Előre, 1969. július (23. évfolyam, 6736-6762. szám)
1969-07-26 / 6758. szám
ELŐRE 2. oldal I A KÍNTÓL A VÁGYIG írá lénnia rendetlenségen, ami a világ, s benne a helyét nem lelő ember — mindenkoron tárgya és feladata is az irodalomnak. A rendetlenségnek sok neve van : üldöztetés, kitaszítottság, megaláztatás, kíibalál. A tudomány persze pontosabb fogalmakkal operál, gondosan körüljárja őket, megokolja és rendszerezi. A művészetnek nehezebb dolga van, bár kétségtelen hatalmában áll renddé szervezni — Művé — az alaktalanfájdalmat. Tudóssal csak igen kivételesen eshet meg, hogy egyszerre legyen tárgya és alanya megfigyeléseinek. Az írónak ez a hivatása. Hány halhatatlan alkotás köszönheti létét az író lebírhatatlan belső kényszerének, hogy ..kiírja" magából az elviselhetetlent ! Ez a művelet sokban emlékeztet primitív törzsek ..ördögűző" szertartásaira, de rokona a gyónástól a pszichoanalízisig minden olyan katarktikus eredményű eljárásnak, mely a szenvedőt — kínjai okának tudatára ébresztve — mintegy megszabadítja a maga vagy a mások bűnének terhétől. Az életben a szenvedés, a félelem, a megtiportság tudatos átélése — lealázó, mert egyben a tehetetlenséget is tudatosítja. A művészetben valami csodálatos metamorfózis által — éppen mert az alkotás tett — a gyengeség erővé alakult a felülkerekedés szikrázó árama járja átaz emlékek sebzett tömegét. Ha a sérülés, a rettenetes élmény visszautal annak a közösségnek a sorsára, mely az emlékező-tanuskodó egyént kibocsátotta magából, hogy vele, érette és helyette szenvedjen és szóljon, vívjon és vívódjék, vádoljon és büszkélkedjék, a történetből történelem lesz, még ha itt-ott korrigálja is a tudomány, az önvallomásból a küldetés. Ezért érezzük küldetéses műnek a Horizont két legfrissebb kötetét. HORIZONT KRÓNIKA Szerencsés véletlennek minősítsük-e, hogy az Igazak ivadéka és a Vesztegzár*) csaknem egyidőben jelent meg a hazai magyar könyvpiacon ? Vagy — ami valószínűbb és kívánatosabb — átgondolt koncepció helyezte egymás mellé a Horizont-könyveknek fenntartott polcra Schwartz-Bartot és Fereydou Hoveydát ? Nem a két könyv hasonlít egymáshoz, hanem a két író küldetése. Hoveyda regényének a cselekménye mindössze kilenc órát ölel fel, 1960 januárjában játszódik egy elegáns párizsi estélyen, amely Royalemódra készített erőlevessel kezdődik és öngyilkossági kísérlettel végződik. Schwartz-Bart könyvének első oldalán York-ban vagyunk, 1185- ben, az utolsón, Auschwitz gázkamrájában, 1943-ban. Az iráni szervi tulajdonképpen diplomata, gazdag családja francia iskolába, párizsi egyetemre járatta. Schwartz-Brit elzászi születésű, családjának útja Lengyelországból. Németországonkeresztül vezetett a francia földre, majd vissza, de már leólmozott marhavagonban ; ő maga munkás volt, s szinte gyermekfővel vett részt a francia ellenállásban. Ebből a néhány adatból is kitűnik, hogy a két csaknem egykorú szerzőnek (Hoveyda 1925-ben, Andre Schwartz- Bart 1928-ban született) írói pályájuk előzményeit tekintve, kevés köze lehet egymáshoz. Fereydou Hoveyda anyanyelve az arab. Schwartz-Bart anyanyelve a jiddis. Mindketten franciául írnak. Egyik sem vallja magát franciának. „Igaz , jobban tudtam franciául, mint a saját anyanyelvemen, jobban ismertem a nyugati civilizációt, mint az arab szokásokat. De valójában nem tettem egyebet, csak egyberakosgattam a francia szavakat, azért, hogy beszéljek az arab világról..Hoveyda hősének egy egész regényre kiterjedő belső monológjából idéztük ezt a feét mondatot, melyet — néhány szót behelyettesítve — Schwartz-Bárt is leírhatott volna. A két író, akárcsak hőseik, nyelvet, kultúrát kaptak Európától, és — gyarmatosítást, pogromot, gázkamrát. Ez a két Európa él bennük, a civilizációt teremtő és a gyilkos, elnyomó. Fiében a kétféle Európában — mely valahol mégis egy — élnek hőseik, benne és mégis kiülrekesztve belőle. Nosztalgia és bosszúvágy, hála és gyűlölet, büszkeség és félelem között vergődve, örökölt misztikum és elsajátított tudás páncéljába burkolózva, sebzetten és bizalmatlanul. Igen, bizalmatlanul. Mert nem lehet évszázados tapasztalatokat, az elnyomás és üldöztetés,tapasztalatait, az állandóan résenálló önvédelem kínzó szükségességének reflexszé vált tudását feloldani egy-két évtized, egy-egy irodalmi siker megnyugtató légköréből. Bizalmatlanul, sajnos befogadóik iránt nem kevésbé, mint kitaszítóikkal szemben. Mert örökölt és szerzett tapasztalatuk, hogy akit befogadtak, azt éppúgy ki is rekeszthetik ismét. Mert a befogadás és a kitaszítás egyazon érem két oldala. Mert ahol befogadók és befogadottak vannak, ott csak az egyik fél kezdeményezhet, a másik szenvedőlegesen elviseli csupán, amit felőle döntenek, akár jó az, akár rossz. Ha azt mondjuk a Vesztegzárról vagy az Igazak ivadékáról — hogy szomorú könyv, megrendítő, tragikus — úgyszólván semmit nem mondtunk. Ezért nincs is kedvünk szerzőikkel egyik-másik nézetükről vitatkozni, holott lenne min. Okünk Verfra rá, csak az a kérdés, van-e jogunk. Az a „civilizált nyugat", az az Európa melynek nevében, érdekében, vagy hallgatólagos beleegyezésével megtörtént mindaz — és még mi minden ! —, amiről ez a két könyv szól, felelős áldozatainak még a téveszméiért is. Hogy átérzi ezt a felelősséget, azt többek között a Goncourt-dívi bizonyítja, mellyel éppen tíz éve jutalmazták az Igazak ivadékát, s az a komoly, sőt komor önvizsgálat, mellyel a francia kritika a Vesztegzárat fogadta. Ami magukat az írókat illeti, pályakezdő művük folytatást követel. Irodalmi és történelmi továbblépést. André Schwartz-Sart színesbőrű feleségével közösen azóta megírta és közreadta több kötetre tervezett regényciklusának első részét. Hősnőjének, egy mulatt asszonynak emlékeiből rabszolga ősök fájdalma és haragja, a világformáló változásra megérett idő parancsa tör fel. Ez az írói vállalkozás olyan felismerést sejtet, melyben fajok és népek találhatnak egymásra és önmagukra. Az Igazak ivadéka szerzőjétől ezt a gesztust bízvást tekinhetjük tüntetően jelképesnek. _______ Szilágyi Júlia ') André Schwartz-Bart : Igazak ivadéka — Irodalmi Könyvkiadó — Bukarest. 2) Feregdori Hoveyda : Vesztegzár — Irodalmi Könyvkiadó — Bukarest. MŰVELŐDÉS ______________\ 11. IS ^ ' ÜNNEPKÖSZÖNTŐ RENDEZVÉNYEK KOLOZS MEGYÉBEN A kolozsvári művelődés- és művészetügyi bizottság rendezvényei közül csak a nagyobb szabásúakat emeljük ki. Augusztus elején képzőművészeti kiállítás nyílik a Március 6 utcai kiállítóteremben, a kiállítás kapcsán színészek, zenészek, írók bevonásával különböző matinékat is szeretnének rendezni. Ugyanakkor készülnek Kolozsváron Ilie Pintilie és Herbák János mellszobrainak a felállítására. A szobrok már elkészültek, de az időpontot a felavatásra még nem tűzték ki. A kolozsvári Nemzeti Színház és az Állami Magyar Színház augusztus elején kis ünnepi előadás-sorozatot rendez : a Nemzeti Színház felújítja Dumitru Radu Popescu Lehetetlen szerelem nyara, az Állami Magyar Színház pedig Delavrancea Fergeteg című darabját. A két opera, a román és a magyar, valamint az Állami Filharmónia közös produkcióként augusztus 15. és 21. között bemutatja Sigismund Tóduló A zászló balladája című vokálszimfonikus művét. A különböző rendezvények közül még megemlítjük a román költészet hetét, amelyre július 27. és augusztus 3. között kerül sor a megye és a város különböző könyvtáraiban és kultúrotthonaiban ; a román tudomány és kultúra hetét, amelyet Kolozsváron július 21. és 27. között rendeznek és amelynek keretében egész sereg előadást tartanak a román gazdaság, a tudomány és a művészet kérdéseiről. Indul továbbá hét művelődési karaván a megye jelentősebb községeibe. Figyelemreméltó kezdeményezés : Körösfőn néprajzi szobát nyitnak meg, ahol a vidék legjellegzetesebb népművészeti termékeit állítják ki és ahol rendelni is lehet ezekből. Kolozsváron, a sétatéren, nagyszabású kiállítás nyílik, amely a megye 25 éves fejlődését tükrözi, ipari, mezőgazdasági és minden más téren. Ezen a kiállításon a művelődési bizottság is kapott egy sarkot, ahol a kulturális munka aspektusainak fejlődését mutatják be. Szőcs István Néhány emlékezetes összeállítás után, most az országos ünnepségek kezdetén az Igaz Szó 240 oldalas rangos ünnepi Petőfi számot jelentetett meg, mellyel, úgy érzem, túlszárnyalta eddigi teljesítményeit. Több ez mint kegyeletes megemlékezés és hódoló megidézés, igazi antológia, mely gazdagon nyújtja Petőfi mai hatásának bizonyságait, a legnagyobb magyar költő életét és művét feltáró kortársi kutatások eredményeit. Talán ha felsorolom a Petőfi szám szerzőinek névsorából azokat, akik legmélyebben rögződtek emlékezetemben — a teljesség lehetetlen : közel hatvanan írták, tizenöten illusztrálták a számot —, akkor érzékeltettem a rangosodás mértékét : Illyés Gyula és Zaharia Stancu, a hazai magyar irodalom jelesei, idősek és fiatalok egyaránt, közöttük Bartalis János, Nagy István, Szemlér Ferenc, Sütő András, Székely János, Lászlóffy Aladár, Farkas Árpád ,szólnak arról, aki ma is közöttünk és bennünk él. Aztán Petőfi román műfordítói : Mihai Ireniuc, Eugen Jebeleanu, Veronica Porumbacu váljanak versben, vagy prózában, míg nesztoruk, a hetven éves Avram P. Todor interjúban szól készenálló teljes Petőfi fordításáról. A költő életének és művének tudós és szenvedélyes búvárai : Sötér István, Lukácsy Sándor, Martinkó András vagy a hazaiak : Jancsó Elemér, Kántor Lajos. Szabó Zoltán igazolják azt, amit egyikőjük teljes joggal állít: mi többet tudunk. Petőfiről mint legbennfentesebb kortársai. Jugoszláviából, Csehszlovákiából, Franciaországból RANGOS EMLÉKSZÁM érkezett Írások teljesítik ki az Igaz Szó antológiáját, melyben még két hazai zeneszerző Petőfi ihletésű művének partitúrája is helyet kapott. Dehát a nevek felsorolása mégis keveset mondhat, inkább csak sejtetheti, milyen gazdagság gyűlt itt össze. Ezért inkább szóljak a gyűjtemény két szembeötlő erényéről. Elsősorban azt sugallja minden olvasójának, hogy Petőfi elválaszthatatlan jelenünktől, százhúsz esztendővel halála után a költő kortársunknak bizonyul, részese harcainknak; a szerzők fele kapcsolatos gondolatai természetes módon összefonódnak napjaink lényegbevágó ügyeivel, a párt tizedik kongreszszusával, a romániai magyarság nemzetisége önismeretének fejlesztésével. Miként azt a szám vezércikkírója megfogalmazta : Petőfi fénykörén belül tisztábban, jobban látjuk önmagunkat. Tisztábban és jobban látjuk ugyanakkor a költőt is, akinek mai arcát a korszerű irodalomtudomány eszközeivel rajzolják meg, gazdagítják sok újszerű vonással a hazai és más országbeli Petőfi-kutatók. Több mint hatezer példányban jelent meg az Igaz Szó Petőfi száma, az előjegyzések alapján. Az előlegezett bizalmat a szerkesztőség teljesítménye bőségesen honorálta, mert ez nem megszokott ünnepi szám, hanem valóságos kordokumentum : a romániai magyar szellemi élet így látja ma Petőfit, így hasznosítja örökségét, ugyanakkor végtelenül hasznos kézikönyv is, mely minden érdeklődőnek és szakembernek Petőfi mai értékelését nyújtja, oly korszerű képet, mely megfelel szocialista szemléletünknek, és a történelmi hűségnek. Az Igaz Szó ünnepi száma jelentősen emeli az országos Petőfi ünnepségek rangját. Kovács János MOLNÁR ZOLTÁN Múzsa (tusrajz) A PETŐFI-RELIKVIÁK ARADON népköltészeten kívül múzeumi és levéltári relikviák és adatok is utalnak Arad vidékén Petőfi-hagyományokra. Az aradi múzeum gazdag anyagában sok értékes tárgy és dokumentum őrzi a költő emlékét, ezek között több személyes tárgya. A feljegyzések szerint a múzeumban lévő szarvasbőr dohányzacskón a gyöngyhímzés Szendrey Júlia kezemunkája, s épíjén a forradalom leghevesebb napjaiban készült, miközben a költő fiatal hitvese otthonról követte figyelemmel a márciusi eseményeket. Ugyancsak Petőfinek tulajdonítják azt a diszkardot is, amely a múlt század végén került az aradi múzeumba. A feljegyzések szerint a jelszavakkal televésett kardot Petőfi más személyes tárgyaival együtt hagyta Segesváron, nem sokkal a fehéregyházi csata előtt, ahonnan többé nem tért vissza. Egyéb személyes tárgyai elvesztek, a hatalmas díszkard azonban félévszázad múlva az aradi múzeumba került. Igen értékesek a márciusi napokat idéző dokumentumok és korabeli metszetek is, melyek részben az aradi múzeum, részben a levéltár birtokában vannak. Ezek közül említsük meg elsőként az 48-as szabadsajtó első termékét, a Nemzeti dal egy eredeti példányát, amely a Heckenast nyomdában látott napvilágot. A 20 X 17 cm-es nyomtatványt a forradalom első napjaiban röpiratként terjesztették. Ritka példányoknak tekinthetők s ugyancsak röplapként jártak kézről kézre Petőfi más mozgósító hatású költeményei is — A királyhoz, A honvéd, — amelyekből szintén őriz egy-egy példányt az aradi múzeum, illetve levéltár. Az 1848 őszén megindított osztrák ellenforradalom napjaiban Petőfi az Egyenlőség társaság nevében kiáltványt tesz közzé, a birodalom népeihez. E kiáltvány egyik német nyelvű példánya szintén az aradi múzeum birtokában van. Az aradi Petőfi-relikviák másik része korabeli festményekből és metszetekből áll. Közöttük van Petőfi tisztiruhás képe, egy festmény Petőfi Szebenbe érkezéséről Bem győztes hadjárata után, egy ugyancsak 1848- ban készült Petőfi-kép és végül egy bizonytalan keltezésű kőnyomatos metszet, amely a költőt ábrázolja híres március 15-i szavalata közben. Arad vidéken, ahol a forradalom utolsó napjait élte, évekig lehetett hallani a, bujdosó Petőfiről (így keveredett emléke az itt portyázó Rózsa Sándor alakjával), s hogy ez milyen elemi erővel hatott az önkényuralom idején, arról a császári hatóságok köröző levelei, elfogató parancsai is tanúskodnak. Ezekből mind az aradi múzeumban, mind az állami levéltárban találhatók példányok. Végül említsük meg a közismert aradi polihisztor, Fábián Gábor hagyatékát, melyben eredeti, első kiadású Petőfi-kötetek maradtak fenn és kerültek később közhasznú megőrzésre Közismert múzeumi és levéltári adatok ezek, a kutatók több ízben fel is használták őket. Érdemes azonban Petőfi halálának 120 éves évfordulója alkalmából újra emlékeztetnünk a tárgyi és levéltári emlékek, valamint a még mindig élő néphagyomány szoros kapcsolataira. Kovách Géza Glück Jenő T HARMINC ÉVE a szabadfalusi Petőfi-emlékműnél emesvártól nincs messze Szabadfalu, amelyről a nemtemesváriak közül talán kevesen tudják, hogy éppúgy Petőfi emléke fűződik hozzá, mint Kohóhoz, Segesvárhoz. Szabadfalu az 1848—49-es szabadságharc történetének egyik emlékezetes állomása : az osztrák kézen lévő Temesvár felszabadítását innen kísérelte meg Bem tábornok, szabadfalusi főhadiszállásáról vezette az ostromot, és,itt nevezte ki őrnaggyá Petőfit, 1849 május 3-án. Hűs árnyékot tartó fák között áll a szabadfalusi emlékmű. Vasrudakból készült kerítés védi-deli körül, s a dombormű alatt, mely néhai Sípos András temesvári szobrász munkája, a következő felirat olvasható : „Ezen a helyen állott az 1849. évben Bem József altábornagy főhadiszállása, amelyben 1849. május 3.-án Petőfi Sándor, nemzetünk koszorús lantosa honvédőrnagyi kinevezését kapta. Ezen történelmi lények örök emlékéül, 1912 november 10-én állíttatott fel az emlékmű közadakozásból." ...1939 júliusának egyik vasárnapján román, magyar és német írók koszorúzták meg a szabadfalusi Petőfiemlékművet. Az írók a megkoszorúzás alkalmából a következő kiáltványt tették közzé a temesvári napilapokban : ,,90 esztendeje halt hősi halált Petőfi Sándor a népek testvériségéért, a Világszabadságért. Az újabb világmészárlással fenyegetett Európában, a Duna mentén kötelező szellemi feladat Petőfi eszmevilágát fenntartani. Súlyosan kötelező a hely munkásaira, hogy a népek között ne a mesterséges szakadékokat mélyítsék, hanem a természetes testvériség hídjait erősítsék és őrizzék. A Duna tájon a Szudétáktól a Fekete-tengerig, a Nagy Alföldtől az Adriáig fajra és nemzetiségre való tekintet nélkül bátran vallhatják a népek vértanújuknak és szentjüknek a 27 évesen elesett Petőfi Sándort, a modern európai humanizmus egyik legnagyobb közép-európai alakját. Emléke és költészete mögé egységesen oda kell állni a népnek, polgárnak, szellemi embernek. Amikor Bánság írói a költő lángoló zsenijének hódolva megkoszorúzzák Petőfi szabadfalusi emlékművét, a Bánságban élő népek nevében óhajtanak cselekedni. Amiként ez a földdarab otthont ad románnak, magyarnak, svábnak, szerbnek és szlováknak, csehnek, bolgárnak, azonképp keljen itt életre Petőfi Sándor szellemében a legmagasabb emberi eszmény, a népek békességének szolgálata." A kiáltvány aláírói: Mia Marian, Constantin Jales, Szimonisz Henrik, Franyó Zoltán, Izsák László, Korda István, Méliusz József és e sorok írója. Harminc évvel ezelőtt a temesvári írók a népfront szellemében tették le koszorújukat Petőfi szabadfalusi emlékművénél. Háborúra készült akkor Európa és nem forradalomra. Petőfi eszméi a néptestvériségről, világszabadságról reménytelenebbnek látszottak, mint Világos után, és mégis, azon a napon az európai humanizmus örök és mindig időszerű eszménye ragyogott föl. Kubán Endre SZAKÉRTŐI JAVASLATOK Manapság a szakértő nagy becsben van, és én ennek nagyon örvendek. Ha például egy minisztérium építtetni, vagy valamilyen ügyet rendezni akar — szinte kötelezően — kikéri a szakértők véleményét. Ez nekem hallatlanul imponál, mert a szakértő, a maga szakterületén, tudja azt, hogy mi a csízió. Persze, a szakértő nem passzív lény, maga is kezdeményez, javasol meg miegymás. Nos hát én ilyen szakértő vagyok. Persze, most már közölnöm kellene, hogy miben is vallom magam szakértőnek. Előbb azonban azt kell elmondanom, hogyan lettem szakértő. Nos ennek történelmi magyarázata van. A mi társadalmunk dolgozók társadalma, következésképpen a morális követelmények is ebből fakadnak. A nemek közti egyenlőség elvéből kifolyólag a feleségnek joga van dolgozni, a férjnek viszont joga van költeni, vagyis vásárolni, még pontosabban bevásárolni. Tehát én jogaim és kötelességeim révén bevásárló vagyok. Hosszú lenne (és jogilag abszolút bonyolult) tisztáznom, hogy miért pont én (a kis angyal) kaptam ezt a feladatot. Elégedjünk meg magával a ténnyel, és térjünk rá a lényegre. Szakértőként pedig az a véleményem, hogy a kereskedelmi reklám (magyarul hírverés) nálunk nem egészen tökéletes. Mert egy ilyen neonfelirat, hogy „Vásárolja élelmiszereit az Élelmiszerboltokban !“ igaz, hogy logikus, de valahogy a logika ebben a szakmában nem üdvözít. Ugyanis hol a fenében vásárolná az ember az élelmiszereit, ha nem éppen az Élelmiszerboltban ? Tehát itt a logika túltengése következtében és a neonfelirat révén a pénzkidobás esete forog fenn. Ezzel pedig meg is határoztam elvi indítékaimat, amiért a reklámügyben szót emelek : adjunk az embereknek vonzó reklámszövegeket, és, hogy ez a javaslat ne NAPLÓ maradjon pusztába kiáltott szó, íme a gondolat néhány konkrét megfogalmazása : 1. Bizományi áruházak számára (lehet az éppen Kolozsváron, is) : „Kedves Vásárló térjen be bizalommal a mi kis helyiségünkbe, meglátja, ha el meri kérni valamelyik eladó tárgyunkat, hogy azt közelebbről szemügyre vegye : a) készségesen odaadjuk b) nem szidjuk össze, hogy miért nem vette meg." 2. önkiszolgáló élelmiszer üzlet (mondjuk Kolozsváron, a Rákóczi után) : „Figyelem ! Két kasszagépünk van. Ismerjük azt a gyakorlatot, hogy csúcsforgalom idején is csupán az egyik dolgozik, miközben a személyzet irtó érdekes pletykákat mesél a pénztárosnőnek. Kérem győződjék meg, hogy nálunk nincs sorbanállás !‘‘3. Mondjuk kávébolt: „Ezentúl negyedév végén, ha a tervet teljesítettük, az új negyedév kezdetéig hátra lévő egy-két hétre nem vonjuk ki kapós termékeinket a forgalomból, mert az valahogy nem lenne helyes eljárás.“ 4. Teszem azt Készruha-szaküzlet : „Jegyezze meg : ha télikabátot akar venni, nem lesz kénytelen úszónadrággal beérni, mert nálunk minden időszaki áru minden méretben rendelkezésére áll.“ 5. Vendéglő . ..Ha hozzánk beül (és talál asztalt) minimum fél órán belül megkérdezzük : miért küldték 6. Mondjuk a város szélére, a Kolozsvárra érkezők használatára : „A mi kereskedelmi egységeink pontosan betartják a nyitvatartási időt. Olyan nincs, hogy egy üzlet általában este nyolcig tart nyitva, aztán mimix-mimix kitesz egy táblát, hogy csak 8—15 óráig dolgozik. Az sem esik meg, hogy mondjuk a Marinescu-negyedben lévő három élelmiszerbolt egyszerre zár be, mert egyikben javítás folyik, másik leltároz, a harmadik elárusítója szabadságon van. Mesélik, hogy a Kétvízköz egyetlen élelmiszerüzlete másfél hónapra bezárt szabadságolás ürügyén. Mindez rágalom. Mi versenyben vagyunk.“ Valaki krétával a hirdetés alá . Versenyben a vásárlók türelmével. Tehát : Íme néhány minta érték nélkül. Vegyék az illetékesek a szívükre s próbálják ki. Szerintem a siker biztos. A patentért jótáll korunk nagy bevásárlója : Huszár Sándor TELEX • Holnap kezdődik Ljubljanában a IV. Ifjúsági női kosárlabda Balkánbajnokság, amelyen Bulgária, Jugoszlávia és Románia csapatai vesznek részt. Eddig valamennyi alkalommal a bolgár lányok szerezték meg a bajnoki címet • Országos csúcs úszásban : Heskán Daniela Coroiu a női 1500 méteres gyorsúszásban 20:10.1-es idejével mintegy 20 másodperccel megjavította a Cristina Balaban által tartott országos csúcsot. Eredménye egyben új ifjúsági csúcs is . Az ifjúsági csapatok részére kiírt Galea Kupa nemzetközi tenisztorna zónamérkőzésén Románia csapata az első játszma után 1—0-ra vezet a Szovjetunió válogatottja ellen . Az indiai teniszszövetség az olasz dr. Orsinit javasolta a Románia — India teniszmérkőzés levezetésére. Szövetségünk mint ismeretes, az osztrák Otto Heidrichet javasolta, aki a szovjet teniszezők elleni mérkőzésünket is vezette • A Snagov tavon befejeződött az országos ifjúsági kajak-kenu bajnokság. A kétnapos tornán 490 versenyző indult több mint 20 egyesület színeiben. Az összetett pontversenyben a Bukaresti Dinamo végzett az első helyen 150 ponttal a Steaua és a Galaci Ancora előtt • Csütörtökön játszották le Bukarestben a Rapid a kolozsvári CFR barátságos labdarúgó mérkőzést. A találkozó mindvégig színvonalas, időnként látványos küzdelmet hozott, a kolozsvári vasutasok első bemutatkozásuk során nem vallottak szégyent és a Rapidnak csak a második félidőben sikerült megszereznie a győzelmet jelentő gólt . Rapid — CFR 1:0 • Nagyváradi Circus — Nagyváradi Olimpia 1:1, Temesvári Ripensia — Bukaresti Sportul Studentesc 2:1 — barátságos labdarúgó mérkőzések • Az amszterdami nemzetközi férfi sakktornán, nyolc forduló után, továbbra is a magyar Portisch áll az élen 6 ponttal és egy félbeszakadt játszmával. Florin Gheorghiu 4 ponttal a kilencedik • Barátságos nemzetközi labdarúgó mérkőzésen Ausztrália válogatottja 2:2-es döntetlent ért el Görögország csapatával • Eddy Merckx Franciaország kerékpáros körversenyének legutóbbi győztese újabb győzelmet aratott, ezúttal Belgiumban a Woluwe Saint Lambert-ben megrendezett versenyen. 1969. JÚLIUS 26., SZOMBAT SPORT * SPORT # SPORT # SPORT # SPORT # SPORT # SPORT # SPORT LABDARÚGÓ EGYVELEG • Dél-Amerikán a sor • Észak-Amerikában nem megy, és mégis megy • A FIFA elképedt, aztán ellentámadásba ment át Legutóbbi írásunkban elbúcsúztunk Európától, legalábbis ami a VB-selejtező mérkőzéseket illeti. Szeptember 10-ig, az észak-ír-szovjet és a norvég-francia találkozóig az európaiak szíve nem dobog izgalomtól válogatottjukért. Annál többet és gyakrabban a heves vérű dél-amerikaiaké, akik csak most ülnek ki a lelátókra, hogy a VB X., XI. és XII. selejtező csoportjának mérkőzéseit végignézzék. A dél-amerikai téli nyitányra (ne feledjük, hogy náluk, most tél van) július 6-án Ecuador fővárosában, Guayaquilban került sor a vendéglátók és az uruguayi együttes között. A találkozó eredményét talán már ismerik, ha nem, akkor eláruljuk, hogy 2:0 volt az „uruk“ javára Barenc és Ubinas góljával. A mexikói 11 pöttyös labda (a VB emblémája) elindult tehát dél-amerikai útjára is. Lássuk tehát, mi a helyzet a labdarúgás szempontjából a második legerősebb kontinensen. Mint ismeretes, a VB szervező bizottsága a dél-amerikai országokat három csoportba sorsolta, méghozzá a következőképpen : X. csoport: Argentína, Bolívia és Peru. Ki a favorit. Bárki egycsapásra tud válaszolni : az argentinok. Erre azonban egy ember, a brazil válogatott egykori legendás játékosa, Didi nem esküszik. Miért? Mert az argentin válogatott az utóbbi időben nem kényeztette el szurkolóit túlságosan jó eredményekkel. Annak ellenére, hogy legutóbb legyőzték a chilei válogatottat 2:1 arányban, nem sokkal előtte nem tudták otthonukban sem legyőzni Paraguayt. Az argentin csatárok mélyen megszokott formájuk alatt játszanak, két mérkőzésen egyetlen gólt sem lőttek a paraguayiaknak. Mi történt Argentínában ? A dél-amerikai sajtó szerint a híres klubok dirigálnak, ami nem használ a válogatottnak. Az Estudiantes, a Világ Kupa védője az idén is döntőbe került, ami ugyan jelzi az argentin futball erejét, de elvonja a figyelmet és az energiát a válogatottól. Didi, a perui válogatott edzője tehát ezeket a tényeket figyelembe véve bizakodik. És nem is hiába. A kétszeres VB aranyérmes csapat kiválóságának irányítása alatt a perui csapat eredményesen szerepelt Mexikóban, sőt legyőzte az „urukat“ is. A X. csoportban tehát argentin-perui párharcot követhetünk figyelemmel. Az első mérkőzésre július 27-én kerül sor Bolívia és Argentína között. XI. csoport : Brazília, Kolumbia, Venezuela, Paraguay. Első mérkőzés : július 21-én Kolumbia és Venezuela válogatottja között. A csoporton belüli erőviszonyokat figyelembe véve már most megjósolhatjuk, hogy Brazília válogatottja ott lesz Mexikóban is. Ezt a kijelentést nem csupán a brazil labdarúgás hírnevére alapozzuk, hanem a fantrázia-futball országában fújó, új szelekre is. Saldanha, a szövetségi kapitány új alapokra fektette a brazil labdarúgást, realista, eredményes focit követel. Ennek első eredményéről, az angolok feletti győzelemről már legutóbb beszámoltunk. XII. csoport : Uruguay, Chile, Ecuador. Két (az említett Ecuador—Uruguay és a Chile—Uruguay) mérkőzést már lejátszották. A „uruk“ a santiagói döntetlennel a csoport esélyeseivé léptek elő, pedig a szakemberek elkeseredett Uruguay—Chile párharcra számítottak. Mire alapozták ezt a véleményüket ? A kétszeres világbajnok „uruk“ nincsenek formában. Tíz mérkőzésükből csak egyet nyertek meg (az argentinok ellen), még Perutól is kikaptak. Ez a szerény fegyvertény nagy felbuzdulást váltott ki az országban, minőségi futballt követel a szurkolótábor. A válogatott felkészítését Hohbergre, az 1954-es uruguayi csapat kapusára bízták, aki két klubra építette együttesét, a Nacionalra és a Penarolra, amelyek minden segítséget megadtak. És ennek, mint látjuk, meg is volt az eredménye. Mielőtt visszatérnénk Európába, maradjunk még egy kicsit az amerikai kontinensen. De ne a délin, hanem az északin, ott, ahol a labdarúgás még gyermekcipőben jár. Sok vita folyt már arról, hogy az Egyesült Államokban miért nincs futball, legalábbis olyan, amilyent mi is ismerünk. Egyesek úgy vélték, hogy csak azért nincs, mert nincs kellően népszerűsítve. És neki is fogtak a népszerűsítésnek. Hatalmas pénzöszszegeket beleölve (mert ez is business lett), először a New York-i labdarúgó tornát szervezték meg híres dél-amerikai és európai csapatok részvételével (a Bukaresti Dinamo is vendége volt New Yorknak), majd az észak-amerikai profiligát. De valahol elrontották a dolgokat. Talán ott, hogy kiöregedett külföldi labdarúgókat vásároltak össze, nem fejlesztették a foci hazai tömegalapját, mint azt például a japánok tették, akik néhány év alatt ügyes kis válogatottat hoztak össze (bronzérem az olimpián). Az így megszervezett bajnokság kezdeti sikerei ellenére aztán egyszerűen Vakvágányra futott. Okai? A türelmetlen üzletemberek, akik csillagászati összegekért vásárolták a sztárokat, túl gyors anyagi sikert szerettek volna aratni, és amikor ez nem sikerült — mert a hagyományosan népszerű sportágak (baseball, jégkorong, kosárlabda, ökölvívás) konkurrenciáját nem tudták lefőzni és a magas helyárak miatt a kisszámú szurkoló gárda is szétszéledt — levették kezüket az észak-amerikai labdarúgásokról, így egymást követték a hírek, hogy megszűnik, majd hogy mégsem a bajnokság, hogy felszámolták ezt vagy azt a klubot .Az így, erőszakosan népszerűsített és szervezett labdarúgás mégis ért valamit. Az iskolákban és az egyetemeken megszerettette ezt a sportágat, de ennek, mint mindenhol, először a grund-foci fázisát is meg kell élnie. És éppen itt az amerikai labdarúgás jövője. Egyes államokban nem-profi alapon jól szervezett labdarúgó élet indult be. Georgia államban például, ahol 1966 előtt nem fociztak, 1968-ban már többezer iskolás rúgta a labdát. Az amerikai egyetemek is felkarolták a labdarúgás ügyét. A statisztikák szerint a 20. helyről az 5.-re került, ami a népszerűséget illeti. Cincinati államban, ahol szintén nem fociztak, 1967-ben 30, 1968-ban 80, 1969-ben pedig már 180 csapatot tartanak nyilván. A szakemberek remélik, hogy a felülről szervezett labdarúgó élet és a spontán mozgalom valahol találkozni fog és a kettő egyesüléséből, széles tömegalapokra helyezett, minőségi labdarúgás fog születni. Éppen ezért az USA labdarúgó szurkolói már abban reménykednek, hogy válogatottjuk eljut Münchenbe, az olimpiára. Hosszú amerikai portyánk után visszatérhetünk kontinensünkre, de csupán azért, hogy körülnézzünk a két nagy világszervezet, a NOB és a FIFA házatájáin. Mint ismeretes a NOB legutóbbi tanácskozásán a labdajátékokkal kapcsolatban olyan tervet fogadott el, amely több nemzetközi szövetség, így a FIFA elégedetlenségét is kiváltotta. A NOB ugyanis elhatározta, hogy Münchenben már csak nyolc csapat léphet pályára az eddigi 16 helyett, így olyan helyzet alakult ki, hogy több sportágban ismét meg kell rendezni a selejtezőket, másokban pedig egészen új alapokra kell helyezni a nemzetközi tornákat, az olimpiával kapcsolatos elgondolásokat. A FIFA a határozatot így nem hajlandó tudomásul venni, mert mint érvei szólnak, a 8 csapatból kettő (a Házigazda és a legutóbbi aranyérmes) már eleve bejut a döntőre, a másik hat helyre pedig több mint 70 válogatott pályázik, azaz egy helyre egy tucat. Hasonló álláspontra helyezkedett a kézilabda szövetség is, amely inkább lemond a női csoportról, mintsem 8 férfi csapattal kezdje az olimpiai döntőt. Egyetlen békés szervezet a kosárlabdások fóruma, amely már ki is dolgozta az új selejtezők rendszerét. A vita még folyik. Nem lehetetlen, hogy a NOB őszi tanácskozásán lemond elképzeléséről, amely általános nemtetszést váltott ki.