Előre, 1971. július (25. évfolyam, 7354-7380. szám)

1971-07-22 / 7372. szám

ELŐRE 2. oldal GAZDASÁGI SZEMLE • GAZDASÁGI SZEMLE • GAZDASÁGI SZEMLE • GAZDASÁGI AZ ÖTÉVES TERV KOORDINÁTÁIN • • // DÖNTŐ TÉNYEZŐ: A DOLGOZÓ EMBER Társadalmunk fejlődése új történelmi szakaszba érkezett, a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom létrehozásának szakaszába. Ennek a periódusnak a lényege: korszerű iparral és nagyhozamú belterjes mezőgazdasággal rendelkező fejlett gazdaság megteremtése; a tudományos tevékenységnek, a közoktatásnak és a tömegek művelődési színvonala emelését szolgáló erőfeszítéseknek a széles körű kibontakoztatása; a városi és falusi dolgozók anyagi és szellemi jólétének szüntelen emelése; a társadalom által termelt javaknak a szocialista igazságosság és méltányosság szerinti elosztása; a termelési viszonyok és a társadalomszervezés és vezetés tökéletesítése; olyan szervezési keret megteremtése, mely lehetővé teszi a néptömegek, minden állampolgár széles körű részvételét a közéletben, a közérdekű ügyek megoldásában, az állampolgári szabadságjogok további bővítése, a szocialista demokrácia fejlesztése. Mint pártunk főtitkára rámutatott, mindez azonban nem adna teljes képet arról, amit mi a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom megteremtésén értünk, ha nem tartanánk szem előtt az emberek tudata átalakításáért folyó tevékenységet is. Annál is inkább, mert ebben az időszakban állandóan növekszik annak a tudatos tevékenységnek a szerepe, amely az új társadalom megteremtése objektív törvényeinek megismerését és alkotó alkalmazását célozza. „A népnek tudatosan kell cselekednie a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom megteremtésének folyamatában felmerülő összes kérdések megoldása céljából — mondotta Nicolae Ceausescu elvtárs —, tudatosan kell megteremtenie jövőjét. Ez megköveteli, hogy megtegyük az összes intézkedéseket az ideológiai és nevelőtevékenység fokozásáért, amely tevékenységnek egyre fontosabb szerepet kell betöltenie az új ember kialakításában, az új szocialista társadalmunk építéséért kifejtett egész tevékenységünkben.“ Az új ötéves terv — amely első félévének eredményeit az ipari vállalatok, intézmények dolgozóinak, alkalmazottainak közgyűlései ezekben a hetekben értékelik és jelölik ki az elkövetkező hónapok teendőit — fontos lépcsőfok ezeknek a nagyszerű célkitűzéseknek a valóraváltásában. Akárcsak pártunk egész politikájának középpontjában, ennek az ötéves tervnek is a homlokterében a dolgozó ember áll. Mindezt szem előtt tartva valamennyiünknek — tulajdonosi és termelői mivoltunkban — rendkívül nagy jelentőségű a hozzájárulásunk ötéves tervünk megvalósításához. Ennek tudatában válaszoltak azok, akiket körinterjúnk során Brassó és Hargita megyében megkérdeztünk: az első hónapok eredményeinek tükrében hogyan látják az elkövetkező öt esztendőt, milyen problémákat kell megoldaniuk munkaközösségükkel együtt ahhoz, hogy elvégezhessék az országfejlesztési tervből rájuk háruló, sokszor nagyon komplex feladatokat? Beszélgetéseink során Nicolae Ceausescu elvtársnak a legutóbbi beszédeiben kifejtett elvek alapján tájékozódtunk, azoknak az elveknek az alapján, amelyek meghatározzák pártunk anyagi és szellemi fejlesztési politikáját a következő években, s amelyeket népünk egész tevékenysége vezérfonalának tekint. Brassó: közel negyedmillió lakos „Az állam központosított alapjaiból eszközlendő nemzetgazdasági beruházások az egész időszak vonatkozásában elérik a mintegy 470 milliárd lejt ; ebből az összegből több mint 52 milliárd lejt lakásépítésre, kórházak, iskolák, kereskedelmi egységek, étkezdék, országutak, utak és más olyan szociális-kulturális objektumok építésére használunk fel, amelyeknek közvetlen kihatásuk lesz a nép életszínvonalának emelkedésére." Milyen lesz a jövő? Milyen lesz például Brassó 5—10 év múlva? Ezt a Project Tervező Intézet kiállítási termének faláról is „leolvashatjuk“. Adrian Tomescu műépítész, az intézet területrendezési munkaközösségének vezetője 30 munkatársával együtt, több szakember-kollektíva véleményének a tanulmányozása alapján készítette el Brassó municípium városrendezési tervét a következő évtizedekre. — Mivel kellett megküzdeniük e hatalmas munka során? — A probléma komplexitásával — hangzik Adrian Tomescu válasza. — S ezenkívül mit kell még legyőzniük? — Az időt! Jön a magyarázat is. Hat változat közül, rendkívül rövid idő alatt kell majd véglegesíteniük a komplex rendezési tervet, s a hibák elkövetésének lehetőségét eleve ki kell zárni. Néhány adat: 1975-ben Brassónak 220 000, 1985-ben 270 000 lakosa lesz. A rendezési terv elkészítésénél elsősorban a jelenlegi ötéves tervet és a távlati fejlesztési tervekben szereplő új létesítményeket vették figyelembe. Tanulmány készült — többek között — a munkaerő jelenlegi helyzetéről, megállapították, hány letelepedett alkalmazott él a városban, hányan járnak be — üzemenként és milyen vidékről — Brassóba dolgozni, hány alkalmazottra lesz szükség a további iparfejlesztés alapján. Külön felmérés készült arról, hogy az ingázó dolgozók átlagban hány percet töltenek utazással. Megvizsgálták a város lakosságának összetételét nemre, iskolai végzettségre, foglalkozásra, lakóhelyükre való tekintettel. Számba vették a Lakóházak állapotát, komfortját és az új negyedek elhelyezésének lehetőségeit. A felmérés során megállapították, hogy 130 000 lakás felépítéséhez megvan a megfelelő terület, vagyis a város továbbfejlődésének lehetőségei szinte korlátlanok a következő évtizedekben. Brassó a következő években Hermány, Mihai Viteazul és a 13 Decembrie városnegyedben, illetve városrészben gyarapodik újabb Lakótelepekkel, összesen 11 000 lakással. A városrendezés problémáját bonyolítja, hogy Brassóban sok a régi, történelmi patinájú épület, ezek megőrzése az egyik fő gond; a régi városközpont nagy urbanisztikai értéket képvisel, ugyanakkor a korszerű életmód igényli egy új központ kialakítását, a megfelelő üzletekkel, szolgáltatási meg kulturális egységekkel, intézményekkel, Így aztán Brassóban a következő években két városközpont alakul ki. Nagy probléma — az eddigiekből is kitűnik — a közlekedés. Külön tanulmány készült az áruszállításról, s külön a személyszállításról, a bővítés lehetőségeiről, új útvonalak kijelöléséről. Egyre sürgetőbbé válik ebben a nagy városban is a levegő és a víz szennyeződésének megakadályozása, a nagyváros tisztaságának a megőrzése. A város és környéke számtalan természeti ritkasággal rendelkezik, ezért tervbe vették néhány övezet védett területté nyilvánítását. Mindez csak egy része azoknak a tanulmányoknak, amelyek elkészítése szükségessé vált a municípium rendezési és fejlesztési tervének öszszeállításához. Beszélhetnénk még a szolgáltatási hálózat, valamint az iskolák profiljának alakulásáról és számának növekedéséről, a város lakosságának egészségügyi helyzetéről, az egészségügyi intézmények fejlődéséről. Dolgoznak a megye többi helységének rendezési tervén is. Javaslatot kell készíteniük arra,- hogy melyek legyenek azok a községek, amelyek erőteljes fejlődési lehetőségeik alapján városokká alakulhatnak, s melyek válhatnak városias jellegű községközpontokká. A munkában, a tervezők mellett részt vesznek geológusok, topográfusok, közgazdászok, agronómusok, erdőmérnökök és közművesítési szakemberek. Negyedmilliós várossá nő Brassó, városiasodnak a megye falvai, aminek ezeken a tájakon is — akárcsak az országban mindenütt — közvetlen kihatásuk lesz az anyagi és szellemi életszínvonal emelkedésére. 1800 kommunista vállalása „Pártunknak a soron következő időszakban . . . egyre fontosabb szerepet kell betöltenie a társadalomban, teljesítve az összes tevékenységi területek tudatos politikai vezető erejének hivatását." Rohamosan épülő országban, ahol szinte egymást érik az építőtelepek, nagy probléma az építőmunkások fluktuációjának megszüntetése és szakképesítésük tökéletesítése, a politikai nevelőmunka megjavítása körükben. Ennek a problémának a megoldását tekintik fő feladatuknak a brassói építőipari vállalatokban dolgozó kommunisták — mondotta Mihail C. Bratu, az öt brassói építővállalat pártbizottságának titkára. Az előbb említett problémák tanulmányozásában 150 párttag vesz részt. — Úgy éreztük, jó úton járunk — mondotta Mihail C. Bratu. Lényegesen javultak a munkások életkörülményei. Az otthonokban klubhelyiségek működnek, ahol szabad idejükben rádiózhatnak és televíziózhatnak a lakók, itt tartjuk a kulturális műsorokat is, tanárokat, technikusokat, mérnököket hívunk meg a munkások ismereteinek bővítése érdekében. Úgy érzem azonban az utóbbi pártdokumentumok fényében sokkal többet kell tennünk a politikai nevelő tevékenység megjavítása érdekében. Az otthonokban nemrég új probléma merült fel. Nyolcvan fiatalunk esti líceumba jár, panaszkodtak, hogy szobatársaik zavarják őket a tanulásban. Sokat vitatkoztunk, de végül úgy oldottuk meg a problémát, hogy a diákokat külön szobákban helyeztük el. Ez a megoldás nem nyugtatott meg teljesen. Azóta is fel-felmerül bennem a gondolat, helyes volt-e a kulturáltabbakat kivenni a sok négy, meg hat elemit végzett ifjú közül, hiszen igen jó hatással voltak rájuk, felébresztették bennük a művelődés igényét, válaszoltak kérdéseikre, csiszolták modorukat, emberi magatartásukkal példát mutattak. Viszont a 80 tanulni vágyó ifjú továbbhaladását sem kockáztathattuk. Több olyan fiatal van nálunk, aki már befejezte az esti líceumot, s most az egyetem látogatás nélküli fakultásán tanul tovább. Ilyen körülmények között fejtjük ki politikai és szakmai nevelőmunkánkat, amelynek számtalan formája van, az egyéni beszélgetéstől, az előadásokig és tanfolyamokig, a nyílt alapszervezeti ülésekig. Nicolae Ceausescu elvtárs útmutatásainak fényében ez utóbbi szerepét jelentősen emelnünk kell dolgozóink tudatformálásában. A munkások nagy megértéssel fogadták azt a javaslatot, hogy mindenki tanuljon meg még egy rokonszakmát, a kőműves értsen például a fajanszozáshoz is, az asztalos tanulja meg az ácsmunkát, a szerelők végezzék el ne csak a villany-, hanem az egészségügyi berendezések felszerelését is. Ennek többek között az az előnye, hogy az építkezéseknél komplex brigádokat alakíthatnak. Negyven ember például átveszi egy épület felépítését, s minden munkát a brigádtagok végeznek el, nem állnak le időnként a munkával azért, mert mondjuk a fajanszozó, vagy az ács nem jelenik meg. A munkások felismerték, hogy a többféle szakma ismerete csak hasznukra válik, növeli az egyén önbizalmát s lényegesen elősegíti a munkaidő teljesebb kihasználását. A brassói építővállalatok tervében a következő öt évben jelentős létesítmények szerepelnek, közéjük tartozik a Politechnikai Intézet gépészmérnöki karának az épülete, a teherautógyár egyik nagy munkacsarnoka, 2500 lakás felépítése, közreműködnek a traktorgyár és a vidombáki papírgyár fejlesztésében is. A vállalatokban dolgozó 1800 kommunista ezeknek a terveknek a kifogástalan teljesítését tekinti fő feladatának. Országos és egyéni érdek „Jobban értékesítjük a közfogyasztási javak termelésének növelésére fennálló széleskörű lehetőségeket a helyiiparban és a kisipari szövetkezetekben." Brassó megye helyiipara a következő ötban a helyi erőforrások felhasználásával, 1áéves terv idején több mint 57 százalékkaljékoztat a helyiipari igazgatóság tervosztónövek termelését. Hogy éri ezt el? Elsősor,lyának vezetője, Ioan Murejan. Az építő- anyagok termelésének növelése érdekében fejlesztik a kőbányákat Alsórákoson, Zernyesten és Keresztváron. Gépesítik a termelést s így megoldják a már-már krónikussá váló munkaerőhiányt is, a nehéz fizikai munkára ugyanis kevesen vállalkoztak. A megyében jelenleg több kisebb teljesítményű mészégető kemence működik. A következő években központosítják a mészégetést, korszerű kemencéket építenek, olyanokat, amelyek gazdaságosan használják fel a fűtőanyagot. A helyi iparnak bútorgyárai vannak Fogarason és Vidombákon, a gyárak 15 országba szállítanak bútort. A hazai igények kielégítésére megkezdik a modern kislakásba , illő bútorok gyártását és bevezetik a bútorjavítást. A Brassó megyei kisipari szövetkezetek termékei nemcsak az országban, hanem külföldön is ismertek, újdonságaik gyorsan gazdára találnak a szerződéskötéseken, szolgáltatásaik is sokoldalúak. Az ötéves terv folyamán a megye kisipari szövetkezeteinek termelése 74 százalékkal nő 1970-hez viszonyítva, az exportra gyártott áruk termelése Csíkszereda határában valóságos ipari negyed van kialakulóban. Az itt öregnek számító konfekciógyárral szemben már termel a kötöttárugyár, amelynek a szomszédságában egy fonoda épül. A gyári negyedhez közel félig kész tömbházak sorakoznak, új városnegyed modern körvonalai bontakoznak ki az egyre fejlődő Csíkszeredában. A város munkásainak száma a következő években több ezerre növekedik. A kötöttárugyár a múlt év elején kezdte meg működését 300 munkással s ez év májusában már 2000 munkást foglalkoztatott. Az ötéves tervben tovább bővül, 3 millió darab kötöttholmi előállítására nő kapacitása a következő öt évben, még 300—400 új munkásra lesz szüksége. Ebben a fiatal gyárban, — amint arról Ladó Viktória technikus felvilágosított — a legnagyobb gondot az emberek szakképesítése és nevelése okozza. Pártunk főtitkára legutóbbi útmutatásainak szellemében tisztán látják, hogy a jövőben milyen fontos teendők hárulnak majd a gyár munkaközösségére, párt- és ifjúsági szervezetére a dolgozók politikai-erkölcsi nevelésében, tudati formálásában. A faluról, a mezőgazdaságból jött leányokat és fiatalasszonyokat nemcsak a szakmára kell megtanítani, hanem a modern ipar követelte munkafegyelemre és igényességre is, politikai öntudatukat kell növelni. A gyári terv több mint a négyszerese lesz az eddigieknek, — tájékoztat Székely Gyula, a kisipari termelőszövetkezetek megyei szövetségének elnöke. A szövetkezeti beruházásokra — új épületekre és gépekre — 95 millió lejt fordítanak a következő években. Jelentősen gyarapodik a megye 15 szövetkezete dolgozóinak száma is. — Milyen újdonságokkal jelentkeznek a következő években? — Újdonság a konfekcióban a népművészeti motívummal díszített abaposzta- és lenvászonruha, kabát, kosztüm, a hímzett bőrkabátka és mellény. Sikerrel szerepeltek ezek az árucikkek a brüsszeli nemzetközi kiállításon, ahol jelentős megrendeléseket kaptunk. Sokan vásárolják az ötvösmunkával díszített tárgyainkat. Megkezdjük a cínkancsók, -tálak, -kelyhek készítését, külföldön egyre divatosabbak. A legkapósabb cikkünk a keleti mintájú, csomózott szőnyeg, Hermányban készítik, a következő években jelentősen bővítjük a műhelyeket. Szolgáltatásaink közül az építő-szerelő tevékenységet fejlesztjük. melés megindulása óta 1400-an végezték el a szakmai tanfolyamot, jelenleg több mint 150-en szakiskolában vannak. A tanfolyamra járók hetente egyszer elméleti oktatásban részesülnek, a többi napokon gyakorlati kiképzés folyik. Mivel magatartásukat, egymáshoz és a munkához való viszonyukat is alakítgatni kell. Ladó Viktória hetente szabályos osztályfőnöki órát tart velük, ahol igénybe veszi a közvélemény nevelő hatását is. Emellett természetesen szükség van időnként négyszemközti megbeszélésekre is. A törődés, a gondoskodás ellenére is akadnak azonban olyanok, akik nem állják meg a helyüket, akiket végül is nem alkalmazhat a gyár. Egy fiatal lányt például anyja kérésére két tanfolyamra is felvettek, de mind a kétszer abbahagyta a tanulást. Mi lesz vele? Még többszáz munkás helytállása mellett is fájdalmas egynek az elkallódása. A tanulók jelenleg az ország több szakiskola-központjában — Brassóban, Szebenben, Iasi-ban, Temesváron és Aradon — végzik tanulmányaikat. A legeredményesebben a szebeni szakiskolában oktatják a csíki fiatalokat. Csíkszereda most tanulja a nagyipari munkát, és a párt marxi-leniai elvszerűséggel megoldott nemzeti politikájának megvalósulása során nemcsak a táj jellege, hanem az emberek gondolkodás- és életmódja is tovább változik ebben az ötéves tervben.. A legnagyobb gond: a szakképesítés „Ebben az ötéves tervben is gondot fordítunk a termelő erők ésszerű területi elosztására, a kevésbé iparosított megyék fokozott ütemű fejlesztésére . . Korszerűbb felszerelés az iskolákba „Oktatásunk fejlesztésének központi problémája a mai körülmények között az, hogy javítani kell a gyakorlattal való kapcsolatát.“ Ősszel új líceum indul Csíkszeredában. Osztályaiba nagyrészt a régiből rajzik át az ifjúság. A jelenlegiben 2400-an tanulnak. A régi és az új líceum feladata egyaránt előkészíteni a fiatalokat a gyakorlati munkára. Hiszen a legutóbbi pártdokumentumok hangsúlyozzák: ki kell fejlesztenünk ifjúságunkban a munkaszeretetet, minden ifjúnak meg kell értenie, hogy bármely tevékenységi területen elő kell mozdítania társadalmunk fejlesztését, s az iskolának, a szülőknek, egész közvéleményünknek határozott intézkedéseket kell tennie, hogy senki se maradhasson produktív tevékenységen kívül. A tanári kar többféle módon végzi a gyakorlati munkára való felkészítést — magyarázza Eigel Ernő, a régi líceum igazgatója. Nagy problémájuk a műhelyek felszerelése. A tanárok azt szeretnék, ha a lakatos és asztalos műhelyek részére a régebbi típusú gépek és szerszámok mellé néhány korszerűbb darabot is beszerezhetnének. Mert hogyan is barátkozzék meg az ifjú technikus-jelölt választott mesterségével, ha a műhelyben csak olyan gép van, amit modern üzemben már nem használnak? A líceum segítséget vár a helyzet javítására, de addig is igyekszik a maga erejéből is újítani a felszerelést. A fémmegmunkálásban járatos tanulók szép kovácsoltvas dísztárgyakat készítettek, s ezeket eladással egybekötött kiállításon értékesítik. A jövedelmet új műhelyfelszerelések beszerzésére fordítják. Az egyetemekre és politechnikai intézetekbe készülő ifjak jobb felkészítése érdekében a líceum ősszel matematika speciális osztályt létesít, 1972 őszén meg biológia-osztály nyílik. Mozgalom indult a tanulók körében a természetrajzi szertár anyagának gyarapítására, hogy mire megkezdődik az oktatás a biológiaosztályban, megfelelő szemléltető anyaga legyen a líceumnak. Az iskola vezetősége addig gondoskodik arról, hogy elegendő mikroszkóp álljon a tanulók rendelkezésére. Ez a terv megvalósítható, nehezebbnek mutatkozik a fizikai szertár bővítése, vágyaik közé tartozik egy katódoszcilloszkóp beszerzése az elektromágnesesség tanulmányozására. Csíkszeredában nemcsak a reál tantárgyakat karolják fel, a líceumban saját erőből, saját gyártmányú felszereléssel az őszszel kezdi meg működését az audio-vizuális laboratórium, ahol főleg az idegen nyelveket oktatják majd. Dolgozó népünk nemcsak a javak termelőjének, hanem gazdájának is tudja magát. A fenti beszélgetések is azt bizonyítják, hogy a gazda szemével és felelősségtudatával mérik fel rögtöni, valamint távolabbi feladataikat, s a termelő hozzáértésével végzik munkájukat. Tudják: nagyszerű ötéves tervünk megvalósításának döntő tényezője a munkáját tudatosan, kommunista lelkiismeretességgel dolgozó ember. Kovács Erzsébet 1971. JÚLIUS 22., CSÜTÖRTÖK MENNYIBE KERÜL 1000 LEJ ÉRTÉKŰ ÁRU ELŐÁLLÍTÁSA A KÖNNYŰIPARBAN ? Az év eleje óta új gazdasági mutatót vezettek be a könnyűiparban is : az 1000 lej értékű áru anyagköltségeit jelző mutatót. Pontos megfogalmazásban: az 1000 lej áru anyagköltségei szintjének csökkentése a megkülönböztetett fontosságú mutatószám, hiszen köztudomású, hogy minél kisebbek az anyagköltségek, annál több a termék, annál gazdaságosabb a termelés. Az új mutató alakulását egyelőre csak az első negyedévre összesítettük, de néhány általánosabb érvényű megállapítást már ennyiből is leszűrhetünk: sok könnyűipari vállalat nemcsak teljesítette, hanem túl is szárnyalta előirányzatát. A temesvári textilgyárak, amelyek az elemzett időszakban az 1-es számú textilkombináthoz tartoztak, körülbelül 8 lejjel, a szatmári textilgyárak mintegy 16 lejjel, a kolozsvári bőripari üzemek 2 lejjel, a medgyesi üvegipari kombináthoz tartozó gyárak 7,5 lejjel állították elő az előirányzottnál olcsóbban az 1000 lejnyi árut. Miért ? Mindenekelőtt azért, mert sikerült a fogyasztási normákat leszorítaniuk. A temesvári textilgyárakban például pamut típusú fonalból 1 százalékkal, pamut kelméből 1,7 százalékkal fogyasztottak kevesebbet a tervezettnél, mert kiküszöbölték a technológiai veszteségeket és ésszerűbben használták fel a nyerses segédanyagokat. A többi említett vállalat ugyanígy járt el. A szép eredmények mellett azonban vannak még megoldásra váró kérdések is : jónéhány könnyűipari egység nem teljesítette az új mutatót. A Hargita megyei textilgyárakban például 8,4 lejjel, a temesvári bőripari kombinátban 24 lejjel volt magasabb 1000 lej áruanyagköltségeinek szintje az előirányzottnál is tegyük fel itt is a kérdést: miért? Az említett vállalatok elsősorban azért nem teljesíthették a szóban forgó mutatót, mert kifogások merültek fel a termelési folyamatban. A termelő munka tehát —egy ilyen összegező adat fényében is — nagyarányú javításra vár. Úgy hiszszük, érdemes ezen elgondolkodni a gyárak vezetőségének. Különben az említett költségtöbbletek és termelési veszteségek megterhelték a szóban forgó költségmutatót a minisztériumi szinten is. Az érdekelt könnyűipari vállalatoknak és egységeknek természetesen megfelelő műszaki-szervezési intézkedéseket kell tenniük, hogy javítsák az 1000 lej áru anyagköltségének mutatóját. A kereslet lehető legpontosabb felbecsülése ilyen szempontból igen fontos tényező. Ha ugyanis azt gyártunk, amit a vásárló akar, ami megfelel a divat vonalának, az árut biztosan eladjuk, felgyülemlett készleteink nem lesznek, árengedményeket nem kell tennünk, illetve nem lesz szükség többletkiadással járó alakításra. Nem is szólva arról, hogy a könnyűiparnak feladata és kötelessége kielégíteni a vásárlóközönség igényeit. A kereslet felbecsülésében igen fontos szerepet kapnak a bemutató üzletek, a kiállítások, a divatbemutatók, a tapasztalatcserék. A bemutató üzletek száma 1975-re eléri a 150-et. Bukarestben már épül a könnyűipari bemutató áruház, amelynek nem kevesebb, mint 500 elárusítója, s egyben keresletvizsgáló szakembere lesz. A kereslet tanulmányozásával kapcsolatos adatokat egyébként a matematikai statisztika legkorszerűbb módszereivel dolgozzuk fel és messzemenően felhasználjuk a termelés irányításában. Itt kell megemlítenünk a Belkereskedelmi Minisztérium kutatóintézetétől és a Gazdasági Vezetőképzőközponttól kapott támogatást. Minthogy a könnyűipari termékekben a napi kereslet igen magas és a felesleges szállítást lehetőleg el kell kerülni, természetes, hogy igen sok könnyűipari egység gyárt azonos terméket, így a megfelelő fogyasztási normáknak is azonosaknak kellene lenniük. Sajnos, ezt minden műszakiszervezési intézkedés ellenére sem sikerült ezidáig maradéktalanul megvalósítani. Az Nm 14 jelzésű kártolt gyapjúfonalhoz az anyagfogyasztási norma 10 százalékkal magasabb a konstancai egyesített gyapjúfonó vállalatban, mint a temesvári gyapjúipari vállalat fonodájában. Mit bizonyít ez ? Kétségtelenül kiaknázásra váró lehetőséget. Mert számottevően leszoríthatjuk az anyagköltségek általános szintjét, ha összes egységeink azonos fogyasztási norma mellett gyártják az egy és ugyanazon terméket, s még sokkal inkább, ha valamennyi az elérhető legjobb módszert alkalmazza. A továbbiakban az anyagköltségek leszorításának még csupán két lehetőségére kívánunk kitérni, nevezetesen : új technológiai eljárások és a hulladék magas fokú hasznosítása. Vizsgáljuk meg ezt a két tényezőt közelebbről. Ha például a cipőgyártásban a talpat nem varrással, hanem vulkanizálással vagy ragasztással rögzítjük, minden pár cipőnél körülbelül 80 gr. talpat takaríthatunk meg, ami egy millió pár gyártása esetén már 80 torma talp, illetve 4 millió lej megtakarítását jelenti. A megtakarított mennyiségből 300 000 pár cipőtalpat nyerhetünk. A hulladék hasznosítása első pillanatra nem tűnik olyan fontosnak, de a tapasztalat az ellenkezőjét mutatja. Nicolae Ceausescu elvtárs nem véletlenül hangsúlyozta, hogy takarékosan kell bánni minden gramm nyersanyaggal, minden tejjel. Hadd említsünk egyetlen sokatmondó példát. A Cotton-kötőgépektől visszamaradó hulladékot és a csomós duplaszálat nemrégiben még kilónként 45, illetve 30 lejért eladták, ami igazán nem volt gazdaságos. Újabban — bedolgozók igénybevételével — mindkettőt, több mint 90 százalékban, sikerült ismét bevezetni gazdasági körforgásba, ami évente 3,2 millió lej megtakarítást jelent. Az elmondottakból, úgy hisszük, kitűnik: minél gazdaságosabban használjuk fel a nyers- és segédanyagokat, a hulladékot, annál kedvezőbben alakítjuk az 1000 lej áru anyagköltségeinek mutatóját. Anyagi érdekeltség ez is, a termelés anyagi érdekeltsége. Megkeresni a hozzá vezető utakat azonban csak úgy lehet, ha minden egyes termelő, munkás, mester, műhely- és gyárvezető, tervező és kivitelező, a könnyűipar valamennyi dolgozója elsődleges szempontnak tekinti az ország anyagi javaival való gazdaságos bánásmódot. Az említett temesvári és más textilgyárak, cipőgyárak dolgozói az évek során nem egyszer megfeledkeztek arról, hogy kettős minőségükben (termelőeszközök tulajdonosai és az anyagi javak termelői) viszonyuljanak a termeléshez és ezen belül főképpen az anyaggazdálkodáshoz, a gyárvezetők nem használták fel eléggé az ebből származó erőforrásokat a dolgozók mozgósítására, megelégedtek pusztán az adminisztratív és más intézkedésekkel. Márpedig, ha valahol érhető el eredmény — a dolgozók ötletességének, leleményességének felhasználásával —, az anyaggazdálkodásban mindenképpen igen. Nincs olyan jelentéktelen hulladék, amelyet ne lehetne tovább hasznosítani. És ez csak a dolgok egyik oldala. A korszerű eljárások további alkalmazása, nemcsak azoké, amelyek tervbe vannak, amelyekre utasítást kapnak, újabb lehetőség a takarékosságra, az anyag magassabbrendű értékesítésére. Dr. $tefanescu $tefan könnyűipari igazgatóhelyettes GAZDASÁGI KISSZÓTÁR Szerkeszti: dr. CSÁKÁNY BÉLA HATÓSÁGI ÁR (pret de stat) —^ a Minisztertanács vagy más ármegállapító hatáskörrel rendelkező állami szerv által megszabott ár. MAXIMÁLT ÁR (pret maximal) — egyes mezőgazdasági termékekre hatóságilag megállapított, túl nem léphető legmagasabb ár. TÉRVÁR (pret de plan) — a terv kidolgozásának idején érvényes, a tervmutatók kialakításában alkalmazott ár. TÉNYLEGES ÁR (pret realizat vagy pret efectiv) — az áru vétele, illetve eladása alkalmával számított ár ÖSSZEHASONLÍTHATÓ vagy VÁLTOZATLAN ÁR (pret comparabil, vagy preconstant) — egy adott időszakban érvényes, több éves időszakra változatlannak tekintett, a gazdasági terv kidolgozása és teljesítésének ellenőrzése során használatos ár. Egyes gazdasági mutatók, mint például az ipari össztermelés, kiskereskedelmi áruértékesítés, áruszállítás mennyiségi adatainak összevetésére és időbeli alakulásának kimutatására szolgál. BELKERESKEDELMI ÁR (pret practicat In comertul interior) — a belföldön forgalomba hozott ipari és mezőgazdasági termékek nagykereskedelmi és kiskereskedelmi ára. JÖVEDELEM (beneficiu) — a vállalati ár és a teljes önköltség közötti különbözet, a társadalmi tiszta jövedelem vállalati része. Ha a vállalati ár áruforgalmi adót is foglal magában, a jövedelem a teljes önköltség, és az áruforgalmi adó együttes összegének s a vállalati árnak a különbözetével egyenlő. A szakirodalomban tévesen nyereségnek is mondják, holott ez utóbbi, fogalmilag a profittal azonos s így kizárólag a kapitalista gazdasági rendben érvényesülő, közgazdasági kategória.