Előre, 1971. november (25. évfolyam, 7460-7484. szám)

1971-11-25 / 7480. szám

XXV. évfolyam 7480 sz. 6 oldal ára 30 iráni 1971. november 25., csütörtök JOSZIP BROZ TITO ELVTÁRSNAK, JUGOSZLÁVIA SZSZK ELNÖKÉNEK BARÁTI LÁTOGATÁSA HAZÁNKBAN Nicolae Ceausescu elnök és Joszip Broz Tito elnök megbeszélései Kedd délután megkezdőd­tek a hivatalos megbeszélések Nicolae Ceausescu elvtárs, a Ro­mán Kommunista Párt főtitkára, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke és Joszip Broz Tito elvtárs, Jugoszlávia Szo­cialista Szövetségi Köztársaság el­nöke, a Jugoszláviai Kommunisták Szövetségének elnöke között. A megbeszélések során a két párt- és államvezető áttekintet­te a két ország között szüntelenül fejlődő baráti és együttműködési kapcsolatokat. Úgyszintén szó volt a nemzetközi élet időszerű kérdéseiről. A megbeszélések a szívélyes ba­rátság, a kölcsönös egyetértés lég­körében folytak le. ★ November 24-én, szerdán az RKP Temes megyei bizottságának szék­házában Nicolae Ceausescu elvtárs, a Román Kommunista Párt főtit­kára, Románia Szocialista Köztár­saság Államtanácsának elnöke és Joszip Broz Tito elvtárs, Jugoszlá­v Folytatása a 3. oldalon) Nicolae Ceausescu elvtárs vacsorán látta vendégül Joszip Broz Tito elvtársat Nicolae Ceausescu elvtá­rs, a Ro­mán Kommunista Párt főtitkára, Románia Szocialista Köztár­saság Államtanácsának elnö­ke kedden vacsorán látta ven­dégül Joszip Broz Tito elvtár­sat, Jugoszlávia Szocialista Szövet­ségi Köztársaság elnökét, a Jugosz­láviai Kommunisták Szövetségének elnökét. Részt vettek a következő elvtár­sak: Ion Gheorghe Maurer, Paul Niculescu-Mizil, Ilie Verdet, Emil Draganescu, Mihai Telescu, Corne­liu Manescu, Vasile Vlad, Vasile Sandru, Románia belgrádi nagykö­vete és más román hivatalos sze­mélyek. Részt vettek a következő elvtár­sak: Gemal Bjedics, Drag­oszláv Markovics, Sztane Dolanc, Mirko Tepavac, Dusan Gligorjevics, Iso Nyegovan, Jugoszlávia bukaresti nagykövete és más jugoszláv hiva­talos személyek. A baráti hangulatú vacsorán Nicolae Ceausescu elvtárs és Jo­szip Broz Tito elvtárs pohárkö­szöntőt mondott. Nicolae Ceausescu elvtárs pohárköszöntője Tisztelt Titó elvtárs ! Tisztelt Bjedics elvtárs! Kedves elvtársak ! Szeretném újból szívélyesen üd­vözölni önt, Tito elvtárs, és az összes többi jugoszláv elvtársat, ki­fejezni megelégedésemet, hogy ele­get tettek annak a meghívásnak, hogy látogassanak el Romániának ebbe a részébe, s hogy megbeszélé­seket folytassunk. Az a meleg fogadtatás, amelyben Önöket ma Temesvár lakossága ré­szesítette, egész népünk érzéseit tükrözi, a népeink közötti baráti kapcsolatok kifejezése. Egyébként a román-jugoszláv kapcsolatokban szokássá vált, hogy találkozzunk évente, hogy megtárgyaljuk mind a kétoldalú együttműködés fejleszté­sének kérdéseit, mind a nemzetközi problémákat. Érthető, hogy egy­mással szomszédos, szocialista or­szágok lévén, amelyek érdekeltek abban, hogy a világon az összes ál­lamok között együttműködési kap­csolatok jöjjenek létre, gondot for­dítunk mind a közöttünk fennálló kapcsolatok fejlesztésére, mind pe­dig a nemzetközi élet problémái­ra. Kijelenthetem, hogy pártunk és Románia Szocialista Köztársaság kormánya igen nagyra értékeli a Románia és Jugoszlávia közötti, a Román Kommunista Párt és a Jugoszláviai Kommunisták Szövet­sége közötti, szüntelenül fejlődő kapcsolatokat. Örömmel tölt el bennünket, hogy Jugoszlávia népei jelentős eredmé­nyeket érnek el a gazdasági-társa­dalmi fejlődésben, és szívből kí­vánunk nekik még nagyobb sike­reket a szocializmus építéséhez. Mostani találkozónkon és megbe­széléseinken kétségkívül meg fog­juk állapítani, hogy az, amit az előző megbeszéléseken kijelöltünk, sikeresen megvalósul ; egyébként gazdasági téren már a jövő évben valóra válnak a mostani ötéves terv végére szóló előirányzatok. Be­fejezéshez közeledik a vaskapui ví­zierőmű építése, amelyet országaink együttműködésben hoztak létre, s amelyben közreműködött a Szov­jetunió is, bizonyos műszaki segít­séget adva, s a felszerelések egy részét szállítva. Azt mondhatnám, hogy e nagy gazdasági objektum létrehozása példaképe annak, hogy mire képes két ország. (Folytatása a 3. oldalon) ­ilág proletárjai, egyesüljetek ’ Országos politikai napilap • Bucuresti • Románia Szocialista Köztársaság Román-jugoszláv hivatalos megbeszélések November 23-án, kedden, az RKP Temes megyei bizottságának szék­házában megkezdődtek a hivatalos megbeszélések Nicolae Ceausescu elvtárs, a Román Kommunista Párt főtitkára, Románia Szocialista Köz­társaság Államtanácsának elnöke és Joszip Broz Tito elvtárs, Ju­goszlávia Szocialista Szövetségi Köztársaság elnöke, a Jugoszláviai Kommunisták Szövetségének elnö­ke között. A megbeszéléseken román rész­ről részt vesznek a következő elv­társak: Ion Gheorghe Maurer, az RKP KB Végrehajtó Bizottságának és Állandó Elnökségének tagja, Románia Szocialista Köztársaság Minisztertanácsának elnöke, Paul Niculescu-Mizil, az­ RKP KB Vég­rehajtó Bizottságának és Állandó Elnökségének tagja, a KB titkára, Ilie Verdet, az RKP KB Végrehaj­tó Bizottságának és Állandó Elnök­ségének tagja, a­­ Minisztertanács első alelnöke, Emil Draganescu, az RKP KB Végrehajtó Bizottságának tagja, a Minisztertanács alelnöke,a román-jugoszláv gazdasági együtt­működési vegyesbizottság román elnöke, Corneliu Manescu külügy­miniszter, Vasile Vlad, az RKP KB osztályvezetője, Ion Florescu, az RKP KB osztályvezetője, Con­(Folytatása a 3. oldalon) Joszip Broz Tito elv­társ pohárköszöntője Kedves Ceausescu elvtársi Kedves Maurer elvtársi Kedves elvtársak! Mindenekelőtt engedjék meg, hogy szívélyesen megköszönjem ezt a valóban baráti pohárköszöntőt, ame­lyet Ceausescu elvtárs itt elmon­dott. Újból igen őszintén meg aka­rom köszönni azt a valóban baráti fogadtatást, amelyben ebben a vá­rosban, Temesváron a lakosok, a ve­zetők részesítettek bennünket, mert mélységesen meghatott ahogyan a lakosság fogadott. Hagyománnyá vált, hogy évente legalább egyszer találkozzunk; vol­tak esetek, amikor kétszer is talál­koztunk egy évben. Úgy vélem, hogy a jövőben is találkozhatnánk nemcsak egyszer, hanem kétszer is és ahányszor csak szükséges. Bebizonyosodott, hogy szomszé­dos országaink vezetőinek ezek a találkozói igen nagymértékben hozzájárulnak a kölcsönös megértés­hez. Együttműködésünk, kapcsola­taink nem jelentenek a szó régi ér­telmében vett koegzisztenciát, hanem kifejezik két ország barátságát, olyan együttműködést, amely hatal­mas létesítményekben konkretizáló­dott, amilyen például a vaskapui vízierőmű. Úgy vélem, hogy a jugo­szláviai és romániai szakemberek­nek ez a gigászi műve, a Szovjet­unió bizonyos műszaki támogatásá­val — amiről itt Ceausescu elvtárs említést tett —, az objektum nagy­­szerűségénél fogva sok embert bá­mulatba ejt a világon és Európában. A történelem során először megza­­boláztuk Európa legnagyobb folya­mát és Románia meg Jugoszlávia népeinek szolgálatába állítottuk. Egy ilyen folyam megzabolázása bizonyítja, mit jelent az együttmű­ködés, amelyet ennek az építkezés­nek a során megvalósítottunk, ami­kor igen kritikus helyzetekre is sor került. Ez a gigászi létesítmény va­lóban remekműnek számít a vízi­­erőmű-építés terén. Az­­ objektum országaink számára azonban nem­csak gazdasági jelentőségű, hanem rendkívüli politikai fontosságú is, hosszú időre egybefűz bennünket, s arra ösztönöz, hogy tovább halad­junk ezen az úton, hogy egyre több területen fejlesszük ki együttműkö­désünket. Jugoszlávia és Románia két olyan szomszédos ország, amely példaké­pül szolgál arra, hogyan kell a jó­szomszédi kapcsolatokat érvényesí­teni; két olyan ország, amely meg­érti egymást, amely között nem me­rülhet fel olyan nehézség, amit köl­csönös megegyezés alapján ne lehet­ne elhárítani, két olyan ország, a­­mely megtalálja a módját az együtt­ (Folytatása a 3. oldalon) A TORJAI SZÁMVETÉS termelőszövetkezetekben, így Torján is, a zár­­számadási előkészületek kötik le a figyelmet. Rendezgetjük, amit az ősztől kaptunk és amiért megdolgoztunk. Alakulnak a sorren­dek, a búzánál megrekedtünk a hek­táronkénti kétezer kilónál, burgonyá­ból 25 ezer kg-os termést értünk el, talán a legmagasabb átlagot, ami valaha is e földeken termett, a cu­korrépa 27 ezer kg-on felüli termést adott. S ha e felsorolást kiegészíte­ném azzal, hogy a szövetkezet ta­karmánymérlege hosszú idő után először kiegyensúlyozott, a tejterme­lés a tervezett szint körül mozog, nos akkor egyszerű feladatnak látszik a zárszámadás. A gyakorlatban mégsem az. Hiba lenne részünkről is kritikátlanul azonosulni csak a szá­mokkal, a kilókkal, mellőzve azokat a jelenségeket, amelyek a pártpoli­tika gyümölcseként a falvak életében is végbementek. El kellene mondani például, hogy az idén a burgonya (közel hatszáz hektáron) területegysé­genként 800 kg műtrágyát kapott. E számadat, megítélésem szerint, sokat mond el a termesztési technika szín­vonaláról, de bizonysága az iparfej­lődés nyújtotta kedvező termelési le­hetőségeknek is. Hol álmodhattunk volna akár nyolc-tíz évvel ezelőtt is ennyi műtrágyáról? Szóval sok ki­emelésre érdemes változásnak, jóirá­nyú változásnak vagyunk a tanúi. Az idei év legszámottevőbb ered­ményét mégsem a kizárólagosan vett hozamokban látom. A leglénye­gesebb és legbiztosabb az, ami a termelőszövetkezeti tagoknak a mun­kához, a közösséghez való viszonyu­lása tekintetében történt. Hosszú évek óta az idén először ugrássze­rűen növekedett a munkába bekap­csolódó tagok száma, pedig a szom­szédos Kézdivásárhely iparosodása valósággal vonzza a munkaerőket. A betakarítás során például, az elmúlt évhez viszonyítva, amikor legtöbben 550—600-an kapcsolódtak be a mun­kába, az idei őszön esetenként ki­­lencszázan is aláírták a mező „je­lenléti naplóját". Hogy mindezek el­lenére némileg megkésve végeztünk a burgonyaszedéssel — az nem a tagokon múlott. Sajnos, még mindig nem „finomult" ki a szükségletnek megfelelően a termelő-szerződő vál­lalatok kapcsolata. A burgonya ese­tében két hetet vártunk az árra, s ennek következtében a váratlan hi­deg a termés egy részében kárt tett. Ettől függetlenül maradéktalanul tel­jesítettük szerződéses kötelezettsé­geinket. A korai hideg az idei ősz kellemetlen meglepetése (a burgo­­nyafagyásra gondolok), de végered­ményben a nagyon is jó átlag azt a a tanulságot szolgáltatta számunk­ra, hogy még alaposabban fel kell készülnünk a fontos idénymunkára. Ami nem csupán munkaerőmérleget, gépszámot jelent, hanem még konk­rétebb érdekeltséget is és koraibb fajták termesztésének a meghonosí­tását. Dehát e problémakör már a jövő évi termesztés kérdése. Visszatérve újból a szövetkezeti tagok helytállására, hangsúlyozni sze­retném, hogy a munkában való nö­vekvő részvétel nem valami spontán érdeklődés következménye. A párt- és az állami vezetés által hozott intéz­kedés-sorozat logikus eredményéről van szó. A falu szociális ellátottsá­gában bekövetkezett fordulat új erő­ket szabadított föl és hihetetlenül növelte a munkakedvet. Nem szeret­nék itt most számokat említeni, hi­szen az ilyen jellegű változások szemléltetésére nem eléggé kifeje­zőe­k csak a számok, mégis említsük meg: Tarján 840 szövetkezeti nyug­díjasunk van és 450-en részesülnek gyermeksegélyben. Említésre méltó az is, hogy termelőszövetkezetünkben korszerű szövetkezeti nyaraló épül, a megye gazdaságaiban dolgozó ta­gok részére. Sorolhatnánk sok más példát is az ingyenes orvosi ellátás­tól a díjmentes kórházi kezelésig, ami a szociális ellátás terén történt változásokat szemlélteti... Persze, nem szeretném azt mon­dani, nem szeretném, ha soraimat úgy értelmeznék, hogy nálunk min­den rendben megy. Hibák is tarkít­ják tevékenységünket, de most a Központi Bizottság történelmi neve­zetességű plenáris ülése után világo­sabban látjuk a ránk háruló felada­tokat. Többet kell foglalkoznunk a ta­gok nevelésével, a politikai és szak­mai ismeretgyarapítás bővítésével, örvendetes tény, hogy gazdaságunk­ban az idén nem fordult elő jelentő­sebb közvagyonkárosítás. Határo­zottabban kell fellépnünk viszont azokkal szemben is, akik ugyan nem tulajdonítják el a közösség vagyonát, de nemtörődömséggel, felületesen kezelik a közösség tulajdonát pazar­lással vagy gondatlanságból kárt okoznak a termelőszövetkezetnek. Az erkölcsi érdekeltség növelése, a tu­datfejlesztés lenne az a fegyver, amely az új ötéves terv mozgósító célkitűzéseinek teljesítésében még szebb eredmények megvalósítására serkent. Kónya C. Zoltán, a torjai mezőgazdasági termelőszövetkezet elnöke Fejlesztik a balánbányai kitermelést A balánbányai bányakitermelést ebben az évben újabb légkalapá­csokkal, gépi rakodókkal és érc­szállító eszközökkel, három fúróbe­rendezéssel és más aggregátokkal szerelték fel, amelyek növelik a föld alatti munka gépesítési fo­kát. Egyidejűleg működésbe he­lyeztek a bányászok jobb munka­­feltételeit biztosító berendezéseket és gépezeteket is. A 2. számú bá­nyát például olyan szellőztető be­rendezéssel látták el, amely percen­ként 4200 köbméter friss levegőt juttat a bányába. Munkálatok folynak az érckiter­melési övezetek bővítésére. Három új akna épül, míg a Fagul cetátii bányánál, valamint a régi bányánál nagyban dolgoznak új termelési szintek megnyitásán és a jelenlegi aknák bővítésén. Jelentős beruházási összegeket fordítanak a jelenlegi ötéves terv­ben a lövétei és hargitai bányame­dencék fejlesztésére. L­ényegében egy rö­m vid hitben is elfér-ámn­de az az esemény, hogy a nagybányai szak­­szervezetek művelődési házában november köze­pén sokoldalúan doku­mentált, rangos kiállítá­son mutatták be a kö­zönségnek Máramaros megye általános telepü­lésrendezési tervjavasla­tát. Hogy mégsem elé­gedtünk meg egy rövid tudósítással, ennek két oka van. Először: az a tapasztalat, hogy a ha­sonló tervek elkészítése, véglegesítése alkalmával még nem mindenütt él­nek a tájékoztatásnak és a közönség véleménye meghallgatásának eme módszerével. Olykor szűk szakember­csoport dönt ilyen ügyekben, abból a téves megfontolásból ki­indulva, hogy a laikus közönség úgysem adhat érdembeli javaslatokat. Másodszor: az a tény, hogy Máramarosban évek óta következetesen a széles nyilvánosság elé viszik a településrendezés és az építészet fonto­sabb problémáit, tehát közüggyé avatják. Egye­bek közt ennek köszön­hető az is, hogy fontos intézkedések történhettek a népi építészet sajátos vonásainak, jegyeinek a megőrzésére, az építészet külső formáinak, díszítő­elemeinek az elegyhan­­gúsodása ellen. Az ered­mény máris lemérhető, mind a megyeszékhely, mind a vidéki települések arculatán. Mindezen túl, megéri a részletesebb bemuta­tást a bevezetőben em­lített kiállítás is. Érde­mes mindenekelőtt fel­figyelni azokra a gazda­sági, szociális és közi­gazgatás-politikai szem­pontokra, amelyek alap­ján például a megye nyolc új városát kijelöl­ték. Négy mellett - Nagysomkút, Szinérvár­­alja, Ulmeni és Bánti - a már kialakult, illetve a mind erőteljesebben fej­lődő ipar, az átlagnál jobb kereskedelmi és szolgáltatási hálózat, de nem utolsó sorban az döntött, hogy hagyomá­nyos vidékközpontok, s máris meglehetősen ur­bánus arculattal rendel­keznek. Tehát a múltbeli gyökerek, a jelen ■ adott­ságai s a jövő távlatai egyaránt a városi rangot igénylik. Két település - Leordina és Dragomi­­resti - nem rendelkezik semmiféle urbánus gyö­kérrel, a fejlődés mégis azt követeli, hogy az el­következő években város­sá nyilvánítsák őket. Mindkét község egész sor falu (tizenöt-harmincezer lakos) vonzási körében található, messze a na­gyobb városoktól, s igen gazdag nyersanyagforrá­sok közelében. Tehát a társadalmi-politikai szem­pontokon kívül e nyers­anyagok - elsősorban a fa és a kő - gazdaságo­sabb felhasználása, a várható ipari fejlődés is mellettük szól. Aknasuga­tagot pedig gyógyvize, szép természeti környe­zete, s a turisztika fejlő­dése miatt kell előlép­tetni. Fürdőváros lesz. Jelenleg elég komoly be­ruházások vannak itt megvalósulóban, épül az új fürdőközpont, amely­nek első létesítményeit - köztük két medencét — már átadták a haszná­latnak. S végül, Kápol­­nokmonostort az utak ta­lálkozása, vásári, keres­kedelmi­ központ jellege, a vidék gazdasági élete gyorsabb fejlődésének szükségessége teszi a városjelöltek közé. Mind­ez egyelőre csak javas­lat. A kiállításon szét­osztott kérdőívek vála­szaiból az derül ki, hogy nem lesz könnyű dolga annak a bizottságnak, mely december 14-én, az összes illetékes megyei és községi szervek rész­vételével végleges dön­tést hoz. Az azonban szinte egyértelműen kide­rül már most, hogy az említett települések vá­rossá jelölése megalapo­zott. Bemutatták a közön­ségnek azokat a háztípu­sokat, amelyeket a me­gye különböző tájegysé­geinek javasolnak a szak­emberek. Ezek a lakó­ház-tervek egy-egy vidék népi építészetéből ihle­­tődtek. Alkotóik arra tö­rekedtek, hogy a belső funkció, a korszerű la­káskultúra igényeinek ki­elégítése mellett meg­őrizzék azokat a külső jegyeket, formákat, dí­szítőelemeket, amelyek a különböző tájegységek népi építészetét jellemzik. Vagyis: olyan új ottho­nok épüljenek a megye falvaiban, amelyek nem­csak megtartják, de helyes irányban fejlesz­tik tovább a meglévő építészeti hagyományo­kat, elkerülve a sablont, az egyhangúságot. Van miben választani egy adott tájon belül is, hisz a szakemberek több vál­tozatot - méretben, ki­képzésben, díszítőelem­ben - nyújtanak mind­egyik tájnak. Sajátos, néhány köz­séget és vidéket érintő problémákat emeltünk ki annak hangsúlyozására, hogy ezeket az átfogó településrendezési terve­ket nagy gonddal és kö­rültekintéssel kell készí­teni, úgy ahogy Mára­­marosban teszik. A kiál­lítás meggyőzi a láto­gatót egyebek közt ar­ról is, hogy ebben a me­gyében következetes prog­ramot dolgoztak ki az urbanizációs folyamat meggyorsítására minden község esetében. Ezt tük­rözik a bemutatott - és vitára bocsátott - köz­ségrendezési tervek. S az a tény is, hogy megyei határozat született, mely szerint 1975-ig minden községben legalább egy tömbházat építenek. Az idén hat községben ké­szül ilyen tömbház, jövő­re pedig tizenkettőben. Sike Lajos Urbanizáció— közvélemény­kutatással MAI SZÁMUNKBAN: • GAZDASÁGI SZEMLE (2.­ oldal) • AZ OLVASÓ FÓRUMA • MŰVELŐDÉS (4. oldal) • LÁTTUK, HALLOTTUK, MEGTUDTUK &■ °w°'. LABDARÚGÓ EURÓPA-BAJNOKSÁG Válogatottunk a legjobb nyolc között ROMÁNIA-WALES 2:0 Aradon az UEFA Kupa torna harmadik fordulójának első mérkőzésén: UTA—VITORIA SETUBAL 3:0 (2:0). Tegnap a fővárosi 23 August stadionban labdarúgó válogatot­tunk folytatta nagyszerű szereplé­sét, újabb ragyogó sikert aratott : miután két évvel ezelőtt - Portugá­lia, Svájc és Görögország csapata előtt - bejutott a mexikói világ­­bajnokság tizenhatos döntőjébe, tegnap — legyőzve a walesieket — ismét elsőként fejezte be egy ran­gos nemzetközi torna, az Európa­­bajnokság első selejtező csoport­jának küzdelmeit, s ezzel bejutott a kontinens legjobb nyolc csapata közé. Mai rövidhírünkben még csak annyit, hogy A. Delcourt belga já­tékvezető sípjelére a két válogatott a következő felállításban futott ki a pályára : WALES : Millington - Rodriguez, Phillips, Williams, Thomas - Ho­ckey, Hill - Rees, Toshack, Davies, lames. ROMANIA : Răducanu - Satma­­reanu, Lupescu, Dinu, Deleanu - Dumitru, Dobrin, Radu Nunweiller - Lucescu, Dembrószky, Iordanescu. A találkozó csapatunk fölényé­ben kezdődött, s néhány szépen vezetett akció után a 9. percben szögletet értünk el. A labdát Lu­cescu ívelte be, s a jó ütemben érkező Lupescu védhetetlenül fejel­te a hálóba a labdát. A második félidőben némileg kiegyensúlyozottabb játékot lát­hattunk. Válogatottunknak végülis sikerült fölénybe kerülnie, Iorda­nescu centerezéséből Lucescu szép, csúsztatott lövéssel állította be a végeredményt. A mindvégig izgalmas találkozót így végülis hazánk csapata nyerte meg, s ezzel, mint már említet­tük — Csehszlovákia, Wales és Finnország előtt — első lett az EB-selejtezők első csoportjában. * ★ ★

Next