelyen kijelentették, hogy teljes szolidaritásukról biztosítják Egyiptomot. Az erre vonatkozó nyilatkozat joggal mutat rá arra, hogy az izraeli támadás annál inkább elítélendő, mert Egyiptom szigorúan betartotta a fegyverszüneti egyezményt Nyilvánvaló, hogy az ázsiai és afrikai országok szolidaritása még fokozottabb mértékben érvényesül az izraeli támadás ürügye alatt kibontakozó imperialista agresszió hatása alatt. Az agresszoroknak ugyanakkor szembe kell nézniük saját országuk közvéleményével is. Az angol konzervatív kormány ezúttal távolról sem hivatkozhat arra, hogy — amint az fontos külpolitikai kérdésekben az angol politikai életben már szinte hagyományos lett — maga mögött tudhatja „őfelsége ellenzékét“. A laburista lapok egyöntetűen elítélik, egyesek egyenesen őrültségnek bélyegezik az angol kormány lépését. Mit mond nemcsak a laburista, hanem az egész józan angol közvélemény? Mindenekelőtt azt, hogy az Egyiptom elleni támadás Anglia elszánt ellenségévé teszi az egész arab világot. Felszámolja minden lehetőségét annak, hogy Anglia visszaszerezze közelkeleti befolyását, vagy, hogy megőrizze ennek a befolyásnak még fennálló maradványait. Ezeket az an* gol köröket mélyen és joggal aggasztja az is, hogy az angol-francia lépés megbontja a nyugati hatalmak eddig sem tökéletes egységét, aláássa az an* gol-amerikai együttműködést. S végül, de nem utolsósorban, a nyílt agreszsziónak súlyos kihatásai lehetnek a brit nemzetközösségre, tekintve azt a határozott rokonszenvet ,amivel India, Pakisztán és Ceylon kísérték az egyiptomi nép és az összes arab népek függetlenségi törekvéseit. Az egész világ békeszerető közvéleménye mélységes felháborodással fogadta az Egyiptom elleni imperialista agresszió hírét. Ez a közvélemény szives lélekkel támogatja az arab népek követelését: „El a kezekkel Egyiptomtól!” Állítsák helyre a békét Közel- Keleten, tartsák tiszteletben Egyiptom évtizedes harcok árán kivívott függetlenségét és szuverenitását! — ezt köívetelik a világ összes békeszerető népei, ezt követeli hazánk dolgozó népe is! ! ÁLLÍTSÁK helyre a békét KÖZEL-KELETEN ! STAS -3152 — 52 Bigl