Előre, 1967. október (21. évfolyam, 6191-6216. szám)
1967-10-01 / 6191. szám
XXL évfolyam 6191 sz. 6 oldal ára 25 iráni 1967 okt L. vasárnap OKTÓBER ELSŐ VASÁRNAPJA: A TERMÉS NAPJA PIRAMISOK Az alkotás öröme talán a legősibb és legtisztább emberi érzés, Js ragyogása az arcokon naggyá és széppé tesz bennünket. Népünk lelki világában és szokásaiban ősidőktől fogva él a jól ARI végzett munka fölötti öröm kinyilatkoztatásának szüksége, is ■ táncokban, dalokban sűrűn fellelhető motívum ez. A falu — vidékenként eltérő színekben és árnyalatokban — mindig is kifejezte a bőség fakasztotta túláradó érzelmeit, s azzal, hogy a Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek Országos Szövetségének javaslatára az első termelőszövetkezeti kongresszus megszavazta a Termész Napjának megtartását minden év októberének első vasárnapján, új és egységes szocialista parasztságunknak egy ősi, fennkölt, szép hagyomány iránti tiszteletét fejezte ki. Az idén is ünnepi köntöst öltött az ország, a népi rendezvények színhelyein felépültek a jellegzetes terméspiramisok, mintegy egzotikus hangulatot cseppentve ,a „couleur locale“ba. A föld gazdagságának, a magvető teremtő erejének jelképes kifejezői ezek a piramisok, amelyek azonban ezúttal nem éppen Tutankhamon kincseit juttatják eszünkbe. A fáraó tébai síremléke észbontó értékekkel kápráztatta el a világot, mert egyike azoknak, amelyeket nem raboltak ki a történelem folyamán. Ám a mi terméspiramisainkat az idén mintha megloptuk volna mi magunk. Visszapillantó összehasonlítást téve, az ország történetének egyik leggazdagabb búzatermő esztendeje volt az idei. Mégis hiányérzetünk van most, amikor a Termés Napja alkalmával a teli zsákon és hombáron kívül arra is gondolunk, hogy mi maradt a mezőn, kint a tarlókon. Nem mint szemveszteség, hanem mint terméslehetőség, amely számos — és kisebb vagy nagyobb mértékben általános — termelési hiányosság miatt nem vált tonnákban és vagonokban lemért valósággá. Ugyanezt mondhatjuk el a kukoricáról, a burgonyáról, a cukorrépáról, a zöldségfélékről, a dombjainkat egyre jobban benövő gyümölcsösükről és szőlőültetvényekről. Ilyen gondolatokkal ülve az ünnepi asztalhoz, feltétlenül el kell mondanunk azt, hogy parasztságunk kezében évről évre biztosabb az agrotechnika fegyvere, a párt és a kormány következetes agrárpolitikája nyomán erősödik a mezőgazdaság műszaki-anyagi alapja. Büszkék lehetünk arra, hogy állami mezőgazdasági vállalataink zömében a termelés egyre inkább kezdi megütni a legfejlettebb mezőgazdasággal rendelkező országok termelési szintjét, mindegyre szaporodnak az olyan ipari jellegű létesítmények, amelyek a legkorszerűbb technológiával termelnek, s nagy mértékben hozzájárulnak a lakosság szükségleteinek minél jobb kielégítéséhez Az állam milliárdokat fordít ilyen természetű beruházásokra, a mezőgazdaság modernizálására, a termelés gazdasági hatékonyságának növelésére. Ugyancsak felfelé ívelő fejlődést, mutatnak termelőszövetkezeteink, amelyek állandóan növelik a felhalmozási alapokat, évről évre bővítik a beruházási keretet. Mindent összevetve, jogos büszkeséggel nézhetünk a magas terméspiramisokra, anélkül azonban, hogy az önelégültség veszélyes csapdájába esnénk. Mert meg kell emlékeznünk azokról a gépekről is, amelyek későre vagy rosszul húzták meg a barázdát, amelyek — noha itt-ott szárazság volt — „elfelejtettek“ mesterséges hót szórni, a zöldségfélék tövére Meg kell emlékeznünk azokról a műtrágyatételekről is, amelyek nem kerültek — vagy nem úgy kerültek, ahogy kellett volna — a földbe. Ha mindezekről — s az ezekhez hasonlókról — nem feledkezünk meg a Termés Napjának ünnepén, mi lesz vajon : leáll a vigadalom? Úgy hisszük, annál pezsgőbbé válik! Mert olyan emberek vigadalma lesz, akiket nem szédít meg a terméspiramisok magassága, akiket a holnapi örömök hevítenek, a holnapi terméspiramisok, amelyek talán éppen ezért, lehet, hogy Tutankhamon kincseire emlékeztetnek majd. Simonka László Felvételünk tegnap készült a fővárosi Óbor piacon Úgy adódott, hogy két hónapon keresztül minden nap fel kellett hívnom telefonon két hivatalt- Pontosan kilenckor hívtam az egyiket, és pontosan féltízkor a másikat. A sorrendet és az időpontot sohasem cseréltem fel, így kellett lennie.. Teltek-múltak a napok, már nem kellett kikeresnem a számokat a telefonfüzetemben, kilenckor hívtam az egyiket, féltízkor a másikat. Egyszer csak azon vettem észre magam, hogy... No de kezdjük elölről. Háromnegyed kilenckor betoppan hozzám valaki, rámnéz, öszszeráncolla a homlokát, és azt kérdezi ! — Valami bajod van ? Csodálkozva bámulok vissza rá. — Nem. Nekem. Dehogy. Semmi. Arra gondoltam éppen, hogy negyed óra múlva telefonálnom kell valahová. Pont kilenckor. — Na, akkor én még felszaladok a kollegákhoz, később még betérek hozzád Elment, kis idő múlva telefonáltam, eltelt újabb negyedóra, viszszatért. Úgy féltíz előtt néhány perccel. Rámnéz, elmosolyodik : — Na most egészen más vagy, öregem. Sokkal jobb kedvű vagy. Elárulnád, hogy mitől ? Most meg én ráncoltam a homlokom. Semmi különösebb okom nem volt pillanatnyilag jobb kedvűnek lenni, az eltelt félóra alatt nem történt semmi szívderítő. — Nem tudom — feleltem bizonytalanul — Semmitől. Csak éppen... — Talán egy másik telefonbeszélgetésre készülsz ? Órámra néztem. — Igazad van. Féltízkor megint telefonálnom kell valahová. Tárcsáztam, beszéltem, aztán egy ideig ott maradt a vendég nálam, amikor elment, töprengeni kezdtem. Valami derengett. Másnap már figyeltem magam. Harmadnap is igen ! Megvan ! A kilenckor tárcsázandó szó BODOR PÁL mon kellemetlen hangú, barátságtalan titkárnő vette fel rendszerint a kagylót A féltízes számán, épp ellenkezőleg, rokonszenves, barátságos, mosolygós hangú, szolgálatkész nő felelt. Igen. Bármilyen híresen hangzik, két hónapon keresztül mindig rosszkedvű voltam fél kilenctől kilencig és még azután is néhány percen át — aztán a következő telefonbeszélgetésre gondoltam, és, anélkül, hogy ezt eleinte észrevehettem volna, nyomban felderültem, és még egy óra múlva is sokkal derűsebb, kellemesebb lelkiállapotban voltam. Túlzás ? Nevetséges ? Lehet. Mégis így van. S noha elképzelhető, hogy talán éppen a barátságtalan hangú titkárnő a jobb, pontosabb, alaposabb munkaerő, és a barátságos hangú a felületes, üres perszóna — én mégis tekintetbe venném a telefonos titkárnők kiválasztásánál még a hangot is, a modort, azt, hogy van-e lelkiereje kellemessé tenni még a röpke telefonbeszélgetést is. És elgondolom, hány ember hány napját árnyékolja be egy-egy barátságtalan válasz, unott, kopott hang, rosszkedvű hangbéli fintor... Nem, persze, hogy nem ez a döntő... S arra is gondolnom kell, hogy mindenkinek ezer oka lehet bosszúsnak, unottnak, rosszkedvűnek lenni. És az emberi jogok közé tartozik bizonyára a rosszkedvhez való jog is. Meg arra gondolok, hogy ilyen alapon arról is el lehetne talán filozofálni, hogy derűs, kékegű, szép időben bizonyára mindenütt jobban megy a munka — mégis tudomásul kell venni, hogy olykor borús az ég... NAPLÓ És mégis, és mégis... Hiszen a legfurcsább a dologban az, hogy a két telefonos titkárnő hangja elmémben visszahat a két főnökre is. S bármit teszek, nem tudok szabadulni a kényszerképzettől. Az egyik főnök, a titkárnője miatt, mind kellemetlenebb és ellenszenvesebb a szememben — a másik pedig mind rokonszenvesebb... Pedig világos, hogy nem feltétlenül olyan a főnök, amilyen a titkárnője... Dilemmám, érzem, megoldhatatlan. A mosolyt nem lehet kötelezővé tenni, még akkor sem, ha a tőkés áruház-tulajdonosok például éppen üzleti okokból csakis széparcú ,kellemes, mosolygós árusító lányokat vesznek fel , ami azt bizonyítja, hogy a jókedv a rentabilitás egyik szerves eleme... és ezek a lányok akkor is kinyiednek mosolyogni, amikor nagyon, de nagyon rosszkedvűek. S ha erre gondolok, keserű rossz érzésem támad Mit akarok tehát ? Csak nem azt, hogy a szolgálati szabályzatba paragrafusokat iktassunk be mi is arról, hogy miképpen kell az arcnak viselkednie a termelés érdekében ? és mégis, és mégis... Tudom, önző vagyok, szűklátókörű , de szívesebben beszélek mosolygós hangú nőkkel. ...Meg kell kérdeznem annak a szomorú, barátságtalan hangú titkárnőnek a főnökét: vajon nem hibás abban, hogy a lány, aki helyette veszi fel a kagylót, és viszszatartja a telefonálók özönét, olyan rosszkedvű ? Vajon nem tudnak segíteni valamiképpen ezen a lányon ? Vagy ez talán megint túlzás. Bele kell nyugodnom abba, hogy mindig lesznek derűs és borús napok, kellemes és kellemetlen telefonhangok. Vagy pedig ki kell találnom egy retusáló telefonkagylót, mely jókedvűnek festi a legszomorúbb hangot is... Halló, mosolyogva ★ MAI SZÁMUNKBAN: Tudomány technika VASÁRNAPI MELLÉKLETÜNK • A SZÍNPAD ÉS A MÚLÓ IDŐ... • A PULT MÖGÖTTI EMBER PANASZA • MÉG MINDIG VARÁZSLATOSAN SZÉP • A TITOKZATOS LÁNY (Folytatásos regényünk 11. része) Vaskapui tudósítás A vaskapui hidroenergetikai és hajózási rendszer építőtelepének dolgozói teljesítették háromnegyedévi tervfeladataikat. Minden lehetőség megvan arra, hogy az év végéig terven felül 33 millió lej értékű építkezést végezzenek. A munkálatok zöménél az építők a grafikon előtt járnak. A betonozásban például 13 nappal, a kotrásban pedig 25 nappal előzték meg a tervelőirányzatot. (Agerpres) Világ proletárjai, egyesüljetek! ROMÁNIA SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG NÉPTANÁCSAINAK LAPJA Új egyetemi tanév Írta : TAMARA DOBRIN, egyetemi előadótanár, a Bukaresti Egyetem prorektora Az 1967-68-as tanév megnyitása igen fontos mozzanatát képezi felsőfokú oktatásunk fejlődésének. Új, megnövekedett igényesség jegyében lépjük át az új tanév küszöbét, hogy maradéktalanul eleget tegyünk az RKP IX. kongresszusán megjelölt, a szocialista Románia gazdasági, társadalmi, kulturális fejlődése által felvetett sokrétű feladatoknak. Fokozott felelősségérzet tölt el, hisz mélységesen tudatában vagyunk annak : a dinamikus és modern gazdaság megteremtése, nemzetgazdaságunk további, erőteljes kibontakozása tőlünk, az egyetemek és főiskolák munkaközösségeitől követeli meg azoknak a szakembereknek a kiképzését, akik kompetenciájukkal, szakmai és morális tulajdonságaik révén képesek lesznek a modern technika gyors alkalmazására,, hozzájárulnak népünk gazdasági és kulturális előrehaladásához. Pártunk és szocialista államunk szüntelenül nagy gondot fordított és fordít a felsőfokú oktatás fejlesztésére és tökéletesítésére. Ilyen körülmények — messzemenően kedvező anyagi és erkölcsi feltételek között a fiatal nemzedékek a tervszerűen fejlesztett oktatás gazdag lehetőségeivel élhetnek. Egyetemeink értékes és magas felkészültségű tanközösségei évről évre azon fáradoznak, hogy gazdagítsák az oktatás tartalmát, teljes mértékben kihasználják a felsőfokú tanintézetek rendelkezésére bocsátott anyagi alapot. Szüntelenül javulnak ezzel párhuzamosan a hallgatók tanulási és életkörülményei. Minden évvel gyarapodnak tapasztalataink. A most lezárt 1966—67-es tanév is egészében azokat az erőfeszítéseket tükrözi, hogy felsőfokú oktatásunk igyekszik eleget tenni a reá háruló komplex feladatoknak, szocialista társadalmunk szüntelenül igényesebb követelményeinek. A didaktikai, tudományos és nevelő tevékenységet nagyra értékeli pártunk és államunk vezetősége, egész szocialista társadalmunk. Nyilvánvaló ugyanakkor az is : a tanév,amelyet magunk mögött hagytunk, egész egyetemi tantestületünk s az összes hallgatók számára figyelmeztető tanulságok forrása is egyben. Felsőfokú oktatásunk fejlesztése munkánk tartalmi tökéletesítésének, a hibák gyors kiküszöbölésének, egyes lemaradások felszámolásának feladatát tűzi elénk. Ezek a feladatok százszorosan kötelezőek mindannyiunk számára, annál is inkább, mivel jelen pillanatban is élénk eszmecsere folyik, tanulmány készül felsőfokú oktatásunk fejlesztésének lehetőségeiről, módozatairól. Az ország egyetemeinek, főiskoláinak legnagyobb tapasztalattal, nagy tudományos tekintéllyel rendelkező tanárai is részt vesznek javaslataikkal, elgondolásaikkal ebben az átfogó tanulmányban, s a cél : a felsőfokú oktatás profiljának összhangba hozása hazánk gazdasági és kulturális életének jelenlegi szükségleteivel és a holnapi követelményekkel. Természetes tehát, hogy ebben a munkalégkörben minden felsőfokú oktatási intézet máris értékes konklúziókkal kezdi meg a tanévet s olyan konkrét intézkedéseket tesz, melyek a jelenlegi keretben alapvető javulásokat eredményeznek. Munkánk szempontjából rendkívül fontos, ösztönző tényezőt jelent a román felsőfokú oktatás tradícióinak gazdag tárháza, mindazok az eredmények, amelyeket ismernek és nagyra értékelnek az ország határain kívül is. Mindannyiunk számára, akik egyetemen tanítunk vagy tanulunk, mozgósug és sokra kötelező például az, hogy csupán 1967- ben az UNESCO-évfordulók sorában olyan ragyogó tanárok, tudományos és kulturális kiválóságok szerepelnek, mint Mihail Kogalniceanu, Titu Maiorescu, Grigore Antipa, Dimitrie, Voinov, a Bukaresti Egyetem iskolájának megteremtői. Munkánk(Folytatása a 2. oldalon) FOGADÓÓRA UTÁN Már tűkön ülök magam is, várom, mikor robban ki az ötöök. Várhatom. Derűs nyugalommal biztatja az öreg székelyt, hogy csak mondja tovább. Kalapja illedelmesen az ölében, se nem lenne, ünneplő posztóharisnyája makulátlan fehér. — ... Szóval, mikor 1937-ben azt a két tehénkét megvettem volt, a komám egy szóval se dicsekedett, hogy ott valami baj van a kréta körül... Az elnök már a harmadik cigarettájára gyújt, mikor az öreg valahogy megérkezik a mába és kiderül, miért öltözött ünneplőbe és szekerezett be Gyergyószentmiklósra, a rajoni törvényszék elnökéhez, audienciára : a komára, akitől a két beteg tehenet megvette, hitvány ember volt, következésképpen a fiának is annak kell lennie, amiből viszont arra lehet következtetni, hogy hazudik, mikor tagadja, hogy házasságot ígért a panasztevő bácsi unokájának; ezt a „sziklaszilárd" logikát vegye figyelembe a törvény, ne adjon hitert a legénynek, sem ármánykodó szüleinek. De ahhoz, hogy ezt a kérdést előadja, félórára volt szükség, az elnök asztalán pedig dossziék, kérvények, jelentések, statisztikák, valamennyi aznapi munka, kint pedig még sok panaszos vár sorára. Manapság, mikor mindenki siet, ritka jelenség ez a türelem, mellyel mai audienciáját lefolytatta — mondom az elnöknek, amikor vége a fogadó órájának. — Amikor a falusiak eljönnek ide, ünneplőbe öltöznek. Ez nagy dolog kérem, sokra kötelez bennünket. Az ünneplő ruha mögött ünnepi lélek van. Nem hozzám jönnek személyesen, hanem az igazságszolgáltatás szervéhez. Ha ráförmedtem volna az öregre, hogy csak a lényeget mondja, megspóroltam volna az időmből 20 percet, de elvesztettem volna egy ember intézményünkbe vetett bizalmát. Különben elhiheti, hogy a „törzsvendégek" iránt nem vagyok ilyen türelmes. A törvény embere, úgy látszik, pedagógus is egyben. De folytassuk a beszélgetést. — Egy fiatalember eladja a téesz két ruhát és italt vesz a pénzen. Bizonyítékok, beismerő vallomás, minden rendben. Merre volt túlzás a tegnapi tárgyaláson félóra hosszat bizonygatni az ítélet jogosságára . Lehet így is tárgyalni egy bűncselekményt : bejön a vádlott, én mint bíró, tanulmányoztam a dossziét, ismerem az ügyész érveléseit, mindennel tisztában vagyok. Megkérdem a vádlottól, van-e még hozzáfűznivalója, az hallgat, erre én már diktálom, hogy nincs semmi mondanivalója. De ha így tennék, úgy érzem, egész jogrendszerünk szelleme ellen cselekednék. Ugyanis a legtöbben, akik ide- Barabás István (Folytatása a 2. oldalon) REDACTIA §1 ADMINISTRATE ELŐRE SZERKESZTŐSÉGE ÉS KIADÓHIVATALA BUCURESTI - CASA SCINTEII Bukaresti tájékoztató szolgálatunk telefonszáma: 18.03.02 Vidéki fiókszerkesztőségeink : Kolozsvár (str. Horea 6. tel. 1.15.35) ; Brassó (str. Neagoe Basarab 24. tel. 1.44.63) ; Marosvásárhely (Piata Trandafirilor 20. tel. 34.18); Nagybánya (str. Lenin 2. tel. 29.82) ; Nagyvárad (str. Litoralului 21. tel. 1.45.43) ; Temesvár (Bd. 30 Decembrie 3. tel. 1.26.64) ; Szatmár (Piata Libertatii 1. tel. 22.12). Előfizetéseket felvesznek a postahivatalok és levélkézbesítők. Előfizetési díj egy hónapra 6.50 lej, negyedévre 19.50 lej, félévre 39 lej, egy évre 78 lej. Apróhirdetéseket az ESIP reklámügynöksége útján veszünk fel (Agentia de Publicitate — ESIP, Bucuresti, str. Eforiei nr. 6, raionul V. I. Lenin). A BELGIUMI KP KÜLDÖTTSÉGÉNEK LÁTOGATÁSA ORSZÁGUNKBAN Ez év szeptember 20 és 29 között a Belgiumi Kommunista Párt küldöttsége, élen Marc Drumaux elvtárssal, a párt alelnökével az RKP KB meghívására látogatást tett országunkban. A küldöttségben részt vettek még a következő elvtársak : Jean Terive, a Belgiumi KP KB Politbürójának tagja, Rosine Lewin, a KB tagja, a Drapeau Rouge című lap főszerkesztője és Etienne Mets, a KB tagja, a Rrde Vaan című lap főszerkesztője. A küldöttség megtekintett iparvállalatokat és mezőgazdasági egységeket, szociális-kulturális objektumokat, találkozott pártaktivistákkal, megbeszéléseket folytatott a Nagy Nemzetgyűlésnél, a Romániai Szakszervezetek Általános Szövetségének Központi Tanácsánál és az írószövetségnél. A küldöttség megbeszélést folytatott az RKP KB-nál. Fogadta a küldöttséget Nicolae Ceausescu elvtárs, az RKP KB főtitkára. A fogadásnál részt vettek a következő elvtársak : Alexandru Draghici, az RKP KB Végrehajtó Bizottságának és Állandó Elnökségének tagja, a KB titkára, Manea Manescu, az RKP KB Végrehajtó Bizottságának póttagja, a KB titkára, Ghizela Vass és Bujor Sion, az RKP KB osztályvezetői, Andrei Stefan, az RKP KB első helyettes osztályvezetője. Ebből az alkalomból, az elvtársiasság, a kölcsönös megértés és tisztelet ■szellemében eszmecserét folytattak az időszerű nemzetközi helyzet, a kommunista és munkásmozgalom néhány kérdéséről A megbeszélések során kidomborították, hogy mily nagy jelentőségű az egész világ összes forradalmi, demokratikus, haladó erői, az egész antiimperialista front harcának fokozása a reakciós körök, s elsősorban az USA imperializmusa agreszszív terveinek meghiúsítása szempontjából, majd hangsúlyozták annak szükségességét, hogy az Amerikai Egyesült Államok végérvényesen és feltétel nélkül szüntesse meg Vietnam Demokratikus Köztársaság bombázását, vessen véget az agreszsziónak, a vietnami népet pedig hagyja, hogy minden külső beavatkozás nélkül maga döntsön sorsa felől. Az eszmecsere során kiemelték, hogy a biztonság és az együttműködés légkörének meghonosítása az európai kontinensen, valamint olyan konkrét intézkedések megtétele, amelyek lerakhatják a reális európai biztonság alapjait, olyan parancsoló szükségességű feladat, amely megfelel az összes európai népek alapvető céljainak, a békéért, a demokráciáért és a haladásért vívott általános harcnak. E keretek között kifejezték megelégedésüket a román-belga politikai, gazdasági, kulturális és műszaki-tudományos kapcsolatok pozitív alakulása felett és megjegyezték, hogy a román—belga sokoldalú kapcsolatok további fejlesztése megfelel a két nép érdekeinek, a béke, a nemzetközi megértés és együttműködés ügyének. A megbeszélések során hangsúlyozták annak jelentőségét, hogy fokozott erőfeszítéseket kell tenni a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egységének és szolidaritásának erősítésére. Ugyanakkor megállapították, hogy a két párt közötti testvéri kapcsolatok további bővítése hozzájárul a román és a belga nép barátságának fejlesztéséhez, a nemzetközi kommunista mozgalom egységének erősítéséhez, a békéért, a nemzeti függetlenségért és a társadalmi haladásért vívott harc diadalához. A FELELŐSSÉGGEL KEZDŐDIK AZ ÁLLÓALAPOK ÉRTÉKESÍTÉSÉNEK KÉRDÉSE A MAROS-MAGYAR AUTONÓM TARTOMÁNY VÁLLALATAIBAN A termelőfelület, a gépi berendezés kihasználása bizonyult az egyik olyan területnek, ahol a termelés és a munka tudományos megszervezésére kibontakozó országos kezdeményezés legközvetlenebbül felszínre hozta a meglévő erőtartalékokat és lehetőségeket. A legjobb szakemberek álltak oda mindenütt a gépek mellé, napokon, heteken át figyelték a névleges és reális kapacitásuk közötti arányt. Mit ad és mit adhatna a gép ? Mit kellene tenni ahhoz, hogy ténylegesen anynyit adjon, amennyire képes a hát. Mibe került volna, hogy értesítsék a balánbányaiakat? Hasonló példa még akad a tartományban. Az udvarhelyi Tehnoutilajban hat atmoszféra nyomású kompresszor és állókazán „tartogatja erejét“, a marosvásárhelyi téglagyárban két mechanikus lapát, amelyre nagy szükségük volna a tartományi építkezési tröszt dolgozóinak Jelentős mennyiségű inaktív gép található a marosvásárhelyi műtrágyakombinátban, a konzervgyárban, a húsipari vállalatban, a dicsőszentmártoni vegyipari kombinátban, Csík rajon egyes gyáraiban és másutt. A kérdés tartományi szintű elemzéséhez feltétlenül hozzátartozik az is, hogy a II negyedévben és júliusban sok helyen a megelőző időszakhoz képest következetesebben foglalkoztak az állóalapok Kúsz-Lőrincz Zoltán közgazdász, a Beruházási Bank Maros- Magyar Autonóm tartományi fiókjának osztályvezetője (Folytatása a 2. oldalon) GÉPEK, AMELYEK KIMARADTAK A SZÁMÍTÁSBÓL A tartomány egyes üzemeiben azonban kimaradt a számításból jónéhány gép. Érdekes, megint éppen azok, amelyekről hónapok óta következetesen megfeledkeznek a vállalatok. Balánbányán például senkinek sem jutott eszébe, hogy kiszámítsa, mire lenne képes az a hét villamos csörlő, amelyek közül néhány már három éve, a többi pedig esztendeje vesztegel kihasználatlanul. Nincs szüksége rájuk az üzemnek, le is vette róluk a gondját. 500 voltos feszültségre vannak beállítva. Balánbányán a hálózati áram feszültsége csak 380 volt. A vállalat nem vonható tehát felelősségre, amiért nem üzemelteti ezeket a gépeket. De vajon nem ugyanúgy a mieink, az országés ezek a gépek ? Mindannyiunk munkájával állítottuk elő vagy pénzén vásároltuk őket, mint a többit, amelyek ott működnek a bányavállalat kitermelő és feldolgozó részlegein , amelyeknek minden egyes elvesztegetett órájáért felelősnek érzik magukat az illetékes szakemberek, a bánya vezetői. Miért nem éreznek felelősséget a kihasználatlanul heverő gépekért is ? Egy ilyen vállalatnak, mint a balánbányai, nagyon szerteágazó kapcsolatai vannak. Bizonyára talált volna olyan üzemet, ahol szükség van ezekre a gépekre Van felettes szerv is, a Bányaipari Minisztérium illetékes főigazgatósága. Nem intézkedett volna idejében ? A bányavállalat vezetőségének megvan a módja arra, hogy másodszorra is felhívja a figyelmünket. Csakhogy hiányzott a törődés. Ugyanúgy, ahogy hiányzott a hargitai bányavállalat vezetősége részéről is. Ebben a bányában ugyanis — a sors iróniája — 380 volton használható villamos csörlők várják a szebb napot I KÜLFÖLDRŐL JELENTIK ■ AZ ENSZ-KÖZGYŰLÉS POLITIKAI VITÁJA (6. oldal) ■ Nigéria: MEGÁLLÍTOTTÁK A SZÖVETSÉGI CSAPATOKAT A France Presse hírügynökség jei egységek a város körüli erdős böblentése szerint a biafrai csapatok , ,, Enugunál megállították az előnyebokon jó védelm állásokat építettek múló szövetségi erőket. A biafraik ki és sokáig ellenállhatnak. ■ AZ ANGOLAI HAZAFIAK SIKEREI Az Angolai Felszabadítási Nép Mozgalom kinshasai képviselete közleményt adott ki a hazafias erők legutóbbi sikereiről. Az angolai hazafiak — emeli ki a közlemény — az utóbbi tíz nap alatt megtámadtak egy portugál hadoszlopot és 12 katonát harcképtelenné tettek. Két másik rajtaütésszerű támadás során 34 portugál katonát megöltek, illetve megsebesítettek. Szeptember 23-án Luandától 150 kilométerre megtámadtak egy portugál őrséget. A kolonialista csapatok itt 22 halottat és több sebesültet vesztettek. A portugál csapatok bombázó-repülőgépeket vetettek harcba a hazafias alakulatok feltételezett állásai ellen. TÁVIRATOK Brazília Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából Chivu Stoica, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke üdvözlő táviratot küldött Arthur da Costa e Silvának, Brazília Köztársaság elnökének. Választáviratában a brazil elnök szívélyes szavakkal mondott köszönetet a jókívánságokért