Előre, 1970. január (24. évfolyam, 6894-6917. szám)
1970-01-14 / 6902. szám
ELŐRE 2. oldal MŰVELŐDÉS SZOCIOLÓGUS SZEMMEL A TÉVÉMŰSORRÓL BESZÉLGETÉS Dr. PAVEL CIMPEANUVAL, a Rádiótelevízió Tanulmányi és Közvéleménykutatási Hivatalának igazgatójával Bukarest belvárosában, nem messze a Rádió székházától működik egy aránylag új, a maga nemében egyedülálló intézmény. A Rádiótelevízió Tanulmányi és Közvéleménykutatási Hivataláról van szó, amely a modern szociológia eszközeivel próbálja követni és felmérni a rádió- és tévéműsorok hatásfokát, illetve azt, ahogyan a nagyközönség reagál a különböző adásokra. Tévé-krónikás minőségemben látogattam el ide az új év kezdetén, hogy elbeszélgessek dr. Pavel Câmpeanuval, a hivatal igazgatójával. — Ugy tudom, hogy míg a szociológiai felmérés és a közvéleménykutatás terén vannak hagyományaink, sőt világraszóló eredményeink is, addig a műsorkutatásban újoncok vagyunk. — Pontosan így van. De azzal vigasztalódhat, hogy másutt is ez a helyzet. — ... bizonyára ott, ahol szintén az utóbbi években fejlődött rohamosan a tévé. — Igen. Ennek a modern tömegkommunikációs eszköznek a hatványozott térhódítása és a tranzisztoros rádiózás óriási népszerűsége tette szükségszerűvé a folyamatos közvéleménykutatást. A Rádiótelevízió vezetősége és a műsorigazgatóság közvetlen és indokolt kívánsága, hogy ne csak az önkéntes levelezők és a tévékrónikások véleményéből szűrhesse le a tanulságokat, de szociológiai érvényű következtetésekre is támaszkodhassék. — Tehát az intézmény bizonyos mértékig a korszerű műsorpolitika segédeszköze. — Valóban ez a gyakorlati vetülete a munkánknak. De ugyanakkor tudományos intézetként tevékenykedünk, amely a társadalom kulturális dinamikájának egészébe belehelyezve igyekszik elemezni és általánosítani a rádió és televízió-hallgatás hatását. Hiszen a hallgatók és nézők ma már viszonylag igen sok időt töltenek el szabadidejükből a készülékek előtt, s ezek a műsorok jelentősen befolyásolják nemcsak az általános tudás- és kultúrfokot, hanem az emberek időbeosztását és mindennapi életrendjét is. — Ha már itt tartunk , árulja el, hogy a felmérések szerint körülbelül hány órát töltenek a hallgatók a tévé előtt ? — Nem könnyű erre érvényes választ adni. Ugyanis az új kezdő néző máskéntviszonyul a tévéműsor egészéhez, mint a rutinos régi közönség. Volt olyan felmérésünk is, amely kimutatta, hogy 100 új tévétulajdonos közül hetvenhárom „újonc“ elejétől végig nézte az egész műsort. Azt is tapasztaltuk, hogy a kisvárosi nézők több időt szánnak a tévének, mint például a fővárosiak. De a nézők életkorától is függ a számarány, így például a serdülőkorúak és a nyugdíjasok több időt töltenek a képernyő előtt. Egy bizonyos : a tévé ma már lényegesen beleszól a családok életrendjébe, sok helyen hozzáigazítják az esti étkezést, a házimunkák elvégzését, a pihenést. Sőt, a társadalmi és művelődési élet szervezőinek is immár számolniuk kell a televízió vonzásával és a gyűléseket, előadásokat, összejöveteleket olyanidőpontra kell tervezniük, amikor a tévé nem sugároz különleges érdeklődést kiváltó műsorokat. — helyszíni sportközvetítésekre, folytatásos filmekre és egyebekre gondolok. — Mi volt a múlt év leghatásosabb adása és ki volt az év kedvenc tévéhőse ? — Csak részleges felmérések állnak rendelkezésünkre. Ami a kedvenc hőst illeti : az igazságért harcoló Ben Quick romantikus-férfias alakja hódította meg a legtöbb tévénézőt. Az ifjúság körében végzett szociológiai kutatás azt bizonyította, hogy továbbra is a szombat esti Teleenciklopédia a tévé legkedveltebb műsora. — A könnyűzene-adások népszerűségén is túltesz ? — Igen. Az összesített válaszok ezt bizonyították. És ezzel együtt azt is, hogy óriási az ifjú nemzedék tudásvágya, rendkívüli mértékben érdeklődnek a nagy felfedezések iránt és, hogy túlnyomó többségükben többre becsülik a tanulást a szórakozásnál. Kétségtelen, hogy a tévé segítségével a fiatalok látóköre, tudása nagymértékben tágul. Például egy felmérés arról beszél, hogy a tévékészülék megvásárlása után a család iskolás tagjainak a tanulmányi előmenetele javul. Persze, e hatás mellett megmutatkoznak olyan negatív jelenségek is, mint a „mindent nézés“ miatti késői lefekvés. Egyes fiatalokat a képernyő elvon az olvasástól, a sportolástól, a pihenéstől. Sok olyan filmet néznek meg, amelyek nem gyermekeknek valók, vagy egy-egy meccs-közvetítés miatt akár éjfélig fennmaradnak. Erre viszont a szülőknek kell felfigyelniük. — Úgy tudom, hogy a tévének család-összetartó hatása is van. Erről mit tudna mondani ? — Egyes külföldi szaklapok a modern kor „házi bálványaként“ említik a tévét. Ebben sok az igazság. Sokan már-már szent áhítattal nézik a távolbalátó csodát. De valóban nem mellékes tény, hogy a tévé összetartja a családot, hiszen a családtagok rendszerint együtt nézik a műsort, tehát kevesebb a „külön program“, például a vendéglőzés. — Kíváncsi volnék arra is, hogy milyen a tévé és a rádió kölcsönös viszonya ? — Komplex kérdés de annyit mondhatok, hogy a mi legnagyobb meglepetésünkre is — korántsem zárják ki egymást. Tehát nem merült fel a vagy-vagy alternatívája, hanem a nagyobb múltú rádiózás, a tévézésre is pozitívan kihat A rádiótulajdonosok zöme ma már tévével is rendelkezik és az ő körükből kerül ki továbbra is a vásárlók nagy százaléka. — Amint látom, egy szúrópróba kimutatása szerint a 2035 rádiótulajdonos közül 1351 már tévékészülékkel is rendelkezik. Ez viszont a két műsor egybehangolását teszi szükségessé. — Rátapintott a lényegre: égető és bonyolult probléma a két műsor egybehangolása, annak biztosítása is, hogy a legjelentősebb, legközkedveltebb adások ne essenek egybe, ami sajnos még megtörténik. Igaz, hogy ma 1 millió 300 ezer tévé és 3 millió kétszázezer rádió-előfizetőnk van, tehát jóval több aki pusztán rádióhallgató, de ez nem változtat az összehangolási gond akut jellegén. Épp ezért egy nagyméretű, felmérés során, amelyet az ország 13 különböző helységében végeztünk kétezer személy bevonásával, igyekeztünk megállapítani a rádió és tévéhallgatás hozzávetőlegesen pontos görbéjét. Ion Alua, kolozsvári professzor és diákjai segítségével pedig Gorbón végeztünk egy nagyobb méretű szociológiai felmérést. A falvak számára sugározott műsor tényleges „fogyasztását“ vizsgáltuk meg a különböző évszakokban, és azt, hogy melyek az optimális órák, melyek a legkedveltebb műsorszámok. — Az eredmény ? — Az anyag részleges feldolgozása még folyik. De már leszűrtünk néhány értékes tanulságot, amit a műsorigazgatóság igyekezett is hasznosítani. Különösképpen vonatkozik ez az órarendre. Ösztönzésünkre változtatta meg például a tévéstúdió a filmek kezdési időpontját (nyolc óra körülre). Vagy általunk bizonyosodhattak meg arról, hogy a népi zene iránti érdeklődés továbbra is igen nagy és, hogy a nézők hiányolják az eredeti tévéjátékokat, s a humort. Azt is megállapítottuk, hogy a rádió- és tévé színházi előadásait a közepes nagyságú városokban hallgatják-nézik a legtöbben . És még egy érdekességet : ahol nincs színház, a rádió- tévé hallgatók kevésbé érdeklődnek a színházi estek iránt. — Végezetül: foglalkoztak-e már a tévé nemrég beindult magyar és német adásával ? — Mindkét adás még nagyon újkeletű, kezdeti szakaszban van, elkell telnie bizonyos időnek ahhoz, hogy kialakulhassanak a vélemények. Egyébként ezek az adások még keresik a profiljukat, várunk tehát a közvéleménykutatással. Legelső feladatunknak ezekkel az adásokkal kapcsolatban a kívánságok, elvárások felmérését tekintjük. Erre talán az év végéig sor kerül. Az eredményekről természetesen tájékoztatni fogjuk önöket. Dános Miklós SZÍNHÁZI tervek és tanulságok (Folytatás az 1. oldalról) nak, hogy ez türelem és emberség kérdése. Tudjuk, hogy a korszerű színház nem a sztárok gyülekezete, hanem az alázat temploma, az irodalom iránti tisztelet kollektív alkotó egysége. Minden igyekezetünkkel azon vagyunk, hogy a színpadi munkában a színész egymás emberségének és alkotó módszerének legnagyobb tiszteletben tartásával a mű és a kortárs néző időszerű problémáinak szolgálatában álljon. Igazán jelentős együttes csak ilyen módszerrel válhat a heterogén társulatokból. Stúdió-tevékenységünk célja teret, illetve színpadot biztosítani minden olyan kísérletnek, mely a sajátos arculat kialakításához szükséges részeredményekkel segíti a folyamat felgyorsítását s egyben a néző számára is új élményanyagot biztosít. Örömmel tölt el bennünket, hogy utóbb testvérszínházaink is kezdenek felhagyni az egymást ismétlő repertoárok gyakorlatával. Ezzel összefüggően rendezőink is leszokhatnának arról, hogy meghívás esetén — mintegy „indigóval" — ugyanazokat a darabokat vigyék színre. Ilyen esetben a rendező nem több, mint az önmagát ismétlő színész. Most veszem észre, hogy túlportyáztam a számomra kijelölt területen, erre pedig egy napilap hasábjain nincs hely. Milyen nagyszerű lenne, ha a televízió magyar nyelvű adása után — melynek megvalósításáért itt mondok köszönetet pártunk bölcs vezetőinek — megszületne az a magyar nyelvű színházi szaklap is, ahol megvitathatnánk teendőinket, kicserélhetnénk nézeteinket, beszámolhatnánk külföldi tapasztalatainkról, s a színészek, rendezők, díszlettervezők munkájának elemzésére is hely maradna a nevek puszta felsorolása helyett. ÉS VÉGÜL még valamit. A Művelődés- és Művészetügyi Állami Bizottság ez évad elején kérésünkre válaszolva megígérte egy olyan találkozó szervezését, melyen a hat magyar színház, illetve tagozat igazgatói és vezetői megvitathatják „közös dolgaikat”, a repertoár egyeztetésétől és a teremcserétől kezdve a színész- és rendező-cseréig. Rendkívül fontosnak tartjuk, hogy erre a megbeszélésre mielőbb Bukarestben vagy máshol sor kerüljön. Az országos színházi fesztivál tanulságai is arra késztetnek, hogy igényesen és elvszerűen megvitassuk a hazai magyar színjátszás helyzetét és feladatait. Erre kötelez mindannyiunkat az egész hazai színművészet állandó fejlődése, gazdagodása, termékeny eszmecseréktől áthatott alkotó légköre is. Nem mind korlátolt, ami korlátozott Gyakran előfordul, hogy az egy tőről sarjadt, de különböző szóelemekkel bővült szavak jelentése többé-kevésbé egybeesik, így például a jelenkori nyelvállapotot rögzítő Értelmező Szótár szerint a korlátol és a korlátoz igéből képzett befejezett melléknévi igenév (korlátolt, korlátozott) alapjelentése egyaránt: ‘korlátokkal meghatározott, bizonyos határok közé szorított'. Az azonos jelentésű szavak együttélése azonban rendszerint elég rövid ideig tart, mivel a nyelv nem szívesen tűri, hogy ugyanarra a fogalomra huzamosabb ideig több szót kelljen elraktároznia. Ennek a párhuzamosságnak a kiküszöbölését néha az azonos jelentésű szavak egyikének háttérbe szorulása, gyakrabban a két szó jelentésben elkülönülése oldja meg. A jelentésmegoszlás, mint a nyelvi változások általában, nem egycsapásra, hanem alig észlelhető, lassú változás eredményeként megy végbe. Éppen e folyamat kibontakozásának lehetünk tanúi a melléknévi értelemben használt korlátolt és korlátozott mai jelentésének egymáshoz való viszonyát vizsgálva. Megfigyelésünk szerint egyre inkább terjedőben és erősödőben van a korlátolt szónak roszszalló árnyalatú 'szűklátókörű' ANYANYELVÜNK jelentése (pl. korlátolt kritikusok késleltették érvényesülését), bár még viszonylag széles körben használatos a szó elsődleges konkrét jelentésében is. A sajtó nyelvéből ez utóbbi esetre több példát is idézhetünk : „A Zahana vendéglő korlátolt italmérési engedéllyel indult“ — azaz olyan engedéllyel, amely a szeszesitaloknak csak meghatározott módon való árusítására jogosít. Egy másik riport bizonyos árucikkeknek „korlátolt mennyiségben“ való árusítását teszi szóvá, sőt egyik hírmagyarázónk a belga szakszervezeti mozgalom harci célkitűzései között a „korlátolt munkaidőt" is felsorolja. Az említett szóhasználatot — még egyszer hangsúlyozzuk — az Értelmező Szótár egyáltalán nem hibáztatja, de a kiadásától eltelt kilenc esztendő után, a mai nyelvszokás egyre inkább idegenkedik a korlátolt forgalom, korlátolt lehetőség, korlátolt áramfogyasztás s az ehhez hasonló szóhasználattól, és helyette megfelelőbbnek érzi a korlátozott forgalom, korlátozott lehetőség, korlátozott áramfogyasztás kapcsolatot. A korlátolt igenév használata pedig a mai erdélyi köznyelvben kizárólag az említett rosszalló árnyalat érzékeltetésére látszik indokoltnak. Ugyanaz a jelentésmegoszlás figyelhető meg az említett szavak -ság, -ség képzős származékaiban is. A korlátoltság a mai beszélő számára egyre inkább az értelmi képességek korlátolt voltát, azaz ostobaságot, szűklátókörűséget jelöl, s a korlátos igével összefüggő eredeti jelentésében való használatát irodalmi szövegben már-már archaikusnak érezzük. Például: „Mindaz áll, mit egynémelyek történeti ismereteink korlátoltságáról mondanak" (Eötvös). Az meg már egyenesen szemet szúr, amikor egyik napilapunkban a „szabad piac korlátoltságáról" olvasunk, és méltán érezzük paradoxonnak „a nagyszerű emberi ész és merész akarat korlátoltságát" is, holott egyszerűen csak ezeknek a fennkölt dolgoknak a korlátozottsága (bizonyos határok közé szorítottsága) és nem a korlátoltsága (szűklátókörűsége) ellen emel szót a cikk szerzője. A példákat nem szükséges tovább sorolnunk, hiszen nem is annyira nyelvhelyességi észrevételeket szándékoztunk tenni, mint inkább a figyelmet szerettük volna fölhívni e két testvér szóban kibontakozóban levő jelentésmegoszlásra a nyelvi fejlődés még csak most fölsejlő Irányának jelzésével. Dombi Erzsébet A színházak, mozik, hangverseny- és kiállítótermek viszonylag kevés, eseménynek ígérkező újdonságot hirdetnek erre a hétre Bukarestben. Mégis akad bőven látnivaló, mégpedig a játékrend bevált, biztos sikerei közül, s éppen ezekre hívjuk fel olvasóink figyelmét. Siessen megnézni, aki teheti — és eddig elmulasztotta volna — a Lucia Sturdza-Bulandra Színház nemzetközi hírnévnek örvendő két előadását, Caragiale Farsangját, illetve Büchner monumentális drámáját, a Danton halálát. A Farsangot negyedik éve játssza a színház Lucian Pintilie igen eredeti rendezésében és kiváló szereposztással (Gina Patrichi, Toma Caragiu, Stefan Banica, Octavian Cotescu, Marin Moraru), még mindig zsúfolt házzalól, úgyhogy jegyről tanácsos idejében gondoskodni. A Danton halála hosszú idő után kerül újra műsorra vasárnap este, s olyan gondos próbák előzték meg, hogy szinte felújításnak számít. Liviu Ciulei rendezése különösen a mozgalmas és nagyszabású képek felépítésében és a színpadi tömeg felvonultatásában, a maga tervezte díszletek funkcionálisan elsőrangú kihasz BUKARESTI HÉT válásában bizonyult rendkívülinek és állja tartósan az idő próbáját a bemutató óta. Mindkét előadásról ma már biztosan elmondható, hogy bekerül a román színháztörténetbe. A fővárosi mozik két filmbemutatót ígérnek erre a hétre. A Central moziban a Lucia című, a moszkvai filmfesztiválon nagydíjat nyert kubai film látható keddtől kezdve, a Victoriában pedig az utóbbi időben már több érdekes és figyelemreméltó alkotással jelentkezett bolgár filmiskola egy újabb műve, a Tanú, amely generációs problémákat vet fel és bővelkedik drámai helyzetekben. A Capitol mozi tűzte műsorára a Diderot regényéből, Az apácából készült híres francia-olasz közös filmet, és még vetítik a Volgában a Pál utcai fiúkat, Fábry Zoltán filmjét Törőcsik Marival és amerikai gyermekszínészekkel. A zenei életben különösebb esemény szintén nem várható ezen a héten, de megkezdődik a Beethoven-év hazai hangversenysorozata. (Az idén ünnepli a világ Beethoven születésének kétszázadik évfordulóját.) A rádiózenekar hangversenyén, amelyet Iosif Conta vezényel, a III. Szimfónia és a 3. Zongoraverseny szerepel, az utóbbit olasz vendégművész, Fausto Zadra játssza. Több egyéni kiállítás nyílik a héten Bukarestben. Ezek közül talán leginkább Aspasia Burduja faliszőnyegeit,illetve Constantin Bulat kerámiáit érdemes megnézni a Balcescu sugárúti Artis teremben. BAGDI SÁNDOR NEM HIVATALOS OLVASÓ Tegyük fel, hogy valaki nagyszerű sportteljesítményre képes. Például szédületesen úszik, vagy remekül ugrik, vagy kitűnően lovagol ,vagy mit tudom én, miben jeleskedik , esetleg csak abban tűnik ki, hogy meglepő gyorsasággal kebelez be egy ünnepi tortát, vagy abban, hogy legtovább tud háttal ülni a képernyőnek, amikor krimit adnak. De bármilyen figyelemreméltó is legyen az ereje, bármilyen kimagasló küzdelmének eredménye, hivatalos elismerésben, illetve érdemszerinti helyezésben mégsem lehet része mindeddig, amíg versenyen kívül áll, vagyis amíg egy előírásos, szabályos mérkőzésen nem bizonyít. Állításom igaz volt a köztudott és törvényesen szavatolt, az vesse rám az első követ, aki megalkuvónak tart. Sportban tehát a hivatalos rang megszerzésének a módja jól meghatározott feltételekhez kötődik. És hadd fűzzem gyorsan hozzá : tisztelet, becsület, hódolat az érdemleges sportolóknak. Mint fent, tegyük fel, hogy valaki pompásan énekel, csodásan áriázik, mondjuk a fürdőszobában (ha van neki ha nincs, akkor lehet a lépcsőházban is, csak ahhoz több bátorság, illetve némi szíverősítő is kell), vagy például vérpezsdítően gitározik, andalítóan fuvoláziió, falrengetően dobol, és így tovább, szintén egy eldugott helyen, a maga szórakoztatására. De bezzeg, ha igazi elismerésre vágyik, akkor ki kell lépnie rejtett zúgából, meg kell jelennie a világ színe előtt, hogy meghatározott keretek között, megfelelő követelményekkel szembenézve győzze le , ne csupán házi, hanem egy igényesebb egy műértőnek tekintett közeg ellenállását. Csakis ily módon szerezhet egyfajta művé- NAPLÓ szí rangot, többé-kevésbé hivatalos elismerést. Na igen, a művészet az más, abban nem lehet olyan egyöntetűen szigorú mércéket felállítani, mint a sportban. Nem az győz, aki hangosabban trombitál, vagy egyből szétveri a dobot, hanem aki... aki nemes borzongást vagy valami ilyesmit tud kiváltani a raáfigyelőkből. Az fütyüljön ki, aki másmilyen érzelmek alapján ismeri el bárki fia produkcióját művészetnek. De hadd jelentsem ki íziben : messzemenő tisztelet, mélységes mély hódolat a vérbeli művészeknek, és végül tegyük fel, hogy valaki jó szakmunkás, például egy kisváros bútorgyárában, és amellett rengeteget olvas, minden szabad idejét a könyvnek, az értékes, jó könyvnek áldozza. Persze, az olvasást általában otthon műveli, többnyire a négy fal között, ahogy azt jobbára szokás a valamirevaló elmélyedni kívánó olvasók táborában. Mert az olvasás megint más, mint a sport és a művészet: az önművelő nem köteles könyvvel a kezében kivonulni a pályára, vagy a közönség elé, hogy idegtépő felméréseknek és főleg elismerő pillantásoknak tegye ki magát Sikere és tekintélye lassan, de biztosan érlelődik csendes magányában, és azért sem róható meg, ha történetesen nem iratkozik be az üzemi könyvtárba, nem onnan kölcsönzi a könyveket, mert történetesen saját tekintélyes — egyre gyarapodó — könyvtára van. Az üzem vezetősége fem áll feladata és hivatala magaslatán, ha az ilyen könyvbarátot nem ismeri el „hivatalosan" is olvasónak, sőt nyilvánosan kipellengérezi, megbélyegzi, azaz gyűlésen megbírálja, mint olyant, mint affélét. Mert úgymond : az illetőnek semmi bizonyítéka arra, hogy olvas, hogy gyarapítja tudását és műveltségét, ha egyszer nem (sőt egyszer sem) szerepel a listán. Elvégre a kimutatás beszél, a többi nem lényeges! Mármint a formaságok gyászvitézeinek, a bürokratikusan gondolkodó együgyűeknek, vagy éppen „versenyképtelen" irigykedőknek. Akik igényt tartanak az elismerésre, a hivatalos olvasói címre, mert az üzem könyvtárába beiratkoztak. Az szórjon rám átkot, akit az olvasásra nem a saját feje kötelez Részemről hadd emeljek kalapot : a nem hivatalos olvasó előtt » SPORTH Futballvilág 1969 A „nyomok" messzire vezetnek Abban a helyzetben vagyunk, hogy a mexikói VB 16-os mezőnyének ismeretében könnyebben felfedezzük azokat a hiányosságokat, amelyek több ország sikertelenségét idézték elő. Ma logikusnak tűnik, ami tegnap meglepetés volt, az, hogy, a franciák, a jugoszlávok, a magyarok, de még az argentinok sem lesznek jelen Mexikóban. Alább azokkal a jelenségekkel, problémákkal igyekszünk megismertetni olvasóinkat, amelyek az illető országokban merültek fel az utóbbi időben, vagy az elmúlt év folyamán és a kudarcok okozói lettek. Nagy felháborodást váltott ki Franciaországban a szövetség által márciusban bejelentett terv, miszerint a francia labdarúgás megmentése, újjászületése érdekében két első osztályú bajnokságot akarnak létrehozni, 16—16 résztvevővel. A hangulat ecsetelésére idézünk a sajtóban napvilágot látott címekből : „Kegyelemdöfés !", „Mire jó a két mini bajnokság ?*, „A vízbefutó számára nem dobjuk oda a mentőövet!" — A szövetség terve egy rég felgyülemlett panaszáradatnak nyitott utat. A francia válogatott ugyanis 1958-ban jutott el utoljára világbajnokságra, azóta is hiába várják a szurkolók az újabb sikert. Az országban kátyúba jutott a labdarúgás, a St. Etienne csapatán kívül nincs nemzetközi mércével mérhető együttes . A válságot azonban csak méltatlankodással nem lehetett megoldani, márpedig azon kívül, hogy kilenc év alatt öt kapitányt cseréltek, más döntés nem született a francia labdarúgás fellendítésére. Mindez semmi — legyinthet a tájékozott olvasó — Argentínában sem tangó ritmusra cserélik az edzőket, és igaza van. Az országban 1964 óta hét edzőnek a kezéből ütötték ki a marsallbotot. A dél-amerikai országban nehéz higgadt fejjel gondolkodni és cselekedni, amikor az edzők bármelyik pillanatban várhatják hogy „útilaput" kötnek a talpukra 1969 elején Marchio lett a szövetségi kapitány és egyben a következő, de nem utolsó áldozat, jellemző módon már beiktatása előtt a „fejét" követelték, és még a selejtezők előtt felmentették tisztségéből. Ezzel utóda, Perfumo számára sem hagytak gondolkodási időt, aki alig egy hónap alatt képtelen volt ütőképes csapatot kialakítani. Csak egy szomorú megállapításra futotta erejéből : „Kiestünk és ezen nem lehet segíteni. A kudarc egyenes következménye labdarúgásunk különféle bajainak." Megoldatlan problémák árnyékában jubilált a jugoszláv labdarúgás is. Mitics szövetségi kapitány fiatalokból álló válogatottat állított öszsze, amely nagy meglepetésre második lett az 1968. évi Európa-bajnokságon, ám azután már nem ment úgy a játék, hiába volt minden erőfeszítés, Jugoszlávia nem tudta kiharcolni a mexikói repülőjegyet. A portugálok az 1968-as év utolsó VB selejtezőjén 4—2 arányú vereséget szenvedtek a görög válogatottól. „— A vereség ellenére mi nyerjük meg az első csoport küzdelmeit — nyilatkozta Eusebio. — Sokan azt fogják ránk, hogy kiöregedtünk. No, majd ezeknek tavasszal megmutatjuk". Megmutatták. Nemcsak hogy kiestek de az utolsó helyen végeztek. A bővebb magyarázat ezúttal fölösleges. A portugálok, akárcsak a spanyolok, a Benfica, illetve a Real Madrid sztárjainak kiöregedése után nem tudtak kellő mértékben fiatalítani és a klubcsapatok után a válogatottjuk is széthullott. A magyar labdarúgásban évek óta égető problémák vártak orvoslásra, s az állandó halogatás eredménye egy súlyos vereségbe torkollott. Most van kilátásban a teljes átszervezés, ám mindez nem változtat a tényálláson: Magyarország, a VB-k történetében először — amikor benevezett – nem jutott be a tizenhatos döntőbe. De ez is csak látszólagos meglepetés s erről leginkább a válogatott vezetői nyilatkozhatnak. Sós Károly szövetségi kapitány, júniusban készített interjújában, amikor a válogatott esélyei felől faggatták, a következőképp válaszolt: „.. .Szerintem sokra nem számíthatunk. Nem volt VB, ahol ne hangzott volna el refrénszerűen a mondat : a magyar csapat nem bírja el a sorozatmérkőzések idegi, fizikai terhelését. Szerintem most sem bírná el. Mi lenne az alapvető megoldás ? Előkészíteni az 1972-es olimpiai csapatot, húsz éven aluliakból ,ennek a csapatnak a tagjai gerincei lehetnek egy későbbi nagy csapatnak. . .* Móra László (II.) 1970. JANUÁR 14., SZERDA IQAO SALDANHA: ROMÁN VÁLOGATOTT MEGLEPETÉST OKOZHAT A VB-re A brazilok számára is fő vitatéma a labdarúgóvilágbajnokság sorsolása, az újságok számos kommentárt közölnek az eseményről. Amikor ismeretessé vált, hogy Brazília egy csoportba került Romániával, Angliával és Csehszlovákiával, a tévé egyik munkatársa megjegyezte : „még egy furcsa véletlen Brazília hátrányára". Ez nyilván célzás akart lenni arra, hogy megismétlődnek az 1966-os események, amikor is a kudarc — egyes vélemények szerint — szavazási és bíráskodási manőverek miatt következett be. Világos, a braziloknak egyáltalán nem tetszik, hogy már a torna első fordulójában a világbajnok angol csapattal kerülnek szembe, mint ahogy a másik három válogatott sem örvend annak, hogy mindjárt kezdetben Brazíliával kell játszania. Brazíliában általában az a vélemény, hogy a harmadik csoport a legerősebb. Angliát és Csehszlovákiát erős ellenfeleknek tartják, Románia pedig főként azért kelt félelmet, mert Joao Saldanha, miután jelen volt Portugália bukaresti vereségénél, hazatérve többször is kijelentette : „A román válogatott meglepetést okozhat a VB küzdelmein". Saldanhára nagy benyomást tett a román játékosok küzdőszelleme és komolysága. Mint hangsúlyozta, a román csapatnak biztos védelme, ügyes fedezetei és gyors csatárai vannak._ Ha összetétele szempontjából a legnehezebb is a harmadik csoport, kárpótlásul megállapítható, hogy Guadalajara éghajlata a legkedvezőbb. A város 1710 méter magasságban terül el (a többi csoport mérkőzéseinek színhelyei még magasabb fekvésűek), s júniusban az átlagos hőmérséklet 22 és 28 fok között váltakozik. Az 1 200 090 lakosú város, amelyet szép fekvése miatt a mexikóiak „nyugat gyöngyének" neveznek, 583 kilométerre van Ciudad de Mexicótól. Labdarúgó EVK A BAKÓI DINAMO a IV. fordulóban KIKÜLDÖTT MUNKATÁRSUNK JELENTI : Kedden került sor Bakóban, nem éppen eszményi pályán — érthető is, elvégre alig január közepén tartunk — a labdarúgó EVK harmadik fordulója keretében a Bakói Dinamo és a skót Kilmarnock közötti második 90 percre. Miután a Kilmarnockban lejátszott első mérkőzés éles döntetlennel végződött, a bókai együttesnek nagy esélye volt a továbbjutásra, s most, a visszavágón aratott 2:0 (1:0) arányú győzelem után (góllövő : Ene Daniel — kétszer) örömmel nyugtázzuk : a Bókái Dinamo bekerült a rendezvény negyedik fordulójába. (Részletes kommentárunkat holnapi számunkban közöljük.) KOSÁRLABDA KÉK VERESÉGGEL KEZDETT A STEAUA Varsóban vívta első mérkőzését a Steaua a Kosárlabda Kupagyőztesek Kupa torna második fordulója keretében a Varsói Polonia csapatával. A győzelmet a lengyel együttes szerezte meg 73—62 (37—30) arányban. A legeredményesebb játékos a lengyel Novac volt, aki egymaga 24 pontot szerzett. A visszavágóra január 25-én, Bukarestben kerül sor. TELEX • A női kézilabda bajnokcsapatok Európa Kupa torna keretében a Kijevi Szpartak 26—12 (XI—8) arányban legyőzte az AZS Wroclaw lengyel együttest . A bostoni nemzetközi fedettpályás atlétikai versenyen az amerikai Ron Jourdan 2,13 méterrel lett első magasugrásban. Dick Fosbury mexikói olimpiai bajnok 2,08 méterrel csak a második helyen végzett. A kétmérföldes síkfutásban Jack Bacheier győzött 8 , 52 mp-vel . A francia származású ausztráliai Johny Famedon pehelysúlyú ökölvívó-világbajnok májusban védi meg címét Londonban a spanyol Jose Legra vagy a mexikói Vicente Saldivar (volt világbajnok) ellen • A bombayi nemzetközi gyeplabda-tornán Japán együttese 8-1-re legyőzte az olasz válogatottat • Rio de Janeiroban az FC Santos 9-1-re nyert a Coritiba ellen. Felé, a Santos neves játékosa, ezen a mérkőzésen megszerezte az 1005. gólját.