Előre, 1969. július (23. évfolyam, 6736-6762. szám)

1969-07-26 / 6758. szám

ELŐRE 2. oldal I A KÍNTÓL A VÁGYIG írá lénn­i­­a rendetlenségen, ami a világ, s benne a helyét nem lelő ember — mindenkoron tárgya és feladata is az iro­dalomnak. A rendetlenségnek sok neve van : üldöztetés, ki­taszítottság, megaláztatás, kíib­alál. A tudomány persze pontosabb fo­galmakkal operál, gondosan körül­járja őket, megokolja és rendszerezi. A művészetnek nehezebb dolga van, bár kétségtelen hatalmában áll renddé szervezni — Művé — az alaktalan­­fájdalmat. Tudóssal csak igen kivételesen eshet meg, hogy egyszerre legyen tárgya és alanya megfigyeléseinek. Az írónak ez a hivatása. Hány halhatatlan alkotás köszönheti létét az író lebírhatatlan belső kényszerének, hogy ..kiírja" magából az elviselhetetlent ! Ez a művelet sokban emlékeztet primitív törzsek ..ördögűző" szertartásaira, de rokona a gyónástól a pszichoanalízi­sig minden olyan katarktikus ered­ményű eljárásnak, mely a szenvedőt — kínjai okának tudatára ébreszt­ve — mintegy megszabadítja a ma­ga vagy a mások bűnének terhétől. Az életben a szenvedés, a félelem, a megtiportság tudatos átélése — lealázó, mert egyben a tehetetlensé­get is tudatosítja. A művészetben valam­i csodálatos metamorfózis ál­tal — éppen mert az alkotás­­ tett — a gyengeség erővé alakult a felül­kerekedés szikrázó árama járja át­­az emlékek sebzett tömegét. Ha a sérülés, a rettenetes élmény visszautal annak a közösségnek a sorsára, mely az emlékező-tanusko­­dó egyént kibocsátotta magából, hogy vele, érette és helyette szen­vedjen és szóljon, vívjon és vívód­jék, vádoljon és büszkélkedjék, a történetből történelem lesz, még ha itt-ott korrigálja is a tudo­mány, az önvallomásból a küldetés. Ezért érezzük küldetéses műnek a Horizont két legfrissebb kötetét. HORIZONT KRÓNIKA Szerencsés véletlennek minősít­­sük-e, hogy az Igazak ivadéka és a Vesztegzár*) csaknem egyidőben jelent meg a hazai magyar könyv­piacon ? Vagy — ami valószínűbb és kívánatosabb — átgondolt kon­cepció helyezte egymás mellé a Ho­rizont-könyveknek fenntartott polc­ra Schwartz-Bartot és Fereydou­ Hoveydát ? Nem a két könyv hasonlít egy­máshoz, hanem a két író küldetése. Hoveyda regényének a cselekménye mindössze kilenc órát ölel fel, 1960 januárjában játszódik egy ele­gáns párizsi estélyen, amely Royale­­módra készített erőlevessel kezdő­dik és öngyilkossági kísérlettel vég­ződik. Schwartz-Bart könyvének első oldalán York-ban vagyunk, 1185- ben, az utolsón, Auschwitz gázkam­rájában, 1943-ban. Az iráni szervi tulajdonképpen diplomata, gazdag családja francia iskolába, párizsi egyetemre járatta. Schwartz-Brit elzászi születésű, családjának útja Lengyelországból. Németországon­­keresztül vezetett a francia földre, majd vissza, de már leólmozott marhavagonban ; ő maga munkás volt, s szinte gyermekfővel vett részt a francia ellenállásban. Ebből a néhány adatból is kitűnik, hogy a két csaknem egykorú szerzőnek (Ho­veyda 1925-ben, Andre Schwartz- Bart 1928-ban született) írói pá­lyájuk előzményeit tekintve, kevés köze lehet egymáshoz. Fereydou­ Hoveyda anyanyelve az arab. Schwartz-Bart anyanyelve a jiddis. Mindketten franciául írnak. Egyik sem vallja magát franciának. „Igaz , jobban tudtam franciául, mint a saját anyanyelvemen, job­ban ismertem a nyugati civilizációt, mint az arab szokásokat. De való­jában nem tettem egyebet, csak egyberakosgattam a francia szava­kat, azért, hogy beszéljek az arab világról..Hoveyda hősének egy egész regényre kiterjedő belső mo­nológjából idéztük ezt a feét monda­tot, melyet — néhány szót behelyet­tesítve — Schwartz-Bárt is leírha­tott volna. A két író, akárcsak hő­seik, nyelvet, kultúrát kaptak Euró­pától, és — gyarmatosítást, pogro­mot, gázkamrát. Ez a két Európa él bennük, a civilizációt teremtő és a gyilkos, elnyomó. Fiében a kétféle Európában — mely valahol mégis egy — élnek hőseik, benne és mégis ki­ülrekesztve belőle. Nosztalgia és bosszúvágy, hála és gyűlölet, büsz­keség és félelem között vergődve, örökölt misztikum és elsajátított tu­dás páncéljába burkolózva, sebzet­ten és bizalmatlanul. Igen, bizalmat­lanul. Mert nem lehet évszázados ta­pasztalatokat, az elnyomás és üldöz­tetés,­tapasztalatait, az állandóan résenálló önvédelem kínzó szüksé­gességének reflexszé vált tudását feloldani egy-két évtized, egy-egy irodalmi siker megnyugtató légkö­réből­. Bizalmatlanul, sajnos befo­gadóik iránt nem kevésbé, mint ki­­taszítóikkal szemben. Mert­ örökölt és szerzett tapasztalatuk, hogy akit befogadtak, azt éppúgy ki is rekeszt­­hetik ismét. Mert a befogadás és a kitaszítás egyazon érem két oldala. Mert ahol befogadók és befogadot­tak vannak, ott cs­ak az egyik fél kezdeményezhet, a másik szenvedő­legesen elviseli csupán, amit felőle döntenek, akár jó az, akár rossz. Ha azt mondjuk a Vesztegzárról vagy az Igazak ivadékáról — hogy szomorú könyv, megrendítő, tragi­kus — úgyszólván semmit nem mondtunk. Ezért nincs is kedvünk szerzőikkel egyik-másik nézetükről vitatkozni, holott lenne min. Okünk Verfra rá, csak az a kérdés, van-e jogunk. Az a „civilizált nyugat", az az Európa melynek nevében, érde­kében, vagy hallgatólagos beleegye­zésével megtörtént mindaz — és még mi minden ! —, amiről ez­­ a két könyv szól, felelős áldozatainak még a téveszméiért is. Hogy átérzi ezt a felelősséget, azt többek között a Goncourt-dívi bizonyítja, mellyel éppen tíz éve jutalmazták az Igazak ivadékát, s az a komoly, sőt komor önvizsgálat, mellyel a francia kritika a Vesztegzárat fogadta. Ami magu­kat az írókat illeti, pályakezdő mű­vük folytatást követel. Irodalmi és történelmi továbblépést. André Schwartz-Sart színesbőrű­ feleségé­vel közösen azóta megírta és közre­adta több kötetre tervezett regény­­ciklusának első részét. Hősnőjének, egy mulatt asszonynak emlékeiből rabszolga ősök fájdalma és haragja, a világformáló változásra megérett idő parancsa tör fel. Ez az írói vál­lalkozás olyan felismerést sejtet, melyben fajok és népek találhatnak egymásra és önmagukra. Az Igazak ivadéka szerzőjétől ezt a gesztust bízvást tekinhetjük tüntetően jel­képesnek. _______ Szilágyi Júlia ') André Schwartz-Bart : Iga­zak ivadéka — Irodalmi Könyv­kiadó — Bukarest. 2) Feregdori Hoveyda : Vesz­tegzár — Irodalmi Könyvkiadó —­ Bukarest. MŰVELŐDÉS ______________\ 1­1. IS ^ ' ÜNNEPKÖSZÖNTŐ RENDEZVÉNYEK KOLOZS MEGYÉBEN A kolozsvári művelődés- és mű­­vészetügyi bizottság rendezvé­nyei közül csak a nagyobb sza­­básúakat emeljük ki. Augusztus elején képzőművészeti kiállítás nyílik a Március 6 utcai kiállító­teremben, a kiállítás kapcsán színészek, zenészek, írók bevo­násával különböző matinékat is szeretnének rendezni. Ugyanak­kor készülnek Kolozsváron Ilie Pintilie és Herbák János mell­szobrainak a felállítására. A szobrok már elkészültek, de az időpontot a felavatásra még nem tűzték ki. A kolozsvári Nemzeti Színház és az Állami Magyar Színház augusztus elején kis ün­nepi előadás-sorozatot rendez : a Nemzeti Színház felújítja Dumitru Radu Popescu Lehetetlen szerelem nyara, az Állami Magyar Színház pedig Delavrancea Fergeteg cí­mű darabját. A két opera, a ro­mán és a magyar, valamint az Állami Filharmónia közös pro­dukcióként augusztus 15. és 21. között bemutatja Sigismund Tó­duló A zászló balladája című vokálszimfonikus művét. A kü­lönböző rendezvények közül még megemlítjük a román költészet hetét, amelyre július 27. és au­gusztus 3. között kerül sor a megye és a város különböző könyvtáraiban és kultúrott­honai­­ban ; a román tudomány és kul­túra hetét, amelyet Kolozsváron július 21. és 27. között rendez­nek és amelynek keretében egész sereg előadást tartanak a román gazdaság, a tudomány és a művészet kérdéseiről. Indul továbbá hét művelődési karaván a megye jelentősebb községei­be. Figyelemreméltó kezdemé­nyezés : Körösfőn néprajzi szobát nyitnak meg, ahol a vidék leg­jellegzetesebb népművészeti ter­mékeit állítják ki és ahol ren­delni is lehet ezekből. Kolozs­váron, a sétatéren, nagy­szabású kiállítás nyílik, amely a megye 25 éves fejlődését tük­rözi, ipari, mezőgazdasági és minden más téren. Ezen a kiállí­táson a művelődési bizottság is kapott egy sarkot, ahol a kultu­rális munka aspektusainak fejlő­dését mutatják be. Szőcs István Néhány emlékezetes összeállí­tás után, most az országos ün­nepségek kezdetén az Igaz Szó 240 oldalas rangos ünnepi Petőfi számot jelentetett meg, mellyel, úgy érzem, túlszárnyalta eddigi teljesítményeit. Több ez mint kegyeletes meg­emlékezés és hódoló megidézés, igazi antológia, mely gazdagon nyújtja Petőfi mai hatásának bizonyságait, a legnagyobb ma­gyar költő életét és művét fel­táró kortársi kutatások eredmé­nyeit. Talán ha felsorolom a Petőfi szám­ szerzőinek névsorá­ból azokat, akik legmélyebben rögződtek emlékezetemben — a teljesség lehetetlen : közel hat­vanan írták, tizenöten illusztrál­ták a számot —, akkor érzékel­tettem a rangosodás mértékét : Illyés Gyula és Zah­aria Stancu, a hazai magyar irodalom jelesei, idősek és fiatalok egyaránt, kö­zöttük Bartalis János, Nagy Ist­ván, Szemlér Ferenc, Sütő And­rás, Székely János, Lászlóffy Aladár, Farkas Árpád ,szólnak arról, a­ki ma is közöttünk és bennünk él. Aztán Petőfi román műfordítói : Mihai Ireniuc, Eugen Jebeleanu, Veronica Porumbacu váljanak versben, vagy prózá­ban, míg nesztoruk, a hetven éves Avram P. Todor interjúban szól készenálló teljes Petőfi for­dításáról. A költő életének és művének tudós és szenvedélyes búvárai : Sötér István, Lukácsy­­ Sándor, Martinkó András vagy a hazaiak : Jancsó Elemér, Kán­tor Lajos. Szabó Zoltán igazol­ják azt, amit egyikőjük teljes joggal állít­: mi többet tudunk. Petőfiről mint legbennfentesebb kortársai. Jugoszláviából, Cseh­szlovákiából, Franciaországból RANGOS EMLÉKSZÁM érkezett Írások teljesítik ki az Igaz Szó antológiáját, melyben még két hazai zeneszerző Petőfi ihletésű művének partitúrája is helyet kapott. Dehát a nevek felsorolása még­is keveset mondhat, inkább csak sejtetheti, milyen gazdagság gyűlt itt össze. Ezért inkább szól­jak a gyűjtemény két szembeöt­lő erényéről. Elsősorban azt su­gallja minden olvasójának, hogy Petőfi elválaszthatatlan jele­nünktől, százhúsz esztendővel ha­lála után a költő kortársunknak bizonyul, részese harcainknak; a szerzők fele kapcsolatos gon­dolatai természetes módon össze­fonódnak napjaink lényegbevágó ügyeivel, a párt tizedik kongresz­­szusával, a romániai magyarság nemzetisége önismeretének fej­lesztésével. Miként azt a szám vezércikkírója megfogalmazta : Petőfi fénykörén belül tisztáb­ban, jobban látjuk önmagunkat. Tisztábban és jobban látjuk ugyanakkor a költőt is, akinek mai arcát a korszerű irodalom­­tudomány eszközeivel rajzolják meg, gazdagítják sok újszerű vo­nással a hazai és más országbeli Petőfi-kutatók. Több mint hatezer példányban jelent meg az Igaz Szó Petőfi száma, az előjegyzések alapján. Az előlegezett bizalmat a szer­kesz­tőség teljesítménye bősége­sen honorálta, mert ez­ nem meg­szokott ünnepi szám, hanem valóságos kordokumentum : a romániai magyar szellemi élet így látja ma Petőfit, így haszno­sítja örökségét­­, ugyanakkor vég­telenül hasznos kézikönyv is, mely minden érdeklődőnek és szakembernek Petőfi mai értéke­lését nyújtja, oly korszerű ké­pet, mely megfelel szocialista szemléletünknek, és a történelmi hűségnek. Az Igaz Szó ünnepi száma je­lentősen emeli az országos Petőfi ünnepségek rangját. Kovács János MOLNÁR ZOLTÁN Múzsa (tusrajz) A PETŐFI-RELIKVIÁK ARADON népköltészeten kívül múzeu­mi és levéltári relikviák és adatok is utalnak Arad vi­dékén Petőfi-hagyományok­­ra. Az aradi múzeum gazdag anya­gában sok értékes tárgy és do­kumentum őrzi a költő emlékét, ezek között több személyes tárgya. A fel­jegyzések szerint a múzeumban lé­vő szarvasbőr dohányzacskón a gyöngyhímzés Szendrey Júlia keze­­munkája, s épíjén a forradalom leg­hevesebb napjaiban készült, miköz­ben a költő fiatal hitvese otthonról követte figyelemmel a márciusi ese­ményeket. Ugyancsak Petőfinek tulaj­donítják azt a diszkardot is, amely a múlt század végén került az aradi múzeumba. A feljegyzések szerint a jelszavakkal televésett kardot Petőfi más személyes tárgyaival együtt hagyta Segesváron, nem sokkal a fehéregyházi csata előtt, ahonnan többé nem tért vissza. Egyéb szemé­lyes tárgyai elvesztek, a hatalmas díszkard azonban félévszázad múlva az aradi múzeumba került. Igen értékesek a márciusi napokat idéző dokumentumok és korabeli metszetek is, melyek részben az aradi múzeum, részben a levéltár birtoká­ban vannak. Ezek közül említsük meg elsőként az 48-as szabadsajtó első termékét, a Nemzeti dal egy eredeti példányát, amely a Heckenast nyom­dában látott napvilágot. A 20 X 17 cm-es nyomtatványt a forradalom el­ső napjaiban röpiratként terjesztet­ték. Ritka példányoknak tekinthetők s ugyancsak röplapként jártak kéz­ről kézre Petőfi más mozgósító hatá­sú költeményei is — A királyhoz, A honvéd, — amelyekből szintén őriz egy-egy példányt az aradi múzeum, illetve levéltár. Az 1848 őszén meg­indított osztrák ellenforradalom nap­jaiban Petőfi az Egyenlőség társaság nevében kiáltványt tesz közzé, a bi­rodalom népeihez. E kiáltvány egyik német nyelvű példánya szintén az aradi múzeum birtokában van. Az aradi Petőfi-relikviák másik ré­sze korabeli festményekből és met­szetekből áll. Közöttük van Petőfi tisztiruhás képe, egy festmény Petőfi Szebenbe érkezéséről Bem győztes hadjárata után, egy ugyancsak 1848- ban készült Petőfi-kép és végül egy bizonytalan keltezésű kőnyomatos metszet, amely a költőt ábrázolja híres március 15-i szavalata közben. Arad vidéken, ahol a forradalom utolsó napjait élte, évekig lehetett hallani a, bujdosó Petőfiről (így ke­veredett emléke az itt portyázó Ró­zsa Sándor alakjával), s hogy ez milyen elemi erővel hatott az ön­kényuralom idején, arról a császári hatóságok köröző levelei, elfogató parancsai is tanúskodnak. Ezekből mind az aradi múzeumban, mind az állami levéltárban találhatók példá­nyok. Végül említsük meg a közismert aradi polihisztor, Fábián Gábor ha­gyatékát, melyben eredeti, első kia­dású Petőfi-kötetek maradtak fenn és kerültek később közhasznú megőr­zésre Közismert múzeumi és levéltári adatok ezek, a kutatók több ízben fel is használták őket. Érdemes azon­ban Petőfi halálának 120 éves évfor­dulója alkalmából újra emlékeztet­nünk a tárgyi és levéltári emlékek, valamint a még mindig élő népha­­­gyomány szoros kapcsolataira. Kovách Géza Glück Jenő T HARMINC ÉVE a szabadfalusi Petőfi-emlékműnél emesvártól nincs messze Sza­badfalu, amelyről a­­ nem­temesváriak közül talán ke­vesen tudják, hogy éppúgy Petőfi emléke fűződik hozzá, mint Kohóhoz, Segesvárhoz. Szabadfalu az 1848—49-es szabad­ságharc történetének egyik emlékeze­tes állomása : az osztrák kézen lévő Temesvár felszabadítását innen kísé­relte meg Bem tábornok, szabadfalu­si főhadiszállásáról vezette az ostro­mot, és,itt nevezte ki őrnaggyá Pető­fit, 1849 május 3-án. Hűs árnyékot tartó fák között áll a szabadfalusi emlékmű. Vasrudakból készült kerítés védi-d­eli körül, s a dombormű alatt, mely néhai Sípos András temesvári szobrász munkája, a következő felirat olvasható : „Ezen a helyen állott az 1849. évben Bem József altábornagy főhadiszállása, a­­melyben 1849. május 3.-án Petőfi Sán­dor, nemzetünk koszorús lantosa honvédőrnagyi kinevezését kapta. Ezen történelmi lények örök emlékéül, 1912 november 10-én állíttatott fel az emlékmű közadakozásból." ...1939 júliusának egyik vasárnap­ján román, magyar és német írók ko­­szorúzták meg a szabadfalusi Petőfi­­emlékművet. Az írók a megkoszorú­zás alkalmából a következő kiált­ványt tették közzé a temesvári napi­lapokban : ,,90 esztendeje halt hősi halált Petőfi Sándor a népek testvé­riségéért, a Világszabadságért. Az újabb világmészárlással fenyegetett Európában, a Duna mentén kötelező szellemi feladat Petőfi eszmevilágát fenntartani. Súlyosan kötelező a hely munkásaira, hogy a népek között ne a mesterséges szakadékokat mélyít­sék, hanem a természetes testvériség hídjait erősítsék és őrizzék. A Duna tájon a Szudétáktól a Fekete-tenge­rig, a Nagy Alföldtől az Adriáig faj­ra és nemzetiségre való tekintet nél­kül bátran vallhatják a népek vérta­nújuknak és szentjüknek a 27 évesen elesett Petőfi Sándort, a modern eu­rópai humanizmus egyik legnagyobb közép-európai alakját. Emléke és köl­tészete mögé egységesen oda kell állni a népnek, polgárnak, szellemi embernek. Amikor Bánság írói a köl­tő lángoló zsenijének hódolva meg­koszorúzzák Petőfi szabadfalusi em­lékművét, a Bánságban élő népek ne­vében óhajtanak cselekedni. Amiként ez a földdarab otthont ad román­nak, magyarnak, svábnak, szerbnek és szlováknak, csehnek, bolgárnak, azonképp keljen itt életre Petőfi Sán­dor szellemében a legmagasabb em­beri eszmény, a népek békességének szolgálata." A kiáltvány aláírói: Mia Marian, Constantin Jales, Szimonisz Henrik, Franyó Zoltán, Izsák László, Korda István, Méliusz József és e so­rok írója. Harminc évvel ezelőtt a temesvári írók a népfront szellemében tették le koszorújukat Petőfi szabadfalusi em­lékművénél. Háborúra készült akkor Európa és nem forradalomra. Petőfi eszméi a néptestvériségről, világsza­badságról reménytelenebbnek lát­szottak, mint Világos után, és mégis, azon a napon az európai humaniz­mus örök és mindig időszerű eszmé­nye ragyogott föl. Kubán Endre SZAKÉRTŐI JAVASLATOK Manapság a szakértő nagy becsben van, és én ennek nagyon örvendek. Ha például egy minisz­térium építtetni, vagy valamilyen ügyet rendezni akar — szinte kö­telezően — kikéri a szakértők vé­leményét. Ez nekem hallatlanul imponál, mert a szakértő, a maga szakterületén, tudja azt, hogy mi a csízió. Persze, a szakértő nem passzív lény, maga is kezdemé­nyez, javasol meg miegymás. Nos hát én ilyen szakértő vagyok. Persze, most már közölnöm kel­lene, hogy miben is vallom ma­gam szakértőnek. Előbb azonban azt kell elmondanom, hogyan let­tem szakértő. Nos ennek törté­nelmi magyarázata van. A mi társadalmunk dolgozók társadal­ma, következésképpen a morális követelm­ények is ebből fakadnak. A nemek közti egyenlőség elvé­ből kifolyólag a feleségnek joga van dolgozni, a férjnek viszont joga van költeni, vagyis vásárol­ni, még pontosabban bevásárol­ni. Tehát én jogaim és kötelessé­geim révén bevásárló vagyok. Hosszú lenne (és jogilag abszo­lút bonyolult) tisztáznom, hogy miért pont én (a kis angyal) kap­tam ezt a feladatot. Elégedjünk meg magával a ténnyel, és tér­jünk rá a lényegre. Szakértőként pedig az a véle­ményem, hogy a kereskedelmi reklám (magyarul hírverés) ná­lunk nem egészen tökéletes. Mert egy ilyen neonfelirat, hogy „Vá­sárolja élelmiszereit az Élelmi­szerboltokban !“ igaz, hogy logi­kus, de valahogy a logika ebben a szakmában nem üdvözít. Ugyan­is hol a fenében vásárolná az em­ber az élelmiszereit, ha nem éppen az Élelmiszerboltban ? Tehát itt a logika túltengése következtében és a neonfelirat révén a pénzki­dobás esete forog fenn. Ezzel pedig meg is határoztam elvi in­dítékaimat, amiért a reklámügy­ben szót emelek : adjunk az em­bereknek vonzó reklámszövege­ket, és, hogy ez a javaslat ne NAPLÓ maradjon pusztába kiáltott szó, íme a gondolat néhány konkrét megfogalmazása : 1. Bizományi áruházak számá­ra (lehet az éppen Kolozsváron, is) : „Kedves Vásárló térjen be bizalommal a mi kis helyiségünk­be, meglátja, ha el meri kérni valamelyik eladó tárgyunkat, hogy azt közelebbről szemügyre vegye : a) készségesen odaadjuk b) nem szidjuk össze, hogy miért nem vette meg." 2. önkiszolgáló élelmiszer üz­let (mondjuk Kolozsváron, a Rá­kóczi után) : „Figyelem ! Két kasszagépünk van. Ismerjük azt a gyakorlatot, hogy csúcsforgalom idején is csupán az egyik dolgo­zik, miközben a személyzet irtó érdekes pletykákat mesél a pénz­tárosnőnek. Kérem győződjék meg, hogy nálunk nincs sorban­­állás !‘‘­3. Mondjuk kávébolt: „Ezentúl negyedév végén, ha a tervet teljesítettük, az új negyed­év kezdetéig hátra lévő egy-két hétre nem vonjuk ki kapós termé­keinket a forgalomból, mert az valahogy nem lenne helyes eljá­rás.“ 4. Teszem azt Készruha-szak­­üzlet : „Jegyezze meg : ha télikabátot akar venni, nem lesz kénytelen úszónadrággal beérni, mert ná­lunk minden időszaki áru minden méretben rendelkezésére áll.“ 5. Vendéglő . ..Ha hozzánk beül (és talál asz­talt) minimum fél órán belül meg­kérdezzük : miért küldték 6. Mondjuk a város szélére, a Kolozsvárra érkezők használa­tára : „A mi kereskedelmi egységeink pontosan betartják a nyitvatartá­si időt. Olyan nincs, hogy egy üzlet általában este nyolcig tart nyitva, aztán mim­ix-mim­ix kitesz egy táblát, hogy csak 8—15 óráig dolgozik. Az sem esik meg, hogy mondjuk a Marinescu-negyedben lévő három élelmiszerbolt egy­szerre zár be, mert egyikben ja­vítás folyik, másik leltároz, a har­madik elárusítója szabadságon van. Mesélik, hogy a Kétvízköz egyetlen élelmiszerüzlete másfél hónapra bezárt szabadságolás ürügyén. Mindez rágalom. Mi versenyben vagyunk.“ Valaki krétával a hirdetés alá . Versenyben a vásárlók türelmé­vel. Tehát : Íme néhány minta ér­ték nélkül. Vegyék az illetékesek a szívükre s próbálják ki. Szerin­tem a siker biztos. A patentért jótáll korunk nagy bevásárlója : Huszár Sándor T­ELEX • Holnap kezdődik Ljubljanában a IV. Ifjúsági női kosárlabda Balkán­bajnokság, amelyen Bulgária, Jugosz­lávia és Románia csapatai vesznek részt. Eddig valamennyi alkalommal a bolgár lányok szerezték meg a baj­noki címet • Országos csúcs úszás­ban : Hesk­án Daniela Coroiu a női 1500 méteres gyorsúszásban 20:10.1-es idejével mintegy 20 másodperccel megjavította a Cristina Balaban által tartott országos csúcsot. Eredménye egyben új ifjúsági csúcs is . Az if­júsági csapatok részére kiírt Galea Kupa nemzetközi tenisztorna zóna­­mérkőzésén Románia csapata az első játszma után 1—0-ra vezet a Szovjet­unió válogatottja ellen . Az indiai teniszszövetség az olasz dr. Orsinit javasolta a Románia — India tenisz­­mérkőzés levezetésére. Szövetségünk mint ismeretes, az osztrák Otto Heid­­richet javasolta, aki a szovjet teni­szezők elleni mérkőzésünket is vezet­te • A Snagov tavon befejeződött az országos ifjúsági kajak-kenu bajnok­ság. A kétnapos tornán 490 verseny­ző indult több mint 20 egyesület szí­neiben. Az összetett pontversenyben a Bukaresti Dinamo végzett az első helyen 150 ponttal a Steaua és a Ga­­laci Ancora előtt • Csütörtökön ját­szották le Bukarestben a Rapid a kolozsvári CFR barátságos labdarúgó mérkőzést. A találkozó mindvégig színvonalas, időnként látványos küz­delmet hozott, a kolozsvári vasutasok első bemutatkozásuk során nem val­lottak szégyent és a Rapidnak csak a második félidőben sikerült megsze­reznie a győzelmet jelentő gólt . Ra­pid — CFR 1:0 • Nagyváradi Cir­­cus — Nagyváradi Olimpia 1:1, Te­mesvári Ripensia — Bukaresti Spor­tul Studentesc 2:1 — barátságos lab­darúgó mérkőzések • Az amszterda­mi nemzetközi férfi sakktornán, nyolc forduló után, továbbra is a magyar Portisch áll az élen 6 ponttal és egy félbeszakadt játszmával. Florin Ghe­­orghiu 4 ponttal a kilencedik • Ba­rátságos nemzetközi labdarúgó mér­kőzésen Ausztrália válogatottja 2:2-es döntetlent ért el Görögország csapa­tával • Eddy Merckx Franciaország kerékpáros körversenyének legutóbbi győztese újabb győzelmet aratott, ez­úttal Belgiumban a Woluwe Saint Lambert-ben megrendezett versenyen. 1969. JÚLIUS 26., SZOMBAT SPORT * SPORT # SPORT # SPORT # SPORT # SPORT # SPORT # SPORT LABDARÚGÓ EGYVELEG • Dél-Amerikán a sor • Észak-Amerikában nem megy, és mégis megy • A FIFA elképedt, aztán ellentámadás­ba ment át L­egutóbbi írásunkban elbúcsúz­tunk Európától, legalábbis ami a VB-selejtező mérkőzéseket illeti. Szeptember 10-ig, az észak-ír-szovjet és a norvég-francia találkozóig az európaiak szíve nem dobog izgalom­tól válogatottjukért. Annál többet és gyakrabban a heves vérű dél-ameri­kaiaké, akik csak most ülnek ki a le­látókra, hogy a VB X., XI. és XII. se­lejtező csoportjának mérkőzéseit vé­gignézzék. A dél-amerikai téli nyi­tányra (ne feledjük, hogy náluk, most tél van) július 6-án Ecuador főváro­sában, Guayaquilban került sor a vendéglátók és az uruguayi együttes között. A találkozó eredményét ta­lán már ismerik, ha nem, akkor el­áruljuk, hogy 2:0 volt az „uruk“ ja­vára Barenc és Ubinas góljával.­ A mexikói 11 pöttyös labda (a VB em­blémája) elindult tehát dél-amerikai útjára is. Lássuk tehát, mi a helyzet a labdarúgás szempontjából a máso­dik legerősebb kontinensen. M­int ismeretes, a VB szervező bizottsága a dél-amerikai orszá­gokat három csoportba sorsolta, méghozzá a következőképpen : X. csoport: Argentína, Bolívia és Peru. Ki a favorit. Bárki egycsapásra tud válaszolni : az argentinok. Erre azonban egy ember, a brazil váloga­tott egykori legendás játékosa, Didi nem esküszik. Miért? Mert az ar­gentin válogatott az utóbbi időben nem kényeztette el szurkolóit túlsá­gosan jó eredményekkel. Annak elle­nére, hogy legutóbb legyőzték a chi­lei válogatottat 2:1 arányban, nem sokkal előtte nem tudták otthonukban sem legyőzni Paraguayt. Az argentin csatárok mélyen megszokott formájuk alatt játszanak, két mérkőzésen egyetlen gólt sem lőttek a paraguayi­aknak. Mi történt Ar­gentínában ? A dél-amerikai sajtó szerint a híres klu­bok dirigálnak, ami nem­ használ a válogatottnak. Az Estudiantes, a Vi­lág Kupa védője az idén is döntőbe került, ami ugyan jelzi az argentin futball erejét, de elvonja a figyelmet és az energiát a válogatottól. Didi, a perui válogatott edzője tehát ezeket a tényeket figyelembe véve bizakodik. És nem is hiába. A kétszeres VB aranyérmes csapat kiválóságának irá­nyítása alatt a perui csapat eredmé­nyesen szerepelt Mexikóban, sőt le­győzte az „urukat“ is. A X. csoport­ban tehát argentin-perui párharcot követhetünk figyelemmel. Az első mérkőzésre július 27-én kerül sor Bo­lívia és Argentína között. XI. csoport : Brazília, Kolumbia, Venezuela, Paraguay. Első mérkőzés : július 21-én Kolumbia és Venezuela válogatottja között. A csoporton belü­li erőviszonyokat figyelembe véve már most megjósolhatjuk, hogy Bra­zília válogatottja ott lesz Mexikóban is. Ezt a kijelentést nem csupán a brazil labdarúgás hírnevére alapoz­zuk, hanem a fantrázia-futball országá­ban fújó, új szelekre is. Saldanha, a szö­vetségi kapitány új alapokra fektette a brazil labdarúgást, realista, eredmé­nyes focit követel. Ennek első ered­ményéről, az angolok feletti győze­lemről már legutóbb beszámoltunk. XII. csoport : Uruguay, Chile, Ecu­ador. Két (az említett Ecuador—Uru­guay és a Chile—Uruguay) mérkőzést már lejátszották. A „uruk“ a santiagói döntetlennel a csoport esélyeseivé léptek elő, pedig a szakemberek elke­seredett Uruguay—Chile párharcra számítottak. Mire alapozták ezt a vé­leményüket ? A kétszeres világbajnok „uruk“ nin­csenek formában. Tíz mérkőzésükből csak egyet nyertek meg (az argenti­nok ellen), még Perutól is kikaptak. Ez a szerény fegyvertény nagy fel­buzdulást váltott ki az országban, minőségi futballt követel a szurkoló­­tábor. A válogatott felkészítését Hoh­­bergre, az 1954-es uruguayi csapat kapusára bízták, aki két klubra épí­tette együttesét, a Nacionalra és a­­ Penarolra, amelyek minden segítséget megadtak. És ennek, mint látjuk, meg is volt az eredménye. M­ielőtt visszatérnénk Európába, maradjunk még egy kicsit az amerikai kontinensen. De ne a délin, hanem az északin, ott, ahol a labdarúgás még gyermekcipőben jár. Sok vita folyt már arról, hogy az Egyesült Államokban miért nincs fut­ball, legalábbis olyan, amilyent mi is ismerünk. Egyesek úgy vélték, hogy csak azért nincs, mert nincs kellően népszerűsítve. És neki is fogtak a népszerűsítésnek. Hatalmas pénzösz­­szegeket beleölve (mert ez is busi­ness lett), először a New York-i lab­darúgó tornát szervezték meg híres dél-amerikai és európai csapatok rész­­­­vételével (a Bukaresti Dinamo is ven­dége volt New Yorknak), majd az észak-amerikai profi­ligát. De valahol elrontották a dolgokat. Talán ott, hogy kiöregedett külföldi labdarúgó­kat vásároltak össze, nem fejlesztet­ték a foci hazai tömegalapját, mint azt például a japánok tették, akik né­hány év alatt­ ügyes kis válogatottat hoztak össze (bronz­érem az olimpián). Az így megszervezett bajnokság kez­deti sikerei ellenére aztán egyszerűen Vakvágányra futott. Okai? A türel­metlen üzletemberek, akik csillagá­szati összegekért vásárolták a sztáro­kat, túl gyors anyagi sikert szerettek volna aratni, és amikor ez nem sike­rült — mert a hagyományosan nép­szerű sportágak (baseball, jégkorong, kosárlabda, ökölvívás) konkurrenciá­­ját nem tudták lefőzni és a magas helyárak miatt a kisszámú szurkoló gárda is szét­széledt — levették ke­züket az észak-amerikai labdarúgások­ról, így egymást követték a hírek, hogy megszűnik, majd hogy mégsem a bajnokság, hogy felszámolták ezt vagy azt a klubot .Az így, erőszakosan népszerűsített és szervezett labdarú­gás mégis ért valamit. Az iskolákban és az egyetemeken megszerettette ezt a sportágat, de ennek, mint minden­hol, először a grund-foci fázisát is meg kell élnie. És éppen itt az ame­rikai labdarúgás jövője. Egyes álla­mokban nem-profi alapon jól szer­vezett labdarúgó élet indult be. Geor­gia államban például, ahol 1966 előtt nem fociztak, 1968-ban már több­ezer iskolás rúgta a labdát. Az amerikai egyetemek is felkarolták a labdarúgás ügyét. A statisztikák szerint a 20. helyről az 5.-re került, ami a népszerűséget illeti. Cincinati államban, ahol szintén nem fociztak, 1967-ben 30, 1968-ban 80, 1969-ben pe­dig már 180 csapatot tartanak nyil­ván. A szakemberek remélik, hogy a felülről szervezett labdarúgó élet és a spontán mozgalom valahol találkoz­ni fog és a kettő egyesüléséből, széles tömegalapokra helyezett, minőségi labdarúgás fog születni. Éppen ezért az USA labdarúgó szurkolói már ab­ban reménykednek, hogy válogatott­juk eljut Münchenbe, az olimpiára. H­osszú amerikai portyánk után visszatérhetünk kontinensünkre, de csupán azért, hogy körülnéz­zünk a két nagy világszervezet, a NOB és a FIFA házatájáin. Mint is­meretes a NOB legutóbbi tanácsko­zásán a labdajátékokkal kapcsolatban olyan tervet fogadott el, amely több nemzetközi szövetség, így a FIFA elégedetlenségét is kiváltotta. A NOB ugyanis elhatározta, hogy München­ben már csak nyolc csapat léphet pá­lyára az eddigi 16 helyett, így olyan helyzet alakult ki, hogy több sportág­ban ismét meg kell rendezni a selej­tezőket, másokban pedig egészen új alapokra kell helyezni a nemzetközi tornákat, az olimpiával kapcsolatos elgondolásokat. A FIFA a határozatot így nem hajlandó tudomásul venni, mert mint érvei szólnak, a 8 csapat­ból kettő (a Házigazda és a legutóbbi aranyérmes) már eleve bejut a döntő­re, a másik hat helyre pedig több mint 70 válogatott pályázik, azaz egy helyre egy tucat. Hasonló álláspontra helyezkedett a kézilabda szövetség is, amely inkább lemond a női csoport­ról, mintsem 8 férfi csapattal kezdje az olimpiai döntőt. Egyetlen békés szervezet a kosárlabdások fóruma, amely már ki is dolgozta az új selej­tezők rendszerét. A vita még folyik. Nem lehetetlen, hogy a NOB őszi ta­nácskozásán lemond elképzeléséről, amely általános nemtetszést váltott ki.

Next