Előre, 1969. augusztus (23. évfolyam, 6763-6789. szám)

1969-08-11 / 6772. szám

ELŐRE 4. oldal 1969. AUGUSZTUS 11., HÉTFŐ A ROMÁN KOMMUNISTA PÁRT X. KONGRESSZUSA SÜTŐ ANDRÁS ELVTÁRSNAK, a Maros megyei pártszervezet küldöttének beszéde Az írónemzedék, amelyhez tarto­zom, már pályafutása kezdetén szív­­vel-lélekkel egybeforrt a nép életé­vel és törekvésével, a hazánkban ki­bontakozott társadalmi és politikai harcokkal, a Román Kommunista Párt politikájával. Azok között az emberek között, akik bennünket ne­veltek és belénk oltották az első életeszményeket, nem ismertük meg sem a hírhedt elefántcsonttor­nyot, sem az elidegenedés érzé­sét, sem a fanatikus idillizmust, sem pedig „az emberi lény ab­szurditásának egyetemes pesszi­mizmusát“. Ezzel szemben átad­ták nekünk a felelősségérzetet az eszmények sorsa, a társadalmi való­ság iránt, amelyet forradalmi mó­don csak egyetlen lehetséges szem­­szögből tekinthetünk, mégpedig úgy, hogy minél emberibb és a nép év­százados álmaihoz minél közelebb álló valósággá változtassuk; így te­hát soha sem gyötörtek a céltalan művészet kínjai és nem ismertem a szavakkal való gyerekes játszado­zás örömeit sem. Megismertem vi­szont a társadalom átalakításának hatalmas folyamatát, annak a ne­gyedszázadnak a történetét, amely­nek eredményeit oly szemléltetően tárta fel Nicolae Ceaușescu elvtárs jelentése. Íme, ezért jelenti számomra az irodalom kérdése az egyén és a kö­zösség kapcsolatát, a tömegek sor­sának átélését egyetlen sorsként, amelyet ugyan különálló, de elő­deim, elődeink életének lépcsőfokai­hoz elválaszthatatlanul kapcsolódó lépcsőfokként értékelünk. Íme, mi­ért tekintem úgy, hogy mindannak, amiről e magas fórumon tárgyalunk, különleges jelentősége van problé­máink megoldása szempontjából. A művészet hivatásáról és jövőjéről folytatott mindennapi vitáink során éppen arra törekszünk, hogy felku­tassuk a nélkülözhetetlenül szüksé­ges kapcsolatokat az irodalom és az élet, a költészet és a nép törekvései, a drámairodalom és a nép létének legmélyéről fakadó üzenet, a műfa­jok és a hiteles életábrázolás, a mű­vészi színvonal és a közérthetőség, a gondolkodási szabadság és a fel­ismert történelmi szükségszerűség — a szabadság fogalmának egyetlen helyes értelmezése — között. Mindezek közül, elvtársak, a leg­fontosabbnak tartom az író kapcso­latát a valósággal, amelyben él, pon­tosabban művészi fogékonyságát e valóság iránt. És ha az író nem mond le szellemi erőfeszítéseinek egyedüli értelméről, nevezetesen ar­ról, hogy a társadalmi haladást szolgálja, hogy az ember nemesíté­sén munkálkodjék, akkor nem hagyhatja figyelmen kívül éppen a párt erőfeszítéseit, amelyek végső fo­kon művész létének univerzumát je­lentik. Ami engem illet, írásaimban, so­sem kívántam és sosem is tudtam elkerülni a társadalmi problémák­nak azt a szirtjét, amely éppen azon az úton állt és áll, ahol az írónak is el kell haladnia, együtt a társadalommal, az osztállyal, a nem­zettel, a nemzetiséggel, amelyhez tar­tozik és amelynek törekvései, ott lüktetnek álmában, hogy művészi személyiségét kiteljesíti hiszen jól tudja, hogy ez a személyiség annál erőteljesebbé, annál sajátosabbá vá­lik, minél többet vesz át a közösség gondjaiból, történelmi mozgásából. Természetesen, mindnyájan jól tud­juk, hogy a művészet magányos mun­kát jelent, hogy nem alkotunk közös­ségben, a regényeket nem írjuk bri­gádokban, amint ezt elképzelte haj­dan egy rajoni kulturális aktivista, aki azt kérdezte tőlem, vajon mi, írók egyéniek maradtunk-e, vagy pedig mi is termelőszövetkezetekbe tömörültünk. Ennek a magányos munkának az értelmét azonban éppen az adja meg, ha mélyen átéljük emberi kö­zösségünk létét, azét a korszakét, am­­elyre rá akarjuk ütni munkálko­dásunk pecsétjét. Hangsúlyozni kívánom, hogy az irodalommal szemben támasztott eme követelménynek semmi köze a múlt összeaszott élettelen dogmái­hoz. A IX. kongresszus új korszakot nyitott meg országunk szellemi éle­tében is, új erőket szabadított fel minden műfajban visszaállította az igazi lenini normákat a pártélet­ben, kiszélesítette és elmélyítette a szocialista demokráciát s ily módon kedvező, légkört teremtett egy, a szó legjobb értelmében vett korszerű irodalom felvirágzásához. Ezekben az években hazánkban ragyogó te­hetségű, a román nemzet, hazánk együttélő nemzetiségei, egész né­pünk törekvéseihez szoros szálakkal kapcsolódó ifjú nemzedékek kaptak szárnyra. Ezek között természetesen, vannak olyanok is, akik — ahogyan Eugen Barbu elvtárs mondotta be­szédében — ,sportként űzik azt, hogy légmentesen zárt palackokban ,a jövő óceánjába dobják kéziratai­kat. E kérdés tisztázásához azonban kevésbé nyújt segítséget a túl szi­gorú hangnem; sokkal inkább se­gítségünkre van a bíráló és építő szellem, amely megnyilvánult főleg az értelmiségieknek a párt vezető­ségével és személyesen Nicolae Ceausescu elvtárssal sorra került találkozóin. Ami engem illet, nem értek egyet annak a művésznek a magatartásával, aki becsukja sze­engedjék meg, hogy mindenek­előtt átadjam Önöknek a tunéziai kommunisták legmelegebb testvéri üdvözletét. A tunéziai kommunisták őszintén örvendenek az önök sike­reinek és rokonszenvet táplálnak a román nép iránt. Biztos vagyok benne, hogy ugyanakkor kifejezem az összes tunéziai haladó elemek, egész népünk mély érzelmeit. (Taps.) Nagy érdeklődéssel kísértem fi­gyelemmel az önök kongresszusá­nak munkálatait és vitáit és érez­tem itt, ebben a teremben, a szocia­lista Románia munkásainak, pa­mét napjaink eseményei előtt, s a távoli jövő óceánja után sóhajtozik. Nem szeretem az egy-egy baleset után összeszedett kerékpár- vagy motorhűtő-roncsokból illetve az ócskavasból tákolt képzőművészeti alkotásokat, nem szeretem az ahhoz a zajhoz hasonló zenét, amelyet a kereskedők okoznak az üzletek re­dőnyeinek lehúzásával. Lehetséges, hogy a mi fiatal nemzedékünk kon­krét esetében, igazi tehetségek ese­tében ez nem sport, hanem az ön­keresés vajúdása. Az ifjú tehetség­nek hosszú utat kell megtennie — sok meddő utánzásban fecsérelheti el erejét —, amíg megtalálja az igazi hangot, amíg megérti, hogy minél kevesebbet utánoz, annál in­kább hasonlítani fog önmagához. Hogyan állapítsuk meg, tr.v.­en ma­gatartást követel tőlünk egy olyan sokrétű folyamat, mint a szellemi megnyilvánulás folyamata? Úgy vé­lem, hogy ebben a kérdésben, a rea­litás tekintetében, legyen művészet, gazdaság vagy akár egy társadalom egész sajátos komplexuma, a párt a szabad, alkotó vita, a kölcsönös megértés, a valóság konkrét tanul­mányozása szellemét ajánlja, az emberi, alkotó szellemet. Biztos va­gyok abban, hogy ezen az úton szel­lemi életünk még határozottabban fogja szolgálni a szocializmus esz­méit, még biztosabban találja meg igazi rendeltetését. Elvtársak ! Minthogy anyanyelvemen, magyar nyelven írok, érthető, hogy mindaz foglalkoztat, ami országunk nemze­tiségeinek életéhez kapcsolódik. Is­mét megelégedéssel hallgattam meg a jelentésnek azokat a részeit, a­­melyek­­ megállapítják, hogy a Román Kommunista Párt marxis­ta-leninista szellemben oldotta meg a nemzeti kérdést. Ez valóban egyi­ke pártunk jelentős eredményeinek. Ez jelenti a haza összes állampolgá­rai jogegyenlőségének biztosítását, a beruházásoknak a megyék közötti harmonikus beütemezését, az állam állandó gondoskodását a szociális és kulturális szükségletekről, vagyis az rasztjainak, értelmiségieinek szívé­­dobbanását. A román nép energiája és mun­kája nyomán, a Román Kommunis­ta Párt dinamizmusának és odaadá­sának köszönhetően, a kiváló,ered­mények ékesszóló mérlegével je­lentkezhetnek ma, olyan eredmé­nyekkel, amelyek az egykor gyen­gén fejlett országot virágzó, teljes fellendülésben levő ipari országgá változtatták. Ragyogóan igazolták az önök választotta történelmi út — a szocializmus útja — helyessé­gét. Gyakorlatilag, konkréten és meggyőzően bebizonyították a szo­cialista útnak, a szocializmus vitat­hatatlan felsőbbrendűségének felbe­csülhetetlen és maradandó értékét. (Taps.) Olyan pillanatban, amikor a „har­madik világ“ országaiban oly ége­tően tevődik fel a gyengén fejlettség problémája, a szocialista Románia példájára feltétlenül felfigyelnek mindazok, akik szenvedéllyel kere­sik a legjobb utat ahhoz, hogy tör­ténelmileg minél rövidebb idő alatt véget vessenek országuk gyengén­­fejlettségének. Ez értékes hozzájáru­lás a szocializmus ügyéhez az egész világon. Az önök gazdag tapaszta­lata egy fejlett nemzetgazdaság épí­tésében rendkívül hasznos a fiatal afrikai és ázsiai független országok számára. (Taps.) Ezzel kapcsolatban a Románia és Tunézia közötti kapcsolatok kedvező és szüntelen fejlődése megfelel né­peink érdekeinek. Az önök országá­nak egyes kimagasló személyiségei látogatást tettek országunkban, ahol népünk részéről meleg fogadtatás­egyenlőség anyagi alapjának bizto­sítását, ami döntő jelentőségű felté­tel e tekintetben , jelenti egyben a nemzetiségek kultúrájának fejleszté­sét, az anyanyelvű állami oktatást, a tudomány és a művészet, az iro­dalom felvirágoztatását. Éppen ezért állandóan azon igyekszünk, hogy tisztán tartsuk a román nép és az együttélő nemzetiségek testvériségé­nek forrását. Ez a testvériség a kö­zös harcban született meg és folyta­tása a nagy gondolkodók és alkotók, elsősorban egy Balcescu vagy Petőfi Sándor törekvéseinek, azon törté­nelmi alakokénak, akik mindig ta­lálkoztak a jövő boldogabb, szabad életének, egy olyan életnek a felku­tatásában, ahol nincs többé sem nemzeti elnyomás, sem pedig az em­ber ember általi kizsákmányolása. Utalni szeretnék arra, amit Nicolae Ceausescu elvtárs mondott az e testvériségről való gondosko­dásról. A helyi párt- és állami szer­veknek a feladatuk, hogy a jövőben is biztosítsák a Román Kommunista Párt marxista-leninista nemzetiségi politikájának maradéktalan valóra váltását, őrködjenek az alkotmá­nyosság tiszteletben tartásán s ugyanakkor neveljék a néptömege­ket a román nép és az együttélő nemzetiségek egységének és testvé­riségének szellemében“. A kapitalizmusból a szocializmus­ba való átmenet időszaka, amely a román nemzet minőségileg maga­sabb fokra emelését jelenti, ugyan­ezt a folyamatot biztosítja az együtt­élő nemzetiségek számára is. A tár­sadalmi-kulturális felemelkedés e folyamatában és ugyanakkor az iga­zi testvériség megszületésében a mi­nőségi ugrás akkor teljesedett ki, amikor hazánk véglegesen felszaba­dult a népi hatalomért és a szocia­lista építésért vívott közös harcok­ban. E döntő pillanat arra a viharos napra emlékeztet, amikor a hegyek tektonikus mozgása következtében sok ezer tonna bazalt zúdult alá, s a föld hatalmas mélyedésében, száz és néhány évvel ezelőtt, egy kris­tálytiszta tó, a Gyilkostó, erdélyi tájaink egy újabb természeti szép­sége keletkezett. Negyedszázados történetünk legmélyebb értelmét fürkészve, e legenda szimbóluma­ként 1944. augusztus 23-ra gondo­lok, amikor a komor sziklákhoz ha­sonlóan megkezdődött a régi rend­szer összeomlása, s nyomában, a történelem forrásait egybegyűjtve, új emberi szépség, a román nép és az együttélő nemzetiségek testvéri­ségének tisztavizű tava jött létre. (Taps.) Ma, negyedévszázaddal a haza felszabadulása után, az óriási lépések után, amelyeket a párt ve­zetésével a mai napok csúcsaiig megtettünk, a régi összeomlásának és az új élet megszületésének az értelme még ezerszeresebben gazda­gabbá vált mindennyiunk ez­rében. (Taps.) Elvtársak ! Az elmúlt napokban, amikor ri­portügyben megyénk, Maros megye egyik kis falujában jártam, az utcán megszólított egy öreg paraszt . „Azt hallottam a rádióban, hogy a kom­munisták kongresszusán ismét Nicolae Ceausescu elvtársat akar­ják megválasztani a párt főtitkárá­nak. Szeretnék én is szavazni, de én nem vagyok kongresszusi küldött, mert nem vagyok párttag. Akkor hát mi, akik nem vagyunk pártta­gok, hogyan és hol szavazhatunk rá ?“ Az öreg meglepetésszerű kér­désére később gondolatban válaszol­tam, mondván, hogy országunk kommunistáinak ez az egyöntetű akarata nemcsak a párttagokat öle­li fel, hanem valóban az egész né­pet, románokat és magyarokat, né­meteket és szerbeket és a más nyel­vű embereket, parasztokat, munká­sokat, értelmiségieket, fiatalokat és öregeket. Románia Szocialista Köz­társaság egész családját. (Taps.) E család szerény tagjaként én is csatlakozom akaratához, s egyben ki­jelentem, hogy mindenben egyetér­tek pártunk bel- és külpolitikájával, a ragyogó programmal, amelyet e történelmi jelentőségű kongresszus fog kijelölni. (Taps.) ban részesültek. Hasonlóképpen szá­mos kormányküldöttség cseréjére került sor. Méginkább üdvözöljük azokat az akciókat, amelyeket a Tu­néziai Kommunista Párt kezdemé­nyezett röviddel a függetlenség ki­vívása után abból a célból, hogy Tunézia baráti és gyümölcsöző kap­csolatokat teremtsen a szocialista országokkal , népünk természetes szövetségeseivel. Mi állhatatosan támogattuk azt az eszmét, hogy a szocialista országokkal és különösen a nagy Szovjetunióval való szövet­ség nélkül elképzelhetetlen a haté­kony harc az imperializmus és a neokolonializmus ellen, lehetetlen leküzdeni a gyarmati uralom hagya­tékaként maradt hatalmas akadá­lyokat. Tunézia, amely 1956-ban vívta ki politikai függetlenségét, vitathatat­lanul haladást ért el számos terüle­ten. Országunk korszerű közigazga­tási struktúrával rendelkezik, fel­számolták az idegen katonai tá­maszpontokat, az oktatás határozott fejlődésnek indult. Gazdasági téren a kormány miután egész sor álla­mosítást hajtott végre, az állami és szövetkezeti szektor fejlesztésén ala­puló politikát folytat. Ennek ered­ményeként megindult az iparosítás és valamelyest javult a gazdasági helyzet. Távol minden szektáns és szűklá­tókörű felméréstől, a tunéziai kom­munisták pozitívan értékelik a be­következett változásokat. A pártun­kat és sajtónkat sújtó betiltási in­tézkedések ellenére, az elszenvedett megtorlások ellenére mi és a haladó harcosok támogatjuk mindazokat az intézkedéseket, amelyek megfelel­nek népünk érdekeinek. Keressük az egybeeső pontokat a hatalmon lévő Szocialista Desztár Párt haladó elemeivel. Minden meg­különböztetés nélkül az összes hala­dó erők egységfrontjának megterem­tését óhajtjuk. Ez a front nélkülöz­hetetlen ahhoz, hogy szembe száll­hassunk a jobboldali erők mesterke­déseivel, amelyek fenyegetik pozitív vívmányainkat és igyekeznek meg­akadályozni azt, hogy országunk ha­tározottan rálépjen a progresszív fej­lődés útjára ; ez a front nélkülözhe­tetlen egy következetes antiimperia­lista politika folytatásához, a néptö­megek jogos érdekeinek megvédésé­hez, a demokratikus szabadságjo­gok tiszteletben tartásához. Népünk harca szerves része az egész afrikai földrész, általában vé­ve az egész arab világ harcának. A helyenként elszenvedett időleges ku­darcok ellenére népeink ellenállha­tatlanul újra magukhoz ragadják a kezdeményezést, hogy meghátrálás­ra kényszerítsék az imperializmust és éppen olyan ragyogó győzelmeket érjenek el, mint amelyek a gyarma­ti rendszer széthullásához vezettek. Az emberek ezrei hőn óhajtják a jobb életet és harcolnak ennek ki­vívásáért. Az emberek tudják, hogy ebben a harcban számíthatnak az önök országának és a többi szocialista or­szágnak, a világ összes demokrati­kus és antiimperialista erőinek tá­mogatására és szolidaritására. (Élénk taps.) Éljen a Román Kommunista Párt X. kongresszusa ! (Taps.) Éljen a népeink közötti barátság ! (Taps.) Éljen a nemzetközi kommunista mozgalom egysége ! (A jelenlevők felállva hosszasan tapsolnak.) A Tunéziai Kommunista Párt üdvözlete MOHAMMAD HARMEL ELVTÁRS BESZÉDE A kongresszus egyik szünetében Nicolae Ceausescu elvtárs az Ali Yata elvtárs vezette Marokkói Fel­­szabadulás és Szocializmus Pártja küldöttségének tagjaival beszélget Tisztelt és kedves elvtársak ! Kedves elvtársak, barátaim ! A San Marino-i Kommunista Párt üdvözlete GIUSEPPE RENZI ELVTÁRS BESZÉDE Nagy megelégedésemre szolgál, hogy az általam képviselt San Ma­rino-i Kommunista Párt Központi Bizottsága részéről melegen és test­vérien üdvözölhetem önöket, a ro­mániai munkásosztályt és egész né­pet, és egyben teljes sikert kíván­hatok az önök munkájához, miután engem ért az a nagy megtisztelte­tés, hogy az önök meghívására részt vehetek a X. kongresszus munkála­tain. (Taps.) Mialatt önök átfogó demokratikus­­ vitát folytatnak pártjuk erősítéséért, a szocialista demokrácia fejleszté­séért, kijelölve az új ötéves terv irányvonalait és célkitűzéseit, a mi pártunk, országunk munkásosztálya és összes demokratikus erői nagy politikai harcot vívnak az Általános Tanács megújításáért. Ebben a vá­lasztási kampányban az új elem az, hogy a baloldali csoportosulás, jól­lehet külön listákon indul, egységes álláspontot foglal el, ami megnyitja az utat ezen egység megszilárdításá­hoz és erősítéséhez, történelmi jelen­tőségű tömböt alkotva a keresztény­demokrata-szociáldemokrata kor­mánykoalíció csődpolitikájával szem­ben. A távlatok kedvezőek pártunk és a demokratikus, szocialista, bal­oldali világi és katolikus erők elő­rehaladása szempontjából, mert mindezekben az években a munkás­­osztály és a néptömegek jelentős harcot folytattak, ami kiélezte a San Marinoban hatalmon lévő cso­port és a jelenlegi rendszer politi­kájának válságát, s előmozdították az egység eszméjének érvényesülé­sét szakszervezeti és politikai téren. Kedves küldött elvtársak, nagy érdeklődéssel kísértem kongresszu­suk munkálatait, amelyek fontossá­guknál fogva érdeklődésre tartanak számot az egész nemzetközi kom­munista mozgalom és a békéért, társadalmi haladásért, függetlenség­ért és szocializmusért harcoló ösz­­szes erők számára. (Taps.) A szocialista Románia, az önök pártjának biztos vezetésével nagy lépéseket tett előre gazdasági, tár­sadalmi, kulturális, műszaki fejlő­désében, a demokrácia fejlesztésé­ben, jelentősen hozzájárulva ugyan­akkor a nemzetközi enyhüléshez, az imperialista háborús uszítók mes­terkedései ellen, a békéért, a békés egymás mellett élésért, a népek önrendelkezéséért és biztonságáért vívott harchoz. Az új ötéves terv­vel, amelynek irányelveit e munká­latok végén jóvá fogják hagyni, Ro­mánia kétségtelenül újabb és még fontosabb lépéseket tesz előre to­vábbi anyagi, erkölcsi és kulturális fejlődésében, a még fejlettebb, még emberibb és még előrehaladottabb szocialista társadalom útján. (Taps.) A Szovjetunióval az élen, a szo­cialista államok rendszerének jelen­léte a nemzetközi küzdőtéren, moz­galmunk feltartóztathatatlan növe­kedése­­ új, országról-országra kü­lönböző feladatokat állít a kommu­nista és munkáspártok elé. Ezek a feladatok megkövetelik a pártoktól, hogy tovább keressék a lehetősége­ket ahhoz, hogy előbbre vigyék a harcot saját országaik objektív és szubjektív feltételeinek megfelelő­en, állandóan szem előtt tartva az önrendelkezés tiszteletben tartásá­nak szükségességét a proletárnem­zetköziség elveivel egyetemben. Az imperializmus az elszenvedett csapások ellenére — különösen a teljes és feltétlen szolidaritásunkat élvező vietnami nép hősi ellenállá­sa részéről elszenvedett csapás el­lenére — tovább fenyegeti a népek békéjét és szabadságát. Ezért a nemzetközi kommunista mozgalom­nak és az összes antiimperialista erőknek meg kell találniuk a kö­zös nevezőt a béke megvédéséért, a dinamikusan felfogott békés egy­más mellett élés diadalának bizto­­­sításáért, a nemzeti függetlenség tiszteletben tartásáért és a szocializ­musért vívott harcban. Ezen az ala­pon létre lehet hozni egy új egysé­get mozgalmunkban, tehát még gyorsabban és még több sikerrel lehet majd folytatni a harcot az im­perializmus teljes legyőzéséért. (Taps.) Küldött elvtársak, újból megkö­szönve, hogy lehetőséget nyújtottak számomra az önök X. kongresszu­sán való részvételre, újabb sikere­ket kívánunk önöknek és üdvözöl­jük Románia felszabadulásának 25. évfordulóját , népük történe­tének ragyogó dátumát, amely lehe­tővé tette, hogy rálépjenek a szocia­lizmus útjára. (Élénk taps.) Éljen a Román Kommunista Párt! (Taps.) Éljen a béke ! (Taps.) Éljen a proletárnemzetköziség! (A jelenlevők felállva, hosszasan tapsolnak.) Küldött elvtársak !■ A Kolumbiai Kommunista Párt üdvözlete JULIO POSADA ELVTÁRS BESZÉDE A Kolumbiai Kommunista Párt Központi Bizottságának nevében testvéri üdvözletet hozok a Román Kommunista Pártnak és az önök által képviselt román népnek. (Taps.) Egyszersmind legőszintébb gra­tulációimat tolmácsolom az önök ál­tal a szocializmus építésében oly rö­vid idő alatt elért rendkívüli előre­haladás kapcsán, amely lehetővé te­szi az összes dolgozók anyagi és kulturális körülményeinek szünte­len javítását. (Taps.) Augusztus 23-án ünnepükt meg or­száguk német-fasiszta iga alóli fel­­szabadulásának 25. évfordulóját, a­­mely nagy jelentőségű történelmi mozzanat az önök népe számára, mindazok számára, akik vérüket hullatták a fasizmus megdöntésé­ért. Szeretném erről a szószékről köszönteni az egész román népet en­nek az évfordulónak az alkalmából. (Élénk taps.) Kongresszusuk mindössze 50 nappal azután ült össze, hogy Moszkvában megtartották a kommu­nista és munkáspártok nemzetközi Tanácskozását. Ez a Tanácskozás, amely bebizonyította, hogy a nem­zetközi kommunista mozgalom — a­­melynek szerény, de törhetetlen osztaga a mi pártunk is — le tudja győzni az összes nehézségeket és nagy győzelmeket tud elérni, ha lé­tezik az imperializmus elleni akció­­egység. Ez annak eredménye, hogy a jelenlegi körülmények között le­hetővé vált nagyszámú párt rész­vételével kollektíven kidolgozni, egyenlő felekként, a jóváhagyott alapdokumentumokat. Nyilvánvaló, hogy ez a proletár internacionaliz­mus nagy diadala, amely világos távlatokat kínál számunkra az im­perializmus elleni harcban. Mi, akik a latin-amerikai orszá­gok csoportjához tartozunk, közvet­lenül érezzük, hogy az imperializ­mus elnyomja népünket. Ez az el­nyomás hatalmas gyűlöletet vált ki, amely a legkülönbözőbb, formákban nyilvánul meg — amint azt a jenki monopóliumok legtipikusabb kép­viselője, Nelson Rockefeller szemé­lyesen tapasztalhatta országainkban tett legutóbbi sikertelen körútja ko­rán. Ahogyan ő maga mondotta, s ahogyan az észak-amerikai sajtó is megírta, ez a körút a vártnál is na­gyobb ellenállásra talált. A népeket nem lehet becsapni, a népek jól tudják, hogy Rockefeller úr nem csupán Nixon úr egyszerű küldötte volt, hanem egyszersmind az impe­rializmus rablópolitikáját meghatá­rozó monopolista csoportok legjel­legzetesebb szószólója. Latin-Ameri­kában van a dicsősé­ges sziget, Kuba, ahol egy vitéz nép forradalmat hajtott végre, s ezt ma győzedelmesen tovább folytatja, épí­ti a szocializmust, annak ellenére, hogy az imperializmus galád blo­kádot vont köréje. Népeink mind e forradalom mellett állnak, szüntele­nül kinyilvánítják szolidaritásukat, csakúgy mint az egész nemzetközi kommunista mozgalom, amely — élén a dicsőséges Szovjetunióval — biztos védőfalat jelent az imperia­listák bármely őrült kísérlete ellen. De nemcsak mi, latin-amerikaiak tudjuk, hogy mit jelent az imperia­lista elnyomás. Hallottuk itt a viet­nami elvtársakat, akik nálunk is jobban tudják mit jelent az impe­rializmus, mivel arra kényszerültek, hogy hősi harcot vívjanak az im­perialisták szégyentelen agressziója ellen, akik folytatni szándékszanak ezt a bűnös háborút. Mindez megmutatja, hogy a kom­munista és munkáspártok Tanács­kozása által az alapvető dokumen­tumban meghatározott irányban kell cselekednünk, nevezetesen a kom­munisták akcióegységének irányá­ban, hogy megteremtsük a világ összes antiimperialista erőinek egy­ségfrontját az imperializmus, a reak­ció és a háború erői elleni még át­fogóbb offenzíva érdekében. (Taps.)­­ Elvtársak, a mi pártunk, amely július 14-én ünnepelte létrehozásá­nak 39. évfordulóját, rendkívül sú­lyos időszakokat ért meg, elviselte a véres diktatúrák elnyomó tevé­kenységét, amely diktatúrák nagy­számú áldozatot szedtek egész né­pünk soraiból. Hosszas, sikerekkel, de hibákkal is teli folyamat során jutot­tunk el a mai világos politikánkig, amelynek helyességét a tömeghar­cok gyakorlata igazolta. Politikai irányvonalunk lényege­ alkalma­zunk minden harci formát, anélkül, hogy dogmatikus meggondolások alapján bármelyikről is lemonda­nánk. Ma egy olyan oligarchiát kell le­­küzdenünk, amely 1958-ban megte­remtette a két hagyományos párt monopóliumát a politikai jogok fe­lett — olyan rendszert, amelynek lényege, hogy a parlamenti intézmé­nyeket megosztja e két párt között és négyévenként váltakozva ülteti székbe a köztársasági elnököket. 1970-ben a kolumbiai nép újból kénytelen lesz egy konzervatív je­löltet megválasztani, mivel ennek a pártnak az embere fog sorra kerülni az országunkban létező, a demokrá­cia karikatúráját jelentő rendszer­ben. A békülékeny nagyburzsoázia, a­­mely a meggazdagodásra tör, tilta­kozik és szót emel az imperialista kizsákmányolás bizonyos szégyente­len oldalai ellen, ámde végül, újabb kölcsönök fejében, mindenkor en­ged, jóllehet ezek a kölcsönök csak fokozzák országunk függőségét és tovább súlyosbítják gazdasági hely­zetünket. Az oligarchia által teremtett anti­demokratikus rendszer és az impe­rializmussal kapcsolatosan folyta­tott békülékenység egész politikája a rendőri-katonai elnyomás óriási gépezetére épül, amely ma a kor­mány fő eszköze országunk demok­ratikus és haladó erői ellen. Ennek ellenére népünk hallatja szavát és nap nap után tiltakozik, a legválto­­zatosab és a legeredetibb harci for­mákat alkalmazza, beleértve a fegy­veres harcot is, amely hegyvidéke­inken folyik. A kommunista párt cselekvően részt vesz valamennyi tömegharc­ban, szoros kapcsolatokat teremt a lakosság legszélesebb rétegével és tevékenysége­­ során szüntelenül al­kalmazza az összes harci formák be­vetésének politikáját. (Taps.) Az utóbbi években, az oligarchia elleni harc során pártunk sok akti­vistája elesett. Mások ellen üldöző­­hadjárat folyik. Több mint 500 po­litikai fogoly van a börtönökben, s ezek kiszabadításáért a legszéle­sebb szolidaritást kell kinyilváníta­ni. (Taps.) Pártunk felkészült arra, hogy V. X. Lenin születésének 100. évfordu­lóját az 1970 áprilisáig terjedő idő­szakra előirányzott politikai meg­nyilvánulások révén ünnepelje, ért­ve ezalatt, hogy ez magasztos köte­lessége valamennyi kommunistának. Olyan kötelesség, amelynek mi be­csülettel eleget fogunk tenni. Éljen a Román Kommunista Párt! (Taps.) Éljen a marxizmus-leninizmus! (Taps.) Éljen a proletár internacionaliz­mus ! (A jelenlevők, helyükről fel­állva, hosszasan tapsolnak.) Elvtársak !

Next