Előre, 1971. január (25. évfolyam, 7201-7225. szám)
1971-01-16 / 7212. szám
XXV. évfolyam 7212 sz. 6 oldal ára 30 iáni 1971. január 16., szombat ÚJ HAJÓK - ÚJ HAJÓGYÁR Az ország felfelé ívelő dinamikus gazdasága, külkereskedelmi forgalmának szüntelen bővítése, a víziszállítással járó előnyök — hatékonyság, rentabilitás — hazánkban is sürgető feladatként veti fel a nemzetgazdaság e fontos ágának fejlesztését, a korszerű hazai flotta bővítését és általában a román hajógyártás fellendítését a legmodernebb műszaki és üzemeltetési követelmények szintjén. Olyan hajóflottára van szükségünk, amely képes a kohászati, petrokémiai és más iparágak jelentős behozatali nyersanyagát, a hazai exportcikkek szállítását, a tranzitot lebonyolítani. Ez nemcsak jelentős valutamegtakarítást jelent, hanem a nemzetközi tengeri szállításban gyakori konjunkturális árhullámzások hátrányait is eleve kiküszöböli, nem beszélve arról, hogy a hajóipari beruházások viszonylag rövid időn belül megtérülnek. A galaci hajógyárban, ahol a tavaly még 12 500 regisztertonnájú és 4500 tdw teherhajókat építettünk, most rátérünk a 60 000, majd 150 000 regisztertonnás teherhajók építésére. A legnagyobb román hajók a jövőben mégsem Galacon, hanem a Konstancán épülő nagy hajógyárban készülnek majd, miután ez utóbbit a korszerű igényeknek megfelelően lényegesen kibővítik. Ennek az a magyarázata, hogy a dunai hajógyárban nem lehet nagy vízkiszorítású tengerjáró hajókat és óceánjárókat építeni. Ez természetesen korántsem jelenti a dunai hajógyárak jelentőségének lebecsülését. Mi több, az új ötéves tervben tovább fejlesztjük a galaci s főként a giurgiui és oltenitai hajógyárakat. Galacon már az idén megkezdik a 7500 tdw teherhajók, a 15 000 tdw szénszállító hajók építését s ezzel egyidejűleg számottevő mértékben bővítik, korszerűsítik és szakosítják a többi — brailai, oltenitai, Turnu Severin-i — dunai hajógyárat. A jelen ötéves terv során összesen mintegy 20 új hajótípust kivitelezünk, míg az 1975—1980-as időszakban további huszonötöt. Az első fejlesztési szakaszra jut a konstancai hajógyár lényeges fejlesztése. Itt 50—60 ezer tdw ércszállítóhajókat és kőolaj-tankhajókat építenek majd s ennek megfelelően rendezik be a konstancai kikötőt. KOMZSIK ISTVÁN NEMCSAK A SZOMSZÉD „Nincsen új a Nap alatt" — tartják a bölcsek, és ha a reáliáktól eltekintünk, vagyis humán területen maradunk, akkor ebben van is némi igazság. Persze, az idézet egyúttal azt is jelenti, hogy új hibák sincsenek, csak régiek. És mekkora szerencse, hogy ez is igaz. Hiszen még a régi hibákkal sem végeztünk, azaz (bocsánat) nem küszöböltük ki őket. Pedig van már vagy kétezer éve, ha nem több, hogy gúnyoljuk, szidjuk, üldözzük, tépjük, rágjuk, harapjuk szégyenletes tulajdonságainkat, de a tények bizonysága szerint legalább olyan szívósak, mint a poloska. Hogy melyek ezek a tulajdonságok? Ugyan kérem. No de a gyengébbek kedvéért néhányat: önzés, irigység, kapzsiság, közöny, kétszínűség, gyávaság, kényelmesség ... És hogy vannak új hibák is? Élénk tévedés. Csupán a forma új. (Mint némelyik modernnek vélt műalkotás esetében, ahol is a régi alapgondolatot a zűrzavar ködével borítják el. Bocsánat. Máris visszatérek az emberi hibákhoz, de amint mondani szokták: nem volt szívem kihagyni ezt a ziccert.) Hát szóval rég harcolunk mi már az említett hibák ellen, azaz — és ez a fő hiba — többnyire a mások hibái ellen. Színházban, moziban például, ha visszataszító, „negatív" szereplőt látunk, lelkesen és lendületesen gyűlöljük, s azonnal tudjuk, hogy a szomszédunk vagy valamelyik hivatali kollégánk pont ilyen. De hogy talán éppen mi magunk vagyunk ... Na hát, szóval, hagyjuk ezt. Egyébként sem erről akartam elmélkedni. Két egyszerű kis esetet szeretnék leírni csupán. Mindkettő megtörtént, noha az egyik talán viccnek sem volna rossz. X. városban Y. orvos fölhívja a kórházat. — Halló, kórház? — Igen kérem. Kit tetszik keresni? — Itt doktor. Nem keresek senkit. Sürgősen be kell szállítanom egy beteget. — Jaaa. Milyen nap van ma? — Szerda. — Nem lehetne inkább szombaton beutalni? — Szombaton?! Miért?! — Akkor van adminisztrációs napunk. A másik történet. Kórházi laboratóriumban álldogálok. Az asztaloknál fehérköpenyes nők dolgoznak. Időnként nyílik az ajtó s egy-egy nő vagy férfi kicsi üvegben vizsgálatra való vért hoz. Az üvegeket s a hozzájuk tartozó cetliket, melyeken az illető személyi adatai találhatók, egy asztalra teszik, s mennek. Középkorú falusi ember lép be. Az ő kezében is kicsi üveg. Megáll és tétován körülpillant. NAPLÓ Az egyik fehérköpenyes egy villanással végigméri az embert. — Hol a papírja? — Nem adtak, kérem szépen... Azt mondták, hozzám a ... — Papír nélkül nem vesszük át a vért. — Akkor... most mit csináljak? — Menjen vissza oda, ahol a vért vették és írassa meg a papírját. — Én kérem szépen, faluról jöttem. Huszonnyolc kilométerről. — Az minket nem érdekel. — Akkor most menjek vissza, és megint kell vegyenek... De nem folytatja, mert a „szigorú" hölgy láthatóan beszüntette a „társalgást". Az ember áll, topog, és tanácstalanul pislog egy csillogó centrifuga-gépre. A másik fehérköpenyes, anélkül, hogy felnézne, megszólal: — Itt a buletinje? — Itt van hát. — Kérem ide, és körülbelül két perc múlva készen van a papír. — Holnapután jöhet az eredményért. Az ember hálálkodva kifarol az ajtón. Tévedések elkerülése végett szeretném megjegyezni, hogy effélék nemcsak az egészségügy „keretében" fordulnak elő, és mi lenne, ha ezúttal nemcsak a szomszéd vagy valamelyik kolléga jutna eszünkbe? Mert velünk is előfordulhat, hogy viszszaküldenek valahová. Világ proletárjai, egyesüljetek! Országos politikai napilap • Bukarest • Románia Szocialista Köztársaság ÉV ELEJÉN A MAROSVÁSÁRHELYI KÖNNYŰIPARI GÉPGYÁRBAN A marosvásárhelyi könnyűipari gépgyár (I.U.I.U.) mai arcéle mintegy három esztendeje alakult ki, amikor az elaprózott vegyes termelésről áttért a textilgépgyártásra. Termelésének mintegy nyolcvanöt százalékát ma már különböző szövőgép-típusok előállítása teszi ki és jelentős külföldi együttműködés segíti tevékenységét, amely a növekvő minőségi és mennyiségi követelményekkel egyenes arányban javul. Mi sem természetesebb, minthogy a megváltozott profil következtében megnövekedett vállalat munkáslétszáma három esztendő alatt mintegy hatszázzal emelkedett. Ez az év azonban további feladatok elé állítja a nagyvállalattá fejlődött gyár munkaközösségét, amelynek az elmúlt esztendőhöz viszonyítva 56 000 000 lej értékkel nagyobb termelést kell megvalósítania, a munkatermelékenységet 12 százalékkal kell emelnie, s az ezer lej értékű termék előállítási költségeit 5,10 lejjel csökkentenie. Ennek valóra váltásához a vállalat termelési kapacitásának teljes kihasználása szükséges, amelyhez viszont elengedhetetlen követelmény az ütemes termelés. A megmunkáló lemarad Az a kötelező összhang, amely egy vállalatban az ütemes termelés kialakítását lehetővé teszi, számos körülménytől függ. Egyike a legfontosabbaknak a helyes munkaszervezés, amely a különböző részlegek kapacitását azonos nevezőre hozva, szavatolja a nyersanyagtól a kész termékig terjedő „futószalag“ zavartalan működését. Ütemes termelésről — belső grafikonhoz viszonyított ütemességet tekintve — ebben a vállalatban azonban nem beszélhetünk. Ha az öntöde és megmunkáló igyekszik is, a szereldében elakad minden. Másrészt, a megmunkálás nem képes lépést tartani a szerelde szükségleteivel. Ennek következtében fordulhatott elő, hogy mintegynegyven szövőgép összeszerelését 1970-ről áthozták 1971 -re. A megmunkálóban ugyanis állandó szakmunkás hiánynyal küzdenek : januárban például 4500 gépóra (22 ember) munkája hiányzott. Tetézi a bajt, hogy a vállalat e derékhada, a megmunkáló részleg, ráadásul különböző szerszámgépek hiányát is érzi, az anyagbeszerzésben pedig gyakran a maguk erejére és „összeköttetéseire“ vannak utalva. A kérdés lényege azonban továbbra is az, hogy a szerelde — amelynek napi grafikonja a tervelőirányzathoz és szállítási kötelezettségekhez alkalmazkodik — kénytelen kapkodva dolgozni, gyakran olyan szereléseket végez, amelyek a következő hónapokra előirányzott feladatokhoz tartoznak, míg a soronlevők — alkatrészhiány miatt — állnak. A megmunkálónak tehát sürgősen fel kell zárkóznia a szerelde termelékenységének színvonalához. Megoldható-e a szakmunkáshiány? A vállalat 1971-ben — a szakmunkásnevelést az idénre már 1970- ben elkezdte — többszáz fiatal esztergályost, maróst, lakatost stb. állít munkapadhoz. Kiképzés folyik a munkahelyen is, számbavették a szakiskolák idei végzettjeit, inasokat tanítanak a gyári részlegeken és munkahely várja a hadseregből visszatérő ifjakat. Az idén, a jelenlegi munkáslétszámon felül, 771, főleg esztergályosra van szükség. Mindent számbavéve azonban csurén 410-ra számíthatnak,86,1 szakmunkás továbbra is hiányzik. Igaz, sok szakképzetlen falusi és városi fiatal jelentkezik, de mégsem elegen ahhoz, hogy a teljes létszámot beállíthassák. És ha a Gáspár Tibor (Folytatása a 2. oldalon) HONNAN KERÜL ELŐ 361 SZAKMUNKÁS? A NYERSANYAGSZÜKSÉGLET ÉS FEDEZETE HELYTELEN GYAKORLAT, KÁROS KÖVETKEZMÉNYEK Mint már hírül adtuk, a karánsebesi fakitermelő és fafeldolgozó kombinátban termelni kezdett a préselt falemez-gyár. Képünk a gyár korszerű formázó-sajtoló technológiai vonalát szemlélteti KOLOZSVÁR! DÍSZPORCELÁN A korszerű gépi berendezéssel felszerelt kolozsvári porcelángyárban sokszáz modellben gyártanak díszeket, edényeket, laboratóriumi kellékeket. A vásárlók körében igen nagy tetszést aratott a teás, kávés, vizes és torta készlet, sokan előszeretettel keresik az ízléses dísztárgyakat, tálcákat, csecsebecséket és textilipari porcelán-kellékeket. Az idén 25 új edénymodell sorozatgyártását kezdik meg. Ezek nagyrészét a közélelmezési ipar rendelte : tányérokat, csészéket, tálakat, hamutartókat stb. Az új dísztárgyak és porcelán edények modern vonalúak és ízléses kivitelezésűek. Külön megrendelésre a gyár a vevő által igényelt alakzatokban készíti el a dísztárgyakat. A félautomata mintázó berendezések, szárítók és folyamatos égetőkemencék kiváló minőségű szép, fehér porcelánt kiviteleznek, természetesen a gyár jól képzett, tehetséges és szorgalmas mintázó-tervező, munkás, technikus és mérnök közösségének alkotó hozzájárulásával. MÁRAMAROSSZIGET nem a világ közepe, de nem is a világ vége, mint ahogy még nemrég emlegették. Manapság egyre többet hallat magáról nemcsak festői természeti környezete, híres néprajzi gyűjteménye és ipara révén, hanem egyre elevenebbé váló művelődési életével is. Ez utóbbi nem kis részben köszönhető az itt tevékenykedő nagy számú értelmiséginek. Az utóbbi időben mind több értelmiségit vonz Sziget, és úgy látszik, a municípium igyekszik megbecsülni őket. Jellemző példát hallottam a múltkor ezzel kapcsolatban. Egy fiatal tanár ide kapott kinevezést. Azzal a szándékkal ment Szigetre, hogy jó lesz ugródeszkának, az első kínálkozó alkalommal továbbáll. Ám a város meglepő kedvességgel fogadta, jobb katedrát biztosítottak neki, mint amilyen a kinevezésben szerepelt, s jóformán még ki sem bontotta bőröndjét, mikor értesítették, hogy blokklakásba költözhet, mint főbérlő. Alig négy hónap után ez a tanár mármár, úgy beszél Szigetről, mint álmai városáról. AZ ALÁBBIAKBAN egy olyan házaspárról lesz szó, amely immár végérvényesen összenőtt Szigettel. Péter Dezső belsőépítész a helybeli faipari kombinát bútortervezője, felesége, Erzsébet, pedig a népművészeti iskola tanárnője. Péterék azzal hívták fel magukra a figyelmet, hogy... semmivel nem kívánták felhívni magukra a figyelmet. Csendben dolgoznak, alázatosan hivatásuknak élnek, s közben olyasmit is csinálnak, amire fel kell figyelni. Olyan emberek, akik tehetségüket, művészetüket nem kiállító termekbe, hanem a hétköznapok szolgálatába állították. Dezső a kombinátban szép, ízléses bútorokat tervez, s közben mint belsőépítész — ezt a szakot végezte a kolozsvári képzőművészeti főiskolán — is le-leteszi a névjegyét. Népies bútorokat és berendezést tervezett például a szigeti néptanács házasságkötő termébe (sok ilyen ízlésesen berendezett intim, ünnepi légkört árasztó házasságkötő teremre volna szükség !), a Doina Maramuresului vendéglőbe, de szívesen vállal belsőépítész munkát bármilyen kereskedelmi egység, középület számára. S meg lehet és érdemes is megnézni ezeket a munkákat. Eredetiek, szépek, célszerűek. Erzsébet festészetet tanít a népi művészeti iskolában. Közben maga is festeget — ez csak természetest, textiliát, lakásdíszt készít gyapjúból. Több alkotása dekorációként került különböző szigeti közhelyiségek falára, például a már említett vendéglőbe. A VÁROS új negyedében lévő összkomfortos lakásukban, egy csésze feketekávé mellett beszélgetek Péterekkel. Azt talán említenem is fölösleges, hogy úgyszólván mindent, ami a lakásban található — mint berendezés, vagy dekoráció — a házaspár készített. Az ötletesen megszerkesztett, variálható bútoroktól kezdve a színes gyapjú szőnyegekig, az olvasólámpáig, és így tovább. Csakhamar észreveszem, hogy Erzsébet a beszédesebb, éppen ezért az udvariasságon túlmenően emiatt is tőle kérdem: hol és mikor ismerkedtek meg, hogy érzik magukat Szigeten ? — Sepsikőröspatakon születtem. Az elemi után a marosvásárhelyi képzőművészeti középiskolában tanultam tovább. Tanárom volt: Bordi, Piskolti, Barabás, Nagy Pál, Nagy József. 1953-ban felvételiztem a kolozsvári képzőművészeti főiskolára, ahol többek közt Cseh Gusztáv és Bene József tanított. Már az első tanévben megismerkedtem Dezsővel, aki a belsőépítészeti szakon volt ötödéves. Egy koncerten történt, a konzervatórium termében, ugye Dezső ? (Dezső bólint)... Aztán összeházasdiltunk s emiatt a harmadik évben meg kellett szakítanom tanulmányaimat. Megszületett Ferike, aki ma 11 éves, majd őt követte Palika. 1957 óta lakunk Szigeten. Megszerettem Dezső városát. Nagy hatással volt rám a vidék színes és ma is nagyon eleven román, maagyar és ukrán népművészete. A népművészet és a táj egyaránt serkentőleg hatott alkotómunkámra. Többnyire tájképeket festek, textíliával né- Sike Lajos (Folytatása a 3. oldalon) Péterék Máramarosszigetről Vaslui megyében nagyszabású munkálatokat végeztek 60 000 hektárnyi terület talaj-eróziójának leküzdésére s a jelen ötéves terv folyamán további 170 000 hektáron folytatják a munkát. Képünkön a Periciumisz területén létesített erős lejtésű áteresztő betongát. nicolae Ceausescu, az Államtanács elnöke fogadta Aldo Hiero olasz külügyminisztert Nicolae Ceausescu, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke csütörtökön Predealon fogadta Aldo Morot, az Olasz Köztársaság külügyminiszterét. A fogadásnál jelen volt Corneliu Manescu külügyminiszter, Vasile Gliga helyettes külügyminiszter, Iacob Ionascu, Románia olaszországi nagykövete. Ott volt Niccolo Moscato, Olaszország romániai nagykövete és Roberto Ducci nagykövet, a politikai ügyek vezérigazgatója. Az ebből az alkalomból folytatott megbeszélésen kidomborították a román és az olasz nép közti barátság hosszas hagyományán alapuló kétoldalú kapcsolatok pozitív alakulását, kifejezésre jutott a Románia és Olaszország közti kapcsolatok és együttműködés fejlesztésére irányuló közös óhaj. Egyszersmind kiemelték, hogy nagy lehetőségek vannak a kétoldalú kooperáció további bővítésére minden téren, a román és az olasz nép érdekében, a nemzetközi együttműködés és megértés javára. A megbeszélésen szóba került a világpolitikai helyzettel kapcsolatos több kérdés is, s a felek kidomborították, hogy Románia és Olaszország hozzá kíván járulni jó egymás mellett élési kapcsolatok kialakításához az európai államok között, a kontinens biztonságának és békéjének meghonosodása érdekében. A megbeszélés szívélyes légkörben folyt le. Giuseppe Saragat, az Olasz Köztársaság elnöke nevében Aldo Moro külügyminiszter meghívta Nicolae Ceausescut, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnökét, hogy látogasson el Olaszországba. A meghívást örömmel elfogadták. Nicolae Ceausescu, az Államtanács elnöke és felesége, Elena Ceausescu ebéden látta vendégül az olasz külügyminisztert és a kíséretében levő személyeket.(Agerpres) MAI SZÁMUNKBAN • MŰVELŐDÉSI KÖZÉLETI HÍREK (2. oldal) (4. oldal) IHOLORKALAUZ A MEZŐGAZDASÁGI BERUHÁZÁSOK JÖVEDELMEZŐSÉGÉRŐL MINDEN LEJ MÉG HOZZON ■■ EGYET M egszoktuk, hogy a szövetkezetközi vállalkozások nyomán felépült termelőegységek hatalmasak, szinte ipari méretűek, így is van az esetek többségében. A mezőgazdaság óriásai mellett azonban megtalálhatjuk a földművelés és állattenyésztés „törpéit“ is, amelyek néha szintén jelentős szerepet kaphatnak a többtermelésben. Nem is olyan régen az agrárgazdasággal foglalkozó szakemberek hosszasan vitatkoztak arról, hogy mi célszerűbb, az olcsó és hamar amortizálódó, vagy a nem kevés pénzösszegbe kerülő, de nagy termelékenységű egységek létrehozása. Az elgondolásokat védő mindkét tábor érvek és ellenérvek egész sorával bizonygatta igazát. Végül is abban egyöntetű vélemény alakult ki, hogy leggazdaságosabban a műszakilag jól felszerelt nagyüzem termelhet. De... És álljunk meg egy percre a de-nél. Az ilyen nagy kapacitású termelőegységek létrehozása sokba kerül. Vannak olyan téeszek, amelyek nem tudják egyelőre előteremteni ezt az összeget, míg esetleg egy kisebb egység létrehozására lehetőségek kínálkoznak. Ama bizonyos nézet, miszerint nem jó a „tákolmány“ (ez alatt a céloknak megfelelően átalakított régi gazdasági épületek, egyszerűbb új építmények értendők), mert túl hamar tönkremegy, és akkor újból kezdhetik az építést, nem egy helyen már eleve elveti az olcsó beruházások eszközlését. De vajon nem volna-e gazdaságosabb a pénzösszeget, addig is, amíg egy nagyobb termelő kapacitás felépítéséhez megteremtődnek a feltételek, olcsóbb objektumok tető alá hozására fordítani? Mindezt úgy, hogy a meglevő épületek, az új egységek megerősödésekor és kibővítésekor, a létrehozandó kombinát magját alkossák. Kétségtelen, hogy ez a helyes út. Éppen ezért csak üdvözölni lehet Fehér megye mezőgazdasági szerveinek azt az elhatározását, amelynek értelmében ott, ahol komplexumok felépítésére nem volt meg a pénzalap, kisebb méretű termelőobjektumokat építenek. Lássuk hát, milyen gazdasági építmények tető alá hozásán fáradoznak a Maroskanyar közelében fekvő téeszek? A lista nem hosszú, mivel az árvíz és a tavalyi csapadékdús időjárás lecsipegetett a Román Győző (Folytatása a 3. oldalon) Újabb nehéz erőpróba előtt A TEMESVÁRI UNIVERSITATEA mg három napos csatározásai után, a fővárosi Flo- Lafreasca sportcsarnokban is befejeződött a női kézimix labda-bajnokság második teremszakasza. Három napon át a közönség számos jóiramú, színvonalas találkozót láthatott, ami csak fokozta az érdeklődést a bajnokság iránt. A várakozásnak megfelelően ádáz küzdelem folyt a kiesés elkerüléséért, következésképp a meglepetések sem hiányoztak. A Temesvári Constructorul legyőzte a Brassói Rulmentul együttesét, míg a Marosvásárhelyi Muresul, az első napi gyenge játék után, nem remélt módon feljött, mindkét riválisát felülmúlta, s ezzel elkerült az utolsó helyről. KÉZILABDA Az elsőségért folyó versengésben, három nap után, holtverseny alakult ki a Bukaresti Universitäten és testvércsapata, a bajnok Temesvári Universitäten között. A temesváriak szerepléséről, az előttük álló feladatokról LACHE CONSTANTIN edzővel beszélgettünk el. — Hogyan értékeli csapata bukaresti szereplését ? — A lányok nem nyújtották maximális tudásukat, ennek ellenére elégedett vagyok, mert nem vártam többet tőlük. A megszakítás nélküli mérkőzések miatt fáradtan léptek pályára Bukarestben, s az itteni találkozók is újabb erőfeszítésre késztették őket. Mindenekelőtt a Székelyudvarhelyi Vointa elleni találkozó rendkívül sokat kivett belőlük, s így utolsó mérkőzésükön arra törekedtem, hogy minél kisebb energiával is győzni tudjunk. A nyugodt játékra, a túlzott előkészítésre helyeztük a hangsúlyt, ami időnyerést jelentett. Ennek ellenére csak az alapgárdát szerepeltettem, hogy a vasárnapi BEK-mérkőzésre már edzettek legyenek az ellenfél minden lehető taktikájával, játékstílusával szemben. — Ezek szerint nem a legbiztatóbb előjelekkel készülnek a vasárnapi találkozóra? — Kétségtelenül, a játékosok fáradtak, csúcsformájukon túl vannak, de a bukaresti teremszakasz előnyt is jelentett számukra, hiszen, mint már említettem, ismét hozzá- Móra László (Folytatása a 2. oldalon)